Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.10:49:35 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

225. ülésnap (2017.05.18.), 60. felszólalás
Felszólaló Tukacs István (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:49


Felszólalások:  Előző  60  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Örülök neki, hogy egy boldog ember van a körünkben, legalább egy, Bányai képviselőtársam, aki hosszasan sorolta a választókerületében majd meginduló fejlesztéseket. Ehhez én gratulálok, nagyon örülök neki. De mégis inkább azokról szeretnék beszélni a hozzászólásomban, akik nem ennyire boldogok. Ezek a magyar betegek.

Teszem ezt azért, mert átnézve a költségvetés egészségügyre vonatkozó fejezetét, azt kell megállapítsam, hogy a kormány nem akar, újfent nem akar a magyar egészségüggyel foglalkozni. Minden szakmai kör nagyjából 600 milliárdosra taksálja azt az összeget, ami szükséges lenne az egészségügy zavartalan működéséhez. Ennyi hiányzik tehát a rendszerből. Ha ezt a pénzt vetjük össze a költségvetésben az egészségügyi fejezet növekményével, akkor látjuk, hogy ennek töredéke sem fog jutni.

Nagyon nehéz feladat, ha a kormány egészségpolitikájáról kell beszélni, mert jelen pillanatban a kormány egyetlen érvényes dokumentummal nem rendelkezik az egészségügy területéről mint sorvezető. Nincs. Van egy iromány, ami az „Egészséges Magyarországért 2014-2020” nevet viseli, de ez nem egészségügyi koncepció, ez nem egészségügyi program, és nyilvánvalóan csak az uniós források felhasználása végett elvégzett kötelező ujjgyakorlat volt. És miután nincs mihez mérni a kormányzat tevékenységét, ezért az látszik, hogy az egészségügy ügyében vagy tüzet oltanak, vagy ötletelnek.

Tüzet oltanak, mondjuk, akkor, ha kiderül, hogy a sürgősségi osztályokon nincs elég szakorvos, és akkor gyorsan oda pénzt kell adni, mert ezzel megváltoztatjuk a rendszert. Vagy ötletelnek. Ki ne emlékezne még az „aki nem vesz részt szűrővizsgálatokon, fizessen több egészségügyi járulékot” című, most már hamvába holt ötletre? Az ötletelések pedig általában nem vezetnek jóra. Amikor az egészségügyi költségvetésnél megpróbálnánk esetleg a hivatalban lévő államtitkár elképzeléseivel összevetni 2018-at, akkor nagyon keveset látunk belőle. Igaz, hogy ő maga sem mondott túl sokat az egészségügyről, mondott öt pontot, és ezzel a maga részéről befejezettnek nyilvánította az egészségügy koncepciós átalakításának feladatát.

Pedig a bajok óriásiak. Ha csak haladunk az alapellátástól a fekvőbeteg-ellátásig, akkor mindenütt látunk aggasztó, sokszor visszafordíthatatlan folyamatokat. Az alapellátásban a háziorvosok, azon túl, hogy sajnálatos módon öregszenek, több mint 300 praxisból hiányzanak. Ezeket a praxisokat nem tudta betölteni a kormány, és nem tud hathatós programokat indítani azért, hogy akinek nincs háziorvosa, annak legyen. Ezekben a praxisokban hosszú-hosszú idő óta nem dolgozik háziorvos, és nem mutatkozik annak egyetlen jele sem, hogy ebben változás lehetne.

A finanszírozásuk pedig éppen azért nagyon rosszul alátámasztott és nagyon rosszul működő, mert látnivalóan mindenütt szeretik a sok kártyapénzzel járó, egyébként egy területen lévő praxisokat, és nagyon kevéssé tudnak foglalkozni azokkal az igen-igen széttagolt, nehezen bejárható praxisokkal, amelyek főleg kistelepüléseket foglalnak magukba, és főleg az ország nagyon szegény vidékein vannak jelen.

Amikor önök arról beszéltek, hogy a járóbeteg-szakellátásban növelni kell az egynapos műtétek számát, és meg kell próbálni a fekvőbeteg-ellátásból odaterelni az embereket, mert az utóbbi drága, akkor nem tesznek emellé semmit. Sem költségvetési forrást, sem mást. Márpedig, ha ebben nem lesz perdöntő változás, akkor az látszik, hogy a kórházakban, vagyis a fekvőbeteg-ellátásban újfent finanszírozhatatlan lesz a működés, illetve a működés fenntartása.

