Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: (A teremben lévők felállnak, és ezzel köszöntik a választópolgárok közösségét. Amikor az ülést vezető elnök helyet foglal, a teremben lévők is leülnek.) Tisztelt Ház! Az Országgyűlés őszi ülésszakának 1. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Szűcs Lajos és Hiszékeny Dezső jegyző urak lesznek a segítségemre.

Köszöntöm kedves vendégeinket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri a munkánkat.

Tisztelt Országgyűlés! Szomorú kötelességemnek teszek eleget azzal, hogy bejelentem: Lányi Zsolt volt képviselőtársunk 88 esztendős korában elhunyt. Lányi Zsolt 1945-ben lépett be a Független Kisgazdapártba, 1956-ban újjáalakította a párt újpesti szervezetét, 1988-ban az újpesti szervezet elnöki, majd a budapesti szervezet alelnöki, később elnöki tisztségét látta el. 1994-től az FKGP frakciójának tagjaként, 1998-tól 2001-ig frakcióvezető-helyette­seként vett részt az Országgyűlés munkájában. 2001 után a ciklus végéig függetlenként folytatta képvi­selői tevékenységét. 1994-től a Honvédelmi bizottság tagjaként, 1998-tól elnökeként dolgozott, 1995 és 1998 között a Kulturális és sajtóbizottság munkájában is részt vett. Közéleti tevékenysége mellett a sportéletben is szerepet vállalt, 2002-ben az Újpesti Torna Egylet tiszteletbeli elnökévé választották.

Kérem önöket, hogy néma felállással adózzunk elhunyt képviselőtársunk emlékének. (A teremben lévők néma felállással adóznak az elhunyt emlékének.) Köszönöm.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Orbán Viktor miniszterelnök úr: „Beszámoló az elvégzett munkáról és az előttünk álló feladatokról” címmel. Megadom a szót a miniszterelnök úrnak.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelettel köszöntöm önöket. Az Országgyűlés az előző rendes ülésszak utolsó ülését 2017. június 15‑én tartotta. Azóta eltelt három hónap. Alkotmányos szokásaink szerint ilyenkor a kormány feje jelentést tesz az ismét összeülő képviselőknek arról, ami fontos volt a parlamenti ülések nélkül eltelt időszakban. Tisztelt elnök úr, ezért kértem most szót.

Tisztelt Ház! Ami az ország gazdasági helyzetét illeti, a száraz tények a következők. 2017. június végére - ezt az utolsó adatot ismerjük - az államadósság 74 százalék alá csökkent. Gazdaságunk a második negyedévben 3,2 százalékkal nőtt. Sikerült tovább emelnünk a foglalkoztatottak számát, 4 millió 434 ezer ember dolgozik ma Magyarországon, akiknek ezért köszönetet is mondok; ez 62 ezres növekedés az előző évhez képest. A munkanélküliek számát csökkentettük, ez ma 193 ezer, egy éve pedig 227 ezer volt. 4,2 százalékos a munkanélküliség, ami azt jelenti, hogy a teljes foglalkoztatottság karnyújtásnyi távolságra van már csak. A közfoglalkoztatottak számát folyamatosan csökkentettük, folyamatosan lépnek át a magángazdaság területére. Ezek az adatok együtt megkockáztathatóvá teszik azt a kijelentést, hogy a munkaalapú gazdaság felépítése sikerült, a gazdaság működik, Magyarország ma olyan ország, amely képes minden polgárának munkát adni, aki dolgozni akar.

Tisztelt Ház! Rendelkezésünkre állnak az első félévi fizetési, kereseti és béradatok is. Júniusban a bruttó átlagkereset 290 300 forint volt; ez komoly növekedés, de még nem elég. A vállalataink versenyképességének javítása mellett és azzal párhuzamosan szükséges és lehetséges is a bérek további növelése. Az ipari termelés alakulása azt mutatja, hogy az iparban vannak még növekedési, bérnövekedési lehetőségek is. Az építőipar termelésének növekedése azt mutatja, hogy ott is van még lehetőség további bérnövekedésre. Az építőipar teljesítménye a második negyedévben 27 százalékkal nőtt az előző évhez képest. A kereskedelmi szálláshelyek forgalma és általában a vendéglátás teljesítménye erőteljesen fejlődött és nőtt, 10-12 százalékos növekedést jelentettek a vállalkozások. Mindez azt mutatja, különösen, hogy a vendéglátás adózási föltételeit is javítjuk, hogy itt is további munkaerő-fölvétellel és bérnövekedésekkel számolhatunk. A mezőgazdaságban a foglalkoztatottak száma hét év alatt 25 százalékkal nőtt, 217 ezer ember keresi ma a magyar mezőgazdaságban a kenyerét, és a bruttó keresetek az elmúlt években itt is 42 százalékkal növekedtek.

Összességében, tisztelt képviselőtársaim, a második negyedév adatai alapján azt látom, hogy a béremelések következtében egyre több embernek megéri dolgozni Magyarországon.

Tisztelt Ház! Megtörténtek a beiskolázások, az iskolák újra kinyitották a kapuikat. 2017 szeptemberétől másfél millió gyermek jár majd iskolába és óvodába. 751 ezer általános iskolásunk, 78 ezer szakközépiskolásunk, 5800 szakiskolásunk, 182 ezer gimnazistánk, 168 ezer szakgimnazistánk van, az óvodások száma pedig 314 ezer lesz ebben az évben. A felsőoktatásban 255 855 hallgató vehet részt. Összességében a tízmillió magyarból mintegy egymillió gyermek és fiatal számára biztosítunk oktatást, és készítjük föl őket állami keretek között a felnőtt­életre.

