Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először hadd köszönjem meg a tisztelt Országgyűlés képviselőinek a hozzászólásait, nemcsak a mai nap során, hanem a zárszámadási törvényjavaslat korábbi plenáris és bizottsági üléseken folytatott vitái tekintetében is. Azt gondolom, hogy ezek a viták arra mindenképp jók voltak, hogy a mai nap az ellenzéki padsorokból is az hangozhatott el, hogy a 4,6 százalékos tavalyi növekedést el kell ismerni, ez kétségtelenül siker. Én azt gondolom, konstatálhatjuk azt, hogy igen, a tavalyi év gazdasági folyamatai és így a költségvetés folyamatai is hasonlóak voltak a megelőző évekéhez. Az Európai Unió átlagát meghaladó gazdasági növekedés jellemezte 2019-ben is Magyarországot, ez párosult a foglalkoztatottak számának és a bérek növekedésével, és ennek is köszönhetően hosszú évek után 2019-ben is érdemben a GDP-arányos 3 százalékos limit alatt maradt az államháztartás hiánya, és csökkent az adósság mércéje.

Azokat a kritikákat, melyek ezeket a pozitív számokat azért tüntetik fel negatív színben, mert az előzetes tervtől eltértünk, engedjék meg, de én nem tudom elfogadni, sőt inkább pozitívnak vélem. Z. Kárpát Dániel képviselő úr sorolta, hogy milyen eltérések voltak a tervezetthez képest, és azt is mondta a képviselő úr, hogy ő sportbarát. Engedje meg, képviselő úr, hogy akkor egy sporthasonlattal éljek. Ha egy maratonfutó azt mondja, hogy véleménye szerint képes arra, hogy 3 órás időtávon fussa le a távot, majd sokan azt mondják, hogy nem, nem, nem, erre nem képes, legfeljebb 3 és fél óra alatt tudja lefutni, majd lefutja a maratont, de nem három óra alatt teljesíti, hanem 2 óra 40 perc alatt, akkor ezt a maratonfutót általában inkább megtapsolják.

(21.20)

Már akkor is megtapsolják, hogyha az előzetes vállalását, amiben kételkedtek, el tudja érni, de hogyha azt túlteljesíti, akkor ezeket a sportolókat általában még inkább el szokták ismerni.

Én tisztelettel azt kérem az Országgyűléstől, hogy nézze meg, hogy a 2019. évi költségvetésitörvény-javaslat vitájában az ellenzéki padsorokból milyen vélemények hangzottak el. Ezek a vélemények arról szóltak, hogy ez a növekedés, amellyel a kormányzat számol, a 4,1 százalék nem lesz reális. Majd most azt kapjuk kritikának, hogy nem 4,1 százalék, hanem 4,6 százalék lett a gazdaság növekedése. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.)

A képviselő úr említett más tényezőket is. Hadd mondjam el, hogy a bruttó átlagkeresetek növekedése a 8,8 százalékos tervszám helyett 11,4 százalékos volt. A foglalkoztatottak számának a növekedése a versenyszférában 1,9 százalék helyett 2 százalék volt. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) A közszférában  kétségtelenül  a 0,3 százalékos csökkenés helyett 3,8 százalékkal csökkent, miért? Azért, mert hál’ istennek egyre többen tudtak átlépni a közmunkaprogramokból a versenyszféra foglalkoztatottjai közé.

A képviselő úr említette az árfolyamot. Mindnyájan tudjuk, hogy a forint szabadon lebeg, tehát a kurzusát az aktuális piaci kereslet határozza meg. Ez egyébként európai uniós tagállamként, azt gondolom, így van rendjén, és azt mindnyájan tudjuk, hogy uniós tagállamként az eurózónához való csatlakozás az új tagállamok tekintetében kötelesség és nem lehetőség; az más dolog, hogy erre a csatlakozásra mikor kerül sor, de a lényeg, hogy az árfolyam, a forint/euró árfolyama szabadon lebeg.

