Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.29.16:25:54 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

166. ülésnap (2020.11.16.), 310. felszólalás
Felszólaló Z. Kárpát Dániel (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:11


Felszólalások:  Előző  310  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kihasználom a lehetőséget, hogy az egyik legfelkészültebb államtitkár képviseli a kormányt ebben a vitában, hiszen vannak köztünk nem csak hitviták. Nyilván lesznek kérdések, amelyeket a mai este és más viták során sem tudunk eldönteni, de azt azért látni kell, és talán államtitkár úr is elismeri, hogy ez a zárszámadás abból a szempontból biztos, hogy nem elfogadható, hogy maga az alapjául szolgáló költségvetés sem feltétlenül precíz módon tervezhető tényszámokra alapul.Vizsgáljuk meg, hogy milyen eltérések mutatkoztak ahhoz képest, mint ha 2019-ben rendes időben készítettük volna a költségvetést, tehát mondjuk, a német parlamenthez hasonlóan akár néhány héttel a tárgyidőszak előtt és aközött, mint ha fél évvel hamarabb tervez az ember költségvetést! A GDP-növekedés tekintetében egy félszázalékos különbséget tudtunk kimutatni a tervezett és a valós között. Maga a GDP értéke tekintetében is egy jó 3000 milliárd forintos eltérés található. Tehát későbbi tervezéssel ez adott esetben egy kizárható problémakör lett volna. Az infláció 3,4 százalék lett 2,7 helyett, ami a tervezéskor még adott volt. A foglalkoztatottak számának növekedése 1 százalék lett 1,5 százalék helyett, azért ez is jó több tízezres különbség. A bruttó átlagkereset növekedése is egy ilyen 2-3 százalékos differenciát mutat a tervezéskori időszakhoz képest.

(21.10)

Ami a legbrutálisabb, államtitkár úr, s bár ülnek, de kérem, hogy kapaszkodjanak meg: a tervezéskori 311,3 forint/euró árfolyamhoz képest 325 fölötti lett az, amivel végül számolnunk kellett. S rengeteg begyűrűző hatás van mind a költségvetésben, mind bármely elénk fekvő csomagban, ami a gyenge és álláspontom szerint tudatosan gyengén tartott forintárfolyamból adódik. Látható tehát, hogy a kiszámíthatóság jegyében nem segített az, hogy hónapokkal vagy akár fél évvel hamarabb tervezünk költségvetést, mint ahogy adott esetben megengedné az adott év, és ahogy tényszámok kiderülnének.

Azt is látjuk, hogy bár a bevételeket alultervezte az érintett időszakban a kormányzat, és több pénz jött be, mint számították, ezt sikerült az utolsó forintig elverni, elkölteni. Nyilván, hogy elveri vagy elkölti az ember, itt sokszor az üléspont határozza meg az álláspontot. De éppen azért, mert egy koronavírus-vészhelyzethez hasonló szituáció bármikor várható, lehet, hogy lett volna értelme felelősebben gazdálkodni ezekkel a fennmaradt összegekkel.

Vegytisztán kiviláglik a számokból a kormányzat gazdaságpolitikája és családpolitikája is. Itt hadd tegyek egy személyes megjegyzést, amin kérem, hogy senki ne sértődjön meg. A retorikailag előadott kormányzati gazdaságpolitikával és családpolitikával én számos ponton tudok, tudnék azonosulni. Egy valóban patrióta gazdaságpolitikával, egy, a magyar népesedési szempontokat  ahogy helyesen elhangzott  előtérbe helyező család- és társadalompolitikával, egy ezt szolgáló gazdasággal én tudok, tudnék azonosulni. Az a gond, államtitkár úr, hogy a szavak mögött a számok és a tettek valami egészen mást mutatnak, egy vegytisztán neoliberális megközelítésű gazdaságpolitikát, amely a szerencséseknek, a gazdagoknak a felső középosztálytól fölfelé kedvez. Ezt nagyjából konszenzuálisan így látja az egész ellenzéki oldal. S nyilván nem azért, mert sötét füstös szobákban este 11-kor ebben megállapodunk, hogy mit mondjunk önöknek, hanem mert minden józan gondolkodású ember látja azt, hogy a magyar családpolitika nem egyöntetűen minden szükséget szenvedő számára nyit ki egy kedvezménytömeget, hanem szelektál ezek között, és a felső középosztálytól felfelé igyekszik kedvezni, azon régi vegytiszta neoliberális ábránd mentén, hogy majd ezek az áldások lecsorognak a nehezebb sorsú társadalmi csoportokhoz is. Soha nem csorogtak le, az egész világon nem tudnak ilyen modellt mutatni.

S hát beszéljenek a számok, hogy mi az, amiből bevételt termel ez a kormány. Látjuk, hogy a legtöbb pénz a fogyasztáshoz kapcsolt adókból, azon belül az áfából érkezett. A Fidesz 2010 óta elkötelezettje ennek. Még vitaképes is lenne a dolog, ha a munkával elérhető jövedelmet széles körben és mindenki számára arányos módon tennénk könnyebben elérhetővé. Van, ahol ez érvényesül, de van olyan társadalmi csoport, ahol nem.