Mint tudják, tisztelt hölgyeim és uraim, a magyar kormány bevándorlás- és migránspolitika helyett családpolitikát folytat; itt is van néhány információ, amit szeretnék önökkel megosztani. Ennek a családpolitikának egyik eleme a gyermekétkeztetés, az erre fordított összeg 7 év alatt két és félszeresére nőtt, 2017-ben ez 74 milliárd forint, 2018-ban pedig 80 milliárd forint lesz. Ma a bölcsődében, óvodában, iskolában ingyenesen étkező diákok száma 467 ezer fő. Kérem, gondoljanak bele: Magyarország ma elég erős ahhoz, hogy mindennap 467 ezer gyermek ellátásáról ingyenesen gondoskodjon, és ezt a terhet levegye a családok válláról. Hasonlóképpen az ingyenes tankönyvellátást kiterjesztettük most szeptemberben az általános iskola valamennyi tanulójára és a középiskola első évfolyamára. Magyarország olyan ország, ahol az összes diák körülbelül 85 százaléka, több mint egymillió diák térítésmentesen kap tankönyveket. Magyarország olyan ország, ahol a pedagógus-életpálya bevezetésével sikerült emelnünk pedagógusaink elismerését és megbecsülését; a helyzet még messze nem tökéletes, de már össze sem lehet vetni az előző kormánytól megörökölt 2010-es állapotokkal.

Tájékoztatni szeretném a tisztelt Házat a nyári gyermektáborozás eredményeiről is. Talán nem mindenki látja át, de ez egy fontos ügy, nemcsak saját gyermekkorunkra visszagondolva, de meggyőződésem szerint az ország erejének, képességének és lelki állapotának is fokmérője. 2017-ben mintegy 100 ezer gyermeket vártak a táborhelyek, napközis Erzsébet-táborban több mint 50 ezer gyermek vehetett részt. 2017-ben ezer kárpátaljai magyar gyermek nyaralt Zánkán, és 500 ukrán gyermeket és kísérőiket is vendégül láttuk. Nekünk természetes, hogy képességeink és lehetőségeink szerint az ukrán családokat is segítjük.

(13.20)

Ezért is érint bennünket fájdalmasan az ukrán politikának az a döntése, amellyel megfosztja a magyar gyermekeket a felső tagozattól kezdve a magyar nyelvű oktatástól. Kérdezzük: mit vétettek ezek a magyar gyermekek? Mit vétettek az ő szüleik?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy iskolafejlesztési programot is indítottunk. 400 település 527 iskolája újul meg. A 400 településből 292 település hátrányos helyzetű járásban található, tehát ez nemcsak iskola-, hanem felzárkóztatási program is. Egymilliárd forintot meghaladó iskolafejlesztés tíz településen indul: Pásztó, Kiskőrös, Bácsalmás, Iregszemcse, Babócsa, Kunszentmiklós, Makó, Kalocsa, Debrecen és Tata.

Vagyis, tisztelt Ház, a családpolitikánk, amely magában foglalja a családi adózást, a gyermek­egészségügyi ellátást, az oktatást, a sportot, a lakástámogatást és a családok munkahelyvédelmi akciótervét is, nos, a családpolitikánk továbbra is a kormányzati munka középpontjában marad. Jó érzés látni, hogy a családok helyzete javul, vagyis mi sem dolgozunk hiába.

Tisztelt Ház! Szeretném, ha tudnák, képviselőtársaim, hogy az egészségügyi szakközépiskolákban ösztöndíjprogramot indítunk szeptembertől; ez 3200 tanulót érint. A havi összeg akár 40 ezer forint is lehet. Az ápolói mesterképzésre pedig egy 1 milliárd 150 millió forintos keretet nyitottunk. Itt jegyzem meg, hogy a kormány a nyáron döntött 93 darab új mentőautó beszerzéséről is.

Ami a biztonság- és külpolitikát illeti, a legfontosabb talán az, hogy július 1-jétől Magyarország tölti be a V4-ek soros elnökségét. Budapesten tárgyalt Egyiptom köztársasági elnöke, és 30 év után az izraeli miniszterelnök is ellátogatott Budapestre. Közös terrorizmus elleni munkacsoportot hoztunk létre a V4-országok és Izrael részvételével. Arról is megállapodtunk, hogy magasabb szintre emeljük Izrael és Magyarország kapcsolatát.

És végül örömmel számolok be a tisztelt Háznak arról, hogy ezen a nyáron beléptünk, pontosabban Budapest belépett a globális sport-nagyvárosok elitklubjába. A vizes világbajnokság és a cselgáncs-világbajnokság rendezése azt bizonyítja, hogy a futball-világbajnokságon kívül bármilyen sportesemény, világsportesemény megrendezésére képesek vagyunk. Akik ebben részt vettek, azoknak a kormány nevében köszönetet mondok.

Tisztelt Ház! Magyarország és a magyar kormány ezen a nyáron is folytatta a brüsszeli kényszerbetelepítési tervek elleni küzdelmet. Önök jól ismerik az álláspontomat. A régi, megszokott világkereskedelmi, világgazdasági és világpolitikai rend helyébe éppen most lép egy új másik világrend. Ezen nem tudunk segíteni, ezt nem tudjuk megakadályozni, mert a hatalmi erővonalak világméretekben rajzolódnak át. Ennek az átrendeződésnek a következménye - szeretjük vagy nem -, az a népmozgás, amely újfajta népvándorlásként a mi európai kontinensünket is elérte, és próba alá vette. Ráadásul ez a népvándorlás egybeesik az egyik világvallás, az iszlám legújabb világoffenzívájával is.

Azt a véleményemet is jól ismerik, hogy szerintem az Európai Unió, amely a mi tágabb hazánk, elhibázott bevándorláspolitikát és elhibázott külpolitikát folytat; ráadásul tévedése belátása helyett ragaszkodik a hibáihoz. Európa olyan politikát folytat, amilyenre ezer évek óta nem volt példa: egy kontinens, amely nem védi a külső határait, hanem kinyitja azokat. Ez újabb csábítást jelent a népvándorlás már úton lévő és éppen most szedelőzködő tömegeinek.

Amit eddig láttunk, csak a bemelegítés volt. A NATO hozzánk eljuttatott előrejelzése szerint, ami az ő kutatóintézetükben készült, 2020-ig 60 millió ember mozdul meg Afrikából, döntően Európa felé. Ennek az elhibázott brüsszeli politikának a következménye a terrorcselekmények minden hetessé válása, a közbiztonság drámai esése és Európa demográfiai, vallási és kulturális arculatának ma már tudományos vizsgálódások nélkül, szabad szemmel is jól látható megváltozása. Nos, ez az, amitől meg akarjuk védeni magunkat, meg akarjuk védeni Magyarországot, Közép-Európát és ha még lehet, az egész Európai Uniót is.

