Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.29.10:24:40 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

218. ülésnap (2021.10.20.), 32. felszólalás
Felszólaló Z. Kárpát Dániel (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:42


Felszólalások:  Előző  32  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretném elismerésemet kifejezni a helyet foglaló államtitkároknak, hogy érdemben részt vesznek a vitában. Ritkaság ez a Fidesz által kialakított bolsevik tempójú házműködés során. Én mindenképpen üdvözlöm, akkor is, hogyha nagyon sok mindenben értelemszerűen nem értünk egyet.

De nyilván majd megtartom az egészségügyi szakpolitikusok számára a porondot, én nem kívánok oda fölmenni, bár nekem is vannak azért szubjektív elgondolásaim a várólisták hosszáról, arról a demográfiai katasztrófáról, aminek az egyik eredménye az, hogy az egészségügyből természetes módon áramlanak el az alulfizetett, jellemzően szakdolgozók, ápolók. Természetesen én is üdvözlök minden béremelést, de aki azt állítja ma, hogy nincsen emberierőforrás-probléma az egészségügyben, az nem mond igazat. Szerencsére ilyet az államtitkár asszony nem mondott, tehát nyilván megegyezhetünk abban, hogy a probléma fennáll, de azért egészen durva dolgokat látunk a magyar egészségügyben és szembesülünk ezekkel.

De megígértem, hogy Nacsa képviselőtársamnak fogok reagálni, és bár a függöny már fellebbent, de még itt van, és én ezt kihasználom. A helyzet az, hogy olyat tetszett mondani, hogy önök megszüntették a devizahiteleket. Ez a „megszüntették a devizahiteleket” kiszólás többünket felszólalásra ingerel, hiszen itt azt látjuk, hogy Magyarország Kormánya nagyon-nagyon harcias, militáns hangvételt üt meg itt belföldön, de nincsen Európának ennél szolgalelkűbb kormánya, hogyha a bankok és a multik kiszolgálásáról van szó. Önök áljobboldaliként ilyenkor mindenféle nemzeti érdekvédelmet feladnak, és elképesztő vazallusi módon szolgálják ki azokat a nemzetközi hálózatokat, amelyekkel szemben látszólag harcolnak a médiatérben.

Tőlem az a gondolat sem áll nagyon távol, hogy önök kötöttek egy dealt, mondjuk, a német autógyártók egyeseivel, ahol vállalták azt, hogy igen, harcias és hangos dolgokat fogunk mondani, de cserébe odaadjuk olcsón és flexibilis módon a teljes magyar munkaerőpiacot. Én még ezt is kinézem önökből, de remélem, hogy egyszer majd megcáfolnak, hogy nem így történt. (Nacsa Lőrinc: Nem így történt!)

No de a hitelkárosultak helyzetével kapcsolatban, hogy eljussunk a lényeghez, meg kell vizsgálni a magyar kormány bankokkal kapcsolatos álláspontját, és itt konkrét kérdéseim lesznek az államtitkár úrhoz. Hogy van az, drága államtitkár úr, minden tiszteletem mellett, hogy van egy járványügyi védekezési alap…  most arról beszélünk a zárszámadási vita alatt, hogy ebből ki hogy, mennyit, milyen hatékonysággal költött, én felrovom, hogy bélyeggyűjteményre 42 milliárdot költöttek, önök elmondják, hogy a lélegeztetőgép-beszerzés 300 milliárdért egy okos döntés volt ebben a formában, tehát zajlik köztünk egy számalapú vita.

Hogy van az, hogy ebbe a járványügyi védekezési alapba befizettek a pártok, önkormányzatok, elvontak tőlük adókat, látszólag befizettek a bankok, de ők négy-öt év alatt leírhatják a befizetendő adójukból a teljes befizetett összeget? Tehát egyetlen közület van Magyarországon, amelyik nem fizet. Fizet az önkormányzat, fizet az ellenzéki párt, még a kormánypárt is, fizet mindenki, egyedül a bankok nem fizetnek. Mégis hogyan fordulhat elő az, hogy akármilyen versenyképességi szempontok alapján megint van egy szent tehén, akihez nem tetszenek nyúlni? Hozzáteszem, hogy tavaly még egy ezermilliárdos MNB-hitelkeretről is vitatkoztunk itt, amit ha 4 százalékos marzzsal lehet igénybe venni, akkor a kereskedelmi bankok azért megint csak nem járnak annyira rosszul.

