Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.29.01:59:27 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

140. ülésnap (2004.04.06.), 28. felszólalás
Felszólaló Dr. Hörcsik Richard (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:21


Felszólalások:  Előző  28  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az előttünk fekvő T/9588. számú törvényjavaslatról, ami a tisztelt Ház szempontjából fontos, ha nem a legfontosabb jogharmonizációs törvény, az általános vita e szakaszában az idő rövidsége miatt is csak néhány gondolatot mondjak el. Annál is inkább, mivel a frakciók vezérszónokai részletesen szóltak, miniszter úrral együtt, a törvényjavaslat lényegéről.

Tisztelt Elnök Asszony! Furcsa dolog ez az integráció, az európai uniós csatlakozásunk folyamata. Jól emlékszem, hogy az integráció első négy-öt évében még valami eurofória jellemezte az integrációs folyamatban részt vevő, akár kormányt, parlamentet, vagy akár a gazdasági élet szereplőit. Akkor még olyan távolinak tűnt a belépés dátuma, és mégis, milyen lelkesek voltunk.

Ma, amikor alig egy hónap választ el bennünket a tagságtól, furcsa mód azt tapasztaljuk, hogy minél közelebb vagyunk a belépés dátumához, annál inkább nagyobb a bizonytalanság a polgárokban, annál több a kérdés, annál több kétely fogalmazódik meg, mindazok ellenére, hogy az elmúlt év népszavazási kampányán túl vagyunk. Aki az uniós csatlakozások történetét, az egyes országok históriáját ismeri, talán azt is lehetne mondani, hogy ez egyfajta természetes folyamat, hiszen ezt láthattuk 1995-ben, miután Ausztria csatlakozott az Európai Unióhoz, hogy bizony, másfél év múlva a polgárok már nem kívánták az uniós csatlakozást.

(11.20)

De ebben a folyamatban számomra mégis az a legfurcsább, hogy mára már nemcsak a polgárok, hanem mintha a kormány is elbizonytalanodott volna az uniós ügyekben.

Tisztelt Elnök Asszony! Számomra ennek az elbizonytalanodásnak az első jele az volt az év elején, amikor a kormány mintha hirtelen ráébredt volna arra, hogy hoppá, már csak három hónap van a csatlakozásig. És bizony egyfajta kapkodás uralkodott el, különösen az egyes tárcák között. Rájöttek arra, hogy a jogharmonizációs jogalkotásban komoly lemaradást kell behozni. Így az év elejétől szinte nem telik el olyan hét, hogy a képviselői futárposta ne hozna valami újat, valami jogharmonizációs salátatörvényt a képviselők számára. S valljuk be őszintén, a képviselők alig győzik átrágni magukat ezeken a törvényeken, hiszen van olyan uniós harmonizációs salátatörvény, amely egyszerre negyven jogszabályt módosít.

Számunkra az a legfurcsább, hogy míg tehát a kormány egyfajta jogszabálytervezet-dömpinggel árasztja el a tisztelt Házat, hogy pótolja a lemaradást, nos, aközben szinte a leglényegesebb jogharmonizációs törvény tervezetét, amely a parlament és a kormány együttműködését szabályozná, csak igen megkésve, március végén volt hajlandó benyújtani az integrációs bizottság és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség unszolására. S azt is megkockáztatom, hogy inkább akadályozta a tisztelt Házat abban, hogy a négy parlamenti párt végre előrehaladjon ebben az ügyben.

Tisztelt Elnök Asszony! Az is elgondolkodtató és - nyugodtan mondhatom - ellentmondásos, hogy a miniszterelnök úr az év elején a nemzeti összefogás kampányába kezdett. Gondolok itt a közös európai parlamenti lista ötletére vagy a tegnap a bizottságunkban tárgyalt közös belépési nyilatkozat tervezetére. Eközben azonban elfelejtette, vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy kifelejtette a nemzeti összefogás kampányából a leglényegesebbet: a parlamentet. Mert aki csak kicsit is átlátja a törvényalkotásnak az uniós csatlakozással történt megváltozását - amiről Vastagh Pál és Szájer József képviselőtársaim részletesen szóltak -, annak világosan látnia kell, hogy ha valahol van helye a nemzeti konszenzus megteremtésének az uniós ügyekben, akkor az itt van, a tisztelt Ház falai között, itt van a parlamentben, az európai integrációs ügyek bizottságának fórumán. És ha van ideje a nemzeti egyetértés, a közös magyar érdekek majdani brüsszeli megteremtésének, akkor az nem a távoli brüsszeli európai parlamenti időkre vonatkozik, hanem most van, még a csatlakozás, tehát május 1-je előtt. És ha valóban azt akarja a tisztelt kormány, hogy a polgárokat ne tartsa távol az európai ügyektől, azaz tegye érdekeltté őket mindabban, ami az uniós ügyekben történik itt, Magyarországon, akkor be kell látnia, hogy pontot kell tenni a parlament és a kormány viszonyát szabályozó törvényre. Mert nem a közös politikai megnyilatkozásoktól függ, hanem igenis ettől a törvénytől, hogy lesz-é összehangolt és hatékony magyar ügyek képviselete Brüsszelben. Mert ettől függ, hogy itthon lesz-é nyugvópont a belpolitikában az uniós ügyekben. S végül ettől függ az is, hogy a polgárok ne forduljanak el - úgy, mint például Ausztriában - a csatlakozás után Európától vagy az európai uniós ügyektől. Úgy hiszem, ez a kormánynak is és a parlamentnek is a felelőssége. De itt van a kiindulópontja e probléma megoldásának.

