Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.04.26.11:23:48 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

218. ülésnap (2021.10.20.), 26. felszólalás
Felszólaló Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:10


Felszólalások:  Előző  26  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Külön örülök, hogy itt van bent az ülésteremben. Tisztelt Képviselőtársaim! Én egyetlenegy területtel szeretnék foglalkozni. Hazánkat is, mint a világban majdnem a legtöbb országot a koronavírus-járvány sújtotta az elmúlt években, 2020-ban, és most az egészségügyi költségvetési sorokkal szeretnék foglalkozni.

Az MSZP az előző évekhez hasonlóan éles kritikával illette a 2020. évi költségvetést annak megalapozottsága és súlyvesztése miatt. A kritika központi eleme természetesen az volt, hogy a kormány nem kíván megfelelő összegű forrást biztosítani az egészségügy semmilyen alterületére. Ez az alábbi formában jelentkezett: a béremelések konkrét elmaradása. Bár a hosszú távú bérfejlesztési programot a kormány tovább folytatta 2020-ban, azonban ez az egészségügyi szakdolgozók esetén számos esetben nem jelentett érdemi növekedést, hiszen a bérük még az emelés mellett sem vagy alig érte el a minimálbért és a garantált bérminimumot. Ennek érdekében az MSZP egy nagyszabású, átfogó béremelést javasolt, amely az orvosibér-emelés vonatkozásában a MOK javaslatain alapult.

2020-ban jelentette be a kormány, hogy az orvosok bérét a MOK javaslata alapján emelni fogják, és ez az emelés jelentős mértékű lesz. Azonban ennek a béremelésnek komoly ára volt, amit viszont előtte nem egyeztettek. Azt ugyanis az egészségügyi szolgálati jogviszony bevezetésével kötötték össze, amely három-négy hónapra teljes jogbizonytalanságot eredményezett az egészségügyi dolgozók számára, különösen a másodállás-vállalás, a felmondás, az átvezényelhetőség, a szabadnapok és a végkielégítés tekintetében; ezt persze a világjárvány kellős közepén.

Ez 2021-ben csúcsosodott ki, amikor a jogviszony bevezetése miatt több mint 5 ezer egészségügyi dolgozó hagyta el egyik napról a másikra az ellátórendszert. Fontos kiemelni, hogy az egészségügyi szakdolgozók bérrendezése nem történt meg érdemben, fizetésük messze elmarad a nemzeti átlagbértől, és a fent említett béremelés következtében az orvosokétól is, ami hatalmas bérfeszültséget okoz az ágazaton belül is.

(11.50)

Az egészségügyi szakdolgozók hiánya mára az egészségügy működőképességét veszélyeztető legjelentősebb körülmények egyikévé vált.

Az intézményrendszerünk. Az egészségügyi ellátórendszer 2010 utáni alulfinanszírozása 2020-ban is állandósult. Az alulfinanszírozás nem hatékony elosztási mechanizmussal párosulva eredményezi, hogy Magyarország egészségügyi ellátórendszere még azokhoz az országokhoz képest is le van maradva számos területen  betegségek korai felismerése, daganatos betegségek elleni küzdelem , amelyek a GDP arányában hasonló összeget költenek az egészségügyre, mint hazánk. A finanszírozási problémákat a fent említett béremelés tovább növelte.

Itt annyit engedjenek meg elmondanom, hogy tegnap napirend előtti felszólalásomban pontosan az egészségügyről beszéltem, a várólistákról, és hogy mekkora gondot okozott, mondjuk, a szűrővizsgálatoknak az elmaradása a daganatos betegeknél. Tegnap Rétvári Bence azt merte mondani, államtitkár úr, a válaszában, hogy Magyarországon a többi országhoz viszonyítva minden beteg, minden daganatos beteg, minden daganatos betegséggel összefüggő műtét megvolt, nem maradtak el, hiába volt a járványhelyzet és hiába volt sokszor kritikus a helyzet Magyarországon, ilyen nem fordult elő. Ajánlanám az államtitkár úrnak, hogy olvassa el a mai híreket, minden média arról számol be, hogy körülbelül 5 ezer beteg, a betegek 15-20 százaléka nem került az ellátórendszerbe, mivelhogy a szűrőprogramok nem történtek meg, és ennek nagyon súlyos következményei lesznek, mert ha a rákos betegek nem kerülnek időben az ellátórendszerbe, már nem tudják megmenteni az életüket.

A költségvetés túl korai elfogadása különösen érzékelhető volt 2020-ban, ahol az egészségügy meghatározó eleme volt a koronavírus-járvány elleni védekezés. Ezt azonban a kormány szinte minden szinten hibásan kezelte, aminek a következménye az volt, hogy Magyarország a népesség arányában a világ élvonalában volt a koronavírus miatt elhunytak vonatkozásában. A járvány elleni védekezés átgondoltságát kifejezetten jól szemlélteti, hogy a Járvány Elleni Védekezési Alap, amely IV. hó 6-án került így elnevezésre, a zárszámadásban összesen egy oldal, és a szöveg 80 százaléka arról szól, hogy miként jött létre maga ez az alap. Értik? A járvány kellős közepén egy oldal szól erről. Ennek részletes felhasználásáról a fejezeti indoklás semmiféle útmutatót nem tartalmaz.

