Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon azért gyűltünk össze, hogy a devizahitel-, devizakölcsön-problémával küzdők helyzetét vitassuk meg. Bátran és egyértelműen elmondható, hogy Magyarországon ma a devizahitel-probléma az egyik, ha nem a legsúlyosabb fennálló társadalmi probléma, mivel a társadalmi-gazdasági élet szinte valamennyi területére negatív kihatással van.

Magyarországon 1 millió 960 ezer devizakölcsön került megkötésre. Ezen megkötött kölcsönszerződésekből félmillió darab hitelszerződés volt ingatlan-jelzálogjoggal fedezett, 700 ezer darab szerződés gép­járműre vonatkozó szerződés volt, továbbá 600 ezer darab szerződés személyi hitelszerződés volt. A felsorolt szerződésállományból látható, hogy ha ezen szerződéseket családokra vetítjük fel, és a családot két fővel vesszük számításba, akkor rögtön kiderül, hogy négymillió magyar embert érintett a devizahitel problémája.

A devizahitel-szerződések fő problémája az, hogy a bankok által forintban folyósított szerződések fizetési terhe a devizaszerződés aláírását követően mára a háromszorosára emelkedett. A bíróságokon a devizahitel-szerződésekre vonatkozó perek azért vannak tömegével benyújtva, mert az emberek már nem képesek fizetni ezt a hatalmas nagyságú törlesztőrészletet, amit a bankok az emberekre ráterheltek.

A pénzintézetek a háromszorosát kérik vissza a kölcsönszerződésben szereplő devizakölcsön-összegeknek. Ilyen hatalmas visszafizetési teherről a szerződések megkötésekor még csak sejtés szinten sem értesültek a fogyasztók a banki alkalmazottaktól, annak ellenére, hogy a bankok 2004-ben, ’05-ben, ’06-ban, ’07-ben, ’08-ban, a devizaalapú szerződések megkötése időszakában mind tisztában voltak azzal a ténnyel, hogy a forint-svájci frank milyen árfolyam-emelkedésen ment keresztül az előző húsz évben.

(17.20)

A forint-svájci frank árfolyamának emelkedését megtekintve az látható, hogy a húszéves futamidejű svájcifrank-alapú kölcsönre a bank forint-svájci frank árfolyam-emelkedését a szerződés időpontjától visszafelé vizsgálva a forint-svájci frank árfolyam-emelkedéséből 2004-ben 824 százalékos haszonra számított, 2005-ben 813 százalékos haszonra számíthatott, 2006-ban 712, 2007-ben 557, 2008-ban 426 százalékos haszonra számíthatott.

A bankok nem tájékoztatták a devizahitel-szerződést kötő embereket arról, hogy a kölcsön mögött a banknak a szerződéskötés időpontjában nem volt ténylegesen devizája. Ezen tényre vonatkozóan idézem Kovács Leventének, a Bankszövetség főtitkárának a nyilatkozatát: „Mint az közismert, a bankoknak forintbetétjük volt, és nem volt svájci frankjuk, ezért a forintbetétből valamilyen úton-módon svájci frankot kellett csinálni. Ezt hívják SWAP-nak, úgynevezett deviza-határidős ügyletnek, aminek van költsége.”

A bankok nem tájékoztatták a szerződést kötő magyar embereket arról, hogy ténylegesen szinte korlátlan kockázatú befektetési szerződést íratott velük alá a bank. Kijelenthető, hogy a banki, szándékosan félrevezető tájékoztatás a fogyasztási szerződést aláíró embereket tévedésbe ejtette, tévedésben tartotta. A szerződést aláíró emberek a tényleges helyzet, a tényleges kockázat ismerete nélkül írták alá a szerződéseket, és ezzel belesétáltak abba a csapdába, amely csapda számos ember halálához, családok tönkretételéhez, magyar emberek százezreinek külföldre meneteléhez vezetett.

