Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, egyikünk sem tudja azt elképzelni, hogy a szegénységet úgy szorítsa vissza egy kormányzat, hogy mindemellett nem a foglalkoztatáspolitikáért tesz. Nem képzelhető el a szegénység minimumszintre vagy az alá szorítása anélkül, hogy a teljes foglalkoztatottságért ne tennénk. Az elképzelhetetlen, hogy az emberek közül sok százezren munka nélkül vannak, és mindeközben pedig a szegénységet egy országban meg lehet szüntetni, vissza lehet szorítani.

Abban tehát jó lenne, ha egyet tudnánk végre érteni négy és fél év után, hogy a legfontosabb szegénység elleni lépése egy-egy kormányzatnak a munkahelyteremtés. A munkahelyteremtésben pedig ez a kormányzat igencsak élen jár, ha az előző 25 évet megnézzük, 400 ezerrel többen dolgoznak most, mint négy és fél évvel ezelőtt, 150 ezer fővel csökkent a munkanélküliség. Ezeknek az embereknek már van lehetőségük arra, hogy a nyomorból egy tisztes szegénységbe, vagy egy valamivel könnyedebb életformába lépjenek át. Hiszen mégiscsak, ha a munkajövedelem révén legalább egy közfoglalkoztatotti bért kapnak, akkor az egygyermekes édesapa esetén 70 ezer forint fölötti összeget jelent, amit hazavisz, ha pedig legalább minimálbérből foglalkoztatják, akkor a minimálbér már 100 ezer forint fölött található.

Az is jellemző egyébként a baloldali és a jobboldali kormányok közötti különbségre, hogy mindig a jobboldali kormányok azok, amelyek sokkal nagyobb mértékben emelik a minimálbért, hogy a dolgozó embereknek, a mindennapi munkából megélő embereknek ne kelljen szegénységben élni. Valahogy a minimálbér emelése a baloldali kormányok alatt mindig lelassul, a Fidesz-KDNP-kormányzat alatt mindig fölgyorsul. Az első időszakban is 17 ezer forintról 50 ezer forintra az akkori fideszes polgári kormány emelte föl a minimálbér mértékét. Ezt az 50 ezer forintot nyolc év alatt a szocialisták mindösszesen 70 ezer forint környékére tudták csak föltornázni, most pedig jóval 100 ezer forint fölött van (Gúr Nándor közbeszól.) ‑ kétszerese, háromszorosa. Ha megnézzük az elmúlt kormányzati ciklusokat, mondjuk, ’98-tól, és összesítjük, kétszerese-három­szorosa az az ütem, amit a minimálbéren, tehát a legkisebb bérből élők érdekében a Fidesz-KDNP-kormányzat tesz, mint amit a baloldaliak tesznek. De jól tudjuk, hogy az MSZP-s kormányzatok, lehet, hogy szándékosan, nem is tettek eleget azért, hogy a szegény sorban élő emberek száma csökkenjen, szemben a Fidesz-KDNP-vel, amit képviselő úr is idézett, 241 ezer fővel csökkent a szegénységnek kitett emberek száma Magyarországon, ami örvendetes. De nyilván itt még bőven lehet további javításokat véghezvinni.

A szocialisták számára a segélyezési rendszer fenntartása, úgy látszik, politikai pragmatizmusból fontos, és a segélyezési rendszeren keresztüli szavazatszerzés is a politikájuk része, ezért nem érdekeltek ennek a csoportnak a csökkentésében. Hogy mennyire bukott diák a szocialista kormányzat a szociálpolitika terén, azt nem nekünk kell elmondani. Az általuk és a képviselő úr által is idézett Ferge Zsuzsa volt az, aki kiállította a szocialista kormányok bukott bizonyítványát, hogy ők voltak az egyetlenek Európában, amelyek a válság kitörésekor semmit, de semmit nem tettek azokért a csoportokért, amelyek a válság vesztesei voltak, magyarul, a legkevesebb pénzből élőkért, a valamilyen támogatásból élő szegény emberekért. A szocialista időszakban Magyarországon nem történt semmilyen kedvező lépés, bár mindenhol máshol Európában történtek kedvező lépések.

Az is a kormány hozzáállását szerintem jól jellemzi, hogy az első olyan 2014-2020-as elfogadott operatív programja, európai uniós támogatási kerete Magyarországnak, amit Brüsszel is elfogadott, pontosan az ételcsomagprogram volt, vagy hosszabb európai nevén a rászoruló személyeket támogató operatív program. Ezzel az igencsak jelentős, több tíz milliárdos költségkerettel kívánunk azok számára, akik a legnehezebb helyzetben vannak, vagy azért, mert hajléktalanok, vagy azért, mert olyan családba születtek, ahol a 0-3 év közötti kisgyermekeket nem tudják kellőképpen ellátni, vagy más okból nehéz szociális helyzetben lévő emberek ‑ nos, tehát az ő 30+4 milliárd forintos programjuk volt az első, amit a 2014-20-as fejlesztési időszakban Magyarország elfogadtatott Brüsszelben.

De azoknak az intézkedéseknek, amelyeket korábban is hoztunk, nem csak az említett 241 ezer fős szegénységi kockázatnak kitett személyek számának csökkenése a jó jellemzője. Akik súlyos anyagi nélkülözésben éltek korábban, azok száma is több százezer fővel csökkent. Ha csak azt nézzük, hogy hány embernek van fizetési hátraléka vagy valamilyen hiteltartozása, az ő számuk 2011 és 2013 között 130 ezer fővel csökkent.

(11.40)

Ha azt nézzük, hogy hányan élnek nem megfelelő fűtésű lakásban, az ő számuk 2011 és 2013 között szintén 250 ezer fővel csökkent. (Gőgös Zoltán: Nincs már lakásuk, azért!) Ezekből a számokból adódik össze, illetőleg a pozitív foglalkoztatottsági adatokból, hogy (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) miért sikerül most már valamivel ezeknek az embereknek is több reményt adni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)