Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.10:46:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

232. ülésnap (2017.06.12.), 83. felszólalás
Felszólaló Z. Kárpát Dániel (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:30


Felszólalások:  Előző  83  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen nehéz az év legfontosabb törvényjavaslatáról ilyen rövid időkeretben érdemben megosztani minden fontos észrevételünket, megkíséreltük már ezt az általános vita szakaszában.

Az államtitkár úr felvetésére, miszerint adott esetben a rendkívüli tartalék vagy tartalékalapok terhének a többszörösét is elköltenék módosító javaslatokkal az ellenzéki frakciók, muszáj egy-két megjegyzést tennem, muszáj reagálnom erre. Az államtitkár úr tökéletesen érti ezt a szakmát és ezt a szakágat, nagyon jól tudja, hogy a több száz ellenzéki módosító javaslat közül nagyon sok egymás alternatívája, tehát az egyik megvalósulása esetén nincs feltétlenül szükség a másik megvalósítására. Éppen ezért a számok egyszerű egymás mellé tétele nem ad hű képet arról, hogy milyen rendszerszintű változások, pozitív változások indulnának el a magyar gazdaságon belül, hogyha legalább a jobbító, értelmes módosítók egy részét megfogadták volna. De nekem ne mondja azt, hogy több mint ezer ellenzéki módosító javaslat (Dr. Vas Imre: Nem volt ilyen ellenzéki!) mellett öt darab fideszes módosító volt az, amely méltó arra, hogy szakmailag, tartalmilag, formáját tekintve befogadásra találjon. Én ezért inkább felvetnék egy-két olyan konkrét módosító javaslathoz csatlakozó problémát, amely egész egyszerűen megválaszolatlanul maradt ön által is, aki a költségvetési szakma tekintetében azért elismert tekintélynek számít.

El kell hogy mondjuk, hogy ha csak az otthonteremtésre vonatkozó módosító javaslatunkat szemléli az államtitkár úr vagy bárki más, önök egész egyszerűen nem képesek tipikus, egyszerű magyar emberek tipikus, létező problémáira válaszokat adni. Amikor tehát már az általános vita szakaszában is otthonteremtési, bérlakásépítési, konkrét tényekkel, számokkal ellátott kérdésekre annyit reagáltak, hogy ott a CSOK, ott van a CSOK-nak az a kedvezményrendszere, amit jelesül csak a felső középosztályhoz tartozók vagy annál szerencsésebb helyzetben lévők tudnak igénybe venni, akkor ismertettük önökkel, hogy miért hiányos ez a képlet, mert az is tapasztalható, és a banki szférát egy kicsit is ismerők tudják, látják, hogy ha valaki nem keres legalább 350 ezer forint nettót vagy afölött egy kicsivel, akkor lényegében a CSOK teljes kedvezménytömegének az igénybevételére nincsen esélye, hisz valamilyen kifogással megtagadják tőle a szerződéskötést.

Mi a tipikus magyar rögvalóság problémáira szeretnénk reagálni, arra a lakhatási válságra, államtitkár úr, ami a magyar emberek többségét, tehát nem a CSOK teljes tömegét igénybe venni tudókat érinti. Nyilván tudja ön is, hogy a gyermeket nevelő magyar emberek 51 százaléka létminimum alatt élő családban neveli a gyermekét, ezen családok esetében jelentkezik az a lakhatási szegénység ‑ nagyon nehéz ezekkel a számokkal vitatkozni ‑, az ő esetükben jelentkezik az a nehézség, hogy nemhogy CSOK-ot igénybe venni nem tudnak, egész egyszerűen albérleti díjakkal küzdenek, emiatt a rezsihátralékuk is folyamatosan gyűlik, egy olyan hitelcsapdába kerülnek, ahol az egyik törlesztési kényszer váltja a másikat. Ennek egyenes eredménye két dolog: egyrészt egy állandó hitelfelvételi kényszer, amely ellehetetleníti ezeket a családokat, másrészt pedig egy olyan katasztrofális folyamat, amely az úgynevezett devizahitelezésben csúcsosodott ki, családok ezreinek, tízezreinek a kilakoltatása.

Eközben, olvassuk a hírekben mindannyian, 550 ezer üres ingatlan áll ma Magyarországon, nyilván három tulajdoni lábon. Magántulajdonhoz senki nem akar nyúlni, aki épeszű, de azért itt állami és önkormányzati tulajdon is található, és nem látjuk azt, hogy a kormányzat egyáltalán megvizsgálná annak a lehetőségét, hogy ebből az ingatlantömegből ha csak 10 százalék hasznosítható, már tudnánk enyhíteni a bérlakásokat érintő kínálati szűkösségen. Hiszen mi ‑ önökkel ellentétben ‑ nemcsak a saját tulajdonú ingatlan megszerzését kívánjuk támogatni, ennek a támogatási formáit nem kell teljesen leépíteni, de látjuk azt az elképesztő bérlakásínséget, amit egy bérlakásépítési, otthonteremtési programmal lehet megoldani. Mindehhez megvan a költségvetésben a forrástömeg, és nem kaptunk értelmes érvet azt illetően, hogy miért söprik le az ezt illető módosító javaslatunkat.