Az Országgyűlés, illetőleg a jelenlegi kormányzat ténylegesen nem mentette meg a devizahiteleseket az úgynevezett devizamentő törvényekkel, a devizaszerződéssel érintett személynek a devizamentő törvények meghozatalát követően ugyanis szinte ugyanolyan fizetési terhe maradt fenn, mint a devizamentő törvények meghozatala előtt. A bankok a forintosításra rárakott kamatokkal és költségekkel szinte ugyanolyan extraprofitot sajtoltak ki a magyar emberekből, mint ha devizában számolnának. Az úgynevezett devizamentő törvények alapján a szerződések mögött ténylegesen nem létező deviza került folyósításra, a devizamentő törvényekkel a magyar emberek becsapása törvényi szinten intézményesítetté vált.

Magyarországon a devizahitelezésből eredő terhek miatt a devizahitelezés megindulása óta a megoldhatatlannak tűnő fizetési teher következtében több ezer ember menekült öngyilkosságba, az érrendszeri és daganatos megbetegedések 40 százaléka vezethető vissza olyan betegségekre, amelyek a devizahitelekkel kapcsolatosak, azokra az anyagi nehézségekre, azokra a pszichés problémákra, amelyek innét indultak.

Mára köztudomású tény, önök előtt is többszörösen tényszerűen tudott az, hogy Magyarországon a pénzügyi intézmények által megkötött devizakölcsönök mindegyike érvénytelen, jogszabályba ütközés következtében. Valamennyi fogyasztói devizakölcsön-szerződés az Európai Unió fogyasztóvédelmi irányelvének előírásaiba ütközik. Emlékeztetek arra, hogy Magyarország az Európai Unió tagja. Emlékeztetek arra, hogy az Európai Unió jogának elsőbbsége van a tagállamok nemzeti jogszabályaival szemben. Emlékeztetek arra, hogy a Magyarország uniós tagságát kihirdető 2004. évi XXX. törvény 1. számú melléklete tartalmazza a csatlakozási szerződést, amelynek 53. és 54. cikkéből következően Magyarország az uniós taggá válástól kezdve az irányelvek címzettje lett, és minden intézkedést köteles megtenni az irányelvek átültetése és hatékony érvényesülése érdekében.

Felhívom a figyelmet arra, hogy nagyon sok ember azért ment külföldre, hogy az itthon maradott családtagjainak tudjon segíteni az devizahitelek törlesztésében. Felhívom a figyelmet arra, hogy az uniós jog elsőbbségének elvéből következik, hogy a magyar jogszabályokat a 93/13/EGK irányelv hazai jogba való átültetését követően is éppen a jogharmonizációs szándékra figyelemmel az irányelvvel és az Európai Unió Bírósága által annak értelmezése tárgyában hozott ítéletekkel összhangban kell alkalmazni.

Felhívom a figyelmet arra, hogy a devizaalapú kölcsönlízing-szerződések jogi jellegének megítélésében a Kúria 6/2013.PE és az 1/2016.PE határozatok az Alaptörvény E) cikk (3) bekezdésében felhívott Európai Unió jogából következően megállapított fogyasztóvédelmi magatartási szabályokat megsértik.

Magyarország mindenkori kormányának kötelessége mindenkor betartani az Európai Unió alapjogi chartájából eredő vállalt tagállami kötelezettségeit. Magyarország Kormányának kötelessége figyelemmel lennie arra a tényre, hogy a Magyarországot elhagyó és a külföldön való munkakeresést vállaló magyar állampolgárok nagy része pontosan azért kényszerült Magyarországot elhagyni, mivel a jelenlegi magyarországi munkabérekből a devizahitelekből eredő terheket a pénzügyi intézmény felé fizetni már nem volt képes. Magyarország Kormánya felelősséggel tartozik a magyar állampolgárokért, mivel Magyarország mindenkori kormánya a magyar adófizető állampolgárok adóforintjait költi el költségvetési kiadásokból. Magyarország mindenkori felelős kormányának a magyar nép megvédése érdekében kötelessége azonnali intézkedéseket hozni a devizahitelek végső megoldására, a devizahitelek alapján folyó bírósági végrehajtási eljárások leállítására, eltörlésére.

