Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője, Harrach Péter úr: „Meghallják-e a polgárok hangját a nyugat-európai politikusok?” címmel. Öné a szó, frakció­vezető úr.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor egy döntést kell hoznunk, és történetesen ez szakpolitikai kérdésről szól, akkor természetes, hogy a szakpolitikusok véleményét hallgatjuk meg. De ha mindennapi kérdésről van szó, akkor az emberek véleménye kell hogy a döntő legyen. Magyarországon ma ezt alkalmazzuk a tömeges bevándorlással kapcsolatban. De felmerül a kérdés, hogy az európai döntéshozók az európai emberek véleményét miért nem veszik figyelembe. Nyilván több oka van, hiszen ez egy összetett kérdés. Én kettőt emelnék ki, egy politikai és egy ideológiai okot.

Ha megnézzük, hogy a bevándorló tömegek, amikor egy országban letelepednek és állampolgárságot kapnak, hogyan szavaznak, akkor azt hiszem, nem titok az, hogy általában baloldalra szavaznak. Tehát indokolt az ebből a szempontból, hogy a baloldali politikusok bevándorláspártiak. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Itt persze meg kell említenem egy olyan kérdést (Közbeszólás az MSZP soraiból: A keresztények…), ami itt fontos, és nem annyira politi­kai, inkább elvi kérdés… (Dr. Bárándy Gergely: Nem szabadna hazudni, úgy tudom! - Az elnök csen­get.) Úgy látszik, talált a megjegyzés. (Dr. Bárándy Gergely: Nem! A hazugságot kikérjük magunknak!)

ELNÖK: Folytassa, frakcióvezető úr! (Csenget.)

HARRACH PÉTER (KDNP): Mi nem vagyunk iszlámellenesek, hanem bevándorlásellenesek vagyunk, mi terrorizmusellenesek vagyunk, és nem szeretnénk azt, ha Magyarországon vagy akár Európában a kultúránkkal ellentétes és a normáinkat tiszteletben nem tartó közösségek jönnének létre. Tehát ez a politikai ok, nyilván az európai vezetők egy része ezen ok miatt bevándorláspárti.

De van egy ideológiai ok, ami sokkal összetettebb ennél. Az európai vezetők egy része csatlakozott ahhoz a mozgalomhoz, amely elvágja a hagyományos keresztény gyökereket. És ha gyengül az identitása egy kultúrának, különösen egy nagyon erős identitással rendelkező másik kultúrával szemben, akkor valami más eszmei alapot kell találni. És amikor keresztény gyökerekről szólunk, akkor nem csupán vallási, hanem inkább történelmi és társadalmi hatásokról beszélünk, hiszen ennek a kultúrának az elemei, a normái tovább élnek, még akkor is, ha tudatosan nem fogadják el ezeket. Ez az új eszmei alap pedig nem a hagyományos liberalizmus, ami jogállamiságot, demokráciát, emberi jogokat követel, hanem egy újfajta liberalizmus, ami már megalkotta a maga dogmáit, és megfogalmazta a tabukat. Ez a dogmák és tabuk világa alkalmatlanná teszi követőiket, hogy az igazi problémákat megoldják. Hiszen ha nem is lehet beszélni a problémákról, akkor hogyan lehet azokat megoldani?

És hogy értsék, miről van szó, egy hazai példát hadd mondjak! Mindnyájan, akik itt ülünk, a parlamentben, természetesnek tartjuk, hogy a szegregáció ellen küzdünk az integráció érdekében. De amikor egy iskolában a felzárkóztatást szegregációnak nevezik egy dogma értelmében, akkor a problémát nem lehet megoldani. Volt erre Magyarországon is több példa. Vagy ismerünk olyan parlamenti képviselőt, aki egy természetes szociológiai jelenséget nevezett meg, és rögtön kikiáltották nőgyűlölőnek, azért, mert ütközött egyfajta dogmával.

(10.00)

Én úgy gondolom, hogy amikor… (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Na lám, még ki se mondtam és máris kiabálnak. Az ultrafeminista véleménynek nincs helye a demokráciában. (Dr. Bárándy Gergely: Hülyeségeket beszélsz! - Kunhalmi Ágnes: Ennél sokkal intelligensebb a képviselő úr.) És mindezt ezek az ideológusok leöntötték egy olyan mázzal, amit ők politikailag korrektnek neveznek, holott nem más, mint a problémák megoldhatatlanságának az eszköze.

Én úgy gondolom, hogy amikor mi az emberek véleményére hallgatunk, akkor Magyarországon a polgárok véleménye kapcsán nem bevándor­lás­pártiak vagyunk, hanem ellenezzük mindazt, ami ebből következik.

Köszönöm figyelmüket. (Kunhalmi Ágnes: Emberellenesek! - Taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, frakcióvezető úr. Az elhangzottakra a kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. (Kunhalmi Ágnes: Védd meg!)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! A képviselő úr a felszólalásában utalt arra, hogy az újkori népvándorlás kapcsán, a tömeges bevándorlás kapcsán Európában egyrészről beszélhetünk nyilván egy bevándorlási krízisről, egy népvándorlási krízisről, amit láthatólag az Európai Unió nem tud kezelni, és a probléma gyorsabban nő, mint ahogy megoldásokkal állnának elő európai politikusok, de mindemellett képviselő úr arra is utalt, hogy itt a bevándorlási probléma mellett egy demokráciakérdés is van.

