Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nagyon szépen köszönjük a beszámolót. Kezdjük azzal, hogy a Jobbik szerint, szerintem is nagyon fontos az emberek véleményének meghallgatása, az emberek véleményének megismerése és az emberek véleményének figyelembevétele a döntéseink során. Éppen ezért kezdeményeztünk a tavalyi évben mi is egy nemzeti konzultációt, egy valódi nemzeti konzultációt, méghozzá három kérdésben (Dr. Rétvári Bence: Kinek a pénzéből?): az egészségügy, az oktatás és a korrupció kérdésében.

Sokkal kisebb forrásokkal gazdálkodva, sokkal kisebb médiafelületen, sokkal kevesebb lehetőséggel, de mégis félmillió ember véleményét megkaptuk ezzel a három területtel kapcsolatban, miniszterelnök úr. Szeretném akkor én is elmondani önnek, illetve önöknek, képviselőtársaim, hogy mi volt ennek az eredménye, mit mondtak az emberek erről a három területről. Az egészségügyről, miniszterelnök úr, és az oktatásról azt mondták, hogy önök ezt a két ágazatot magára hagyták. A korrupcióról viszont azt mondták, hogy nemhogy magára hagyták a korrupciót, hanem regionális, sőt kontinentális éllovassá tették Magyarországot. És sajnos, azt kell mondjam, az embereknek ennek a konzultációnak a során is igazuk volt.

Ön az egészségügyet és az oktatást magára hagyta. Az egészségügyben például a kórházi adósság újratermelődött, és amikor megkérdezték az illetékes államtitkár urat nemrég a sajtóban, hogy ez hogyan történhetett, akkor azt mondta, hogy nem tudom. Meg kell nézni az alapellátás állapotát: több száz háziorvosi praxis betöltetlen Magyarországon, a korfa a háziorvosok körében egyre idősebb állományra utal. Nincs utánpótlás, súlyos problémák vannak, miniszterelnök úr, ön pedig kerüli az egészségügy kérdését, mint ördög a tömjénfüstöt.

Az oktatás kapcsán is sorolhatnánk számtalan problémát, de azt javaslom, térjünk rá a korrupcióra, mert mégiscsak, ahogy az önök egyik főtanácsadója is elmondta, ez az önök kormányzásának lényege. Lánczi András mondta, az ön egyik főideológusa, hogy amikor az ellenzék korrupcióról beszél, az lényegében az önök kormányzásának lényege. És ez így is van, miniszterelnök úr. Ön a korrupció tekintetében Magyarországot a világ éllovasává tette, negatív értelemben sajnos. Itt már számtalanszor elhangzott, az én számból először, és ön már szinte nem is tagadja itt az Országgyűlésben, hogy Mészáros Lőrinc valójában az ön személyes strómanja, miniszterelnök úr. Mészáros Lőrinc nem magának gyűjt vagyont, hanem magának, önnek, miniszterelnök úr.

(10.50)

Mészáros Lőrinc vagyongyarapodása, az a százmilliárdos hirtelen vagyongyarapodás nem Mészáros Lőrinc zsenialitásának köszönhető, hanem az ön po­li­tikai védelmének és az ön politikai támogatásának.

Mészáros Lőrinc az a vállalkozó egyébként, aki folyamatosan elnyeli azokat az uniós forrásokat, amiről itt már többször szó esett, de hogy a teljesítményét hogyan tudjuk leginkább értékelni: ha megkérdezem öntől, miniszterelnök úr, kérem, majd esetleg a válaszában erre válaszoljon már nekem, hogy Mészáros Lőrinc cégeinek ‑ ha ezek annyira ver­seny­képe­sek ‑ mekkora az exportteljesítményük. Mennyit tudott Mészáros Lőrinc a tudásából, a gazdasági teljesítményéből, a know-how-ból, amit ő adott ennek a világnak, exportálni? Ki akar még Mészáros Lőrincből kérni a világon, rajtunk kívül?

Ön ugye az európai uniós források nagy részét neki adja, ami lényegében mit jelent: a saját vagyonát gyarapítja.

Tehát sajnos az ön kormányzásában, miniszterelnök úr, a korrupció nem üzemzavar, nem emberi gyarlóság, hanem ennek az egész kormányzásnak a lényege. Ez nem más ugyanis, mint egy maffiakormányzás, és ennek a maffiának a feje pedig, miniszterelnök úr, ön személyesen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Miért fontos ez a három terület: az egészségügy, az oktatás és a korrupció? Mert ez adhatja meg annak az emberi tőkének és annak a versenyképességnek az alapjait, amely révén a legsúlyosabb problémát, az elvándorlást meg tudjuk állítani, amely révén a magyar gazdaságot versenyképessé tudjuk tenni, a magyar vállalkozásokat; és idehaza végre európai szinten is értékelhető versenyképes béreket és jövedelmeket tudunk fizetni.

Erről szól a mi béruniós kezdeményezésünk, amit ön nem támogat. A béruniós kezdeményezésünk szimbolikus egyébként, mert amikor éppen önt az Európai Parlamentben elítélték egy határozatban, előtte egy nappal az Európai Bizottság helyt adott ennek a kezdeményezésnek, vagyis jogilag is, szakmailag is, mindenféle szempontból alkalmasnak találta arra, hogy erről európai szintű vita induljon.

