Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.29.11:38:43 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

262. ülésnap (2017.11.28.), 108. felszólalás
Felszólaló Szilágyi György (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:39


Felszólalások:  Előző  108  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Már nem szóltam volna hozzá, de megmondom őszintén, László Tamás felszólalása teljes mértékben felháborított. Képviselő úr, egyszerűen sunyi módon az, amit ön csinál, és amit ön mondott itt, az felháborító. Egyszer belevitte a politikát, sunyi, bújtatott módon megvádolta egyébként Hajdu Lászlót, akiről nem tudom, hogy Hajdu László egyébként elkövette‑e ezeket a bűnöket vagy nem, de ön még itt is belevitte a politikát az ellenfelébe, akinek nem tudja megbocsátani azt, hogy ön ott abban a kerületben elveszítette azt a teljhatalmát, amivel rendelkezett, és élet-halál ura volt.

A másik, ami felháborít, és kikérem magamnak az áldozatok nevében is vagy akár nagyapám nevében is, hogy ön mentegesse azokat az embereket, akik családokat és emberi életeket tettek tönkre! Kikérem magamnak, hogy ön megpróbálja felmenteni ezeket az embereket! Egyetlenegy valakinek lehet joga ahhoz, hogy megbocsát ezeknek az embereknek vagy nem, ha nyilvánosságra kerül a neve: az áldozatoknak. Az áldozatoknak kellene megadni azt a lehetőséget, hogy az áldozat eldöntse, hogy az adott embernek, aki tönkretette, mondjuk, az ő életét, tönkretette a családja életét, vagy bármelyik családtagjának a haláláért felelős lehet azzal, hogy jelentett róla vagy besúgta, vagy bármit csinált, hogy ő megbocsásson ennek az embernek.

(13.20)

És én hiszem azt, hogy nagyon sokan megbocsátanának, de az nem azt jelenti, hogy akkor ezeknek az embereknek a nevét el kell titkolni, mert önök úgy gondolják, hogy azzal védik azokat a bűnösöket, akik, még egyszer mondom, emberi életeket tettek tönkre. Nem! Meg kell ismerni ezeknek az embereknek a nevét, meg kell tudni! Joga van megtudni az áldozatoknak, az áldozatok családjainak, hogy kik voltak azok, akik tönkretették őket, és majd ők eldönthetik. Sőt, egy kicsit továbbmennék, csak nem akarok teljesen elmenni ebbe az irányba, nehogy még megmosolyogjanak esetleg ‑ Vejkey Imre nem fog megmosolyogni érte ‑, még az áldozatoknak sincs joga egyébként megbocsátásra, mert nem vagyunk istenek. Egyvalakinek van joga: Istennek megbocsátani ezeknek a bűnösöknek.

Engem abszolút felháborít az, amikor önök így állnak ehhez hozzá. Tudja, hova vezet ez az egész dolog? Arról kellene itt vitatkozzunk, nem arról, hogy nyilvánosságra kell‑e hozni az ügynökaktákat. Nem arról, hogy megnevezzük a III/III-asokat vagy bárkit, aki jelentett. Arról kellene vitatkozni, az már egy megfelelő vita lenne, hogy ezek az emberek milyen körülmények között váltak, mondjuk, besúgókká. De az teljesen mindegy egyébként, a mostani állapot alapján, amit ön mond, hogy éppen most megkapta‑e a gyógyszert vagy nem. Én nem ismertem ezt a tanárembert. De ha ő azért vállalta a beszervezést, hogy megkapja a gyógyszert, de senkiről nem jelentett semmit, akkor el tudja hinni adott esetben, hogy megkapta a gyógyszert? Képviselő úr, csak tisztában van azzal, hogy mi volt ebben az országban abban az időszakban, amikor itt embereket tettek tönkre! De ez egy jogos vita lehetne, hogy vajon miért vállalták emberek a beszervezést: pénzért vagy olyan helyzetbe kényszerítették őket? És elmondhatnák. Csak azt ne felejtse el, hogy minden árulónak megvan az indoka arra, hogy ő mit miért cselekedett.

És nem ennek kellene lennie ebben az országban 27 évvel a rendszerváltás után, hogy arról vitatkozunk, hogy nyilvánosságra lehetne‑e hozni ezeknek az embereknek a nevét vagy nem. A fő kérdésnél kellene már tartanunk, mert ezek a cselekedetek, ezek a feltárások odáig kellene hogy elvezessenek, hogy ha ne adj’ isten, egyszer mi, vagy az a fiatal generáció, aki már nem is a kommunizmusban élt, ugyanilyen helyzetbe kerülne, akkor ő mit tenne. Na, ezek lennének a legitim kérdések! Hogy viselkednénk mi egy ilyen helyzetben? Ügynökökké válnánk vagy nem válnánk? Mert most könnyű kijelenteni, hogy nem. De hogy viselkednénk?

