Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.20:22:32 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

225. ülésnap (2017.05.18.), 78. felszólalás
Felszólaló Vágó Sebestyén (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:47


Felszólalások:  Előző  78  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsősorban a szociális ágazatról fogok beszélni szakpolitikusként.

A költségvetés szempontjából és a szakma szempontjából az első és legfontosabb dolog a szociális dolgozók bére. Persze kormánypárti képviselőktől és a kormány képviselőitől is már ódákat hallottunk megint arról, hogy micsoda fejlesztések mentek végbe a bér szempontjából, a fizetések szempontjából ezen a területen is, de a szakmát járva, az intézményeket járva, a volt kollégákkal beszélve pont az ellenkezőjét tapasztalom. Igenis szükség lenne a szociális életpályamodell bevezetésére, vitatkozom a kormánnyal, folyamatosan vitatkozom a kormánnyal. Ők azt mondják, hogy a jelenlegi pótlékolásos rendszer a tökéletes, de azért itt is vannak kérdőjelek. A tökéletességét megkérdőjelezi az is, amilyen szinten össze lett ez állítva, ahogy kinéz az a táblázat, ahogy mindenki számára értelmezhetetlen és nagyon sok esetben egyébként igazságtalan.

Sokat gondolkoztam azon, hogy mi lehet az első komolyabb táblázat kialakításának az oka, és mik lehettek a befolyásoló szempontok. Arra a következtetésre jutottam, hogy megvizsgálták, hogyan lehet a legolcsóbban megúszni, hogy vannak azok a kategóriák, ha a dolgozói létszámot is figyelembe vesszük, hogy a legkevesebb kifizetést kelljen eszközölni, és mégis statisztikai szempontból a legjobb számokat lehet majd mutatni, hogy milyen mértékben növekedtek a bérek a szociális ellátórendszer területén. Ez az egyik nagy hátránya egyébként a pótléknak. A másik nagy hátránya a pótléknak az, hogy bármikor elvehető.

Önök egy nagy előnyt szoktak mondani, önök azt az előnyt szokták mondani, hogy ha nem pótlékot kaptak volna, hanem a bér emelkedett volna meg, akkor a szociális dolgozók bérét nem befolyásolta volna a minimálbér-emelés. A szociális dolgozók nagy részének a bérét így sem befolyásolta a minimálbér-emelés, mert mint ahogy a napvilágra került körlevelekből kiolvasható volt, a munkáltatók nagyon sok esetben elvehető pótlékokkal kompenzálták a hiányzó költségvetési tételt egyébként, és nagyon sokan nem is érezték a saját bőrükön a minimálbér emelkedését. Ez az egyik ok, amiért ez megkérdőjelezhető.

A másik ok, amiért ez megkérdőjelezhető, a ráköltött összegek. Ha megnézzük, általában több mint a kétszerese összegről szoktak beszélni a pótlékok szempontjából, mint ami szükséges lenne a szociális életpályamodell beindításához, bevezetéséhez. 70-80 milliárd forintról szoktak beszélni, amit már pótlékokkal a szociális ágazati dolgozók bérfejlesztésére költöttek. Mint mondtam, ennek kevesebb, mint a feléből, 30 milliárd forintból meg lehetne valósítani, el lehetne indítani a szociális életpályamodellt; egyébként ilyen irányú módosító indítványunk is van a jelenlegi költségvetési tervezethez.

Hogy az egyéb negatívumokat kiküszöböljük, amelyek önök szerint az életpálya ellen szólnak, a véleményem az, hogy nem a Kjt.-hez kellene igazítani egy új szociális életpályamodellt, a benne szerepelő kategóriákat, számokat, fizetési osztályokat, hanem a mindenkori minimálbérhez kellene ezt igazítani, és ha a mindenkori minimálbérhez igazítjuk, akkor teljesen mindegy, hogy mikor nő, vagy mondjuk, önökből még akár azt is kinézem, mikor csökken a minimálbér, átlagosan a szociális dolgozók bérét ez nem befolyásolja, és az esetleges emelések előnyeit ugyanúgy élvezni tudják.

Mert hogy lehet a XXI. században egy olyan ország, elvileg az Európai Unió tagállama, elvileg fejlett civilizáció és elvileg demokrácia egyébként, ahol a munkába belépő dolgozó, egy nagyon fontos területen, a szociális ellátórendszerben a munkába belépő dolgozó a fizetését meghatározó táblázatban, amikor elkezdi a munkavégzését, nem éri el a minimálbér összegét, és csak azért kaphatja meg a minimálbér összegét, mert a jelenlegi minimálbér összege annyi, amennyi? Ez nonszensz és elfogadhatatlan a XXI. században, nemcsak Magyarországon, hanem a világ bármely területén, főleg ha figyelembe vesszük azt, hogy milyen megalázóan alacsony fizetésekről beszéltünk.