Azt látjuk, hogy egyébként helytelen módon 20-ról 25 százalékra emelték az áfakulcsot annak idején még 2010 előtt, és az Orbán-kormányok nem azzal kezdték a regnálásukat, hogy ezt a 25 százalékot visszaengedték volna egy normális szintre, hanem még megfejelték 2 százalékkal, és 27 százalékos európai uniós rekorderáfát produkáltak. Ebből ered az, hogy az említett, a zárszámadás által tárgyalt év végére áfából több mint 4,5 ezer milliárd forint folyt be. A személyi jövedelemadó követi ezt a bevételek között éppen hogy kicsit több, mint fele ennyivel, tehát 2,5 ezernél kicsit kevesebbel.

Ugyanakkor ami dermesztő, államtitkár úr és rémisztő, az az, ami hiányzik a költségvetésből, ezért hiányzik a zárszámadásból is, hiszen társasági adóból, nyereségadóból, mondjuk ki egymás között, szánalmasan alacsony összeg folyt be, 303 milliárd a várt majdnem 400 milliárd helyett. Értem én, hogy a multik számára lényegében adóparadicsomot csináltak Magyarországból. Mert az egykulcsos társasági adó kinek kedvez? A magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozásoknak? Hát, a kulcs csökkentése számukra 1 százalék körüli kedvezményt hozott. Kiknek hozott ez igazi kedvezményt? A kormány stratégiai partnereinek, azoknak a multicégeknek, amelyek a másik oldalról ezermilliárdos nagyságrendben talicskázzák ki az itt megtermelt profitot Magyarországról adózatlanul. Miért nem csinálják azt, államtitkár úr, hogy legalább ezen kitalicskázott pénz egy részét megfogják? Azt kell mondjam, hogy legalább elindulnának a közteherviselés irányába, vagy azt mondanák, hogy odaadok iksz kedvezménytömeget, de elvárom, hogy ennek kétharmadából bérfejlesztés, bérrendezés vagy bérszintentartás valósuljon meg. Egyik sem történt meg. Tehát vegytiszta neoliberális módon kiszolgáltatják Magyarországot.

Két olyan érvet mondott a miniszterelnök úr is, tehát nem én, hanem Magyarország jelenlegi miniszterelnöke a szaúd-arábiai konferencián, amivel csábítani próbálta a működőtőkét. Az egyik a szerinte kellőképpen alacsony munkabérszínvonal, a másik meg a szerinte kellőképpen rugalmas munka törvénykönyve. Ezekkel próbálta Magyarország lehetőségeit szélesíteni külföldön a miniszterelnök úr. Azért dermesztő ez így magunk között szólva. Úgy gondolom, hogy egy magára valamit adó nemzetállamban ez nem lehetne így, nem maradhatna így.

A nagyon gyenge 300 milliárd körüli társaságiadó-bevétellel szemben ott áll 244 milliárd forintnyi olyan taokedvezmény-összeg, amelyet vállalkozások érvényesítettek. Én sportoló emberként, sportbarátként is azt mondom, hogy a tao minimum radikális reformra szorul, s miközben a tömegsportot, a versenysportot minden szinten támogatom, azért az valami egészen elképesztő, hogy falusi stadionok, edzőközpontok, egyebek átláthatatlan módon épülnek taopénzekből. Egészen biztos, hogy nem fogadható el, hogy piramisépítésekre és hobbikra ugyanannyi pénz, vagy majdnem annyi, de nagyságrendileg annyi pénz folyjon el, mint amennyi a társasági adóból bejön. Ez egészen elképesztő! Ez nem egy patrióta gazdaságpolitika képét mutatja.

Fogytán az időm, már ami ezt a felszólalást illeti és a rá kiszabott időkeretet, de azért azt is meg kell jegyeznünk, hogy a családtámogatások összegének változásai 2010 óta egy nagyon hű tükrét festik annak, hogy mégis hogyan kezeli a családokat ez a kormány. Jellemzően olyan támogatási formákat reklámoz a kabinet nagy hangon, amelyeknek relatíve kicsi a forrásigényük, ebből kifolyólag egy nagyon szűk kört tudnak csak kedvezményezni. Erre példa a többgyerekesek jelzáloghitel-elengedése, amely 2019-ben összesen csak 5,5 milliárdjába került a kormánynak, 5,6 milliárdba egész pontosan, tehát viszonylag szűk rétegeket érintett. Ugyanígy az autóvásárlási támogatásra 8 milliárd forint került elkülönítésre, s talán a reklámjára és a plakátjaira is egy hasonló nagyságrendű összeg, és nem túlzok ezzel. A diákhitel-támogatások volumene pedig összesen körülbelül félmilliárd forintot vitt el.

Tehát ki lehet ezt tenni óriásplakátra, lehet a közmédiában turnézni vele, de néhány ezer, egy-két tízezer embert érint. Mennyit érintett volna az, ha mondjuk, nemcsak a négy-, hanem a háromgyermekes édesanyák esetében is bevezetik a teljes szja-mentességet? Na, ennek lett volna demográfiai vetülete, ennek lettek volna családpolitikai eredményei! De önök kiszámolták, ez több pénzt emésztett volna fel, nem lehetett volna politikai boszorkánykonyha eszközévé tenni, ezért nem is csinálták meg.

A hasonló fenti tünetek miatt nem tudjuk összességében ezt a zárszámadást elfogadni. Köszönöm a lehetőséget és a türelmet, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  310  Következő    Ülésnap adatai