Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igyekszem nem visszaélni a türelmükkel, és köszönöm szépen az államtitkár úrnak, hogy a válaszával megtisztelt. Ő a harmadik FM-es államtitkár itt, és folyamatosan javul a válaszolási technika, az állatvédelmi törvény, utána pedig a földes csomag, saláta ügyében tárgyalhattunk itt.

Az tehát a gond, államtitkár úr, hogy ön tökéletesen tisztában van azzal, hogy az Európai Unió egyre inkább ebbe a cirkuláris gazdasági, körforgásos gazdasági, körkörös gazdasági irányba kíván elmenni, és azt szeretné, hogy az alapanyagok használatának a lehetőségét bővítsék a tagállamok. Ennek az irányainak a megvalósításához egyértelműen arra van szükség, hogy Magyarország, hogyha akar erre az útra lépni, akkor a megelőzési tevékenységet követően kiépítse a helyi gazdasági hátterét annak, hogy ennek megteremtődjenek a környezetvédelmi, az infrastrukturális és az ipari feltételei. Jelen pillanatban ezek túlnyomó többségében nem állnak rendelkezésre. Ott, ahol ilyen irányú törekvések voltak, kistérségekben vagy térségekben, azokat, most még a maradékot is tönkreteszik azzal, hogy ezeknek a kisvállalkozásoknak, amelyek környezetvédelmi vállalkozásként definiálták magukat, a lehetőségeit a részvételben, az ebben való részvételben nagymértékben lecsökkentik.

Utána mondok egy nagyon fontos szemléletbeli különbséget ‑ amit majd, gondolom, hogy előbb-utóbb még felhasználnak ellenem és a Lehet Más a Politika ellen ‑, ugyanis nem tudom osztani azt a véleményt, amikor azt mondja, hogy alapvetően koncepcionálisan az volt a célja a kormányzatnak, hogy a lakosság csak annyit fizessen, amennyi feltétlenül szükséges az elszállításhoz, és a központosítás ezt támasztotta alá. Ugyanis pont ez az a szemlélet, ami miatt jelen pillanatban a környezetterhelésnek a megfizetését nem várják el a lakosságtól, nem érdekelt abban a magyar társadalom, hogy a szelektív gyűjtésben aktívan részt vegyen. Pont az a törekvés, amit a rezsicsökkentés zászlaja alatt ez ügyben megvalósítottak, ami összeomlasztotta a hulladékgazdálkodást, megteremti annak a pszichológiai hátterét a lakosságban, hogy nem feltétlenül érdekelt abban, hogy a kommunális hulladékot különvigye.

Abban az esetben, amennyiben a válogatatlan, vegyes hulladékot nagyon súlyosan megterhelnék környezetterhelési díjjal, és annak a bevételeit arra fordítanák, hogy minél szélesebb körben megvalósuljon a szelektív gyűjtés, akkor annak lehetne értelme. De jelen pillanatban önök egy olyan rendszert tartanak fenn, ahol majdhogynem fakultatív a részvétel lehetősége, és gyakorlatilag aki önkéntesen csatlakozik ehhez, mert ‑ nem tudom ‑ van valamilyen zöldattitűdje, amivel ezt szimpatikusnak tartja, azokat tudja megszólítani, de maga a szabályozási rendszer nem ösztönzi azt, hogy konkrét pénzügyi szabályozó eszközökkel rászorítsa a társadalmat egy környezettudatosabb és a hulladékgazdálkodásban korszerűbb gondolkodásra.

Összességében köszönöm szépen, hogy említette az indexes cikket, valóban egy nagyon jó összeállítás, habár én merítettem a 24.hu-ról is ‑ nem tudom, ki a tulajdonosa ‑, ugyanis az írta meg először, hogy 10 milliárdos támogatása van a közszolgáltatónak, majd mit ad az isten, a cikk megírása utáni napokban bejelentették, hogy abból valami kicsivel több mint 7 milliárdot azonnal behajtottak.

(17.40)

Tehát igenis van a médiának hatalma, olvastam a cikket, milyen érdekes, hogy pontosan a cikk megírása után következett ez be. Tehát ha már az Indexet emlegeti, ami tényleg egy jó forrásanyag az ilyen jellegű felszólaláshoz, a 24.hu-t se felejtse el, hiszen nem önkéntes volt annyira ez a befizetés, mert egyébként az elmúlt időszakban azt megtehette volna.

Nagyon-nagyon fontos az a gondolat, amit felvetett államtitkár úr, ugyanis említette, milyen korlátok vannak, hogy a betétdíjas rendszerre miért nem lehet áttérni. Az én véleményem az, hogy egy rossz úton akkor se érdemes menni, vagy hiba nem elkezdeni építeni egy jó utat, hogyha valamilyen pályázati fenntartási kötelezettség vagy bármi ilyesmi lenne ebben. Tehát akkor is el kellene indulni jó irányba, ami hosszú távon kívánatos.

