Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A kisebbségi véleményünk, ami elhangzott a Költségvetési bizottság ülésén, így hangzik: a törvényjavaslat jelen előterjesztése a legalapvetőbb költségvetési alapelveknek sem felel meg. Így az átláthatóság, az áttekinthetőség, valamint az összehasonlíthatóság, továbbá az észszerű részletezettség elve sérül jelentős mértékben, ami a törvényjavaslat szerkezetét, benyújtásának módját és idejét illeti. Semmiképpen nem támogathatjuk azt a gyakorlatot, amely alapján a kormányzat immár többedik éve az előző költségvetési beszámoló, zárszámadási törvény elfogadása előtt tárgyaltatja meg és fogadtatja el a Házzal a jövő évi költségvetési törvényt.

(14.00)

Ezzel kapcsolatban az államtitkár úr azt vetette a szememre, hogy hiszen már az összes előző évi szám ismert, tehát valójában egy zárszámadási törvénynek sem lenne akadálya. De akkor kérdezem tisztelettel most is, ezennel is: akkor miért nem nyújtják be? Akkor tárgyaljuk meg az annak megfelelő rend szerint először a zárszámadási törvényt, akár már március-áprilisban tárgyaljuk meg, ha önök készen állnak a számokkal!

Tehát összességében azt kell hogy mondjuk, ez egy teljesen szakmaiatlan eljárás, ami csak a kormányzat politikai kommunikációs céljait szolgálja, és a közéleti látványszínház része.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Különösen is elfogadhatatlan számunkra az a kormányzati lózung, miszerint a 2018. évi költségvetés a munkából élők költségvetése lenne. Sajnos ennek éppen az ellenkezője igaz, hiszen a tervezet alapján a legnagyobb vesztesei a jövő évnek a korán kelő és keményen dolgozó kisemberek lesznek, például a közszférában foglalkoztatottak köre. Tizedik éve már, hogy jövőre sem emelkedik a köztisztviselői alapilletmény, változatlan a közalkalmazotti bértábla, valamint hozzá kell tegyem, az öregséginyugdíj-minimum is. Ezzel a kormányzat a szégyenteljes IMF-paktum előírásait hajtja végre továbbra is, annak ellenére, hogy az abból származó kölcsönt már rég visszafizette az ország. Így a közszférában dolgozók bére mostanra már csak negyede, ötöde, vagy talán még annál is kevesebb a nyugati országokban hasonló munkaköri alkalmazásban állókénál.

A közalkalmazotti bértábla jelen formájában értelmét vesztette, hiszen az összes fizetési osztály és fokozat körülbelül 80 százaléka ‑ legalábbis jövőre már a 80 százalékát el fogja érni ‑ a minimálbért ‑ az 1-es osztály ‑, illetve garantált bérminimumot kapja, ami jelentős bérfeszültséget okoz, amellett, hogy a dolgozói szegénységet és a pályaelhagyást erősíti csak.

Tudom, ez ott is elhangzott, hogy a közalkalmazottak jelentős része ezen felül még kap pótlékot is, de államtitkár úr, a pótlékok rendszere nem megoldás. Ha mi érdemben akarjuk segíteni az embereket, akkor magát a bértáblát kellene most már megváltoztatni. Teszem hozzá ezt annak ellenére is, hogy valóban vannak olyan közalkalmazotti jogviszonyban állók, akik bizonyosfajta életpályamodell alapján kapják a fizetésüket. Ehhez tudom önnek azt a példát hozzátenni, hogy egy 55 éves, 33 éve munkában álló tanár, ha visszakorrigáljuk a fizetését a köte­lező­óraszám-emeléshez képest, 1528 forinttal kap most többet, mint tavaly. Tehát ennyit az életpályamodellekről; nem beszélve, mondjuk, a mentősök életpályamodelljéről: amit beígérünk, azt elvesszük tőlük. Ez meg végképp méltatlan helyzetet okoz szerintem.

Visszatérve arra, amit a közalkalmazotti bértáblával kapcsolatban mondtam, a pótlékok rendszere nem megoldás. A pótlék nem fizetés, az egy könyöradomány, az egy kis kiegészítés, de abból nyugdíj, abból megélhetés nem lesz. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a költségvetés tervezetében igenis meglenne a fedezete az olyannyira szükséges béremeléseknek. Javasoljuk a felesleges és káros látványberuházások megszüntetését; a kormányzati és ágazati minisztériumi fejezeti általános és stabilitási tartalékok megszüntetését, illetve jelentős csökkentését; a baráti mutyikat pénzelő Eximbank támogatásának elvételét, és ezzel együtt a pénzintézet szerepének újragondolását. Mondjuk, ez egy másik törvény kapcsán merül fel, a költségvetést megalapozó törvény kapcsán. Javasoljuk továbbá a közszolgálati hozzájárulás, azaz a kormányzati szolgamédiumok finanszírozásának érdemi csökkentését és a Rogán-féle propagandaminisztérium felszámolását.

