Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.29.12:41:40 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

203. ülésnap (2017.03.06.), 246. felszólalás
Felszólaló Ikotity István (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:53


Felszólalások:  Előző  246  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A KDNP képvi­selői házszabálytól való eltéréssel, gyorsított menetben szeretnék átvinni a parlamenten a javaslatukat. Arra hivatkoznak, hogy gyorsan kell lépni, mert március 1-jén lejárt a kilakoltatási moratórium, és még nincs késő beavatkozni. Szeretném felhívni a tisztelt KDNP-s képviselők figyelmét, hogy már réges-régen elkéstek az adósmentő intézkedésekkel. A javaslat is arról árulkodik, hogy a devizahitelesek problémája a mai napig megoldatlan. Maguk a beterjesztők is elismerték, továbbra is van 145 ezer nem fizető adós. Az eladósodott családok helyzetének megoldására vonatkozó átfogó koncepció helyett azonban megint csak azt látjuk, amit eddig: átgondolatlan, kapkodó jogalkotást. Harrach Péter és Soltész Miklós szerint ez az újabb lépés abba az intézkedéssorozatba illeszkedik, amit a kormány a devizahitelesek megsegítése érdekében tett. Szerintük a végtörlesztés, az árfolyamgát, a forintosítás, a Nemzeti Eszközkezelő, az ócsai lakópark és a magáncsőd mind-mind a bajba jutott, fizetésképtelen adósokon segített. Csakhogy ez nem igaz. Az Orbán-kormány elhibázott devizahiteles intézkedései éppen csak azokon nem segítettek, akik a legjobban rászorultak volna, az otthonuk elvesztésével fenyegetett adósokon.

Vegyük sorra! Elsőként, mind a végtörlesztés, mind a forintosítás a fizetni még tudó adósokat célozta. A végtörlesztéssel az összes devizahitelesek közül csak a felső 15 százalék tudott élni, amivel milliókat, tízmilliókat spórolt. Parlamenti képviselők közül 75 százalékos volt az arány. Jól jártak, akiknek nem volt szüksége segítségre, akiknek voltak tartalékaik. Akik egyik napról a másikra éltek viszont, megtakarítások nélkül, csak adóemeléseket kaptak a nyakukba, egykulcsos adót, az adójóváírás eltörlését, a 27 százalékos áfát, tranzakciós adót, áthárított adók sorát. Ráadásul a törlesztők jó része hitelt vett fel a törlesztésére, azaz adósságban maradt.

A második ilyen: három és fél évig a Fidesz-KDNP nem tett semmit azokért, akik nehéz helyzetbe, fizetésképtelenségbe kerültek a hiteleikkel. Ezután is csak annyit tett, hogy megnyitotta az árfolyamgátat azok előtt, akiknek 3 hónapon túli tartozása volt, de addigra már százezrek dőltek be, vesztették el a lakásukat. Az árfolyamgát egyébként sem számolta fel a kockázatot, csak időben kitolta a problémát.

A harmadik ilyen: a forintosítás is megkésett volt és igazságtalan. 2010-ben a kormányváltás után jóval alacsonyabb árfolyamon lehetett volna ezt meglépni.

(18.20)

A forintosításból 136 milliárd forint nyeresége származott a Magyar Nemzeti Banknak, amit maga Matolcsy György is elismert, és ebből tömték ki a jegybanki alapítványokat. A forintosítás igazságtalan is volt, hiszen a kormány már korábban mentesítette az árfolyamkockázattól azokat a jobb módú hiteleseket, akik tudtak végtörleszteni. Akiknek azonban évek múltán forintosították a hiteleit, még évekig törlesztettek az eredeti kondíciók szerint. A kormány tehát azoknak nem nyújtott segítséget, akik valóban rászorultak volna.

Negyedik: a bajba jutott lakáshitelesek ingatlanjainak megvásárlására létrehozott Nemzeti Eszközkezelő is csak egy lehetőség maradt, alig tett bele pénzt a kormány. 2016 végéig a Nemzeti Eszközke­zelő 26 ezer lakás megvásárlását zárta le, miközben a 100 ezret is meghaladja a nem fizető jelzáloghitelesek száma.

Ötödik: a semmi közepén felépített, mindentől elszigetelt ócsai lakópark sem lett egy sikertörténet. A szociális családiház-építési program keretében 80 lakóház épült 2013-ra, 2,7 milliárd forintba került mindez, amit sokkal értelmesebben is el lehetett volna költeni.

Hatodik: a magáncsőd is egy életképtelen intézmény lett, amit a mai napig mindössze 600-an vettek igénybe. A több mint 600 millió forintból felállított rendszer egyéves működési kiadásaiból bőven lehetett volna fedezni adósságrendezés nélkül is állami támogatással annyi adós tartozását, ahányan eddig beléptek a rendszerbe.

A KDNP most benyújtott javaslata a becsült érték alatti árverezés tilalmáról is olyan, mint az eddigiek. Megkésett, ugyanis az adósok szűk körét érintő és érdemi megoldást nem nyújtó eszköz. A jelenlegi ingatlanpiaci helyzetben a megnövekedett kereslet és a magas árak mellett nem az jelenti a legfőbb problémát, hogy az ingatlanok alacsony áron kelnek el. A nehezen elárverezhető vidéki ingatlanok esetén sem a probléma megoldásáról beszélhetünk. A módosítás inkább csak az eljárás hosszát érinti, az árverezési eljárás elhúzódik, végül a sokadik körben a becsült érték 80 százalékán kelhet el az ingatlan. Az pedig nem igaz, ami elhangzott az előterjesztők részéről, amikor azt állították, hogy a földön fekvő emberekbe való belerúgás az, ha ezek után még marad adóssága a hitelesnek, ezért azt javasolják, hogy a megmaradt adósságot a bankoknak el kelljen engedniük. A törvényjavaslatban erről szó sincs, tehát a képviselők sem olvasták el a saját maguk által beterjesztett javaslatot.