Miniszterelnök úr, ön mindenféle érvet szokott felhozni, hogy egyik napról a másikra nem lehet. Mi sem mondtuk ezt soha, mi is tudjuk, hogy ez egy komplex kérdés, tudjuk, hogy időbe telik, tudjuk, hogy egészen más helyzetben vannak az állami közalkalmazottak, a kkv-knál dolgozók, a multik alkalmazottai; tudjuk mi is azt, hogy ahhoz, hogy a bérek és a jövedelmek emelkedjenek, ahhoz versenyképes magyar vállalkozások kellenek; ahhoz, hogy versenyképes magyar vállalkozások legyenek, ahhoz egy egészen új kohéziós politika és uniós forráselosztási politika, ahhoz pedig egy új Európai Unió.

Az európai béruniós javaslatunkkal mi is részt kívánunk venni, méghozzá pozitív értelemben, az Európai Unió jövőjéről szóló vitában, és az pedig, hogy ön ezt a kezdeményezést nem támogatja, miniszterelnök úr, ami egész Kelet-Közép-Európát összefogta ‑ nyolc ország állt e mögé, nyolc ország Kelet-Közép-Európából akarja azt, hogy legyen az Európai Unió igazságos, szociális és szolidáris közösség, ahogy azt az Európai Unió a csatlakozásunk idején ígérte ‑, ön ezt mégsem támogatja, miniszterelnök úr, és én megmondom önnek, hogy miért nem támogatja; bár ön nyilvánvalóan a szíve mélyén ezt nagyon jól tudja. Azért nem támogatja ezt a kezdeményezést, mert nem az öné. Ön képtelen bármit is támogatni, bármi mellé is odaállni, ami nem az ön személyes tulajdona. Ön az ilyen szituációkban úgy viselkedik, mint egy óvodás: ha nem lehet az enyém a homokozólapát, akkor pusztuljon az a homo­kozó­lapát, ne legyen senkié sem!

Miniszterelnök úr, az európai béruniós kezdeményezés arról szól, ami a XXI. század legfontosabb mondata véleményem szerint, vagy kulcscélja, hogy mindenki a szülőföldjén tudjon boldogulni. A szülőföldjén tudjon boldogulni a szír, a szülőföldjén tudjon boldogulni az afgán, a szülőföldjén tudjon boldogulni a szudáni, és a szülőföldjén tudjon boldogulni minden magyar itt, a Kárpát-medencében. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, igenis a béreket és a jövedelmeket növelni kell. És kérem, hogy ne azokra a mondvacsinált érvekre válaszoljon, amiket mi nem is mondtunk, hanem azt magyarázza meg már végre, egyértelműen, hogy miért nem tudja támogatni ezt a javaslatot!

A másik, miniszterelnök úr: a biztonság kérdését mi is fontosnak tartjuk. Ha a Jobbik 2018-ban megnyeri a választást ‑ márpedig meg fogja! ‑, akkor a kerítés megmarad (Moraj és közbeszólások a kormánypárti padsorokban.), de ott lesz a határőrség is, miniszterelnök úr. Ott fog állni a határőrség is, mert mi azt mondtuk, hogy sem szegény migráns, sem gazdag migráns nem léphet Magyarország területére.

Mi nem fogunk pénzért letelepedést árulni, nem fogunk Pharaon típusú emberekkel piszkos üzleteket kötni, mint ahogy önök is kötöttek. (Orbán Viktor mosolyogva a fejét csóválja.) És ne csodálkozzon, miniszterelnök úr, láttam most az arcán, hogy csodálkozik: hát ne csináljon úgy, mintha nem üzleteltek volna Pharaon úrral! Az egész ország szeme láttára tették, miniszterelnök úr, úgyhogy hiába próbálja most ezt itt bagatellizálni!

A másik pedig, miniszterelnök úr, nem fogjuk engedni azt, hogy ön a rögeszméire építse Magyarországon a jövőt. (Kunhalmi Ágnes: Téveszmék!) Mert Magyarország biztonságát garantálni kell, meg kell védeni a migrációtól, a népvándorlástól, de meg kell védeni az országot, miniszterelnök úr, az ön rögeszméitől is.

Ön jó pár éve képtelen az országnak helyes és igaz jövőt, víziót jósolni, ön nem képes ennek az országnak a helyes vezetésére évek óta, csak a hatalom megtartására. A kettő egészen más dolog! Az ország helyes vezetése és a hatalom megtartása két külön dolog, miniszterelnök úr. Ön a hatalom megtartására koncentrál csupán, és mindenhol Soros Györgyöt és Simicska Lajost látja. Ha megrezzen egy levél, akkor biztos Soros György volt. Ha megrezzen, mondjuk, Andorrában a magyar háló, az meg biztos Simicska Lajos volt.

Miniszterelnök Úr! Ezek az ön belső hangjai. Ezek az ön démonai. Ha küzdeni akar ezekkel a belső hangokkal, ám tegye, de ne akarja belerángatni az országot! És amikor ön azt mondja, hogy minket megvettek, a Jobbikot megvették, ön magából indul ki: ki mint él, úgy ítél.

Ön adta el a lelkét, miniszterelnök úr, már a pályafutása legeslegelején Soros Györgynek! (Taps a Jobbik padsoraiban.) Ne vetítse ki a saját démonait ránk; mi nem adtuk el a lelkünket senkinek, a Jobbikot sem Soros György, sem Simicska Lajos nem irányítja, de az ön rögeszméi sem fogják irányítani!

Mi azt mondjuk, hogy Brüsszelt fel kell használni és ki kell használni a saját céljainkra, hogy az igazságos, szolidáris és szabad Európát megteremtsük; de akit meg kell állítani, miniszterelnök úr, az tudja ki? Az ön! Orbán Viktort (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kell megállítani és a rögeszméit. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)