Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.14:45:15 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

225. ülésnap (2017.05.18.), 18. felszólalás
Felszólaló Dr. Varga László (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:59


Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt 27 évben a költségvetés mindig valahol bizalmi kérdés volt a kormánypárti képvi­selők részéről. Volt olyan a kilencvenes évek elején, amikor ezt az akkori miniszterelnök el is mondta a kormánypárti képviselőknek, hogy tekintsék bizalmi kérdésnek a költségvetést. Magyarán, a kormánypárti képviselők támogatják a költségvetést, gyakorlatilag kivétel nélkül, az ellenzékiek pedig nyilván a költségvetés gyenge pontjaira próbálnak rámutatni. Ez valahol természetes így.

Ugyanakkor azt gondolom, egy vitának lehet olyan értelme, hogy adott esetben a kormánypárti képviselők elgondolkodnak azon, amit az ellenzéki képviselők mondanak, vagy legalább mérlegelik azokat a szempontokat is, amiket az asztalra tesznek, esetleg szakítanak az elmúlt hét év hagyományaival, és megpróbálnak ellenzéki módosító indítványokat is befogadni a költségvetésbe, ha már önök szerint ennyire jó.

Néhány olyan szempontot mondanék a felszólalásom elején, elsősorban a makroszámokhoz, amelyek talán egy picit más megvilágításba helyezik a költségvetést, és ellentmondanak annak a hurráoptimista hangulatnak, amit önök próbálnak itt az elmúlt napokban kelteni.

Először is, amikor a GDP növekedéséről beszélünk, mindig érdemes megnézni azt, hogy milyen helyzetben van Magyarország a régiós versenytársaihoz képest, a környező országok hogyan tudtak növekedni, milyen viszonyban van ez a magyar GDP-növekedés adataival. Ha ezt összevetjük a 2016-os adatok tekintetében, akkor láthatjuk, hogy nem volt olyan régiós versenytársunk, amely rosszabb számot produkált volna a GDP-növekedés tekintetében, az Eurostat adatai szerint konkrétan.

Az Eurostat adatai tekintetében több százalékpontos lemaradás van a növekedésben. 2,2 százalékot mutatnak ezek az adatok Magyarország tekintetében, de említhetném a 3,5 százalékos horvát növekedést, a 4,1 százalékos bolgár növekedést, vagy ami egészen meglepő szám, 5,1 százalékos növekedést sikerült produkálnia Romániának, de minden más versenytársunk, Csehország, Lengyelország, Szlovénia, Szlovákia jobban növekedett. Ez azt jelenti, hogy a lemaradásunk nő egy olyan időszakban, amikor gyakorlatilag egész Európa GDP-je, bizonyos dél-európai országok kivételével, növekszik. Magyarország viszont nem tudja ezt az időszakot felzárkózásra használni, hanem a leszakadása valójában nő a térségben.

Említeném az államadósság kérdését, amiről sokat beszélnek, annál kevesebbet tesznek valójában ebben az ügyben. Az államadósság csökkenése ugyan valamelyest megfigyelhető, de a csökkenés üteme lassul. Ha nominálisan nézzük, akkor 2010-ben nagyjából 20 000 milliárd forintnyi volt Magyarország államadóssága, 2018-ra ez majd’ 30 (sic!) milliárdra nő. Tehát nagyjából van egy 10 (sic!) milliárdnyi különbség ebben a most már hét évben, amit lehet értékelni, és a jövő évi költségvetés nyilván ebből a nyolcadik évet jelenti. Itt az asztalra kell tennem azt, hogy önök eltapsoltak 3000 milliárdnyi magánnyugdíjpénztári vagyont. Ez azért fontos, mert ha kutakodnak az emlékeikben ‑ erre kérem önöket ‑, akkor emlékezhetnek arra, hogy komoly vita volt a visegrádi államok és az Európai Unió között ‑ itt Lengyelországot mindenképpen említeném ‑, hogy a magánnyugdíjpénztári megtakarítások ne számítsanak bele az államadósságba, illetve az aktuális évben a hiányba. Ez a 2010 előtti időszakban volt. Nyilván ezt a vitát a visegrádi államok ilyen értelemben elvesztették, bele kellett, hogy számítson, de ha beleszámít, akkor valami nincs rendjén, hiszen 10 000 milliárddal nőtt az államadósság, és még ez a 3000 milliárdnyi megtakarítás is eltűnt. Magyarán, vagy az akkori összegből vonhatjuk ezt le, és akkor valójában tulajdonképpen a megtakarítások nélkül 17 milliárd lett volna az államadósság, ha a megtakarításokat is ideszámoljuk, vagy bizony a mai helyzethez kell hozzágondolni. Tehát valójában 13 000 milliárd forinttal növelték az elmúlt hét évben az államadósságot.

