Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.29.10:53:36 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

194. ülésnap (2016.12.06.),  15-18. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 9:59


Felszólalások:   11-14   15-18   19-22      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Harrach Péter frakcióvezető úr, KDNP-képviselőcsoport: „Ülésszak végén, ünnep előtt” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnézést kérek azért az illetlenségért, hogy a pártpolitikai viták területéről egy békésebb színtérre megyek. (Dr. Staudt Gábor: Meg van bocsátva.) Köszönöm szépen a megbocsátást.

A két időpont közeledik. Egyrészt valóban az ülésszak vége, másrészt karácsony. Úgy gondolom, mindenki tudja, hogy karácsonykor a keresztény világ Jézus Krisztus születését ünnepli. Ez az ünnep lényege. De most nem a vallási tartalmáról szeretnék szólni, hanem arról az üzenetről, amit az össz­társadalom számára jelent, illetve amit a nem hívő embereknek is mond. Ha a keresztény tanítást karácsonyról megnézzük, akkor a megtestesülésről szól. Az Isten emberré lett azért, mert fontos számára az ember. Az üzenet egyik pontja tehát az, hogy van emberi méltóság, és ezt az emberi méltóságot másban tisztelni, magunkban pedig értékelni kell.

Természetesen más üzenete is van ennek az ünnepnek, a családról is szól. De mit jelent az az emberi méltóság, amit nekünk üzen? Az minden területen, még a politikai cselekvés területén is érvényes, hiszen a politikai küzdelmekhez hozzátartozik a kemény küzdelem, akár még olyan is, mint amit az előbb hallottunk, érthető és természetes. Sőt, ki merem mondani, hogy még az úgynevezett szembesítő kampány is ebbe a kategóriába tartozik, a politikai hatalom megszerzésének eszköze. De nem lehet a másik ember megalázása, a másik méltóságának lábbal tiprása ennek a tevékenységnek a része.

Természetesen a média tevékenységére is érvényes ez. Gondoljunk csak bele abba, nem egyedül vagyok, aki átélte azt, hogy ha mond valamit, és utána erről olvas egy médiumban vagy hall egy csatorna adásában, akkor nem ismer rá arra, amit ő mondott, mert úgy eltorzítják azt az üzenetet. Tehát valamiképpen a másik ember tiszteletéhez hozzátartozik, hogy nem hazudunk róla. (Sallai R. Benedek: Ezt ti mondjátok? ‑ Pócs János: Ezt te nem értheted, Sallai.)

És persze az is hozzátartozik, és talán ez a mélypont, nem érdemes ezt elhallgatni, hogy van a médiumok, a nyilvánosság világának egy igen súlyos pontja, és ez egyes kommentelők stílusa. Az alpári stílus, a másik ember gyűlölete itt töményen jelenik meg. Más kérdés az, hogy ennek kezelésére valamit tenni kell, de ez nem a mai nap témája.

Azt kell kimondanunk még, hogy mindaz, amit karácsony üzen, megfelel az emberi természetnek, még akkor is, ha vannak olyan jelenségek, amelyek ennek ellentmondanak. Úgy gondolom, hogy most, egy kicsit visszatekintve az elmúlt időszakra és annak sajátos problémáira, és előre is nézve ennek az ünnepnek az üzenetét ezekre a területekre is érvényesíteni kell.

És most már majdhogynem utolsó alkalommal én is hadd kívánjam azt mindnyájuknak, hogy ebben a következő időszakban tudjunk lépni, hogy a karácsony üzenete mindnyájuknak személy szerint és a közösségben is békés, nyugodt világot közvetítsen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván válaszolni. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Én is köszönöm frakcióvezető úrnak a karácsony előtti és ülésszak végéhez közeledő gondolatait. Azt hiszem, nekünk, politikusoknak és a világ minden parlamentjében, minden országában minden politikusnak ezt a tiszteletet egymás iránt és legfőképp a választók iránt kell kimutatni. A választók iránt pedig azzal tudja egy politikus kimutatni a tiszteletet, hogy azt a véleményt, amit megfogalmaznak, magára nézve kötelezőnek tartja. A titulusunk is az, hogy képviselő, hogy képviseljük az emberek véleményét, képviseljük a nép véleményét, képviseljük az emberek érdekeit itt a parlamentben.

Úgy gondolom, az elmúlt években sikerült is ezt sok területen megtenni, ma az emberek nagyobb biztonságban élnek, legyenek akár munkavállalók, családosok, nyugdíjasok, most már nyugodtabban tudnak egyik hónapról a másikra terveket készíteni. Talán már a jövőre nézve is készíthetnek terveket, mondjuk, egy család, hogy a CSOK-ból hogyan épít házat, hogyan épít jövőt magának. Azt hiszem, ezt a munkát, ami nagyon nagy munka, és minden országban nyilván mindig van mit tenni ebben a kérdésben, de jó irányba sikerült befolyásolnunk azokkal a törvényekkel, amelyeket elfogadtunk.