Ugyanígy Magyarország jelenlegi legsúlyosabb problémája ‑ ami a népességfogyásunk ‑ tekinte­té­ben szintén adtunk be olyan módosító javaslatot, az irányított reprodukciós folyamatokra gondolok, ahol én azt mondom, hogy a magyar költségvetésnek felső határ nélkül kellene támogatnia azokat a magyar embereket, akik a jelenlegi nehéz gazdasági körülmények között is, bár egészségügyi vagy egyéb probléma visszaveti őket, de gyermeket kívánnak vállalni. Azt mondom, hogy nem létezik elég széles arzenálú eszköz- és fegyvertömeg, amit a kezükbe kell és lehetne adni azért, hogy sikerrel tudják ezt a vállalást teljesíteni, hiszen ez kell hogy a legfontosabb legyen Magyarország számára.

Mégis azt látjuk, hogy benyújtunk egy módosító javaslatot ezt illetően, és önök csont nélkül elutasítják, általában indoklás nélkül, ha pedig jön az indoklás, az teljesen fals, mert adott esetben a lombikbébiprogram támogatását önök, ha elutasítják, azzal a szöveggel, hogy családi adókedvezményeket adnak, hát, ez sehol nem állja meg a helyét. A családi adókedvezmények rendszerét mi is támogatjuk, megtartjuk, sőt adott esetben én ki is terjeszteném bizonyos tekintetben, de azt, hogy egy lombikbébiprogramot, azt, hogy egy bérlakásépítési programot ebből a költségvetésből miért nem lehet támogatni, nem tudják nekünk megmagyarázni, hiszen a Jobbik szakértői ‑ többször elhangzott ‑ több száz milliárd forintnyi olyan, vagy homályos vagy teljesen feleslegesen elköltött forrást találtak, amelyeknek csak egy részéből, 20-30 százaléka átcsoportosítása esetén ezek a nemzetstratégiai fontosságú változások, módosítások keresztülmehetnének a rendszeren.

Én most direkt azokat hoztam fel, amelyek nem lehetnek politikai pártok vitái martalékai, hiszen azt látjuk, hogy nincsen jobb- vagy baloldali hitelkárosult, lehet, hogy a világlátása olyan, de mind­annyiuknak segíteni kell, a népesedési válság tekintetében a jobb- és a baloldaliak egyaránt kihalnak ebből az országból, hogyha nem találunk megoldást erre a problémára. Tehát vannak olyan nemzetstratégiai pontok, ahol, államtitkár úr, össze kellene fogni, válaszokat kellene találni, nem lesöpörni pusztán szakmainak látszó, de mégsem feltétlenül szakmai, sokkal inkább politikai érvek mentén azokat az értelmes javaslatokat, amelyeket itt ellenzéki képviselők megfogalmaznak.

Még most sem késő, még az utolsó pillanatban sem késő. Lehet tehát azt mondani, hogy a mostani ellenzéki erők ‑ ugyanúgy, mint korábban a Fidesz ellenzékben ‑ többet költenek el a módosító javaslataikkal, mint amennyit az Orbán-kormány saját zsebpénznek elkér a rendkívüli tartalékba, az Országvédelmi Alapba, akárhová, de mi megjelöltük ebben a rendszerben azt a további több száz milliárdot, amely átcsoportosítható lenne, hasznosítható lenne. Kérem tehát, hogy ezeket az ajánlásokat vegyék figyelembe.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni: Magyarországon a gyermeket nevelő családok 51 százaléka a létminimum alatt kell hogy megtegye mindezt, tehát egy nagyon nehéz, mindennapi háborús helyzetben vannak. Nem biztos, hogy a CSOK 10 milliós kedvezménytömege az, ami rendszerszintű változást hoz. Értjük mi, hogy bizonyos társadalmi csoportok kedvezményezésétől önök azt várják, hogy az pörgető hatással jár a gazdaságra, és az majd húzza maga után az összes többit, de a számok, a tények az utóbbi évek tekintetében nem ezt bizonyítják. A demográfiai tél most már több évtizedes folyamat, most kell tehát beavatkozni, nem elég a következő költségvetési időszakban sem. Éppen ezért ajánlom figyelmükbe nemcsak a módosító javaslatainkat, de azt is, hogy fogadják meg végre, hogy nemzetstratégiai kérdésekben néha félre kell tenni a szakmainak látszó, ámde sokkal inkább politikai és az ellenzéket minden eszközzel tönkretenni szándékozó érveket, hiszen ezen nemzetstratégiai célokat 27 éve elszabotálják Magyarországon. Ne várjuk meg feltétlenül, hogy majd egy Jobbik-kormány fogjon hozzá a megvalósításukhoz, most is lehet változást elérni.

Annyi elegancia és rugalmasság kellene ettől a kormánytól, hogy amely ellenzéki módosító valóban értelmes, mondhatom, hogy politikamentes célokat fogalmaz meg, az legalább a tárgyalási szakaszig eljuthasson, én viszont ezt is hiányolom, hisz egész egyszerűen érdemi válaszokat a magyarság sorskérdéseit illető felvetéseinkre nem kaptunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  83  Következő    Ülésnap adatai