De a legfontosabb pont az, amit említett, ugyanis államtitkár úr ‑ nem is tudom, mi a jó kifejezés ‑ azt az ökológiai hátizsákot említette, ami negatív környezeti externáliaként ezzel kapcsolatosan rámerül a betétdíjakra. Bocsánat a kifejezésekért, de azt gondolom, hogy talán érthető így, hiszen valóban, a begyűjtésnek a tisztítással, a szállítással, mindennel kapcsolatban szintén van egy környezetterhe, tehát teljes életciklusban érdemes ezt megvizsgálni, hogy milyen. De pont ezért hiba az, hogy a kicsiket tönkreteszik, pont ezért hiba, hogy centralizálnak, mert ezt a szállítási kötelezettséget, ezt a begyűjtési és újrahasznosítási kötelezettséget megteremtik. Ugyanis, ha egy decentralizált rendszerben gondolkoznának ‑ nemcsak az oktatásban meg a hulladékgazdálkodásban, hanem minden másban is ‑, akkor mindezek az externális költségek, negatív hatások csökkennének, ennek meg lehet teremteni helyben…

Utolsó, nagyon jó példáját ennek a Nagysárréten, Szeghalmon láttam, ahol a Sárrét-Tejnek megvoltak még a hagyományos üvegei a kilencvenes évek végén, viszont nem akart túlterjeszkedni, mert a piacát úgy határozta meg, hogy egy 30 kilométeres sugarú körön belül. Hogyha önök egyébként az FM-es agrárpolitikával, az élelmiszeripari támogatási rendszerrel nem vernék szét a kicsiket, és nemcsak Csányi Sándornak meg Mészáros Lőrincnek adnának lapot, hogy az élelmiszeriparban szereplő legyen, hanem megteremtenék annak a hátterét, akkor ezt a problémát is lehetne vele kezelni, hiszen ez egy decentralizált rendszer, jelentős mértékben csökkentené azt az ökológiai hátizsákot, amit így ön teljesen joggal emleget fel.

Nagyon-nagyon fontos, a komposztálásra köszönöm szépen, hogy reagált. Az érdekesség az, hogy korábban a különböző szakmai programokban viszonylag tág volt a tér arra, hogy akár a strukturális alapokhoz kapcsolódóan, akár pedig a korábbi környezetvédelmi alap célelőirányzat vagy lánykori nevén a központi környezetvédelmi alap forrásaiból ilyen irányú helyi közösségi kezdeményezések legyenek. Konkrétan több ilyen kezdeményezést ismertem, ahol konkrétan Honda szecskázóval a zöldhulladék kezelésére helyi közösségek összefogtak, kistraktorral szállították, külön ki lehetett tenni. És ebben az önkormányzatoknak és a helyi közösségeknek nagyon jó szerepe volt.

Elmondom, mi a probléma, amiben államtitkár úr bizonyára tehet pozíciójánál fogva: a jelenlegi strukturálisalap-kiírások és a jelenlegi kormányzati támogatások nem ösztönzik, és nincs ilyen kiírás, nincs meg a lehetősége. Sőt, a hulladékgazdálkodás rendszerében kifejezetten a centralizáció tűnik kívánatosnak, hiszen minden törekvésük ebbe az irányba mutat. Tehát ha ennek kinyitják a kapuját, és egy tág teret adnak annak, hogy a helyi közösségek ebben érdemben lépni tudjanak, akkor valójában meglesz a lehetősége, hogy ebben is előrelépjünk.

Továbbá, ha már hiszünk abban, hogy a vita előremozdít bennünket, akkor a legjobban azt szeretném cáfolni, hogy ön azt mondja, hogy a legitim bevételeknek legitim kiadási oldalai vannak. Az én véleményem az, hogy összességében az európai uniós támogatási rendszereknek az önerejére hivatkozni mindig, ez nem a legproduktívabb, hiszen egyszerűen kiadja a felelősséget Magyarország ezzel a kezéből. Ezzel azt mondja államtitkár úr, hogy ebben az országban semmilyen fejlesztésre nincs szükség, amiben nem társfinanszíroz az Európai Unió, minden forrást be kell tenni az uniós társfinanszírozásokba.

Én ezt az irányt nem tartom helyesnek. Mint ahogy azt sem tartom helyesnek, hogy ha valamilyen célból beszedünk valamilyen forrást, akkor annak a központi költségvetésben önök legitimnek tekintsék a helyét, ahová felhasználják. Önök azt mondják, hogy szedjünk be, nem tudom, mi a neve ennek a chipsadónak, valami közegészségügyi járulék, Neta, azt hiszem, a pontos neve, azt mondják, hogy szedjük ezt be, bemegy a központi költségvetésbe, lesz belőle Mészáros Lőrinc-pénz vagy kisvasút; azt mondják, hogy csináljunk zöldtermékdíjat, lesz belőle stadion; azt mondják, hogy szedjünk be különböző egyéb járulékokkal a vidék szereplőitől forrásokat, szedjük be az agrárkamarai díjat, lesz belőle néhány ejtőernyősnek állás.

Tehát én azt nem szeretném elfogadni, hogy ezeket ön legitimként ismerje el, pedig azt mondom, ha az állam bizonyos célok miatt beszed forrásokat, legyen az egészségmegőrzés, hulladékgazdálkodás, környezetvédelem, akkor egyértelmű, hogy annak a beszedett forrásait a probléma kezelésére kellene fordítani. Én megértem azt, hogy összességében az európai uniós alapok önerejét biztosítani kell az államnak, de pont az bizonyítja az állam rossz gazdálkodását, hogy az egyéb irányú központi költségvetési forrásokból ezt nem tudja megteremteni, és ezért elszedi azokat az ágazati forrásokat, amelyeknek az adott ágazatot kellene erősíteniük.

Végül nagy tisztelettel megköszönöm, hogy tényleg most vitába szállt velünk és itt részt vett a beszélgetésben, a zárszóban várom majd még a reakcióit. Köszönöm a szót, elnök úr.