Ez a hibás eljárás a koronavírus-járvány miatti finanszírozásban is jelentkezett. Azt, hogy a kormány nem tudta megfelelően finanszírozni az egészségügyi ellátást, bizonyítja egyrészt a kórházak halmozódó adósságállománya, másrészt ezt a tényt maga a kormány is elismerte. Egy írásbeli kérdésre adott válaszban az EMMI akként fogalmaz, hogy a kintlévőségek, adósságok nagy része abból származik, hogy a rendszerszintű finanszírozás a korábban nem tapasztalt, koronavírushoz kötődő költségekre nem tartalmazott fedezetet. Ezt a választ a kormány 2021 tavaszán adta, ezzel elismerve, hogy 2020-ban a kórházak finanszírozása és a koronavírus elleni védekezéshez szükséges források biztosítása nem volt megoldott. Éppen ezek miatt a finanszírozási hiányosságok miatt került sor arra, amire a zárszámadás is felhívja a figyelmet, hogy 32 milliárd forintos adósságrendezési programot kellett 2020 decemberében végrehajtani úgy, hogy a kórházak adósságállománya 2021 májusára ismét 41,6 milliárd forint volt, és a legfrissebb adatok alapján is közel 30 milliárd forint. Történt ez annak ellenére, hogy maga a zárszámadás is felhívja a figyelmet arra, hogy 2020 márciusától átlagfinanszírozással történt a kórházak költségvetésének meghatározása, ebben azonban a célelőirányzatok jogcímből, továbbá a működésiköltség-előleg, a várólista-csökkentés, az extrafinanszírozás, a nagyértékűgyógyszer-finanszírozás és a speciális finanszírozású szakellátás előirányzatok terhére történő kifizetések nem kerültek figyelembevételre. A fent idézett válasz, valamint a kórházak adósságának növekedése egyértelműen jelzi, hogy a bevezetett finanszírozási módszer teljesen sikertelen volt.

A finanszírozás hibái nemcsak a 2020. évi költségvetésben jelentkeztek, hanem az év végi adósságrendezéssel egyetemben évente visszatérő problémáról beszélünk. A tízmilliárdokat kitevő adósságrendezés azt mutatja, hogy a kórházakban nyújtott ellátások valódi költségeit a jelenlegi finanszírozás nem fedezi, és a költségeket a kórházak még akkor sem képesek kigazdálkodni, amennyiben takarékos gazdálkodásra törekednek.

A finanszírozási problémák egyéb gazdasági megoldásokkal, például a béremelés módja, azt eredményezi, hogy a kórház finanszírozása egyre jobban elválik a teljesítményalapú díjazástól és a minőségi követelményektől. Ez azt jelenti, hogy a kórházak költségvetése egyre kevésbé múlik azon, hogy az adott szolgáltató milyen minőségű szolgáltatást nyújt és hány embert lát el, ebben pedig benne rejlik annak a veszélye, hogy ne nyújtsák a lehetőségeik szerinti legtöbb és legjobb szolgáltatást.

A béremelésről még csak annyit mondanék, hogy ha nem veszi komolyan a kormányzat azt, amit a szakápolók szakszervezete és közössége folyamatosan mond, hogy az orvosoknak a bérrendezése megtörtént  bár hozzáteszem, hogy ami fenyegetést kapnak mellette, arra egyetlenegy példát hadd mondjak el önöknek. Egy budapesti kórházból azt a hírt kaptuk az orvosoktól, hogy összehívták az orvosokat, a dolgozókat, és filmeket, különböző filmeket vetítettek le nekik  nem tudták megállapítani, hogy valósak a körülmények vagy csak gyártott film, színészekkel eljátszott film volt , ahol bemutatták, hogy milyen körülmények között tudják elkapni az orvosokat hálapénz elfogadása miatt, hogyan viszik el őket bilincsben, és milyen következményekkel jár. Nagyon rossz időszakot vetít ez elénk, amikor ez megtörténik Magyarországon. Én azt gondolom, hogy helyes út volt, amit a szakma meg a politika és a lakosság is kezdeményezett, hogy a hálapénzt fel kellene számolni, de a megfélemlítés soha nem vezet sehova.

Egy kicsit beszélni kell a háziorvosi körzeteknek az átalakításáról, az alapellátásról is. A zárszámadás bevallása alapján az alapellátás fejlesztése jelen kormányciklus egyik fő egészségügyi problémája, nemcsak a kormányzatnak, hanem a lakosságnak is. A háziorvosi rendszer megerősítéséhez hozzáadott források többszörösen megtérülnek a szakellátási területen, ha a jóval költségesebb járó- és fekvőbeteg-szakellátás helyett a háziorvosi ellátásban lehet kezelni a betegeket. A cél az alapellátás megerősítése az alap- és szakellátás feladatköreinek pontos kialakításával, az ehhez illeszkedő működési feltételek megteremtésével a betegút-menedzsment optimalizálása mentén. Az alapellátás megerősítése és a betegek érdekeinek figyelembevétele mellett az alapellátás finanszírozása az elmúlt években többször is megemelésre került.