Tisztelt Elnök Asszony! Az európai ügyek parlamenti kezelése vagy szabályozása pontosan ilyen ügy, ilyen konszenzusos megteremtésre való kiváló téma. Ezért hangsúlyoztuk az elmúlt másfél évben, szinte nem volt olyan uniós fórum, ahol ne mondtuk volna el, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, de a polgárok számára sem elfogadható, hogy 2004. május 1-jén Magyarország úgy lépjen be az Európai Unióba, hogy nem szabályozzuk törvényben a kormány és a parlament együttműködését.

Egyébként az integrációs bizottság többször szerette volna kimozdítani a holtpontra jutott törvényjavaslatot. Legutóbb március 2-án hívtuk meg a négy parlamenti párt szakértő politikusát. Szeretném elmondani, abban mindnyájan egyetértettünk, hogy ezt a tervezetet nem rövid távra, nem egy kormánytól függően, hanem hosszú távra kell megteremteni, hiszen - ahogy Szent-Iványi képviselőtársam is elmondta - kormányok jönnek, kormányok mennek, pártok kormányra kerülnek vagy ellenzékbe, de egy biztos, hogy a parlament az parlament marad. Az elmúlt heti bizottsági ülésünkön már-már azt hittük, hogy végre eljutottunk ahhoz a konszenzushoz, amit a kormány is elfogad. De sajnos szomorúan kell megállapítanom, hogy nem így történt. És ahogy Szájer József képviselőtársam elmondta, tegnap a kormány és a négy párt megállapodása ismét megfeneklett. S mivel ez kétharmados szavazást igénylő törvény, a kormánynak végre be kellene látni, hogy szükség van a négy parlamenti párt támogatására. Tehát tényleg nem rajtunk múlott!

Tisztelt Elnök Asszony! Szeretném megismételni, számunkra először is alkotmányos kötelezettség, hogy május 1-jéig rendelkezzünk ezzel a törvénnyel. Ha a kormány továbbra is hezitál, akkor mi leszünk az egyetlen olyan csatlakozó ország, ahol még nem rendezték a parlament és a kormány viszonyát. Ez pedig bizony kihatással lesz a május 1-je, a csatlakozás utáni nemzeti érdekek hatékony képviseletének a menetére. És előállhat majd az a furcsa helyzet, hogy éppen Magyarország fogja úgy kezdeni az uniós pályafutását, hogy alapjaiban sérülnek a parlamenti demokrácia, vagy urambocsá! a parlamenti ellenőrzés korábbi vívmányai. Meggyőződésem, az ország nemzeti érdeke az, hogy a polgárok beleszólási lehetősége a brüsszeli vagy az uniós ügyekbe igenis az Országgyűlésen keresztül valósuljon meg, mégpedig az Országgyűlés integrációs bizottságán keresztül. Hogy a polgárok végre érzékelhessék az Unió egyik legfontosabb alapvívmányát vagy alappillérét, a szubszidiaritás fontosságát és hasznosságát, mert meggyőződésem szerint csak ezzel lehet csökkenteni az úgynevezett demokratikus deficitet, ami az egyszerű polgárok és Brüsszel között sajnos nagyon sok jelenlegi uniós tagországban is jelen van, és ami miatt nem mennek el a polgárok az európai uniós választásokra, mert azt mondják, hogy ja, Brüsszel, hát az olyan messze van.

Mi úgy szeretnénk kezdeni az uniós pályafutásunkat, hogy ezeket a hibákat korrigáljuk, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, mint amiket a már uniós tagországok korábban elkövettek. De ehhez szükséges lenne, hogy végre kijelöljük a törvényességnek azt az útját és módját, ami ennek a törvénynek az elfogadása.

Végül, ha nem rendezzük a kétharmados szavazást igénylő parlament-kormány viszonyát uniós ügyekben, akkor látnunk kell, hogy ellene megyünk annak az uniós jogalkotási folyamatnak, ahol a nemzeti parlamentek szerepe, a demokratikus parlamenti kontroll intézménye fokozatosan erősödik, ahogy azt az előttem szólók már elmondták. Ezt pedig sem a kormány, sem a politikai pártok nem tehetik meg.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)




Felszólalások:  Előző  28  Következő    Ülésnap adatai