Sikerült ezt úgy, hogy a szegénység nőtt az országban. (Dr. Vitányi Istvánnak:) Ezek tények, képviselő úr. De nyugodtan elmondhatja majd később. Az M1-en nyilván nem fog ilyeneket hallani, nyugodjon meg, a propagandájuk sulykolja majd azt, amit önök mondanak, semmilyen propagandatelevízióban nem lesz ellenzéki vélemény érdemben, úgyhogy a választói előtt majd nem kell ennyire agilisan védenie a költségvetésüket. A szegénység nőtt, a legszegényebb 10 százalék és a leggazdagabb 10 százalék között majd’ tízszeres már a különbség. Ez nagyjából nyolcszoros volt a kormányváltáskor, tehát ebben a tekintetben is nagyon romlott a helyzet.

A minimálbér vásárlóerejéről, amiről önök nem szeretnek beszélni: a 2010-es bázishoz viszonyítva, tehát azt 100 százaléknak tekintve a vásárlóerő csak 2016-ra érte el azt a szintet, amit 2010-ben képviselt. Ez is tény, konkrét számok, akármit is mondanak adott esetben a propagandatelevíziók és a propagandamédia. Az a helyzet, hogy önök megadóztatták a minimálbért, és 2016-ig gyakorlatilag nem igazán őrizte a reálértékét sem a minimálbér. Ezáltal nyilván a szegénység nőtt Magyarországon.

Itt mondanám el, hogy a régiók versenyében látszik Magyarország lecsúszása. Tulajdonképpen a régiós versenyképességi adatokat összevetve láthatjuk azt, hogy mi lesz a következő évtizedekben Magyarország gazdaságával és a társadalommal, hogy fognak élni a magyar emberek ‑ ezt előrevetíti. Három paraméter szerint veti össze a régiókat az Európai Unió versenyképességi listája, az egészségügy, az oktatás helyzete, illetve az innováció tekintetében. Hát, szörnyű a kép, mind a hét magyar régió rontott a 2016-os mérések szerint 2013-hoz képest. Tehát mind a két időpont az önök kormányzása idején van. A hét magyarországi régióból négy az utolsó húszban található az összesített adatok szerint.

Itt felhívnám a figyelmüket egy adatra, ami egészen elképesztő: az egészségügy paraméterében 263 régióból 262. az észak-magyarországi régió. Ezt azért is hangsúlyozom külön, mert Miskolc országgyűlési képviselőjeként látom azt a helyzetet, amivel a térség egészségügye küzd, az áldatlan állapotokat, a várólistákat, a hatalmas sorokat és az egyre növekvő szakdolgozói és orvoshiányt. Azt szeretném mondani önöknek, hogy az egészségügy a legnagyobb probléma ma minden mérés szerint, amit a választók érzékelnek, megoldásért kiált és nem toldozgatásért-foldozgatásért, hanem valódi, érdemi forrásnövekedésre van szükség, különösen azokban a térségekben, amelyek eleve nehezebb sorsúak. Botrányos az, hogy az észak-magyarországi régió utolsó előtti ebben a paraméterben, már a bolgár és a román régiók is előzik. Elfogadhatatlan ez tehát.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

S nyilván elgondolkodhatunk az oktatás számairól, hogy miért jutottunk ide az elmúlt hét évben, hány és hány felszólalás volt itt ellenzéki részről a tankötelezettség korhatárának leszállítása ügyében, azért, hogy a szegényebb tanulók nem jutnak el a felsőoktatásba ‑ ez mind-mind mekkora problémát okoz ‑, az innováció kapcsán pedig nem igazán látni a kitörési pontokat.

Megemlíteném azt, hogy a forint megdöbbentő módon 17 százalékot gyengült az elmúlt hét évben, ezért is egyértelműen a kormány, Matolcsy György felelős konkrétan, részben gazdasági miniszterként még 2013-ig, illetve azóta jegybankelnökként. S jól látszik, hogy az emberek terhei is nőnek. A 2010 óta eltelt időszakban a GDP arányában a közterhek 37,5 százalékról 39,2 százalékra növekedtek. Persze, közben a nagyobb jövedelműeknek kedvezőbb lett a helyzetük, de mint már említettem, a minimálbért megadóztatták, az áfakulcs Európa-csúcs, változatlanul 27 százalékos. Többször javasoltuk, hogy az alapvető élelmiszerekre egy kedvezményesebb, 5 szá­zalékos áfakulcsot vezessenek be, hiszen ez nagyon segítené a legnehezebb sorban élőket. Hát, elég lassan látjuk ezt visszaköszönni a költségvetésben. Ennek kapcsán nyújtottunk be most is módosító indítványokat.