De ha nem beszélünk arról, hogy valaki miért vált ügynökké, hogy ennek a cselekedetének, akár egy jelentés megírásának milyen hatásai voltak más emberek életére, mert szemérmesen hallgatunk erről ‑ hát jogai vannak annak az embernek, aki jelentett valakiről, és lehet, hogy annak az egész életét tönkretette, hát nehogy már nyilvánosságra hozzuk a nevét! Ha nem jutunk el eddig, akkor a jövőre nézve követünk el óriási bűnöket. És ezt nem értik meg.

Megint mondok egy példát. Nekem nem az számított, hogy Biszku Béla börtönbe kerül vagy nem kerül. Elintézték önök itt az ügyészséggel és mindenkivel együtt, hogy nem került börtönbe. Az a pillanat számított, amikor Biszku Béla egyedül ott ült a bíróság előtt. De akkor nemcsak ő ült ott a bíróság előtt, hanem az összes volt kommunista vezető ott ült mellette, akik már nem éltek, Kádár Jánostól kezdve mindegyik, és a magyar bíróság kimondta, hogy igenis bűncselekményt követtek el akkor. Ez a lényeg. Nem az, hogy ezek az emberek börtönbe kerülnek vagy nem kerülnek börtönbe. Az a lényeg, hogy megadjuk nekik is a lehetőséget egyébként arra, mert az is elképzelhető, hogy van jó pár olyan ember, akinek ha nyilvánosságra kerülne a neve, akkor egy óriási teher szakadna le róla, mert beszélhetne ezekről a kérdésekről, mert már nem lenne más választása. Mert lehet, hogy évek óta azon vacillál, hogy kiálljon és elmondja ‑ mint ahogy, mondjuk, ez a tanárember elmondta ‑, vagy ne álljon ki. Nem lesz már választása, kiáll és elmondja. Az áldozatok pedig eldönthetik azt, hogy szóba állnak ezzel az emberrel vagy nem állnak szóba. Ez történelmi felelősségünk. Hát, ha ezt nem értik meg…!

Itt nem boszorkányüldözésről van szó, hanem arról van szó, hogy végre igazságot szolgáltassunk. Igazságot szolgáltassunk azoknak az embereknek is, akik úgy élhették le az életüket nagyon sokszor, hogy megkeseredve haltak meg. Azoknak az embereknek, akiktől mindenüket elvették, mondjuk, azoktól a ku­lá­koktól, akiknek mindene volt a föld. Ilyen volt nagy­apám is, mindene volt a föld. Minden pénzét, amit a földből keresett, földbe fektette bele. Egészen a haláláig láttam a szemében azt a szomorúságot, amit az okozott neki, hogy mindenét elvették, meg az okozott neki, hogy tudta, hogy jelentettek róla, meg az okozott neki, hogy azért vitték be börtönbe, mert jelentettek róla. Ezeknek az embereknek is volt élete! És beszélhetünk most arról, hogy ezek az emberek már idősek, meg megbánták, meg mit akarunk már Mátsik Györggyel. Mansfeld Péter is szeretett volna idős lenni. Szeretett volna családot, szeretett volna gye­rekeket, szerette volna látni esetleg az úgynevezett rendszerváltást, csak neki ez nem adatott meg, mert volt egy Mátsik György, aki kiszolgálta az akkori hatalmat, meg még sokan mások, akik közrejátszottak. De ez a Mátsik György nyugodtan éli az életét.

És nem elég az, hogy Rétvári Bence bejön minden évben egy Mansfeld Péter-pólóban. Amikor feljelentettük, akkor nem állt mellénk. Amikor harcolni kellene az igazság mellett, amikor harcolni kellene azért, hogy kiderüljön az igazság is ezek ellen az emberek ellen, akkor már nem áll ott, pedig államtitkár, önök kormányoznak. Ezek a nagy kérdések. Még egy­szer mondom, el kellene egyszer odáig jutnunk, hogy arról beszélhessünk, hogy mi, vagy egy olyan ge­neráció, aki nem élt a kommunizmusban, mit tenne ebben a helyzetben. De ezt csak akkor tudja, akkor tudunk erről beszélgetni, ha feltárjuk ezeket az ese­teket, és ismerhetjük azokat az életutakat, amiket ezek a jelentések vagy ezek a tevékenységek okoztak, amiket ezek az emberek végeztek ebben az országban.

Tehát én meg egyszer azt mondom, hogy engem felháborít, amit László Tamás itt művelt a parlamentben. Úgy gondolom, hogy az lenne a legjobb, ha nyomna egy kétpercest, és bocsánatot kérne az áldozatoktól ‑ nem tőlem meg nem másoktól, az áldozatoktól ‑, hogy ilyen felszólalással az áldozatok emlékét sérti meg. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  108  Következő    Ülésnap adatai