Tisztelt Ház! Úgy látom, hogy az Európai Unión belül egy új különbség, egy új választóvonal, egy új országcsoportképző tényező jött létre. A helyzet úgy fest, hogy az Európai Unióban ma vannak beván­dorlóországok és nem bevándorlóországok. Országok, amelyek elfogadják, helyeslik, sőt időnként szervezik a migránsok, a bevándorlók, az új honfoglalók, az inváziós népcsoportok Európába telepítését: ezek a javarészt korábbi gyarmattartó országok mára kevert népességű országokká váltak. A kevert népességű országok belső arányai jól láthatóan és letagadhatatlanul változnak: a keresztény elem aránya csökken, a nem keresztény elem aránya nő. Aki nem hisz a szemének, olvassa el a hivatalos ausztriai legfrissebb beiskolázási adatokat. Innentől már minden csak egyszerű matematikai számítás kérdése. A végállapot belátható.

És vannak az Európai Unióban nem beván­dorlóországok, mint például Magyarország, akik ragaszkodnak a biztonságukhoz, az életformájukhoz, a nemzeti, vallási és kulturális identitásukhoz, egyszerűen szólva, mi magyar Magyarországot akarunk, és sóhajtva tesszük hozzá: egy európai Európát is szeretnénk.

Európa, az Európai Unió jövője azon múlik, hogy ez a két országcsoport - bevándorló- és nem bevándorlóországok - képesek lesznek-e kialakítani együttélést és az együttműködés új, közösen elfogadott rendjét. Ez csak úgy lehetséges, ha tiszteletben tartjuk egymás demokratikus népakaratát. Mi elfogadjuk, hogy a bevándorlóországok úgy döntöttek, hogy ők bevándorlóországokká válnak. Azt kérjük, ők pedig fogadják el, hogy mi sosem leszünk azok. Erről szól a kvótaper és annak az ítélete, amelyet önök szintén a nyár végéhez köthetnek.

Ma a bevándorlóországok úgy kívánják feloldani a két országcsoport közötti ellentéteket, hogy azt javasolják, legyünk mi is bevándorlóországgá. És ha erre nem vagyunk hajlandóak, akkor megerőszakolnak és rákényszerítenek bennünket. Erről szól a kötelező kvóta és a kötelező betelepítési rendszer. Én ezt a tervet Soros György tervének tekintem. Ő fogalmazta meg és ő tette közzé a saját neve alatt. Ezt valósítják meg a brüsszeli bürokraták, akik mellesleg Soros tenyeréből esznek. Ezért van az asztalon a Bizottság menekültrendszer-reform javaslata, amely állandó, kötelező betelepítési rendszert javasol.

Tisztelt Ház! A Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt frakciói azt a kérést terjesztették a kormány elé, hogy a Soros-tervről legyen nemzeti konzultáció. Ezt a javaslatot egyetértőleg fogom a kormány elé terjeszteni. Mindenkit arra kérek, akinek fontos Magyarország függetlensége, szuverenitása, fontos Magyarország biztonsága, nemzeti kultúrája, keresztény gyökerei, vegyen részt a nemzeti konzultáción.

Sikeres ülésszakot kívánok mindannyiuknak. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelettel megköszönöm miniszterelnök úr fölszólalását, és arról tájékoztatom a tisztelt frakciókat, hogy miniszterelnök úr hozzászólása a 20 perc időkeretet nem lépte túl, ebből fakadóan a frakcióknak 5-5 perc áll rendelkezésükre arra, hogy a reagálásukat elmondják. Vona Gábor frakcióvezető-helyettes úrnak adom meg a szót, parancsoljon!

(13.30)

VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Köszönjük szépen ezt a pár feledhetetlen percet. Azt hiszem, itt az idő, hogy az ön mátrixából kilépjünk, és beszéljünk a valóságról.

2010-ben ön a szocialistáktól egy romokban heverő országot vett át - azt hiszem, ebben egyetértünk -, és az azóta eltelt hét évben ön ezt az országot nem egy felzárkózó, felszálló, felemelkedő pályára állította, hanem egy leszálló, leszakadó pályára. (Zaj. - Az elnök csenget.) Többször elmondtam már önnek, hogy ön az elmúlt időszakban, az eltelt évek során egy lánglelkű fiatal demokratából egy kiégett despotává vált. Hiába állít ön Tisza Istvánnak szobrot, miniszterelnök úr, ha közben a politikai gyakorlatával, a politikai működésével, a politikai lépéseivel Rákosi Mátyásnak és Kádár Jánosnak az emlékét csempészi ide vissza. (Zaj a kormánypárti oldalon.)

Öntől egyébként lehet tanulni, ez tagadhatatlan, nagyon sokat lehet tanulni, például azt lehet megtanulni, hogyan nem szabad egy közösséget, hogyan nem szabad egy országot vezetni. Nem tudom, miniszterelnök úr gondolkodott-e már azon, hogy mekkora lehetőséget kapott a sorstól, mekkora adomány volt az ön kezében azzal, hogy kétszer is kétharmaddal nyert országgyűlési választást, mennyi jót tehetett volna ezzel az országgal, mennyi mindent meg lehetett volna valósítani kétharmados többséggel, és hogy ön ezzel a hatalmas történelmi lehetőséggel élt-e vagy sem. Gondolkodott-e már ezen a kérdésen? Mert szerintem nem élt és nagyon sokak szerint nem élt, hanem visszaélt vele. Nem az országot emelte föl, hanem a korrupció szintjét emelte olyan magasságba, amit korábban Magyarországon nem lehetett látni.

Arra kérem, miniszterelnök úr, nézzen körül, hogy kik vették önt körbe 1998 és 2002 között, és kik veszik körbe most. Kik veszik körbe most? Óriási a különbség! Óriási ebben is a leszakadás és a lezüllés. S miniszterelnök úr, nézze meg, hogy mi maradt azokból a gyönyörű elvekből és célokból, amiket a programjaikban korábban megfogalmaztak, még 1998-2002 között. Maradt a foci, maradt a szotyi, maradt a kisvonat. Ezért nem kellett volna kétszer kétharmaddal nyerni, nem kellett volna Alaptörvényt módosítani.