Több ellenzéki képviselő már beszélt átlagkeresetekről. Nagyon jól tudjuk azt, hogy jelenleg a szociális ellátórendszerben a dolgozók nagy részének a fizetése még az éhenhaláshoz sem elegendő. Egy olyan ellátórendszerről beszélünk, ami alapvetően fontos az ország működtetése szempontjából. Egy olyan ellátórendszerről beszélünk, ami folyamatosan szakemberhiánnyal küzd, főleg a rossz fizetési körülmények meg egyébként a rossz munkakörülmények miatt is folyamatos létszámhiánnyal küzd. Persze meg lehet érteni egy szociális szakembert, aki akár több diplomával is nem fogja azt vállalni, hogy akár egy nagy létszámú intézményben, akár egy kisebb létszámú intézményben rábízott akár fiatalokkal, akár idősekkel, akár fogyatékossággal élőkkel dolgozzon.

Nagyon sok esetben minimum tizenkettő, de még akármeddig fel is mehetünk létszámú emberről beszélünk, azért a bérért, amit itt megkap. Nagyon jól tudjuk, ha akár az én térségemet is nézzük, nem is kell sokat autóznia és sokat utaznia ahhoz, hogy átlépje az osztrák határt, és ha ott egy idős emberrel vagy egy fogyatékossággal élő gyermekkel vagy egy fogyatékossággal élő felnőttel foglalkozik, ápolási-gondozási feladatokat lát el a több diplomájával a gondozottnak a saját otthonában, akkor az itthoni diplomás fizetésének minimum két-három­szorosát kapja meg, és lehet, hogy még keveset mondtam. Csodálkozunk azon, hogy nincs szakember? Nem lehet ezen csodálkozni.

Nemcsak a szakemberhiány és a rossz fizetési osztályok veszélyeztetik egyébként az ágazatot, hanem egyéb, a költségvetésből kiolvasható tendenciák is. Ha akár a nemrég tárgyalt törvényjavaslatokat figyelembe veszünk, akár a folyamatban lévőket, akár a már megváltozott törvényeket figyelembe veszünk, azt figyelhetjük meg, ha a gyermekvédelmi és a gyermekjóléti rendszert és az intézményeket nézzük, hogy pluszfeladatokat kapnak már 2018. január 1-jétől, és ehhez képest a szakmai és egyéb fejlesztésekre fordítandó összeg az idei költségvetésben nem több, mint az előző költségvetésben volt.

Úgy gondolom, a rájuk rótt pluszfeladatok és egyébként a szakmai fejlesztések, amik szintén elsősorban pluszfeladatokat és pluszhatóköröket jelentenek, nincsenek egyenes arányban azzal a fejlesztésre szánt pénzzel, amit az ágazat, a gyermekjóléti és a gyermekvédelmi rendszer megkap a 2018-as költségvetés tervezete alapján. Nem tudom, hogy az önök által létrehozandó reformokat hogyan fogják tudni úgy végrehajtani, ha az ehhez szükséges anyagi forrást, a fejlesztésekhez szükséges anyagi forrást nem biztosítják.

(14.20)

Ugyanez a helyzet egyébként a szociális ágazati fejlesztésekkel is, ahol az elmúlt időszak törvényi változásai, illetve nagyon sok esetben a 2018. január 1-jével életbe lépő változások és annak a költségvonzata nincs egyenes arányban azzal, amit fejlesztésekre a költségvetés biztosít.

Ha már a béreknél tartunk, van még egy fontos terület, ami a bérfelzárkóztatás és a bérfejlesztés szempontjából hátrányos helyzetben van, ez pedig nem más, mint a védőnők helyzete. Önök akár bizottsági ülésen is azt ígérték, akár a saját csatornáikon, a saját lapjaikon megjelentették, hogy kompenzálni fogják a területen dolgozó védőnők bérét. Ehhez képest ennek morzsáját sem tapasztaljuk a 2018-as költségvetésben. Úgy látom, megint az van, amit általában el szoktak játszani, és egyébként a szociális dolgozókkal és a bölcsődei dolgozókkal is eljátszottak, hogy hitegetik az ágazatot is, hitegetik az ellenzéket is, hogy folyamatban vannak a tárgyalások, az érintettekkel folyamatosan kapcsolatban vannak, mennek az egyeztetések, húzzák-halasztják az időt, és végül a normális és tényleges bérfejlesztésekből a végén semmi nem valósul meg.