Azt a gazdaságpolitikát, amely az elmúlt években, így 2019-ben is véleményem szerint összességében kedvező reálgazdasági folyamatokat és ezen belül kedvező foglalkoztatási, bérviszonyokat teremtett, én nem jellemezném a vegytisztán neoliberális gazdaságpolitikai jelzővel. Természetesen ahányan elemezzük a gazdaságpolitikát, annyiféle értékelést lehet adni, de, képviselő úr, engedje meg, hogy azért arra felhívjam a figyelmét, hogy ezt a vegytisztán neoliberális gazdaságpolitikát vagy a laissez-faire elvének a követését célszerűnek tartó közgazdászok nem gondolják azt, hogy az államnak erősen szerepet kellene vállalnia a piaci folyamatokban. Ilyen vegytiszta neoliberális gazdaságpolitikának a részeként én nem láttam még olyan gazdaságpolitikát, ahol például a közszolgáltatások ellátásában az állam aktívan részt vett volna. Nem láttam olyan lépéseket, amikor mondjuk, a hatósági árakat rezsicsökkentésként egy neoliberális gazdaságpolitikában üdvözölték volna. Én nem láttam olyan vegytiszta neoliberális gazdaságpolitikát, ahol üdvözölnék azt, hogy bizonyos gazdasági szereplőkre, a kkv-kra, vagy bizonyos gazdasági csoportokra, a családokra, más szabályrendszert érvényesít az állam, mint a mindenkit homogénnek tekintő vállalkozások vagy társadalmi csoportok tekintetében. Mint ahogy azt gondolom, hogy a 2010-ben a válságkezelő intézkedések keretében bevezetett bankadó vagy szektorális adók sem igazából a vegytiszta neoliberális gazdaságpolitikának a részét képezik. Elég, hogyha arra utalok, hogy mondjuk, ezeket a gazdasági lépéseket az IMF, a hitelminősítők, más szervezetek, amelyekhez az a neoliberális gazdaságpolitika, amelyet a képviselő úr említ, közelebb áll, hogyan értékelték a magyar gazdaságpolitikai lépéseket.

A képviselő úr a zárszámadás tényszámai között arra is felhívta a figyelmet, hogy a társasági adó összbevétele kisebb volt, mint az eredetileg tervezett  köszönöm, hogy a képviselő úr ezt kiemelte. Valóban igaza van, érdemben kisebb volt ez a bevétel, de miért? Mert a kormányzat év közben a gazdasági folyamatok alapján arra tett javaslatot, hogy a társaságiadó-feltöltés intézményét szüntessük meg, tényadatok alapján kelljen a vállalkozásoknak az adót befizetni. Ezt a vállalkozások egyöntetűen támogatták, az önök előtt lévő zárszámadás pedig azt mutatja, hogy ezzel együtt is érdemben 3 százalék alatt teljesült a hiánycél, és az elmúlt évek legjelentősebb adósságráta-csökkenése valósult meg. Mindenkit emlékeztetnék arra, hogy tavaly év végével 65,4 százalék volt az uniós módszertan szerinti adósságráta, közel 4 százalékpontos csökkentés valósult meg, és messze került a 80 százalék fölötti szinttől, amely 2010-ben jellemezte az országot.

A képviselő úr azt is mondta, hogy a bérek az egyik legnagyobb vonzerő a magyarországi befektetések tekintetében, a miniszterelnök úr azt mondta külföldi befektetői csoportoknak, hogy érdemes Magyarországra jönni, hiszen alacsonyak a bérek. Két dolgot engedjen meg, képviselő úr, ennek kapcsán. Az önök előtt lévő zárszámadás, ahol a bérszámokat, ha jól értettem, a képviselő úr kritikával illette, pont azt mutatja, hogy a bérek az előzetesen számítottnál nagyobb mértékben növekedtek. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) Képviselő úr, nemcsak a bruttó bérek, a nettó bérek is és a reálbérek is. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) Amiről beszélünk, az az, hogy ez a bérnövekedés  egyetértek önnel  milyen bázisról indult, nézzük meg, hogy milyen bérfelzárkózás volt az elmúlt években, nézzük meg az előző évnek úgymond a közgazdászvéleményét, mondjuk, a neoliberális véleményeket, de más véleményeket is: féltették a magyar gazdaságot a bérnövekedéstől, azt mondták, hogy olyan bérdinamika van, amely a hatékonyság rovására megy, a termelékenység ezzel nem tud lépést tartani.

Én arról tudok a tisztelt Országgyűlés részére beszámolni, hogy ha a magyarországi béreket és azoknak a növekedését a termelékenységváltozással vetjük össze, akkor még mindig megéri a beruházóknak Magyarországra jönni, és ezt látják is, és azért is megéri jönni, mert olyan adókörnyezet van, olyan infrastrukturális fejlesztések vannak, amelyek hatékonnyá teszik az itteni beruházásokat. Nem véletlen, hogy 2019-ben is nagyon jelentős volt a külföldi tőke beáramlása.