2018-ban, amikor a Jobbik-kormány megalakul és leváltja önt (Derültség a kormánypárti oldalon.), három fontos nemzetstratégiai kérdésben kell majd helytállnia. Az első kérdés az ország biztonságának a megvédése lesz, ugyanis bármit is állít miniszterelnök úr és az ön sajtója, ennek a választásnak 2018-ban nem az lesz a tétje, hogy ha Orbán Viktor elbukik, akkor lebontják a kerítést. Nem ez a tétje. Ugyanis a Jobbik fogja nyerni a választást, és ön valóban el fog menni, miniszterelnök úr, de a kerítés marad. Sőt, nemcsak hogy marad a kerítés, hanem a kerítés mellett még határőrség is lesz; sőt, az önök számára oly kedves és nagyon sok korrupt pénzt hozó letelepedésikötvény-bizniszt is eltöröljük. Se szegény migráns, se gazdag migráns!

Miniszterelnök úr, a Jobbik 2018 után is meg fogja védeni Magyarországot a migrációtól, meg fogja védeni a kvótától, és biztosítani fogja Magyarországnak azt a történelmileg megörökölt kulturális és társadalmi berendezkedést, ami most a sajátunk. Ez az első feladat.

A második, és ez még szintén a nulladik lépések kategóriájába tartozik, a második nemzetstratégiai lépés lényegében az, amire ez az ország már 27 éve vár. 27 éve. Arra vár ez az ország 27 éve, miniszterelnök úr, hogy legyen végre elszámoltatás, hogy végre a tolvaj, korrupt gazemberek, a politikus bűnözők, azok, akik az emberek pénzét szétlopják és magánvagyonná hizlalják, végre megkapják a büntetésüket. (Taps a Jobbik soraiban.) Ezt várja az ország 27 éve, és a Jobbik-kormány számára ez lesz a második fontos lépés. S tudja, hogy kivel fogjuk kezdeni, miniszterelnök úr? (Kósa Lajos: Kovács Bélával. - Derültség és taps a kormánypárti oldalon.) Nagyon jól sejti, miniszterelnök úr, Kósa Lajos vágyálmaival, vágyvezérelt gondolkodásával ellentétben önnel fogjuk kezdeni, miniszterelnök úr, önnel fogjuk kezdeni, mert ön a pókháló közepén a pók, és ezt az országot ki kell szabadítani abból a korrupt mételyből, amibe ön beletaposta. Tudom, hogy ezekkel a szavakkal kivívom az ön haragját, és majd a sajtó hiénái, ahogy az elmúlt hónapokban is, mindenféle módon, erkölcsileg, emberileg megpróbálnak engem tönkretenni, de miniszterelnök úr, örömmel vállalom, mert valakinek ezt el kell vállalnia, valakinek ebből a korrupt pöcegödörből ki kell rángatni az országot!

S utána jön a harmadik feladat, a legfontosabb, ami nem Soros-terv, hanem párhuzamos terv: az ország gazdasági felemelése. Azért mondom, hogy pár­huzamos, mert egyrészt az Európai Uniót kell igazságossá, szociálissá, szolidárissá tenni - erről szól a béruniós kezdeményezésünk, amit ön nem támogat -, másrészről a hazai gazdaságot kell felemelni, versenyképessé, termelékennyé tenni. Egy ilyen gazdaságban nem lesz helye a korrupciónak, nem lesz helye a multiknál dolgozók magára hagyásának, a magyar mikro-, kis- és középvállalkozások magára hagyásának, az egészségügy és az oktatás tönkretételének, a nyugdíjasok manipulálásának és a fiatalok elüldözésének. De legfőképpen, tudja, minek nem lesz helye ebben az új gazdaságpolitikában és ebben az új kormánypolitikában? Önnek, miniszterelnök úr. Ez a valódi tétje a 2018-as választásoknak, hogy folytatódik-e ennek az országnak a leszakadása önnel, vagy végre ez az ország felemelkedik ön nélkül. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Most az MSZP nevében Tóth Bertalan frakcióvezető úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!

DR. TÓTH BERTALAN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök Úr! Meghallgatva a felszólalását, újra egy termelési értekezletet, valamint egy külpolitikai víziót, megállapíthatjuk, hogy két különféle világban élünk. Vagy talán azt is lehet mondani, hogy két malomban vagy még inkább két szélmalomban őrlünk. (Orbán Viktor: Még szerencse!) Az egyik világ az önöké, amelyben ön mint Don Quijote vagy Sancho Panza küzd a démonaival, küzd Brüsszellel, Sorossal, kommunistákkal, nihilistákkal, nem tudom már, kikkel; a másik világ pedig a valóság, s ebben a valóságban pedig mi látjuk Mészáros Lőrincet, Andy Vajnát, Rogán Antal szomszédját, barátait, Garancsi Istvánt, látjuk a közpénzszivattyút, látjuk a nemzeti oligarchákat, de látunk háziorvos nélküli körzeteket, látunk orvos nélküli kórházakat, látunk széteső iskolarendszert, látunk 4 millió létminimum alatt élő magyar embert és látunk 600 ezer kivándorolt hazánkfiát.

De azt is látjuk, hogy önök mennyire veszik komolyan a keresztényi értékeket, amire oly sokszor hivatkoznak; látjuk az urizáló elitet, látjuk a helikopterezés iránti vágyukat, látjuk az EU-pénzek lenyúlását, és látjuk a gyűlöletkeltés legfondorlatosabb formáit. Mindeközben egy olyan ember szokott minket kioktatni a kereszténység védelméről, a szolidaritásról, a hazaszeretetről, erkölcsi kérdésekről, aki szabadon engedett egy gyilkost. Igen, az azeri baltás gyilkosról beszélek, aki éjszaka megölt egy keresztény embert. Nem értettük, hogy ez miért és hogyan történt, de most már, ahogy olvassuk az újságokban egy feltárás során, itt azeri pénzmosás történt, Magyarországra is érkezett pénz, most már sejtjük az okokat. (Németh Szilárd István: Hazudsz!)