Az Országgyűlés a devizahitel-területen kialakult súlyos társadalmi helyzetet a fogyasztók javára szóló következő tartalmú törvénnyel rendezhetné. Hat pontban sorolom ezt fel. Az Országgyűlés törvénybe iktatja, hogy 1. a 2004-2014 között megkötött fogyasztói devizaszerződések mögötti szerződés­kötés­kori deviza hiánya következtében forintszerződésnek tekintendők; 2. a forintszerződések alapján a fogyasztónak csak a…

ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr, vissza fogom adni ezt az időt, csak föl szeretném hívni a karzaton ülő kedves vendéghölgyünk figyelmét, hogy a karzaton ülő vendégek semmiféle véleménynyilvánítást nem tehetnek.

Úgy szól az országgyűlési törvény 55. §-a, hogy a véleménynyilvánítás bármely formájától tartózkodni köteles. Amennyiben ezt megsérti, úgy kénytelen vagyok önt a karzatról eltávolíttatni. Nem tenném ezt szívesen, ezért hívom föl a figyelmét. Köszönöm. Folytassa, képviselő úr!

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Nem észleltük itt a sorokban. És azt gondolom…

ELNÖK: Nem baj, képviselő úr, én érzékelem.

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Elnézést, elnök úr. Szeretném felhívni valamennyi képviselőtársam figyelmét, hogy ez a probléma, és elhangzott itt valamelyik képviselőtársamtól, hogy ezt nyugodtan, mérsékelten kell megoldani, nem szabad érzelmeket belevinni, nem szabad, hogy elragadja az embereket a szenvedély; bizony ezek az emberek, akik ebben érintettek, évek óta érintettek, nagyon nehezen tudják nagyon sok esetben ezeket a dolgokat véka alá rejteni, de természetesen ezzel nem a házszabályra vonatkozó kitételre hivatkoznék.

Tehát a 2. pontot ismételném: a forintszerződések alapján a fogyasztónak csak a szerződéses tőkeösszeget kell visszafizetnie a pénzintézet számára. 3. A szerződéses tőkeösszegen felül a pénzintézet más jogcímen pénzösszegeket nem követelhet az adóstól. 4. Fogyasztói devizaszerződés alapján bírósági végrehajtást az adós ellen vezetni nem lehet. 5. Devizaadósok ellen megindult valamennyi végrehajtás a jelen törvénnyel megszűnik. 6. A szerződések nem­teljesítése miatti végrehajtások útján már elvesztett vagyontárgyak a fogyasztók részére visszajuttatandók, illetve annak lehetetlensége esetén méltányos kárpótlásra tarthatnak igényt.

Amennyiben az Országgyűlés részéről a devizahitel-szerződésekkel érintett emberek helyzetében a ténylegesen valós rendezés elmarad, úgy a magyar családok tönkretételének és széthullásának folyamata folytatódik, és további öngyilkosságok sora következhet be.

Egy levelet szeretnék fölolvasni önöknek, Balogh Tímea levelét, aki a minap írta nekünk: „A Fidesz-KDNP, úgy látom, már letett a devizahitelesek megmentéséről, ők már csak a migránsokkal és az EU-val foglalkoznak, velünk már nem. Szépen kérem, a vitanapon erőltessék az elsétálási jog bevezetését a devizahitel-árverezetteknek. A magam részéről az árverezés után még 22 millió forint tartozást mutattak ki, ami becstelen és kifizethetetlen. Az egész fiatalságom és gyermekszülési kedvem ráment erre a devizacirkuszra. Orbán Viktor október 23-án a Terror Háza előtt azt mondta, hogy elvettek mindent, ami volt és mindent, ami lehetett volna. Ő ’56-ra gondolt, ám arra nem gondolt, hogy most is ugyanez van, mindent elvisz a végrehajtó, a jövőnket is. Kérem szépen, ezt emlegessék fel neki.” Ezúton tettem ezt meg itt az Országgyűlés nyilvánossága előtt.

A következő percekben a biztosított devizahitelekről szeretnék beszélni, mert azt gondolom, ez sem olyan, ami kihagyható.

