Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, senki nem kapja fel a fejét arra a hírre, hogy az ellenzéki képviselők bírálják a miniszterelnök évértékelését, még akkor sem, ha ezek a beszédek nem különböznek az előző években elmondottaktól, függetlenül attól, hogy az évértékelésnek mi volt a tartalma. Persze az is igaz, hogy kormánypárti képviselők idéznek ebből a beszédből. Valami hasonlót teszek én is, amikor erre hivatkozom. Három részre osztható ez a tegnapi évértékelés. Az első Trianonról szólt, a második az elmúlt tíz évről és a harmadik a jövőről, amire, azt hiszem, a legérdemesebb figyelnünk most. A trianoni értékelés és az elmúlt tíz év eredményei ugyanazt a gondolatot ébresztették, és azt hiszem, erre érdemes figyelnünk, ez az önértékelés, a nemzeti önértékelés, elkötelezettség és - tegyük hozzá - a hozzáértés elismerése volt mindkét esetben, hiszen Trianon után talpra állt az ország, illetve a 2010-es pénzügyi válságból is kikeveredtünk. Én leginkább elővenném itt is az ökölvívás hasonlatát, mert kell ahhoz technikai érettség, kell ahhoz erő, hogy valakinek a kezét a végén felemeljék, de igazából, ha önbizalom van egy versenyzőben, akkor van esélye megnyerni a mérkőzést. Azt hiszem, hogy ennek a beszédnek az első két része erről szólt, a nemzeti önbizalomról és felelősségről.

De beszéljünk a harmadik részről, hiszen nekünk itt most fontos erről szólni, ez pedig a következő nehéz évek, az arra való felkészülés gondolata, először is a klímaválság. Nézzék, itt valóban az előbb a frakcióvezető-társam említette a nemzeti konszenzust. Ebben a kérdésben én inkább azt mondanám, hogy egy közös ökológiai gondolkodás kezd kialakulni, és ehhez a nagy brit filozófus, Scruton a következőt mondta: a konzervatívok a területi kötődés gondolatát teszik hozzá az ökológiai gondolkodáshoz.

Mit jelent ez? Az otthonnak és a tágabb otthonnak, a környezetünknek, a hazánknak a tisztelete, szeretete, a hozzá való kötődés megjelenik az ökológiai gondolkodásban, hiszen egyfajta szemléletet tükröz. De hadd tegyem hozzá a kereszténydemokrata gondolatot, ami nem más, mint a teremtésvédelem. Ez egy kétezer éves szemlélet, magatartás, ami, ha minden emberben meglenne, nem lenne ökológiai probléma, hiszen a teremtett világ törvényszerűségeinek felismerése, illetve az a mindnyájunk által ismert, olvasott parancs, ami a művelésről és az őrzésről szól, ennek a teljesítése.

Még egy gondolat erről a kérdésről. Azt hiszem, hogy számunkra és a magyar emberek számára a lokális megoldások a kézenfekvőek. Ha megnézzük azt a klímavédelmi akciótervet, amiről a miniszterelnök is beszélt, akkor pont erről van szó. Csak címszavakban hadd említsem ennek egy részét: az, hogy ’30-ra az energiatermelés 90 százaléka szén-dioxid-mentes lesz, már egy ismert törekvés; az, hogy az illegális szemétlerakókat megszüntetjük - aki jár az erdőben, az látja, hogy miről van szó, és sajnos hiába viszik el újból és újból, visszakerülnek ezek a szemétlerakó helyek -; az egyszer használatos műanyagok gyártásának letiltása; a kkv-k 32 milliárdos támogatása a megújuló energia felhasználásában.

De kiemelném a faültetési programot. A szakemberek véleménye is az, hogy mi a klímaváltozás előtt talán leginkább a fák ültetésével tudunk tenni, és ha ez a mérték megvalósul, ami már meg is jelent a tárca szándékaiban, akkor léptünk ezen a téren, és nemcsak a lokális, hanem a globális megoldások felé is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)