Azért mondom ezt, mert miközben óriási elánnal szokták felkonferálni, hogy éppen mennyi kórházi adósságot csökkentenek, az látszik, hogy ezek a kórházi adósságok újratermelődnek. Újratermelődnek; ezek szerint finanszírozási probléma van, és nem az, hogy a kórházi vagy gazdasági vezetők rosszul bánnak a kórházi költségvetésekkel. A kórházak alulfinanszírozottak, és jelenlegi formájukban mindig fognak adósságokat termelni, mert nem tudnak mást.

Azt állítom továbbá, hogy amikor rendszerszerű szűrőprogramokat kellene bevezetni, hogy megelőzzük a betegségeket, és egészségben tartsuk az embereket, akkor ezeknek szintén nem látszik hathatós finanszírozása a költségvetésben. Amikor boldogan szoktak arról beszélni, hogy milyen jó már, mert adtunk néhány milliárd forintot az intézményeknek, és csökkennek a várólisták, az egy nagyon leleplező magatartás, hiszen akkor világosan látszik, hogy finanszírozási és nem kapacitásbeli problémáról van szó. Ha finanszírozással megoldható a várólisták csökkentése, akkor nagy valószínűséggel ezt huzamosan kellene végezni, nem kampányszerűen, és felül kellene vizsgálni az egész finanszírozási rendszert.

Ugyanakkor hadd jegyezzem meg, hogy a várólisták mellett az előjegyzési listák kilométeresek. Ha nem látom a két szememmel a papírdarabot, akkor nem hiszem el: mammográfiára egy évre adtak időpontot, egy CT-vizsgálatra, nyilvánosan panaszkodik egy közösségi oldalon az illető, nagyon-nagyon sürgős vizsgálat elvégzésére augusztus közepére. Pedig azért most még májust írunk. Ebből látszik, hogy nemcsak a várólisták, hanem a különféle diagnosztikai eljárásokhoz való hozzáférés sem biztosított rövid úton, tehát ezek a szűrések, ez a fajta diagnosztika kilométeres előjegyzési listákat eredményez.

Végül hadd beszéljek egy kicsit arról, amiről önök is szívesen szoktak, ez az egészségügyben dolgozók bérfejlesztése. Ugye, a szakdolgozók azt mondták, hogy a ciklus végéig legalább 50 százalékos emelésre van szükség ahhoz, hogy emberi módon meg tudjanak élni. Na, hát ez a része nem teljesült a dolognak. Nekem erős kételyeim vannak arról, hogy az orvosok, akik külföldre mennek dolgozni, visszacsábíthatóak-e a nekik megadott béremeléssel. Erős kételyeim vannak, mert a kint dolgozók száma nem csökken, bár államtitkár asszony azt mondta, hogy nekünk nem lehetnek erről pontos információink ‑ higgye el, vannak! Higgye el, vannak! Elég csak a közvetlen környezetében körülnézni az embernek.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyarországi szolidaritáselvű és ‑ aláhúzom ‑ ingyenes egészségügyi rendszerben mértékadó felmérések szerint a magánpénzek egyharmada a kifizetéseknek, a magánpénzek egyharmada az összes egészségügyi kifizetésnek. Óriási szám! Újra elmondom: szolidaritáselv és ingyenes. Ott, ahol a gyógyszeren és néhány gyógyászati segédeszközön kívül nem kellene pénzt fizetni, ott az emberek fekete, szürke vagy tiszta formában keményen pénzt fizetnek azért, hogy egészségügyi ellátáshoz jussanak. Bizony, ha az egész egészségügy rendszerét megnézzük, akkor ez nem csoda.

(13.10)

Ezért én boldogan fedeztem volna fel ebben a költségvetésben legalább a változás jeleit, amely nem különféle szuperkórházötletekről, kancellárjelöltekről ‑ meg nem tudom, mik volt még az aktuális ötletei államtitkár úrnak ‑ szólnak, hanem arról szólnak, hogy azt a problémát, amelyet az emberek döntő része a legfontosabbnak ítélt Magyarországon ‑ az egészségügy mindenütt ott szerepel a listák elején ‑, változhasson. Ha pedig ez a változás nem szerepel, vagy a változás szándéka sem fedezhető fel ebben a költségvetésben, ezt a Magyar Szocialista Párt nem fogja támogatni. Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiból.)




Felszólalások:  Előző  60  Következő    Ülésnap adatai