Ami a képviselő úr kritikáit illeti  és ezzel, ha megengedik, át is térek Bősz Anett képviselő asszony felvetéseire , nevezetesen hogy vannak olyan intézkedések, amelyek talán szelektívek lehetnek, itt a képviselő úr említette a többgyermekes családok jelzáloghitelének az elengedését meg az autóvásárlást, tisztelettel azt tudom mondani, hogy ezek tipikusan olyan intézkedések, amelyek minden család számára egyöntetűen hozzáférhetőek, egyöntetűen elérhetőek. Az, hogy a felvett lakáshitelből, jelzáloghitelből mekkora összeget vállal át az állam, független az igénybevevők jövedelmétől, csak a gyermekszámtól függ, ugyanúgy, ahogy az autóvásárlási támogatás is. És ezen a ponton vitatkoznom kell Bősz Anett képviselő asszonnyal, aki úgy fogalmazott hozzászólása elején  ismét megköszönöm a pozitív szavakat is , hogy egy elosztási vita van az ellenzék és a kormányzat között, hiszen ez a gazdaságpolitika sokakat az út szélén hagy, ha jól idézem, a képviselő asszony elfelejtett társadalmi csoportokról beszélt. Az autóvásárlás támogatása a családvédelmi intézkedések között vagy a jelzáloghitelnek az intézménye tipikusan olyan intézmények, amelyek mindenki számára elérhetőek.

Sokszor hallom azt, hogy a családi kedvezmény a jobb módúak számára elérhető. Tisztelettel hadd mondjam el, hogy egy családnál 310 ezer forintnál kisebb bruttó jövedelem és három gyermek nevelése esetén a teljes családi adókedvezmény igénybe vehető. 2019-ben az egy főre jutó bruttó átlagkereset érdemben ezen szint fölött volt. Hogyha a két kereső közül valamelyik személy minimálbéren keresett, a másik pedig garantált bérminimumon, akkor teljes mértékben igénybe tudták venni ezt a kedvezményt. De épp a minimálbér- és a garantáltbérminimum-emelésnek köszönhetően 2020-ban ha egy családban a két kereső közül mind a ketten minimálbéren foglalkoztatottak, és három gyermeket nevelnek, akkor a családi kedvezmények összegét maximális mértékben igénybe tudják venni. Én vitatkozom tehát azokkal a megállapításokkal, amelyeket Bősz Anett képviselő asszony megfogalmazott az elfelejtett társadalmi csoportok tekintetében, a bérek tekintetében.

A képviselő asszony úgy is fogalmazott, hogy van egy bérdinamika, de az államnál foglalkoztatottak ebből kimaradnak. Akkor hadd mondjam el, hogy 2019-ben 3,4 százalék volt az infláció, a közszférában foglalkoztatottak átlagos béremelése pedig 10 százalék volt. De ha megnézzük, mondjuk, a 2018. évet, akkor azt fogjuk látni  felhívom a képviselő asszony figyelmét is rá , hogy a közszférában foglalkoztatottaknak a béremelése magasabb volt, mint a nemzetgazdasági átlag, értelemszerűen magasabb volt, mint a versenyszférában foglalkoztatottak tekintetében. Azzal egyetértek, hogy van még feladatunk, a közszférában is vannak olyan területek, ahol jó lenne nagyobb béremelést végrehajtani, de mindenkit emlékeztetek arra, hogy a kormánynak az volt a vállalása, hogy a gazdasági növekedéssel összhangban, a magyar gazdaság és az államháztartás teherviselő képességéhez igazodóan hajt végre béremeléseket a közszférában.

Kritikaként hallottam Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszonytól, hogy a rendvédelmi dolgozók kimaradtak a béremelésből.

(21.30)

Képviselő Asszony! Ön pontosan tudja, hogy 2015-ben 50 százalékos béremelésről döntött a kormány, aminek a nagy része 2015-ben megvalósult, és az utolsó ütem 2019-ben teljesült. A képviselő asszony úgy fogalmazott, hogy az oktatásra, az egészségügyre kevesebb támogatás jutott, ha jól emlékszem, keresett egy olyan mutatót, ami az összes államháztartási kiadás százalékában fogalmazta meg ezt a kritikát oktatás, egészségügy, jóléti funkciók tekintetében. A tényszerűség kedvéért engedjék meg, hogy mondjak azért abszolút számokat, és a reálváltozásnak is utána lehet nézni.

Összes oktatási kiadás államháztartási szinten: 2018-ban 2271 milliárd forint, 2019-ben 2312 milliárd forint. Egészségügy: 1786,3 milliárd forint 2018-ban, 1915,2 milliárd forint 2019-ben. Társadalombiztosítási, jóléti szolgáltatások: nagyjából 5600 milliárd forint 2018-ban, 5900 milliárd forintot meghaladó összeg 2019-ben.

Jelentős nominális növekedés volt, számos területen jelentős reálnövekedés. Az kétségtelen, hogy voltak olyan területek, ahol ennél is nagyobb volt az állami kiadásoknak a növekedése, ilyenek például a gazdasági funkciók, ami, mondjuk, egy színtiszta neoliberális gazdaságpolitikában meg sem valósulhatna.