Az önök világában ránk zúdul a Soros-terv, a milliónyi migráns, amiről nemzeti konzultációt akarnak tartani. A valóságban ez az egész nem szól önöknek másról, mint üzletről. Egy mocskos üzletről. Mert mocskos üzlet a nemzeti konzultáció, mert azt látjuk, hogy mindig a barátaik keresnek rajta pénzt. Mocskos üzlet, mert ebből tartják fenn a Habony-kommandót, ebből csinálják a hazugsággyárat. Mocskos üzlet, mert kiderült, hogy a kerítésépítésnél is az önök barátai kerestek. És mocskos üzlet azért, mert amíg homogén Magyarországról és homogén Európáról beszél, addig több tízezer embert ellenőrzéssel vagy anélkül engedtek be a letelepedési kötvényekkel, miközben az önök baráti körei százmilliárdokat kerestek rajta.

Amúgy ez a konzultáció kísértetiesen hasonlít a tavalyi kvótanépszavazásra. Miniszterelnök úr, önnek nem tűnt föl, hogy azt el tetszettek bukni? Emlékszik rá: öt-háromra. (Derültség a kormánypárti oldalon.) 5 millió magyar választópolgár mondott nemet a gyűlöletkeltésre (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.), miközben eltapsoltak közel 20 milliárd forintot. Miniszterelnök úr, nem volt elég? Ön szerint egy államférfinek valóban a pénz és a hatalom a legfontosabb?

De mi lenne, ha eljátszanánk a gondolattal, és megfordítanánk, s egyszer nem önök kérdeznének az önök világából, hanem a valóságból kérdeznének a választópolgárok, és megkérdeznék, hogy miért nincs a falujukban háziorvos, miért nincs a kórházakban orvos, miért kell félniük a kórházi fertőzésektől. Megkérdeznék, hogy miközben közel százezer betöltetlen álláshely van, miért kell, hogy a testvérük, a bátyjuk, a gyermekük külföldön dolgozzon, miért kell a fapados járatokat nézni, hogy az unokáikkal találkozzanak, és miért kell azt hallgatniuk, hogy a középiskolás gyermekük éppen külföldre készül tanulni. És megkérdezik, hogy miért fizetnek többet a gázért, mint amennyibe az kerül. Megkérdezik, hogy miért mindig a fideszes vállalkozó kapja a megrendelést. És megkérdeznék, hogy miért nem jönnek ki a nyugdíjukból vagy a fizetésükből hó végén, miért nem tudnak egy új mosógépet venni, vagy miért nem tudnak elmenni a gyermekeikkel nyaralni egy hétre.

Na, ezek a kérdések azok, amelyek foglalkoztatják a magyar választópolgárokat, és ezért kell kormányváltás 2018-ban. Mert ezután igazságot fogunk tenni. Igazságot teszünk a közéletben, mert nem lehet, hogy Mészáros Lőrinc óránként 11 millió forintot keressen, még akkor is, ha alszik! 2018 után nem fog! Igazságot teszünk a fizetések terén. Adómentessé tesszük a minimálbért. A nyugdíjak terén megduplázzuk a nyugdíjminimumot, felzárkóztatjuk a nyugdíjakat.

(13.40)

Igazságot teszünk az egészségügyben, az energiaszámlákban, a kisfogyasztók harmadával fizessenek kevesebbet. (Dr. Semjén Zsolt: Mit csináltatok 2010-ig?) És igazságot teszünk az oktatásban, ingyenessé tesszük az első diplomát, és elzavarjuk a helytartóikat a tankerületekből és az egyetemekről. A valóságból érkező kérdésekre valós válaszok kellenek - közös jövőnkért, egy igazságos Magyarországért. Köszönöm. (Taps az MSZP frakciójában.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Különösen tekintettel a kormánypárti képviselőkre, azt reméltem, hogy egy nyári szünet elég volt, hogy kipihenjék magukat; nagyobb türelemmel hallgassák az ellenzéki felszólalókat, mint ahogy ezt korábban tették. Ha csalódnom kellett volna, akkor aki úgy érzi, hogy nem pihente ki magát, az nyugodtan kimehet még egy kicsikét.

Szél Bernadett következik. (Hangok az MSZP soraiban: Éljen! - Taps ugyanott.)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A 2018-as választás nem a kvótáról és a kerítésről fog szólni. A kerítést senki nem fogja lebontani, a kvótát pedig nem fogják bevezetni általános érvényűen az Európai Unióban. Ezt egyébként ön is tudja, és én is tudom.

Viszont az ön jelentése után egyvalamit le tudok szögezni. Egyre inkább látszik az, hogy Magyarországot nem a Fidesz fogja megvédeni, hanem nekünk kell ezt az országot megvédeni a Fidesztől. Ugyanis van egy olyan építmény ebben az országban, amit 30 éven keresztül építettek, önök és az önök szocialista elődei. Ez az építmény most már nagyon rászorul a lebontásra.

Ez az elmúlt 30 év politikájának az építménye, amit azért kell lebontani, mert már semmi jót nem hoz, sem Magyarországnak, sem a magyar embereknek.

Önök és az elődeik ezt az országot szétlopták, szétcsalták, széthazudták, a magyar embereket magukra hagyták és átverték. Önök több esélyt ettől az országtól már nem érdemelnek. (Közbeszólás az LMP soraiból: Úgy van!) Az elmúlt 30 év politikai építménye lebontásra ítéltetett. De a helyzet az, hogy ebben a bontásban senki sem tud részt venni, nem is fog tudni részt venni, aki ott állt akkor, amikor ezeket a falakat húzták.

Most persze önök magukat nyugtatják. Azt mondják maguknak, hogy elég stabilak ezek a falak. Sőt, van, aki azt is gondolja, hogy ezek lebonthatatlanok. De belül nagyon is tartanak attól, hogy kártyavárként tud ez összedőlni bármelyik pillanatban. Épp ezért pörgették fel Magyarországon a korrupciót ipari méretekre. Ezért van önnek szüksége hatalmas propagandamédiára, szervilis médiára, és ezért építette föl ön, miniszterelnök úr, az egész hűbérúri rendszert ebben az országban.