Tehát a helyzet az, hogy önök folyamatosan kedveskednek a bankoknak, és aláírtak egy EBRD-paktumot, fönn van a honlapjukon, beszédes módon angol nyelven, ahol vállalták, hogy a károsultak helyzetének rendezése során egyetlen forintnyi kárt nem okoznak ezeknek a bankoknak. Tehát szeretném, ha tisztáznák az álláspontjukat, vane olyan dolog, amit a bankrendszer kér önöktől, és önök nem teszik meg a kedvükért. Tehát ha tud ilyet mondani az utóbbi tíz évből, mondjuk, hármat, államtitkár úr, ha ötöt is, akkor én még nyugodtabban ülök le ide. De a helyzet az, hogy még a pénzügyi tranzakciós illetéket is  és, Nacsa képviselőtársam, ha gombot nyom, legyen szíves, erre is reagáljon, egészen meghatna vele , tehát kivetették a pénzügyi tranzakciós illetéket, ezt nem adónak nevezték el, mert akkor Brüsszellel vita lett volna belőle, hanem illetéknek keresztelték át. Az érintett bankok sajtóközleményekben és ügyfeleknek küldött levelekben is szó szerint elismerték, hogy ezt az egészet áthárították a fogyasztókra. Ez egy 200 milliárd forint fölötti összeget érint éves szinten. Miután ők elismerték, hogy ezt az egészet, bár rájuk vetették ki, de leverték a fogyasztókon, kérdezem én, Nacsa képviselőtársam, hogy önök mit csináltak. Megkérdezték a felügyeletet, vagy szóltak nekik, hogy esetleg lenne valami teendő? Vagy ha nem akarnak beleszólni a munkájukba, akkor csak érdeklődtek, vagy tetteke bármit?

A helyzet az, hogy ezt a 200 milliárdos terhet a banki ágazati különadóval együtt átterhelték minden magyar fogyasztóra, önökre is, akik itt ülnek. A szakértői páholyban ülők mindannyian fizettek jó néhány forintot azért, mert a bankok ezt a terhet nem megfizették, hanem átterhelték az ügyfelekre. Az a helyzet, hogy azt látjuk, hogy most már itt ezermilliárdos nagyságrendben kedveskednek nekik, és ha ezeket összeadjuk, akkor megértjük, hogy hogyan jutott el a kormány a devizahiteles úgynevezett rendezésig.

Én továbbra sem kaptam választ önöktől arra, hogy ha valaki fölvett egy devizahitelt 155-160 forinton, mégis hogy a viharban lett abból 256 forintos piaci átváltási árfolyam. Erre még próbálkoztak egyes fideszes államtitkárok az elején azt mondani, hogy a Kúria meg az Alkotmánybíróság jelölte ki számunkra a kereteket, amin belül mozogni lehet. Ezután megkértük őket, hogy akkor szíveskedjenek bemutatni azokat a kereteket, mondjuk, egy jogegységi döntés vagy bármi más formájában, ami ezt kijelölte volna. Nem tudtak ilyet bemutatni. Értelemszerűen nem a Kúria döntött ebben. Azért finoman képzeljük el, hogy mondjuk, a Kúria parancsot ad Orbán Viktornak arra, hogy ilyen árfolyamon váltson át. Nincs ilyen, tehát Orbán Viktornak nem ad ilyen parancsokat senki, ezt talán önök is elismerik.

A helyzet az, hogy önök a bankok érdekében egy piaci átváltású forintosítást választottak, az általunk javasolt felvételkori árfolyamon történő forintosítás helyett. Jóval több mint ezermilliárd forint a különbség. Mi ezt a jóval több mint ezermilliárdot visszaadtuk volna az ügyfeleknek egy új devizahiteles elszámolási törvénnyel. Önök ezt csalárd módon jóváírták a bankoknál, tehát gyakorlatilag a bűnelkövetőnél hagyták a préda egy részét, itt nagy idézőjeleket lehet persze írni ezekre a mondatokra.

De a lényegen nem változtat, azon, hogy bizony az emberek pénzét önök hagyták elvenni, és jóváírták a bankok számláin. Ne beszéljünk most a 18 ezer kilakoltatásról, amit önök levezényeltek vagy asszisztáltak hozzá, mert ezt nagyon sokszor hallották már tőlem, de az tény, hogy nincsen ennyire kegyetlen kormánya Európának, amelyik a saját állampolgáraival szemben ezt hagyta volna véghez vinni. Nem nagyon ismerek ellenzéki pártot, amelynek a képviselői ne tartottak volna velünk a kilakoltatásokon nyújtott jogsegélyek során, azok megakadályozási kísérleteinél; önökkel valahogy nem találkoztunk.