Azzal a megállapítással, amit Bősz Anett képviselő asszony mondott, hogy a társadalmi felzárkózásnak az egyik útja az oktatás, én maximálisan egyetértek. Ha megengedi, képviselő asszony, annyit mondok közhelyszerűen is akár, hogy oktatás és munka. Mind a kettő olyan terület, ahol, azt gondolom, hogy 2019-ben is tudtunk előrelépni. A munkáról már beszéltünk, a bérekről is beszéltünk. Engedje meg, képviselő asszony, hogy elmondjam, hogy a közfoglalkoztatottaknak a száma csökkent. Ön úgy fogalmazott, hogy nagyon sokan közfoglalkoztatásra kényszerültek. Hála istennek, 2019-ben is egyre több közfoglalkoztatott tudott kilépni a versenyszférába, és a növekvő minimálbérnek, garantált bérminimumnak köszönhetően nagyobb jövedelemre tett szert.

Tehát mind a munkaerőpiaci intézkedések, azt gondolom, abba az irányba hatottak, hogy mindenki a saját életében tudjon előrelépni, mind az oktatás tekintetében, például a második szakképzés ingyenes bevezetése, illetőleg a különböző képzési programok azt a célt szolgálták, hogy nagyobb képzettséggel nagyobb jövedelmet lehessen elérni.

Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszony megjegyzéseire reagálnék még az elhangzottak közül. A képviselő asszony úgy fogalmazott, hogy a kormány nem tartalékolt, stabilabb gazdaságpolitikára lett volna szükség, hogy felkészüljünk a válságra. Ha az ellenzéken múlott volna, és engedje meg, képviselő asszony, ez nem politikai jellegű megjegyzés, ez tény, ha az ellenzéken múlott volna, akkor se a 2019-es költségvetési törvényben, se a 2020-as költségvetési törvényben nem lett volna semennyi tartalék. Tehát ennyit a tartalékolásról.

A 2020-as évben, amikor egy előre nem látott, egészségügyi folyamatokból kiinduló válság ütötte meg az egész világgazdaságot, azon belül az Európai Uniót és Magyarországot, én azt gondolom, hogy épp jókor jött, hogy egyrészről a reálgazdaságunk ma sokkal válságállóbb  nem kezdem el mondani a tíz évvel ezelőtti számokhoz képest az adatokat , hanem a költségvetés is felkészült egy valamilyen helyzetre azzal, hogy 1 százalékra terveztük a hiányt, és azzal, hogy a GDP 1 százalékát kitevő tartalék állt rendelkezésre, amelyről az Országgyűlés többsége úgy döntött, hogy ezt a tartalékot meg kell hagyni.

Hadd mondjam el a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az Országvédelmi Alap 378 milliárd forintos összege érintetlenül állt rendelkezésre, amikor az egészségügyi védekezésre forrásokat kellett átcsoportosítani. A tisztelt Országgyűlés számára bemutattuk, hogy milyen összegeket fordítottunk védekezésre. Volt honnan, hála istennek, és hála istennek, megvan ma az a bizalom a magyar gazdaság iránt, ami a jelentősen növekvő hiány és adósság mellett is finanszírozhatóvá teszi az összes kiadásokat. És azon dolgozunk, hogy az idei átmeneti év után a jövő évtől ismét azok a gazdasági folyamatok jellemezzék az országot, amelyek jellemezték 2019-ben is.

Végezetül engedjék meg, hogy ha a köszönettel kezdtem a hozzászólásomat, akkor köszönettel is fejezzem be! A 2019-es költségvetésitörvény-javaslat ugyan tavasszal készült, ezzel a kiszámíthatóságot akartuk erősíteni, de úgy gondolom, hogy összességében ez a korai költségvetés megállt a lábán, hiszen ezt a költségvetést nem kellett év közben egyetlenegyszer sem módosítani. Ugyanígy a zárszámadásitörvény-javaslathoz sem érkezett be egyetlenegy módosító javaslat sem a tisztelt képviselőktől, sem a bizottságtól.

Én ebből azért összességében azt a következtetést vonom le, hogy ha viták vannak is arról, hogy milyen gazdaságpolitikát érdemes folytatni, az ellenzék is és a kormánypártok is úgy látják, hogy ez a zárszámadási javaslat nemcsak a jogszabályokkal volt összhangban, hanem összességében valós képet fest a 2019-es év gazdasági és államháztartási folyamatairól.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, jó szívvel ajánlom a zárszámadási javaslatot a későbbiekben elfogadásra. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)