Tudja, mi itt a Lehet Más a Politikában, és én magam is tíz éve azon dolgozunk, hogy ezt az egész korrupt politikai intézményt lebontsuk. Azért kell lebontani, mert ha összeomlik, maga alá fogja temetni az egész országot. Azokat az ártatlan magyar embereket fogja maga alá temetni, akik nem arra hivatottak, hogy korrupt politikusok bűnétől szenvedjenek.

Tudja, miniszterelnök úr, a 2018-as választások egyvalamiről fognak szólni. Arról fognak szólni, hogy a magyar emberek és Magyarország le tudja-e rázni magáról az elmúlt 30 év politikáját vagy sem. Engedjük-e tovább, hogy a politikáról szóljon a magyar emberek élete, vagy végre egyszer az életben a politika fog a magyar emberekről szólni, ahogy a dolgok rendje lenne? Úgy is fogalmazhatnék, tisztelt miniszterelnök úr, hogy hagyjuk-e tovább, hogy fáradt, fásult, korrupt, kopott és elavult politikusok fújják itt tovább a passzátszelet Magyarországon.

Azt gondolom, nagyon sok embernek betelt a bakancsa önökkel, tisztelt miniszterelnök úr. Sokan ezért külföldre távoznak, mások itthon szenvednek tovább. De a lényeg az, hogy 2018-ban egy kérdést kell feltenni magunknak, és minden magyar embernek ezt a kérdést kell föltennie: akarjuk-e, hogy Magyarország végre felvegye a XXI. század fordulatszámát vagy sem?

Ugyanis miközben ön itt termelési jelentést ad nekünk és a vízióiról beszél, meg atomerőműveket építget, addig a világban egy forradalom zajlik. De nem az a forradalom, amit ön vizionál, hanem az okosforradalom zajlik, amelyben okoshálózatok, okosvárosok jönnek létre, amelyekben zöldfordulat megy végbe, amelyben a mesterséges intelligenciák a K+F-et tetőpontra fejlesztik. És ezek az országok messze húznak Magyarország előtt, mi pedig itt maradunk lerittyedve, még a saját legszűkebb környezetünkben is.

Én azt mondom, miniszterelnök úr, és a Lehet Más a Politika erre vállalkozik, hogy Magyarországot föl kell készíteni arra a tudományos-technikai forradalomra, ami a világban már zajlik. Mert a kérdés az, és 2018 erről fog szólni, hogy nyertesei leszünk-e ennek a forradalomnak, vagy vesztesei. Egy biztos: Magyarországnak változásra van szüksége, új szemléletre van szüksége. Magyarországnak dinamizmusra van szüksége. A változás, az új szemlélet és a dinamizmus az, ami kell. És ahogy önt elnéztem, már ne haragudjon, miniszterelnök úr, azt gondolom, hogy ez végképp az igazság.

Ez így nem mehet tovább! Ön mindenkivel csak harcol meg háborúzik. Én együttműködni akarok. Együttműködni akarok azokkal az emberekkel, akik 8 órát becsülettel lehúznak a munkahelyükön, de nem tudnak megélni a fizetésükből. Azokkal az emberekkel, akik kiváló oktatást akarnak és működő egészségügyet, de öntől, önöktől nem kapták meg azt. És azokkal az emberekkel, akik egy erős és egységes Európában hisznek, amelynek Magyarország is a része, és amelynek a biztonságát a NATO képes garantálni.

Miniszterelnök Úr! Ön tiszteletet követel, de senki másnak nem ad. Miniszterelnök Úr! Azzal hitegetik magukat, hogy jól állnak a közvélemény-kutatásokkal, de az úgy változik, mint az időjárás. Úgy látom, hogy önök a múlt és mi vagyunk a jövő. Önök kudarcot vallottak. Most mi következünk. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Most a KDNP következik. Harrach Péter frakcióvezető úrnak adom meg a szót.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a hatalmi vágy dühödt kitörései után a témával is érdemes lenne foglalkozni. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Mindig a kettős felelősségről beszéltünk, amikor a migráció kérdése felmerült. Természetes, hogy kötelezettségünk van: segítséget nyújtani az üldözötteknek. Természetes, hogy kötelezettségünk van saját hazánk és nemzetünk iránt, önvédelmet biztosítani számukra.

Engedjék meg, hogy először erről az utóbbiról szóljak néhány szót! Amikor azt kérdezzük meg, hogy egy erős közösség milyen tulajdonságokkal rendelkezik, és hogyan reagál egy kérelemre, hogy fogadják be az illetőt, akkor azt kell mondanunk, hogy ennek az erős közösségnek vannak közös normái, vannak közös ünnepei, van közös büszkesége. Amikor megjelenik a kérelmező, akkor először megnézik, és ha úgy döntenek, hogy befogadják, akkor felkínálják neki a közös normákat, a közös ünnepeket, a közös büszkeséget, és részévé válhat az ő társadalmuknak.

De soha nem engedik meg azt, hogy a bejövő kultúrája egyenrangú legyen a saját kultúrájukkal, pláne nem, hogy eluralkodjon rajtuk. Ne értsék félre, a sokszínűség jó és szép dolog - a kultúrán belül. Ha körülnéznek, vagy pláne meghallgatják az itt felszólalókat, látják, hogy mennyire különbözők vagyunk. Egy kultúrán belül a sokszínűség érték, ennek örülünk. De amikor egy másik kultúra próbál bejönni és eluralkodni, annak nem tudunk örülni. Ugyanis minden kultúrának megvan a szállásterülete. Mi itt, Európában ezt az európai, nyugati kultúrát szeretjük, ebben élünk, és nem tudjuk elfogadni azt, ami nem sokszínű, hanem multikulturális társadalomnak neveznek.

Akkor nézzük meg, hogy egy hanyatló közösségnek milyen az állapota: nincs erős identitása, de van egy önpusztító ideológiája, és ezt most Európában úgy hívják, hogy a nyílt társadalom ideológiája. Mit jelent ez? Mi a tanítása ennek a nyílt társadalom ideológiának, amely az együtt élő kultúrákról beszél, és amely azt mondja, hogy mindenki szabadon választhatja bármelyik kultúrát. Valóban, az emberi személy szabadsága nagy érték, a szabad választás mindenkinek adott. De ismét mondom, a társadalom érdeke az, hogy ne vegyes társadalomban, vegyes kultúrákban éljen, mert bebizonyosodott, hogy az nem működik.