Az így megtakarított több száz milliárd forintot ‑ értelmezésünk szerint ez 640 milliárd forint lenne ‑ többek között vidékfejlesztésre kellene fordítani. Ezzel kapcsolatban sok száz módosító indítványt nyújtottunk már be. És hozzáteszem, hogy ezek mind megalapozott indítványok, hiszen a helyi igények alapján fogalmaztuk meg ezeket, és ezekre valóban szükség lenne. Polgármesterektől, képviselőktől kérdeztük meg, hogy melyek azok a nagyon fontos, nagyon szükséges és évek, évtizedek óta elmaradt fejlesztések, amelyekre hiába kérnek, hiába pályáznak, mégsem kapnak pénzt. Tehát mindegyik benyújtott képviselői módosító indítványunk ez alapján a koncepció alapján született.

Valamint meglátásunk szerint növelni kellene az egészségügy finanszírozását, az oktatásra fordított pénzeket; bérlakásépítési programot kellene indítani, és csökkenteni kellene a gyermeknevelést szolgáló árucikkek áfáját. És emellé még hadd tegyem hozzá azt is, hogy a közösségi közlekedési vállalatok támogatását is jelentős mértékben emelni kéne. Arról van szó, hogy a kötelező veszteségpótlás, amit az önkormányzatoknak kell állniuk, részben benne van a költségvetési törvényben mint egy olyan forrás lehetősége, amire az önkormányzatok pályázhatnak. Ez a vidéki közösségi közlekedési vállalatok esetén 2 milliárd forint, Budapest esetén egy kicsit több, 12 milliárd forint, de mind a kettő, akárhogy is nézzük, rendkívül kevés.

Egy-egy nagyobb megyei jogú város több száz millió forintot kell hogy bepótoljon a közösségi közlekedési vállalatba, azért, hogy fent tudja tartani az egyébként is rendkívül alacsony színvonalú szolgáltatást, pedig ha valami szükséges a vidék életben tartásához, nagyon nagyrészt a munkahelyek teremtése mellett az is, hogy el tudjanak jutni az emberek ezekre a munkahelyekre. Tehát ezért kellene ezt segíteni, hogy ne legyen vállalhatatlanul nagy teher az egyes önkormányzatoknak, hogy ezeket a szolgáltatásokat megfelelő színvonalon biztosítsák. Én nagyon nem szeretem, amikor Budapestet kijátsszuk a vidék ellen és fordítva. Igenis szükséges, hogy a budapesti közösségi közlekedési vállalatot is támogassák, azon felül, hogy a fejlesztési forrásait, amelyek szintén megalapozottak, és most már sajnos élet-halál kérdés, hogy ezek a források meglesznek-e vagy sem, hiszen tudjuk, hogy az M3-as metróvonalnak milyen az állapota, a műszaki állapota; tehát a kormányzatnak igenis ezeket is biztosítania kellene, és felesleges buta presztízsharcokba belemenni, és valamilyen teljesen ködös cél miatt vagy ködös elképzelés miatt megvonni ezt az egyébként szükséges támogatást a fővárostól.

Nagyjából ezt szerettem volna összességében még elmondani; illetve bocsánat, még annyit hadd tegyek hozzá, hogy természetesen és nyilvánvalóan mi a közalkalmazotti bértábla kapcsán javasoltuk, hogy az alapfizetési fokozat a minimálbérhez, illetve a garantált bérminimumhoz legyen kötve, hiszen akkor lenne egyáltalában értelme bértábláról beszélni, mert akkor valóban mindenki, aki különböző fizetési fokozathoz, illetve osztályhoz tartozik, különböző bért kapna.

Emellett javasoltuk, hogy a köztisztviselői illetményalapot is emeljük már meg, a 2008-as mértékhez képest most már végre egy jelentősebb összegű emelésre volna szükség. Mi most 45 ezer forintban állapítottuk meg, illetve egyes számítások szerint most már 55 ezer forint is elképzelhető lenne. Én azt gondolom, hogy például azok az emberek, akik nekünk itt a Házban segítik a munkánkat a háttérből, láthatatlan módon, igenis megérdemlik ők is ‑ hiszen nagyon nagyrészt ők is köztisztviselők ‑, hogy megkapják azt a bért, ami egyébként jár nekik, amiért ők megdolgoznak, tisztességesen, becsülettel, szorgalmasan és rendkívüli odaadással. És emellett természetesen a cafetériajuttatások emelését is javasoltuk; csakúgy, mint a szociális szférában most már évek, lassan évtized óta beígért életpályamodell kiépítését.

És államtitkár úr, még egyszer: egyértelmű, hogy az önkormányzatoknak nem vagy csak nagyon részben adják oda azt a bértöbbletet, ami a minimálbér, garantált bérminimum miatt egyébként járna nekik. Ha önök ezt a problémát meg akarták volna oldani, akkor a 2. melléklet I. 1. pontjába tették volna bele, magyarul az általános működési finanszírozásba. De nem ez történt ‑ bizonyos normatívákat emeltek, ugyanakkor utána visszacsökkentették, és külön, szintén pótlék formájában fogják, de csak részben odaadni az önkormányzatoknak.

De ha nem így van, államtitkár úr, akkor tegye már meg, hogy még most, az utolsó pillanatban, akár ilyen módon is lehetne módosítani ezt az indítványt. Bele kellene tenni, oda, ahol annak a helye van. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)