Felszólalás adatai

ELNÖK: Azt kérem tisztelettel, hogy az ajánlási pontokhoz szóljon.

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Igen, természetesen ebben vagyok benne, csak a módosításaimat nézem, és az ajánlásszámoknál elvesztettem, de benne van természetesen ebben a 79. pontig terjedő ajánlásszámban.

Hagyjuk, a LXXXIV. törvénynek sok kritizálható pontja van: még a díjazás számítási mértékénél is nagyon érdekes, a készenlétben való munkaidő-beszámítás is vitatható. Hiszen ha a riasztástól számított az az idő, ami már munkaidőnek számít a készenlétben... - az a képviselőtársam, aki nem tudná, mit jelent ez: ez azt jelenti, hogy a doktornak otthon kell lennie a lakásán, és ha behívják őt a kórházba bármilyen okból kifolyólag, akkor neki be kell jönnie, és akkor kezdődik az effektív munkavégzés - aminek más is a díjazása -, amikor riasztják. De mikor vége a munkának, és hazamegy, mondjuk, hajnali kettőkor hazamegy, és visszahelyezi magát a pihenő időszakába, akkor gyakorlatilag a jogszabály azt mondja: a hazamenő utat már nem számítjuk munkaidőnek. Ha a bemenést annak számítom, a pihenésből kiveszem, és a bejutást annak számítom, akkor logikus, hogy a hazajutást is annak kellene számítani.

(22.00)

De ezek ilyen bagatell dolgok, ezek is olyan forrásteremtő rendelkezések, amelyekből néhány forintot lehet nyerni. Meggyőződésem, hogy az lesz kiadva hamarosan, hogy a tisztelt kórházigazgatók gazdálkodják ki a béremelés forrását, mert azok a források, amelyeket a kormány korábban megnevezett, lesznek vagy nem lesznek, a Holdban, nem tudom. No, ez az egyik.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A másik dolog pedig: azok a szerencsétlen rezidensek, akik gyakorlatilag akkreditált munkahelyen töltik el az úgynevezett gyakorlati idejüket önkéntesként, tehát díjazás nélkül. Ez a jogszabálytervezet azt mondja, hogy ezt ezeknek a rezidenseknek a gyakorlati időhöz, amit a szakvizsgához tesznek, nem szabad beszámítani, mert önkéntes munkavállalók, mert azt mondta a tárca, hogy kérem, azok a gaz munkáltatók nehogy visszaéljenek ezzel, hogy nem fizetnek a rezidensnek, ezért kell hozni ezt a jogszabályt, hogy így akkor gyakorlatilag fizetni kell. Most az a baj, hogy a rezidensképzésbe bejelentkezők létszáma, illetve a lehetőségek, a helyek száma és a bejelentkezők létszáma között oltári nagy különbség van. Sokkal több végzett orvos szeretne rezidensi státust, de nem kap. Tehát ha ő azt mondja, hogy a képzéshez szükséges gyakorlati időt meg akarja szerezni, és egy akkreditált intézetbe önkéntesen is elmegy, csak azért, hogy legyen, mert akkor azt mondták, hogy a kórházigazgatók boldogan alkalmazzák, ezt is vitatom, mert én beszéltem olyan rezidenssel, akivel közölték, hogy azért nem vették fel a kórházba, nemcsak azért, mert nem volt rezidensi státus, ezért sem, de nem volt bérkeret, hogy fel tudják őt venni.

Tehát úgy gondolom, hogy az a rezidens, aki önként is elmegy dolgozni egy kórházba, ott felügyelettel dolgozik, akkreditált intézményben dolgozik, és mondjuk, egy évet kell így dolgoznia, miért nem lehet elfogadni ahhoz a szakterülethez, ahol dolgozik, ahol az osztályra már felvették? Felteszem, olyan osztályra szeretne menni, ahol a szakterületének megfelelő hely van, tessék megpróbálni: ha én szemész rezidens szeretnék lenni, hány olyan szemészeti osztály lesz, ahová fel fogják venni a szemész rezidenst? Egy sem! De én az szeretnék lenni, nekem nem jó, ha felvesznek egy belgyógyászati osztályra segédorvosnak vagy nem tudom, minek, mert akkor sohasem leszek szemész. Ha azt mondom az osztályvezetőnek, hogy én eljövök ide, az osztályra, nincs státus, de eljövök ingyenesen, önkéntesen dolgozni, de szemészeten szeretnék dolgozni, ezekről az emberekről beszélek, akkor ezt nagyon tisztelni kell, hogy ő így megszerzett legalább egy vagy két év gyakorlati időt, s ezt számítsuk be a szakvizsgába. Erre is elutasító választ kaptunk, máig sem értem, hogy miért.

Átfutom gyorsan, mert nagyon sok módosító van, de amit már más képviselőtársam érintett, azt természetesen már nem óhajtom előhozni, mert minek. A munkajogi kérdéseken keresztülugorhatunk, mert teljesen reménytelen, nem is nagyon értik, hogy milyen rendeletet hoznak időnként. Én ugyanis mindig azt szoktam csinálni, hogy a meghozott, az ügyelettel kapcsolatos munkaügyi szabályok esetén lemodellezem, és amit ott elmond a jogszabály, azt leírom, hogy ezt így tessék, ez így fog megvalósulni, és akkor kiderül, ez egy hülyeség, így nem tud megvalósulni, a gyakorlatban nem tud megvalósulni. Minden ilyen ügyelettel kapcsolatos munkaszervezési szabály, túl azon, hogy bizonyos jogszabályoknak is, sőt, önmagának is ellentmond... - mert ez a jogszabály megengedi, hogy amit az előbb is mondtam, itt több órát is elrendeljen a munkáltató, mint a napi 12-t. Egy azonos munkanapon többet is elrendel, akár 16 órás ügyeletet is elrendelhet, csak egyet elfelejt: 48-as szabály van, tehát a rendes 40 órás munkaidő felett nincs 16 óra elrendelési joga a munkáltatónak egy héten, a jogszabály szerint csak 8-at lehet. Ez hogyan lehetséges, és ezt miért engedi meg a jogszabály, ezt tessék matematikával megnézni, ez egyszerűen nonszensz.

De az ilyen érvek nem hatnak, ezek mind hülyeségek, jogilag nonszensz dolgok, nem átgondolt dolgok. Fogalmuk nincs azoknak, akik ennek a nagyobbik részét kitalálták, hogy egyáltalán hogyan valósul meg az egészségügyben az ügyeletszervezés és az egész ügyelet-munkavállalás. De ezt most mint politikus mondom, igen, teljes joggal kritizálom az önök politikai pamfletjét vagy nem tudom, micsodáját, művét, amit idetettek az asztalra, mert nem az életre készül, és nem azért kritizálom (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), mert nekem, mit tudom én, politikai nézeteim vannak, hanem azért, mert szeretnék a szakmának valamilyen hasznot hajtani. (Taps a Jobbik soraiban.)