Elképzelhetetlen és fenntarthatatlan az az állapot, hogy ma egy területen dolgozó védőnő, akinek veszélyeztetettség szempontjából vagy fizikai megterhelés szempontjából nehezebb feladata van, átlagban bruttó 80 ezer forinttal keres kevesebbet, mint a kórház szülészeti osztályán szolgálatot teljesítő védőnő kolléganője ugyanolyan végzettséggel, akár ugyanolyan tapasztalattal, akár ugyanannyi ledolgozott évvel. Ez fenntarthatatlan! Még egyszer mondom, mi ennek a morzsáját sem látjuk a 2018-as költségvetésben. Megint marad a hitegetés. Mi szeretnénk ezt elkerülni, éppen ezért módosító indítványunkkal szeretnénk elérni, hogy a kívánt pénzt megkapják. Egyébként az ország költségvetését ha nézzük, és az igazságtalan helyzetet arányba állítjuk, 5 milliárd szükséges és elegendő lenne ahhoz, hogy a területen dolgozó védőnők bérét felzárkóztassuk az egészségügyi szakdolgozók béréhez. 5 milliárd forintról van szó. Úgy gondolom, ez nem fájhat annyira a kormánynak, hogy ne tegye meg ezt a gesztust és ezt az elismerést a védőnők számára.

Van még egy fontos terület, amit mindenképpen szeretnék említeni, ez pedig az ápolási díjban részesülők kérdése. Ők azok, akik már ténylegesen, szinte abszolút kimondhatóan élhetetlen állapotban vannak. A múltkor szóbeli kérdéssel fordultam a minisztériumhoz, megkaptam a választ, hogy milyen nagyszerű fejlesztéseket hajtott végre a kormány az elmúlt években. Tény az, hogy emelkedtek az ápolási díjak, de ha belegondolunk abba, hogy több kategória van, még ezzel is egyet lehet érteni, de én úgy gondolom, hogy amit most a legmagasabb kategóriában juttatásként adnak, annak kéne a legalacsonyabb kategória alapjuttatásának lenni, annak az 53 500 forintnak. De most gondoljunk bele azok helyzetébe, akik a legnehezebb helyzetben lévő ápolttal, gondozottal élik a mindennapjaikat! Ők kapnak 53 500 forintot. Ők azok az emberek, akik egy percre nem tudják elhagyni az otthonukat, szinte az ágy mellől nem tudnak elmenni, mert a gondozottjuk olyan állapotban van, esetleg valakit megkérnek és úgy tudnak boltba, hivatali ügyintézésre vagy bármi más fontos elintéznivaló ügyében elszakadni a lakóhelyüktől. Számukra is 53 500 forint az, amit kapnak. Gondoljunk bele ebbe az élethelyzetbe! Magasabb költséggel járó, nagyon rossz egészségügyi állapotban lévő ápoltat, fogyatékossággal élőt vagy gondozásra szorulót kell ápolnom az otthonomban nap mint nap. Nem tudok keresőtevékenységet folytatni, hiába magasabbak a költségeim, és kapok ezért 53 500 forintot. Csodálom, hogy ezek az emberek még életben vannak, hogy esznek, hogy a gondozottaiknak mindent biztosítani tudnak, s még az egyéb költségeikre is jut, sőt még a rezsijüket is ki tudják fizetni.

Úgy gondolom, hogy méltányolható a kérés, főleg az ebbe a kategóriába tartozó ápolási díjban részesülőktől, hogy az ő járandóságuk érje el minimum a minimálbér összegét. Főleg ha figyelembe vesszük azt, hogy az olyan súlyos fogyatékossággal élő vagy gondozásra szoruló személy intézményi ellátása durván százezer forintba kerülne, és ehhez képest annak az embernek, aki az életét is kockára téve vállalja az otthoni gondozást, kifizetnek 53 500 forintot, úgy gondolom, hogy ez szintén méltánytalan és igazságtalan. Ne ezeken az önfeláldozó és a hozzátartozójukért, szeretteikért bármit megtevő embereken akarjon nyerészkedni a kormány, hanem igenis tisztességes juttatást biztosítson azoknak az embereknek, akik tulajdonképpen egy állami feladatot vállalnak át, és a saját otthonukban ápolják, gondozzák az éppen ápolásra vagy gondozásra szoruló hozzátartozójukat.

Azt kérném a tisztelt kormánypárti képviselőktől és a kormánytól, hogy a módosító indítványainkat fontolják meg. Mindegyik egyébként szakmailag és igazságossági szempontból is megalapozott, helytálló. Úgy gondolom, hogy ezeknek a módosításoknak helyük van a költségvetésben. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  78  Következő    Ülésnap adatai