(13.50)

És hogy mivel bizonyosodott be, azt mindnyájan látjuk. Amikor mi - és amiről a miniszterelnök úr beszélt - olyan konzultációt kezdünk, amelyben a Soros-tervről lesz szó, akkor e mögött a terv mögött ez az önpusztító, nyílt kultúrának nevezett ideológia áll. Nem működik, és nem is fog működni.

Egy rövid gondolat erejéig engedjék meg, hogy a kettős felelősség másik oldaláról is szóljak! Nekünk kötelességünk segítséget nyújtani az üldözötteknek, viszont ismerjük el, hogy a helyes gondolkodás alapja a jó distinkció, tegyünk különbséget üldözött és szerencsét próbáló vándor között. Én azt gondolom, hogy minden üldözöttnek segítséget kell nyújtani, felelősségünk belső köreiből adódóan először például a közel-keleti keresztényeknek. Ők mindig azt mondták, amikor találkoztunk velük, hogy soha nem Európában kérik ezt a segítséget, hanem a saját hazájukban. Magyarország eddig is megadta (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és ezután is meg fogja ezt adni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A Fidesz frakcióvezetője következik. Kósa Lajos úrnak adom meg a szót.

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Elnök úrnak igaza van, a parlamenti képviselőknek nagy-nagy türelmet kell tanúsítaniuk a Parlament üléstermében, még akkor is, ha talán egy Mucius Scaevola tudná rezzenéstelenül végighallgatni azt a sok nagyszerű, ha úgy tetszik, sületlenséget, amit egyébként az ellenzéki képviselőtársaim összehordtak.

Az talán mindenkinek feltűnt, hogy itt hirtelen mindenki megnyerte a választást, és éppen kormányalapításon töri a fejét, még akkor is, ha az is mindenki számára világos ma Magyarországon, hogy egymással a legkevésbé sem tudnak egyetérteni, a legjelentéktelenebb kérdésekben sem. De lépjünk ezen túl!

Mindegyik ellenzéki frakcióvezető-társam ostorozta a korrupciót. Néhány tényt azért rögzítsünk! Magyarország valaha volt legnagyobb összegre elkövetett korrupciós ügye a négyes metró ügye. Kérném szépen frakcióvezető-társamat, Tóth Bertalant, hogy mielőtt a korrupcióról beszél, egy részletes beismerő, feltáró vallomást a négyes metróban eltüntetett több mint 150 milliárd forintról tegyenek már, legyenek szívesek, párttársaikkal együtt, esetleg megnevezve azt, hogy hol a pénz maradéka, esetleg Simon valamikori MSZP-alelnök úrtól tájékozódva, hogy hogy kellett a pénzt szépen a bécsi széfekbe eltenni.

Másrészt az is példátlan - egyébként Szél Bertalannak (sic!) mondom, 27 éves a magyar demokrácia, nem 30 (Derültség a kormánypárti sorokban.) ‑, Szél Bernadett képviselőtársam, ’87-ben, amikor ön hivatkozta a demokrácia kezdetét, akkor Kádár János még az úgynevezett paprikás krumplis interjúját adta a televízióban. (Derültség a kormánypárti sorokból. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Iskolás volt még!) De mindegy, tekintsünk ettől el! Tehát egy biztos, a demokrácia 27 éves történetében arra még nem volt példa, csak egyetlenegy esetben, hogy egy Magyarországon megválasztott képviselőt, történetesen európai parlamenti képviselőt egy idegen ország javára folytatott kémtevékenységben vonjanak eljárás alá. Talán Vona Gábor képviselőtársamnak elkerülte a figyelmét az, hogy történetesen Kovács Béla az oroszok javára elkövetett kémtevékenység miatt van eljárás alatt. Arról már ne is beszéljünk, hogy egyébként van egy kis pénzügyi korrupciós ügye is, de az mellékszál ahhoz képest, hogy az oroszoknak kémkedett.

Arról pedig végképpen emlékezzünk meg, hogy a tavaszi ülésszak végén, amikor szerettük volna a pártok feketefinanszírozását megakadályozni, az ellenzék szavazta le, egyértelműen tág teret nyitva az intézményes korrupciónak, mintegy felírva a homlokukra, hogy gyertek, milliárdosok, van itt minden eladó. Mert egyébként ha nem ez lett volna a szándék, akkor megszavazzák a saját javaslatukat, ami a feketefinanszírozást felszámolta volna közvetlen a választás előtt.

Az pedig, hogy az ellenzék szinte egyöntetűen migráció- és bevándorláspárti, már nem meglepetés, de azért idézzük fel, hogy eddig ezekben az ügyekben végig hazudtak, ez ma már a napnál világosabb, és mindenki számára utolérhető. Molnár Gyula 2016. IX. hó 23-án a következőt bírta mondani - ne felejtsük el, az MSZP elnöke (Bangóné Borbély Ildikó: Lajos, utána magadat idézed, ugye?) -: „Nincs ma olyan komolyan vehető politikusa Európának, aki arról beszélne, hogy a menekültkérdés megoldásának érdekében kötelező betelepítési kvótákat szeretnének bevezetni.” Ugyanilyet mondott Tóth Bertalan, Ujhelyi István, Kunhalmi Ágnes, az ellenzék minden megszólalója tagadta a kötelező betelepítési kvóta létét is. Még korábban pedig tagadták, hogy a migráció egyáltalán létezne. Azt mondták, hogy fideszes trükk. Most pedig tagadják a ma már mindenütt elérhető Soros-tervet. Azt is tagadják talán, hogy Soros György valaha járt Magyarországon vagy az Európai Unióban, miközben a Soros-terv mindenki számára ismert, és nagyon jó lenne, ha végre valaki, egy nemzet Európában, vagy nemzetek, mint a lengyelek, a szlovákok, a csehek a sarkukra állnának, és azt mondanák, hogy ahogy a nemzeteknek, Európának is a maga kezébe kell vennie a sorsát, és ne amerikai tőzsdespekulánsok határozzák meg, hogy kivel szeretnénk tartósan együtt élni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kérdezem, miniszterelnök úr, kíván-e a viszonválasz lehetőségével élni. (Orbán Viktor: Szeretnék.) Igen, akkor megadom a szót. Parancsoljon!