Ugyanakkor nemcsak a Mikulás kopogtat ezen a télen az ablakokon, hanem a valóság is. Sőt, a valóság inkább dörömböl, még ha a Mikulás csak kopogtat is. Ugyanis egy olyan krízisben van most már másfél-két éve Európa, egy olyan bevándorlási krízisben, amely minden politikustól őszinte beszédet kíván, a korábbi formák, a korábbi PC-beszédmód levetkőzését. Ebben a választók képviselete igencsak fontos. Emlékezhetünk Magyarországon egy olyasfajta időszakra, amikor az egyik párt, a Magyar Szocialista Párt akkor kormánypártként szembefordult saját választóival. Még a ’90-es évek közepéről kapta örökségül a Szocialista Párt Horn Gyulától, és akár mindenki más is megfontolhatja ezt az intést, hogy egy párt sohasem fordulhat szembe a törzsbázisával, mindig tisztelnie kell törzsbázisának akaratát, a szavazatát, a véleményét, és azzal ellentétes politikát nem vihet.

Ezt be is tartották a szocialisták is éveken, ciklusokon keresztül, mígnem 2008-ban a szociális népszavazásnál Gyurcsány Ferenc akkori szocialista miniszterelnök szembefordult a saját szavazóbázisával. Tette ezt azért, mert a neoliberális eszméknek talán ő már 2004-től foglyává vált, hiszen ő az MSZP-SZDSZ-kormányon belül úgy tudta meg­puccsolni saját korábbi miniszterelnökét és kormányra kerülni, hogy az SZDSZ, a koalíciós partner támogatását élvezte.

(9.40)

Innentől kezdve valószínűleg már a saját politikájának a fősodrában is elvesztette azt, hogy a szocialista, baloldali értékeket akár figyelembe vegye, és csak a neoliberális, SZDSZ által képviselt érdekeket vitte. Így tudott 2008-ban az ellen kampányolni, amit az akkori ellenzéki pártok javasoltak, és azt az álláspontot képviselte, hogy legyen tandíj, legyen kórházi napidíj, legyen vizitdíj, ami nyilvánvalóan a baloldali szavazóknak, az MSZP szavazóinak sem tetszett, nem beszélve a többi párt támogatóiról, a többi párt szavazóiról.

Így a saját szavazóival való szembefordulás okozta a 2010-es katasztrofális, nem is vereségét, hanem összeomlását a baloldalnak. Ha egy párt szembefordult Magyarországon a szavazóbázisával, ha nem tisztelte a szavazóit, akkor ez a sors várt rá.

És valami hasonlót láthatunk talán most is, ezekben a hónapokban, amikor a gyurcsányi útra lép valamelyest a Jobbik is, hiszen a saját szavazóival szemben szavaz itt a parlamentben az egyik legfontosabb kérdésben, a bevándorlás kérdésében, a kötelező betelepítési kvóták kérdésében. A 2008-as Gyurcsány Ferencet idézi a 2016-os Jobbik, amikor itt a parlamentben büszkén és hangosan szavazzák le azokat a javaslatokat, amelyekre az ő szavazóik is ‑ a között a 3 millió 360 ezer szavazó között jobbikos szavazók is voltak szép számmal ‑ nemcsak hogy felhatalmazást, de kötelezést, utasítást is adtak a saját képviselőiknek a parlamentben.

Ha valaki nem tiszteli a saját szavazóit, ha le akarja cserélni a szavazóit, ha lenézi a szavazóit, akkor nem hajtja végre azt a mandátumot, amit az emberek a közvetlen demokrácia legfontosabb eszközével, a népszavazással kinyilvánítottak. Ez az a tisztelet, amit nemcsak magunknak kell megkövetelni Brüsszelből, hanem amit a választók felé nekünk is, minden pártnak tanúsítani kell. A Fidesz-KDNP ezt az óriási mértékű, a népszavazáson egy irányból megnyilvánuló akaratot kötelezőnek érezte, és itt a parlamentben több javaslatot is beterjesztett. Ezek közül a legfontosabb az Alaptörvény módosítása volt.

Sajnálatos, hogy nem mindenki adta meg a tiszteletet a választóknak, nem mindenki vállalta azt a felelősséget, amit a szavazók október 2-án ránk ruháztak és nekünk mandátumul adtak. Én úgy gondolom, jó, hogyha a politikusok elsősorban a saját szavazóikat tisztelik. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)




Felszólalások:   11-14   15-18   19-22      Ülésnap adatai