(17.30)

Még tavaly a Bankcsapda érdekvédelmi szervezet képviselőjének, Falus Zsoltnak az UniCredit Bank elleni végrehajtási pere kapcsán értesülhettünk arról, hogy a devizahitelek mögött esetenként olyan biztosítási szerződések állnak, amelyek a hitelek bedőlése esetén megtérítették a banknak a keletkező veszteséget. Annak ellenére, hogy az ilyen típusú jogviszonyokat elvileg tartalmaznia kellene a devizahitel-szerződéseknek is, ilyen kitételnek nyoma sincs. Egy, a Fővárosi Törvényszéken folyó perben be is igazolódott, hogy valóban léteznek ilyen háttérbiztosítások.

A tanúként megidézett AIG Europe Limited képviselője elismerte, hogy korábban kötött ilyen szerződést az OTP Bank Zrt.-vel, ami pénzügyi veszteségre vonatkozó biztosítás volt, ahol az OTP volt a biztosított. A biztosítási esemény az volt, hogy a bank bizonyítottan veszteséget szenvedett, függetlenül attól, hogy az adósnál mi miatt állt be a fizetésképtelenség. A hitelszerződés egyébként fedezett volt, a veszteség egy részét ki is fizették.

Az AIG állományszinten szerződött az OTP-vel, képviselőjük azt is elmondta, hogy nem túl sok szereplős az ilyen jellegű biztosítási piac. Ha szerződésszám szerint kérik, meg tudják mondani, hogy egy adott ügyfél vonatkozásában a bank jelentett‑e be kárigényt, viszont a csoportos kifizetés miatt azt nem tudják megmondani, hogy a bank az adott szerződés vonatkozásában mennyit számolt. Ezt viszont a bank nyilvánvalóan tudja. Az alperes OTP képviselőjének nyilatkozata szerint ez egy ritka konstrukció volt. A képviselő szerint a lakáshitel-állománynak csak egy részét biztosították, de mint látható, léteztek ilyen biztosítások.

Mindez egy olyan tényező a most már közel tíz éve fennálló devizahiteles kálváriában, ami megint csak felülvizsgálatra kell hogy késztesse a kormányt a bankokkal, a Kúriával és az MNB-vel kötött háttér-megállapodásokat illetően. Hiszen itt pontosan arról van szó, hogy a bankok sok esetben olyan pénzösszegeket is követelnek az amúgy is visszaélésszerűen felpörgetett tartozások vonatkozásában, amit a biztosítóktól már megkaptak.

Már csak az ilyen háttér-megállapodások pontos feltárása érdekében is szükség lenne egy parlamenti vizsgálóbizottság felállítására, ami, ha nem valósul meg ebben a ciklusban, akkor az első számú intézkedései között kell legyen egy újonnan felálló parlamentnek. Az LMP mindent meg fog tenni azért, hogy egy ilyen típusú bizottság keretein belül is pontot tudjunk tenni a banki visszaélések mértékének pontos meghatározására.

A devizahiteles perekről szeretnék beszélni, amelyek az Európai Bíróság előtt történtek. Azért sem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon, hogy megoldották a devizahitelesek problémáit, mert több olyan per is folyamatban van az Európai Unió Bíróságán, amelyek az árfolyamkockázat viselésének feltételeit, annak megosztását boncolgatják; például a C‑186/16. ügyben, amely egy román devizahiteles beadványa alapján 2017 szeptemberében született, de bőven lehetnek magyar kihatásai is.

Az alapügyben a beadványozó amiatt perelte a román bankot, mert a szerződések megkötésekor a bank részrehajló tájékoztatást nyújtott a termékről azáltal, hogy kizárólag e terméknek a hitelfelvevők számára jelentett előnyeit hangsúlyozta, azonban nem ismertette a potenciális kockázatokat, valamint a kockázatok bekövetkezésének valószínűségét. A hitelfelvevők szerint a vitatott feltételt a bank e gyakorlata fényében tisztességtelennek kell tekinteni.