Arról is szól már a vitának egy része, hogy a választók nagy részének, nagy többségének akaratával mehet-e szembe egy-egy kormányzat, képviselhet-e más elveket, képviselhet-e más irányokat a politikai elit, mint azok az emberek, akiket elvileg a politikai elitnek képviselni kell, elválhat-e egymástól a választók véleménye és a politikusok véleménye, főleg akkor, amikor nagyon távol vannak a választóktól, hiszen Brüsszel minden országtól eléggé messze van, és teljesen más politikai kultúra alakulhat ki, mint amit egyébként egy helyi önkormányzati vagy egy körzetben megválasztott képviselő képvisel. Úgyhogy ez éppen annyira kezd már lassan demokráciakérdéssé válni, mint amennyire bevándorlási kérdéssé.

Azt hiszem, a magyar delegáción kívül kevés delegáció mondhatja el nemzetközi találkozókon, hogy olyan erős legitimációja, demokratikus felhatalmazása van az ország álláspontjának képviseletére, mint Magyarország képviselőinek különböző európai uniós vagy nemzetközi fórumokon, hiszen Magyar­ország volt az egyetlen, amely merte vállalni, hogy mielőtt képviseli az ország álláspontját, azelőtt megkérdezi az embereket, hiszen nincs még egy ország, amely mindegyik állampolgárának, minden választójoggal rendelkező, 18 év fölötti állampolgárának kiküldött volna egy kérdőívet és megkérdezte volna az emberek véleményét, márpedig Magyarországon a korábbiakhoz képest is igencsak sokan küldték vissza ezeket a kérdőíveket, és egyértelműen nyilvánítottak véleményt.

Arra a kérdésre, hogy Brüsszel politikája a bevándorlás kérdésében megbukott-e, ez a teljes mértékű beengedési politika, amit Magyarországon a baloldali pártok képviselnek, és új megközelítésre van-e szükség, az emberek 77,4 százaléka mondta, hogy teljesen egyetért, 17,5 százaléka inkább egyetért, nem ért egyet 5,1 százalék. 95 százaléka az embereknek azt mondta, hogy a magyar kormánynak más politikát kell megfogalmazni, mint Brüsszelnek.

Azt, hogy a magyar kormány Brüsszel megengedő politikájával szemben szigorúbb álláspontra kell hogy helyezkedjen, teljes mértékben támogatta az emberek 89,6 százaléka, részben támogatta 7,6 százaléka, nem támogatta 2,8 százaléka. Ezen 2,8 százalékot képviselik tehát a parlamentben a baloldali ellenzéki pártok.

Arra a kérdésre, hogy vissza kell-e fordítani a törvénytelenül határt átlépő bevándorlókat, az emberek 86,1 százaléka azt mondta, hogy teljesen egyetért, 10,3 százaléka, hogy inkább egyetért, és mindösszesen 3,6 százalék mondta azt, hogy nem ért egyet a kormányzat ezen álláspontjával. Ahogy elmondtam, több mint egymillió ember véleményéről van szó.

Lehet tehát különböző álláspontokat ütköztetni, de hogyha a súlyát megmérjük, csak a magyar álláspont az, ami mögött magyar választóknak, egymillió magyar választónak az egyértelmű állásfoglalása szerepel, és nyilván ez, mivel mindenki számára fel volt kínálva a lehetőség, hogy véleményt mondjon, a teljes lakossággal kapcsolatban is mérvadó.

Képviselő úr is utalt arra, hogy a baloldali pártok általában szavazatszerzési célból szoktak ebben a kérdéskörben a beengedés pártjára állni, és a korlátok nélküli bevándorlást engedélyeznék az országaikban. Ismerjük, hogy Gerhard Schrödert egy török lap kreuzbergi kancellárnak nevezte, hiszen 2002-es választási győzelmében pontosan Berlin török negyedének a szavazói segítették őt a kancellári pozícióhoz. Ha azt nézzük, hogy mennyi Németországon belül a migráns hátterű választók aránya, az 10 százalék, ezért volt külön a szociáldemokratáknak bevándorlókat célzó kampánya is.

Egy európai társadalmi felmérés szerint a muzulmán bevándorlók 70-90 százaléka a baloldali pártokat támogatta, Németországban 55-65 százalék. Ha megnézzük, hogy a német lakosságnak a kereszténydemokratákat 41 százaléka támogatja, akkor megdöbbentő, hogy ezzel szemben a bevándorló törököknek csak 7 százaléka. 41-7. Ez fölhívja arra is a figyelmet, hogy teljes mértékben párhuzamos társadalmak tudnak kialakulni. Ilyen számokat lehetne mondani Nagy-Britanniából, ahol a bevándorlók 58 százaléka a Munkáspártra szavaz (Kunhalmi Ágnes közbeszól.), vagy akárcsak Ausztria esetében, ahol szintén a szociáldemokraták alkampányt indítottak, és az FP összes szavazóinak 7 százaléka már muzulmán vallású. Jól látható, hogy politikai szavazatszerzési érdekből támogatja a baloldal a korlátlan beengedés politikáját.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti sorokból.)

Felszólalások:   13-16   17-22   23      Ülésnap adatai