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Meghallgattam az ellenzéki képviselőtársaim hozzám intézett szavait, és úgy látom, hogy itt a nyár során elszaporodtak a miniszterelnök-jelöltek. (Bangóné Borbély Ildikó: Az miért baj?) Látom, hogy a miniszterelnök-jelölt hölgyek és urak azzal a problémával küzdenek, hogy az emberek nem veszik őket komolyan, sőt lassan már láthatósági problémákkal is szembe kell nézniük. Ezzel magyarázom, hogy durvák és személyeskedők itt az ülésteremben.

Csak annyit tudok tanácsolni olyan emberként, aki sok időt töltött abban a székben, amire most önök törni kívánnak és amit szeretnének elfoglalni, higgyék el, hogy a magyar emberek jól tudják, hogy személyes hatalmi vágyakból és ambíciókból nem lehet országot építeni. Kérem, szívleljék ezt meg! (Moraj az MSZP és a Jobbik soraiból. - Közbeszólások a Jobbik soraiból: Látjuk! - Bangóné Borbély Ildikó: Ez így van! - Taps a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meghallgattam a Jobbik elnökének a tirádáit is. Neki csak arra hívom fel a figyelmét, hogy a kormányzáshoz komolyabb eszközökre van szükség, mint egy szemöldökcsipesz. (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások a Jobbik soraiból: Személyeskedés! Személyeskedés!)

Ami az MSZP frakcióvezetőjét illeti, neki csak annyit szeretnék mondani, hogy nem lehet egészségügyben, oktatásban vagy éppen a nyugdíjasoknak hetet-havat összehordani és megígérni, és amikor meg kormányoznak, akkor az ellenkezőjét cselekedni. Az emberek emlékeznek. Önök, szocialisták mind személyesen szavaztak, amikor elvettek egyhavi bért a pedagógusoktól, elvettek egyhavi bért a kórházi ápolóktól, és elvettek egyhavi nyugdíjat a nyugdíjasoktól.

Tisztelt LMP! Mi mindent megteszünk, hogy komolyan tudjuk önöket venni. Ez komoly erőfeszítést igényel. Ezt talán ön sem tekinti sértésnek, ha felhívom a figyelmét arra, hogy az LMP európai parlamenti képviselője, Meszerics Tamás azt nyilatkozta a betelepítési kvótáról, aminek a létezését is tagadja ön, tehát az ön képviselője azt nyilatkozta, az LMP nem tudja máshogy elképzelni a válság megoldását, mint a kötelező kvótarendszer bevezetésével. Hogy hihetnének (Moraj a kormánypárti padsorokban.), hogy hihetnének önöknek az emberek?

Ami pedig a bevándorlás kérdését illeti, azt tudom mondani önöknek, hogy az a kvótaper, amelyet elvesztettünk Brüsszelben, a kötelező bevándorlási kvótáról szólt, arról a kérdésről szólt, hogy jogszerűen alkotta-e meg a kötelező betelepítési kvótát az Európai Unió néhány szervezete, amely részt vett a jogalkotási folyamatban. Az fel sem merült, hogy nincs ilyen kvóta, csak az a kérdés, hogy jogszerűen alkották-e meg a jogszabályt.

(14.00)

Ezt a pert elvesztettük, mert kimondta a bíróság, hogy ezt a jogszabályt jogszerűen alkották meg. Ehhez képest ez Magyarország legnagyobb, Közép-Európa legsúlyosabb és szerintem Európa történelmi kihívása. Hogy is vehetnék komolyan azokat a pártokat itthon a magyar választók, akik ebben a témában, amelynek a súlya ilyen hatalmas, a következőket tudták mondani?

Kunhalmi Ágnes, idézem őt: „A bevándorlás álprobléma, amit a Fidesz kreált. Vesztébe rohan az az ország, amely falat húz határainál, és ezzel gettóba zárja magát.” Képviselőtársam, önökre rá lehet bízni egy országot? Akik még azt sem ismerték föl, hogy milyen veszély fenyeget bennünket a határainknál?

Horváth Csaba: „A bevándorlás egy álprobléma, amit a Fidesz kreált”.

De hogy a miniszterelnök-jelöltjüket is megidézzem, Botka László ezt mondta: „A város lakosságát egyáltalán nem zavarták a menekültek.” Majd később ezt mondta: „Természetesen azon leszünk, hogy a kerítés minél gyorsabban lebontható legyen.” Miért gondolják, hogy önökre fognak szavazni a magyar választópolgárok azért, hogy minél hamarabb lebontsák a kerítést? (Gőgös Zoltán: Nem azt mondta. - Heringes Anita: Ha nincs probléma, nincs kerítés.)

Hasonlóképpen, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt Tóth Bertalan képviselőtársam, ha már volt olyan kedves, és megszólított engem, ön is azt mondta, idézem önt most szó szerint: „Kötelező betelepítési kvóta nincs és nem is lesz.” Akkor miről döntött most a bíróság, tisztelt képviselőtársam? (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Zaj. - Bangóné Borbély Ildikó: Szétloptátok az országot.)

Szóval, én csak azt tudom mondani önöknek, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy Magyarország komoly kérdések előtt áll. Nehéz ügyekkel kell megküzdenie, összefogásra, egységre és erőre volna szükség. Arra kérem önöket, hogy ne az legyen a legfontosabb önöknek, hogy a pénzért és a hatalomért bármire képesek lesznek az előttünk álló hónapokban. (Gőgös Zoltán: Arról beszélhetnénk! - Bangóné Borbély Ildikó: Azok ti vagytok!) Próbálják meg szolgálni a magyar választópolgárokat! Higgyék el, sokat dolgoztak az elmúlt években, és megérdemlik! Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Felszólalások:   1   1-14   15-18      Ülésnap adatai