Tehát az a harcias, militáns hangnem, ami a parlamentben lehet, hogy úgy gondolják, hogy jól áll, ez egyáltalán nem volt tetten érhető a terepen. A helyzet az, hogy lehet, hogy úgy gondolták, hogy ezeknek az embereknek a problémáit megszüntették, de, képviselőtársam, a valóság az, hogy a méregdrága csaló devizahitelekből méregdrága, furcsa körülmények között átváltott forinthitelek lettek, és ezek az emberek a bajukat, a problémáikat tovább kell hogy húzzák a hátukon. Nagyon sokan külföldre kényszerültek, hogy az ottani magasabb bérből törlesszék az itteni törlesztenivalót.

Tudom, hogy önök nem nagyon találkoznak ezekkel az emberekkel, de képzeljék már el azt a stresszt, hogy valaki, mondjuk, egy nyolcéves eljárásban vesz részt, aminek a végén lehet, hogy kilakoltatják családostul. Ezek az emberek először magasvérnyomás-betegek lesznek, nagyon sokan cukorbetegek, aztán rámehet az életük is arra a stresszre, amit itt persze a kényelmes parlamentből nem nagyon tudunk elképzelni, hogy milyen lehet az, amikor az ember azért remeg, hogy a gyerekeit hova tudja vinni aludni másnap, vagy melyik rokonnál tudja meghúzni magát.

De ettől ez még megtörténik Magyarországon, ön nem mondhatja azt, hogy önök megszüntettek bármilyen problémakört ezzel kapcsolatban. Azt mondhatja, hogy 2001-ben kiszabadították a szellemet a palackból, beszélhet Járai felelősségéről, beszélhet arról, hogy az egyoldalú szerződésmódosítások hogy mentek keresztül. Természetesen beszéljünk arról is, hogy 2010 előtt milyen felügyeleti mulasztások vezettek ahhoz, hogy indokolatlanul felszaporodott, felgyűlt a hitelállomány.

(12.30)

Egyet fogunk érteni nagyon sok mindenben, de a 2010 utáni kormányok nemcsak mulasztása, de elképesztő bűne nem mosható el, nem tüntethető el. Ez most már az önök bulija, önök felelőssége. Önök lepaktáltak a bankokkal. Áljobboldali, álnemzeti kormányzásuk Európa legkegyetlenebb kormányává vált ebből a szempontból. Rengeteg ember kilakoltatásához asszisztáltak. Amikor látták a bajt, akkor sem nyújtottak segítő kezet. A végrehajtói kamarával piaci kofaként alkudoztak arról, hogy negyedéves kvótákat állapítsanak meg, hogy hány embert lehet kilakoltatni negyedévente Magyarországon, ezt a piaci alkudozást lefolytatták, emberi életekben és családok sorsában mérhető az a kvótavita, amit Magyarország Kormánya keresztülvitt. Földönfutóvá tették, tönkretették ezeket az embereket. A szerencsésebbeknek azért a végtörlesztéssel biztosítottak egy menekülőutat, és én még azt sem mondom, hogy ez nagyon rossz volt. Én azt mondom, hogy minden magyar embernek járt volna a felvételkori árfolyamon történő forintosítás.

Amikor az önök bankokhoz fűződő viszonyát vizsgáljuk, akkor nem mehetünk el szó nélkül két dolog mellett. Az egyik az, hogy ennyire szolgalelkű kormánya Európának nincsen a bankokkal, pénzintézetekkel szemben, a másik, hogy ennyire kegyetlen kormány Európában nincsen, amely a saját polgárai tízezreinek a kilakoltatásához asszisztált volna. Szégyelljék magukat emiatt!

Ugyanakkor ül itt egy felkészült államtitkár, akitől szerintem érdemi és szakszerű válaszokat várhatunk az elhangzott számok tekintetében. Nem akarok inkorrekt lenni, államtitkár úr, a minősítéseimre, és ha vádnak veszi, akkor vádjaimra nem kell reagálnia, ugyanakkor a tényszerű és számszerű kérdéseimre nagyon szeretném, ha reagálna, mert ez közelebb vezethet bennünket ahhoz, hogy a minimális szociális védőhálót kezdjük visszafoltozni Magyarországon. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  32  Következő    Ülésnap adatai