A nagyváradi fellebbviteli bíróság arra várt választ, hogy a bank milyen mértékben köteles tájékoztatni az ügyfeleket a külföldi pénznemben meghatározott kölcsönben rejlő árfolyamkockázatokról. Nagyon fontos kérdések ezek a magyarországi banki magatartások szempontjából is. Az EU Bírósága kimondta, hogy a tájékoztatásnak nem csupán a kölcsön pénzneme fel- vagy leértékelődésének lehetőségére kell kiterjednie, hanem azokra a hatásokra is, amelyeket a kölcsön pénzneme árfolyamának ingadozása és e pénznem kamatlábának emelkedése a törlesztőrészletekre gyakorolhat.

Az EU Bírósága rámutatott arra, hogy amennyiben a bank nem tett eleget e kötelezettségének, következésképpen vizsgálható a vitatott feltétel tisztességtelen jellege, a nemzetközi bíróság feladata annak értékelése, hogy egyrészt a bank tiszteletben tartotta‑e a jóhiszeműség követelményét, másrészt jelentős egyenlőtlenség áll‑e fenn a szerződéses felek között. Az értékelést az érintett szerződés megkötésének időpontjához viszonyítva és különösen a bankoknak a lehetséges árfolyam-ingadozásokkal és a külföldi pénznemben folyósított kölcsönben rejlő kockázatokkal kapcsolatos szakértelmére és ismereteire tekintettel kell lefolytatni.

E tekintetben a bíróság hangsúlyozza, hogy valamely szerződési feltétel a felek között olyan egyenlőtlenséget is magába foglalhat, amely csak a szerződés teljesítése során válik nyilvánvalóvá. Meglátásunk szerint a hivatkozott ítéletben olyan súlyú döntés született az esetlegesen egyenlőtlen szerződési feltételek árfolyamkockázatra gyakorolt hatásainak vizsgálati kötelezettségét érintően, amely alól a magyar bíróságok sem vonhatják ki magukat, és ami alapjaiban befolyásolhatja az ilyen típusú devizahitel-szerződések megítélését, illetőleg érvényességi feltételeit is.

Könnyen előfordulhat, hogy nemcsak ezen fog múlni a magyar kormánynak a bankokkal és a Kúriával egyeztetett konstrukciójának hitelessége, ami annyi szenvedést okozott és még okozhat sokezernyi magyar családnak, és ami már csak emiatt is sürgősen felülvizsgálandó. Van ugyanis egy magyar ügy is az Európai Unió Bíróságán C-51/17. számon, amelynek során azzal kapcsolatban várható döntés, tisztességtelen szerződési feltételnek minősülnek‑e azok a kitételek, amelyek az árfolyamkockázat viselését kizárólag az adósra hárították. Elképzelhető, hogy a döntés alapján a magyar devizahiteles törvényeket is felül kell vizsgálni, de addig is teljességgel indokolt lenne leállítani a botrányos végrehajtási eljárásokat.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy mind az előttem szóló vezérszónokok, mind pedig még az LMP kifejti ezzel kapcsolatban véleményét. Engedjék meg azonban, hogy egy apró megjegyzést tegyek a témától egy kicsit elrugaszkodva, annak okán, hogy az előttem szóló felszólalásának egy részletén kicsit megbotránkoztam. Gaal Gergő úrnak szeretném jelezni azt, amikor először arra hivatkozott, hogy milyen jó a KDNP-nek, mert a kereszténydemokrácia alapjait milyen régen lefektették már, és ehhez kell hűnek lenni; ezután a következő mondatban pedig arról beszélt, hogy a kereszténydemokrácia valamiféle jobboldali, polgári, konzervatív dolog, ami egyedül hivatott arra, hogy rendet tegyen ebben az ügyben és ebben az országban is.

Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon nagy tisztelettel kérem, hogy saját pártja és a kereszténydemokrácia alapelvének nézzen már utána. A kereszténydemokrácia nem egy konzervatív, jobboldali, polgári dolog, hanem valahol sokkal inkább középen kéne lenni, és nem kellene ennyire kimászni a jobbszélre, túlugorva jobboldali pártokat is.

Ezt kérem tisztelettel, mert úgy gondolom, hogy azokat az eszméket, amiket én magam tisztelek, ezzel lejáratja. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Demeter Márta tapsol.)