Az LMP 2010 óta számtalan javaslatot tett a bajban lévő, fizetésképtelen adósok megsegítésére. Sokszor elmondtuk azt is, hogy nemcsak a devizahitelesek vannak nehéz helyzetben, de a forinthitelesek, díjhátralékosok, akik a lakbérrel, közös költséggel, rezsivel vannak elmaradva. A fizetési zavarba vagy fizetésképtelenségbe került, lakásukat vesztők megsegítésére több javaslatot tettünk. Néhány ezek közül.

Az adósrabszolgaság felszámolására három eszközt javasoltunk. Az egyik az adósságplafon, vagyis más néven az elsétálás joga, ami azt jelenti, hogy a követelés nem lehet nagyobb, mint a fedezetül szolgáló ingatlan vagy ingó vagyon. Ez az a lépés, amit a KDNP nem mert meglépni a bankokkal szemben. Ha valakinek tartozása van például a házán, akkor ezt a házat a bank rendelkezésére bocsátva elsétálhat, megszűnik az adóssága.

Javasoltunk egy működőképes magáncsődöt, ez a második javaslatunk. Külföldi példák alapján magáncsődtörvényük ugyan már van, csak éppen életképtelen, a túl szigorú belépési, törlesztési és együttműködési feltételek miatt.

A c) része volt a javaslatunknak a kielégítési jog korlátozása. Éppen az árverésekre vonatkozóan vezették be az arányos részesedés szabályait. Ennek értelmében az adósok akkor is visszakapnák a betett önrészük arányos részét, ha a bank követelése egészében nem térül meg. Azaz, ha 50 százalékos önrésszel vett ki valaki egy 10 milliós lakást, de az árverezéssel csak 6 milliót sikerült érte kapni, akkor mind a bank, mind az adós 3-3 millió forintot kapjon, így mindketten 2 millió veszteséggel szállhassanak ki a hitelből. A zálogtárgy árverezése után a banknak az adós felé további követelése nem lehet. Ezeket a javaslatokat, amelyek lehetővé tették volna, hogy ne maradhasson fenn az adósság az ingatlan elárverezése után, mind leszavazta a KDNP.

Tettünk olyan javaslatot is, ami az eszközkezelő helyett nemzeti ingatlanalap felállításáról szólt volna az adósok, a bankok és az önkormányzatok együttes részvételével. Az ingatlanok bérlésére és visszavásárlására is lehetőséget nyújtott volna. Javasoltuk a lakhatáshoz való jog kimondását az Alaptörvényben, és javasoltuk az elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalmát. Nincs méltó élet megfelelő hajlék nélkül. Biztosítani kell, hogy mindenkinek legyen lehetősége megfizethető megoldást találni.

Negyedikként szociális bérlakásprogramot javasoltunk és javaslunk most is, megfizethető, olcsó, energiahatékony lakásokkal. Az elmúlt években elszabadult albérletárak csak tovább mélyítették a lakhatási válságot. A kormány az otthonteremtési programjával csak a felső és felső középosztálynak segített, az alacsony keresetű alsó középosztálynak nem nyújtott segítséget a lakhatásban. Megszüntette még a lakásfelvásárlási támogatást is. Mi egy állami bérlakásalapban és a lakhatási támogatás visszaállításában látnánk ezt a megoldást. A bérlakás­szek­torba bevonnánk a 100 ezres nagyságrendű, jó állapotban lévő, de üresen álló magánlakásokat (Derültség.) és a felújításra váró, jelenleg nem lakott önkormányzati bérlakásokat is. Látom, a képviselőtársaim néha egészen elképedt arcokkal néznek. El tudják képzelni azt, hogy valakinek van olyan ingatlanbefektetési céllal vásárolt lakása, mondjuk, akár önök között, ami üresen áll? Bizony, vannak ilyenek. Ezeket a lakásokat kitűnően lehetne hasznosítani. Nagyon gyakran fordul elő, hogy a tulajdonos nem meri ezt meglépni; ha erre állami garancia lenne, akkor azt gondolom, hogy ez sokkal könnyebben működhetne. Hatalmas számú az ilyen típusú lakás, és bizony, ezen lehetne változtatni. (Németh Szilárd István közbeszólása.)

A Lehet Más a Politika támogatni fogja a tör­vény­javaslatot, ahogy megszavaztuk a házszabálytól való eltérést is, mert ha kevés adóson is, de némileg segíthet ez a módosítás. Azt gondoljuk ugyanakkor, hogy ez már a kármentésnek a része, a kormány elmulasztotta átfogóan rendezni a deviza- és más hitelesek, adósok helyzetét, és most kapkodva, a moratórium lejárta után észbe kapva tákol össze egy javaslatot, ami minden, csak nem érdemi megoldás. Köszönöm a figyelmet.




Felszólalások:  Előző  246  Következő    Ülésnap adatai