A fentebb leírt, zárszámadásból származó érdekeket erősen árnyalja két körülmény. Az egyik, hogy bár az új alapellátási törvény 2015-ben megszületett, de annak a végrehajtási rendeleteire, szabályaira egészen 2021. II. hó 9-éig várnia kellett a szakmának. A kormány tehát hat éven át halogatta az alapellátás megerősítését az után, hogy az ehhez szükséges jogszabályi feltételeket egyébként létrehozta. Mire vártak hat éven keresztül? Ezt senki nem tudja a mai napig megmondani.

Másrészt az új, rájuk vonatkozó jogszabályok felforgatták a háziorvosi működéseket. Az egyeztetés nélkül meghozott szabályok szerint a megemelt finanszírozásért cserébe praxisközösségeket kellett létrehozniuk az orvosoknak. A praxisközösség leglazább formáját kevés kivétellel mindenki bevállalta a háziorvosok közül, de a még nagyobb finanszírozással járó szigorúbb formák közül keresik a leglazábbat  ez jellemzően a konzorciumi forma. Azt keresik tehát, hogy minél kevésbé kelljen együttműködni, erre kapnak a legkevesebb forrást, a legszorosabb együttműködésre meg a rendelet szerint meg a legmagasabb támogatást  ez homlokegyenest ellentmond a praxisközösségek elvének. A kormány indoklása pedig, mely szerint a praxisközösség oldja meg a betöltetlen praxisok ügyét, egyszerűen hazugság. Önök azt akarták ezzel megoldani, hogy ne jöjjön le hetente az a hír, hogy megint tízzel-hússzal-harminccal-negyvennel emelkedett az üres praxisoknak a száma, mert a sajtó is, mi is, a lakosok is folyamatosan azt látták, hogy folyamatosan, brutálisan emelkedik azoknak a háziorvosi körzeteknek a száma, gyermekorvosi körzeteknek a száma, amelyik betöltetlen, ahol nincs háziorvos. Ráadásul hogyha a háziorvosoknak a korfáját megnézzük, hát elég siralmas helyzetről tudunk hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre beszámolni.

(12.00)

Attól, hogy a praxisközösségeket létre akarta hozni a kormány, attól nem lesz több háziorvos az országban, attól nem lesz több gyermekorvos az országban, attól nem lesz több fogorvos az országban. Ez az alapvető problémát nem oldotta meg, és azt is látjuk, hogy az a fajta praxisközösség, amit, három fajtát a kormány létrehozott, látszik, hogy nem hozta el azt a sikert, amit a kormány várt tőle.

Itt még egyszer meg kell említenem azt a problémát, amit hétfőn vetettem fel Rétvári államtitkár úrnak, az ügyeleti rendszer kísérleti jellegű bevezetését Hajdú-Bihar megyében. Három hónap telt el, elég kaotikus állapotokról számoltak be a háziorvosok. Azt is tudjuk, hogy az elmúlt három hónap munkavégzését nem fizette a kormányzat, azt is látjuk, hogy nem sikerül megoldani a szakemberhiányt. Van olyan, hogy két mentőtiszt ügyel egy este, van olyan, hogy két olyan mentőtiszt ügyel, akinek egyikőjüknek sincs jogosítványa, úgyhogy lehetőségük sincs arra, hogy beteghez kimenjenek. Rettenetes dolgokról számoltak be az orvosok. Én azt a kérdést is feltettem Rétvári államtitkár úrnak, és a mai napig nem válaszolták meg, hogy miért éppen Hajdú-Bihar megye, mit látnak az elmúlt három hónap után, és ugye, meggondolják azt, mert ugyebár azt kommunikálták, hogy ha sikeres lesz ennek a kísérleti jelleggel bevezetett ügyeleti rendszernek a lebonyolítása, akkor az egész országra ki fogják terjeszteni. Én óva inteném önöket ettől, amit tapasztaltunk Hajdú-Bihar megyében az elmúlt három hónapban. Én nagyon kérem államtitkár asszonyt, hogy ezekre a felvetett kérdésekre adjon választ.

A másik meg, hogy több ellenzéki képviselőtársam elmondta az egészségüggyel kapcsolatos rettenetes dolgokat, amit a járvány alatt átéltünk. Én nagyon remélem, annak ellenére, hogy több ellenzéki politikus feljelentést tettünk az elmúlt időszakban akár a lélegeztetőgépek beszerzésével kapcsolatban, akár a védőoltásokkal kapcsolatban, a védőeszközökkel, -felszerelésekkel kapcsolatban, minden esetben vagy elutasította az ügyészség, vagy a rendőrség bűncselekmény hiányában nem folytatott le nyomozást. Én remélem, hogy ennek előbb-utóbb, egyszer következménye lesz, mert ezeknek a brutális összegeknek kell hogy felelőse legyen, amit nem olyan célokra költöttek el a járvány alatt, amire kellett volna. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)




Felszólalások:  Előző  26  Következő    Ülésnap adatai