A munkabérből, a minimálbérből és a bérminimumból élők adóterhei a legnagyobbak közé tartoznak az Európai Unióban és az OECD térségében. Itt hangsúlyoznám megint, hogy a legalacsonyabb keresetűeken van a legnagyobb teher, és különösen nőttek az ő terheik.

A növekedésről még annyit, hogy 2018-ban mintegy 2400 milliárd forintnyi uniós forrást költünk el, ennyi épül be, és ez szolgálja Magyarország növekedését és fejlődését. Ez a GDP 6,4 százaléka, az önök által egyébként elég optimistán várt GDP-adat 6,4 százaléka. Ebből a 6,4 százaléknyi forráslehívásból 4,3 százaléknyi növekedést prognosztizál az önök optimista száma. Azért ezt a két számot is összevetve látható, hogy a helyzet bizony lehetne jobb.

(10.00)

Nézzük egy picit meg itt a felszólalásom végén még, hogy mire költik ezeket a fejlesztési forrásokat és milyen módon. Én itt a TOP-okat említeném meg, mint talán a vidéki Magyarország által legjobban várt kitörési pontokat. A TOP-os pályázatoknál azonban, hogy mondjam, komoly késlekedések és komoly kérdőjelek fogalmazódnak meg szerte a vidéki önkormányzatokban. A megyei jogú városok tekintetében nyilván a TOP-ok helyzete annyival egyszerűbb, hogy nagyjából a lakosságszám, illetve az egyéb helyzet arányában konkrét keret van, amelyről nyilván a testületek és egyéb fórumok döntenek.

Azonban a kisebb falvak, városok tekintetében a megyei önkormányzatok léptek be elbíráló testületként. Számtalan ponton hallani, hogy itt az objektivitásban, a döntéshozatal objektivitásában komoly kérdőjelek mutatkoznak. Fideszes képviselőkről hallani, akik listákkal rohangálnak, hozzájuk tartozó kijáróemberekről, akik megmondóemberek, a velük való kapcsolattartásról hallani ‑ mint a siker egyetlen feltétele. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés MSZP-frakciójának minden tagjával, mindegyik megyei közgyűlési taggal szerte az országban titoktartási nyilatkozatot írattak alá ebben a dologban, de azt már azért tudni, hogy, mondjuk úgy, hogy a döntés-előkészítés metodikájáról és a pályázatelbírálás, -előkészítés tartalmáról nem láthattak érdemi információkat.

Az Európai Unió is többször észrevételt tett ebben a folyamatban, tehát azt állítom, hogy a TOP-os forráselosztás mechanizmusában nagyon komoly visszaélések látszanak. Ezek gyanúja látszik. Remélem, hogy a következő hetekben a döntésekről többet is megtudhat az ország közvéleménye és az érintett önkormányzatok, azonban ha ezek bebizonyosodnak, az már inkább a büntető törvénykönyvre fog tartozni.

Azért hoztam ide ezt a kérdést, mert állítom, hogy nagyon sok település számára a TOP-os pályázatok voltak lehetőségként remények arra, hogy ebben a fejlesztési ciklusban a településük fejlődjön. Szerintem nagyon sokan fognak csalódni, nagyon sokan fogják azt látni, hogy igazán a kormánypárti képviselőkhöz való viszony vagy egyéb, a Btk.-ra tartozó kérdések voltak azok, amik a döntéshozatalt befolyásolták.

Úgyhogy én ezt látva azért ismételten benyújtottam sok módosító indítványt a választókerületem kapcsán, a választókerületem kisebb településeit érintőleg is, Varbó, Parasznya, Radostyán, Sajólászlófalva és Sajóbábony tekintetében is nyújtottam be ilyen fejlesztési módosító indítványokat. Kérem önöket, hogy legalább néhányat fontoljanak meg ‑ a korábbi évek gyakorlatával ellentétesen ‑ ezek közül, és arra kérem önöket, hogy támogassák ezeket az indítványaimat. Higgyék el, mind olyan kérdések, mindegyik indítvány, amit be fogok a mai nap folyamán nyújtani, ami egyébként jogos és támogatásra méltó igény. Olyan igények, amelyeket a települések évek óta forszíroznak, csak sokszor kimaradnak az önök által elég szubjektív módon üzemeltetett, mondjuk így finoman, mert ennél durvábban is tudnám mondani, tehát szubjektív módon üzemeltetett döntéshozatali rendszerből kiszorulnak.

Azt tudom mondani tehát, hogy mi ezt a költségvetést ebben a formában elfogadásra nem tartjuk érdemesnek, ez a költségvetés ebben a formában a korrupció és a szegénység költségvetése, ezt rakták le önök az asztalra egy olyan környezetben, amikor Európa növekedése sokkal több lehetőséget adna Magyarország számára is.

Köszönöm, elnök úr. (Burány Sándor és Tukacs István tapsol.)




Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai