Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.04.20.13:21:14 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

213. ülésnap (2017.04.18.),  9-12. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 10:18


Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! „50 éve halt meg Konrad Adenauer, az európai kereszténydemokrácia nagy alakja.” címmel napirend előtti felszólalásra jelentkezett a KDNP képviselőcsoportjából Harrach Péter frakcióvezető úr. Frakcióvezető úr, öné a szó, parancsoljon!

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most, a húsvéti ünnepek után beszélhetnénk persze a négynapos ünnep üzenetéről is, a húsvéti örömről és békéről, de ez az évforduló arra késztet engem, hogy arról a nagy emberről és a művéről szóljak néhány szót, aki ötven évvel ezelőtt vagy még régebben Németország és Európa jövőjét eldöntötte.

Tudjuk, hogy Konrad Adenauer először mint főpolgármester, aztán később a második világháború után, amikor Németország igazán nehéz helyzetben volt, a szövetség első kancellárjaként már idősen, 70 év fölött ‑ egészen 87 éves koráig töltötte be ezt a tisztet ‑ azon dolgozott, hogy talpra állítsa Németországot. Ismerjük a gazdaság és a társadalom akkori helyzetét. Ő szövetkezve a gazdasági miniszterrel, Ludwig Erharddal egy olyan gazdaságot teremtett, amely Európában az első lett, és ehhez csupán egy évtizedre volt szükségük. De nemcsak a gazdaságot lendítette fel, hanem ennek következtében egy olyan jóléti társadalmat hozott létre, amely valóban a szociális piacgazdaságra épült, és megteremtette Európa leggazdagabb országát.

De nem is ez a fontos számunkra, s még csak az sem, hogy a CDU megalkotásával Németország legerősebb pártját hozta létre, hanem az Európai Unió elődjeként az európai vas- és acélközösség, aztán az Európai Gazdasági Közösség létrehozásával ‑ amely megalapozta az Uniót ‑ olyan tettet hajtott végre a társaival, Schumannal, De Gaulle-lal, De Gasperivel, ami ma is meghatározza Európa és benne Magyarország jelenét.

A kérdés számunkra az, hogy mi volt ebben az emberben és társaiban az, ami őket erre képessé tette. Azt hiszem, a legegyszerűbb válasz az, ha őt idézzük, és ha megengedik, ezt a rövid idézetet felolvasom: „A politika az a művészet, amivel az erkölcsi alapokon nyugvó helyes felismerést megvalósítjuk.” Tehát két elemről van szó: arról az alapvetésről, ami tulajdonképpen egy szilárd értékrenden alapult, illetve egy olyan normarendszeren, ami számukra, ezeknek a nagy európai politikusoknak a számára nemcsak hogy elmélet volt, hanem a napi politikai érdekek fölé emelkedett, s mindezt persze ügyesen, rátermetten tudták megvalósítani. Így lett értelme annak a definíciónak, amit ő alkotott.

De érdemes talán magáról az Unióról is néhány szót szólni, arról, hogy ők hogyan képzelték el. Ha megengedik, megint egy idézet kívánkozik ide: „Európának nagynak, erősnek és befolyásosnak kell lennie, ha érdekeit a világpolitikában érvényre akarja juttatni.” S mitől lesz nagy, erős és befolyásos az Unió, amire mi is vágyunk és amit ma is szeretnénk látni akkor, amikor sajnos az érdekérvényesítése gyengül, a gazdasága gyengül, a biztonsága nem megoldott, a versenyképessége egyre kisebb? Én úgy gondolom, hogy az a kettő, amiről ezek a nagy emberek is beszéltek: az értékrend ‑ nem szeretném ennek a részleteit említeni, csupán öt kulcsszavát: perszonalitás, szolidaritás, szubszidiaritás, a társadalmi igazságosság és a közjó ‑, ami ma sajnos veszélyben van Európában, valamint ami ma is nagyon fontos, az erős tagállamok szövetsége.

(13.30)

Mert Európa csak akkor lehet erős, ha erősek a tagállamai és szabadok. Hiszen ezek a nagy államférfiak is ezt valósították meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Frakcióvezető úr elhangzott napirend előtti felszólalására a kormány részéről Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Ötven évvel ezelőtt Konrad Adenauer temetésén szinte az összes európai állam- vagy kormányfő ott volt, aki az akkori szabad világ része volt. Hiszen egy óriási egyéniséget vesztett vele Európa, nemcsak Németország, hanem Európa is; Németország is, hiszen 14 éven keresztül vezette az országot. Churchill mondta, hogy Bismarck után a legnagyobb német államférfi volt Konrad Adenauer kereszténydemokrata politikus. De bizonyára mindenki, aki ismeri az ő tevékenységét, úgy érzi, hogy óriási alakja volt a XX. századi európai történelemnek.

Sok tekintetben, azt hiszem, a mai napig is mérvadó az, amit mondott, az az idézet is, amit képviselő úr, frakcióvezető úr említett, de az is, hogy Európa külpolitikájának lényegét a nemzeti önrendelkezésben látta, és mindenhol, amikor Európáról beszélt, akkor szabad európai nemzetek közösségéről, ahogy ő mondta, szabad nemzetállamok közös Európájáról beszélt. Azt hiszem, a nemzeti önrendelkezés az, ami számunkra is fontos, és az is fontos, hogy akkor lehet erős Európa, ahogy ezt frakcióvezető úr is idézte, ha az kereszténydemokrata alapokon nyugszik.

Ma nem éppen az Európai Unió erősödését látjuk. Ha azt megérte volna Konrad Adenauer, hogy egy ország, Nagy-Britannia elhagyja az Európai Uniót, akkor nyilvánvalóan igencsak elszomorodott volna. Hiszen azok az emberek, akik most Európát irányíthatják, olyan irányba vitték, hogy magukat a nemzetállamokat, az országokat annyira elidegenítették az Európai Unió bürokratikus működési rendszerétől, elidegenítették a hatalomgyakorlás brüsszeli módszereitől, hogy bizony népszavazáson mondják ki az emberek, hogy ki akarnak lépni abból a közös európai államból, amelyben Konrad Adenauer Európa békéjét és a békéből fakadó gazdagságát, jólétét és erejét látta megalapozni.

Ezért fontos, hogy ne úgy tekintsen senki, sem Brüsszelből, sem máshonnan úgy Európára, mintha egy nagy európai szuperállamban nemzetiségek lennének, hiszen itt bizony nem nemzetiségek, hanem nemzetek vannak, a nemzeteknek vannak államai, és ezekből az államokból épül föl maga az Európai Unió is. Fontos, hogy mindig az állampolgárok igényéből, az állampolgárok elvárásaiból indítsák el az európai politika egy-egy irányát. Azt hiszem, vészjelzés mindnyájunk számára az európai politikusok, az európai vezetők rossz hatalomgyakorlása kapcsán a britek kilépése és az Európai Unió gyengülése, hiszen az egyik legerősebb gazdaságát veszítette el. Nyilván a német gazdaság hagyományosan Európa legerősebb gazdasága, de a brit gazdaság is és a brit népesség is óriási súlyt képezett az Európai Unión belül. Ezért óriási gyengülés az ő kilépésük.

Mindenki eldöntheti, hogy nemzetekre támaszkodik, amikor Európa jövőjéről gondolkodik, vagy pedig egyfajta fogyasztói közösséget lát csak Európában, és olyan globális vagy globalista tanácsadókra hallgat, mint például Soros György; aki, ne feledjük el, pár hónappal vagy egy évvel ezelőtt az Európai Unió közös együttes bizottsági ülésén, a költségvetési, az állampolgári jogi, a külügyi és a fejlesztési bizottság összevont ülésén szabta meg, hogy ő mit javasolna az Európai Unió számára követendő irányként. A Frontexszel kiegészült bizottsági meghallgatáson ő maga terjesztette elő javaslatait.

Emlékszünk, mik voltak ekkor és ennek nyomán a különböző javaslatok: Az Unió bocsásson ki különleges kötvényeket, amelyeket persze ő megvesz, és ebből fedezze a bevándorlás költségeit. Vagy bevándorlási adóemeléseket vezessen be az Európai Unió, és ezzel próbálja meg a nemzetek Európáját meggyengíteni. Ezzel próbáljon egy olyan, kevésbé az identitásokra, mint inkább az identitásnélküliségre épülő Európát létrehozni, amely teljes mértékben szemben áll azzal, azt hiszem, amit Konrad Adenauer 50-60-70 vagy 80 évvel ezelőtt gondolt vagy mondott, és amire Európa békéjét alapozta.

Amikor mi úgy gondolkozunk az Európai Unióról, hogy annak az európai polgárokat kell szolgálni és tiszteletben kell tartani az európai nemzeteket, az európai tagállamokat, akkor mi méltán megyünk tovább azon a gondolati ösvényen, amit Konrad Adenauer, az Európai Unió egyik atyja, kereszténydemokrata atyja hagyott örökül 50 évvel ezelőtt. Engedje meg, képviselő úr, hogy én is ezzel az idézettel fejezzem be: „Keletre is néznünk kell, ha Európára gondolunk. Európának nagynak, erősnek és befolyásosnak kell lennie, ha érdekeit a világpolitikában érvényre akarja juttatni.” Ez, azt hiszem, számunkra a szabad nemzetállamok közös Európájának fontos alappillére. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai