Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.29.14:19:41 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

173. ülésnap (2016.10.11.), 94. felszólalás
Felszólaló Harrach Péter (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:53


Felszólalások:  Előző  94  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügynek sok problémája van, és ezt, ezek egy részét próbálja ez az előterjesztés orvosolni. Hadd említsek néhány címszót, hogy milyen területeket kell vagy már eddig is kezelt a kormányzat.

Elsőként a bérrendezést kell megemlítenünk, hiszen ez folyamatosan és a következő években is megtörténik, és az egészségügy egy nagy problémáját rendezi. Az adósságkezelés, a kórházak adósságának a konszolidációja a másik kérdés. Hadd említsem meg, hogy már nem először történik, és az augusztus 31-ei államkincstári adatok szerint több mint 55 milliárd halmozódott fel ismét, ami egyes vélemények szerint eléri év végére a 70 milliárd forintot is. A betegút optimalizálása is egy olyan kérdés, ami régóta többször felmerült; az orvosképzésnek a most is előhozott és eddig meglevő kérdései; a fejlesztések, amikben a vidék és a központi régió jelentős különbséget élvezett vagy szenvedett el; aztán olyan finanszírozási problémák, aminek része például a krónikus ágyaknak a kórházban, a fekvőbeteg-ellátásban történő működtetése vagy pedig a szociális ellátásba történő átvitele.

Még sok más hasonló kérdést felvethetnék, de azért ezek közül hadd mondjam el először azt, amin már részben túl vagyunk, de mindenképpen egy örömteli esemény, és ez az egészségügyi bérrendezés kérdése. Tudjuk, hogy az egészségügyi fekvőbeteg-ellátásban dolgozó orvosok idén 107 ezer forintos pluszjövedelmet kaptak, jövőre 100 ezer forintot, tehát egy jelentős béremelés, ami talán mérsékelheti az elvándorlást is. Az alapellátásban a háziorvosok 130 ezer forintos praxisonkénti pluszjövedelme idén jó lehetőséget biztosít számukra. És ha már az előbb képviselőtársam a védőnőket említette, nekik is 30-35 ezer forinttal több a bérük idén, mint tavaly volt. De fogorvosokról is ejthetnénk szót, én nem szeretnék ezekbe a részletekbe menni, viszont azt újból el kell mondanunk, hogy a szakszemélyzet béremelkedése egy rendkívül fontos és régen létező problémát oldott meg, hiszen itt a 26,5 százalékos emelés, majd az azt követő 12, utána 8-8 százalékos, tehát négy éven keresztül történő béremelés jelentős mértékben javítja a helyzetüket. Ezzel az egészségügy egyik prob­lémája, ha nem is véglegesen, de megoldódónak látszik.

A kórházak adósságrendezésére az állam ismét készséget mutat, de az is tény, hogy ezt folyamatosan nem lehet csinálni. Tehát itt valamiféle megoldást kell találni, és ez az előterjesztés részben erre is megoldást ad, hiszen az egyetemek körébe vonás egy olyan gazdálkodást vetít előre, ami azokban a kórházakban talán megoldást jelent. Bár gondolom, nem vagyok egyedül, aki meghallgatta a kórházigazgatók véleményét; nekik nem ez a véleményük, de erre még visszatérnék.

(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A fejlesztésekkel kapcsolatban nagy öröm az, amit látunk, hogy a vidéki kórházak milyen komoly mértékben fejlődtek és megújultak, de ha a budapesti kórházakat nézzük, akkor ez az öröm nem jelenik meg, hiszen itt éppen az uniós források gyengesége miatt ezek a fejlesztések elmaradtak. Az az ígéret, amiről most szó van, reményre ad jogot.

A krónikus ágyak kérdése, amire az előbb céloztam, már sokkal nagyobb probléma, hiszen kétségtelen, hogy a legdrágább gyógyítási eszköz a fekvőbeteg-ellátás, és ott nem aktív ágyak létesítése és fenntartása bizony nem jelent egy jó gazdálkodást. Ez azonban olyan kényes kérdés, amit nagy előkészítéssel és türelmes végrehajtással kell megoldani.

Én is azt mondom, amit képviselőtársam mondott, hogy Magyarországon, legalábbis az ismereteink szerint az orvosképzés magas szintű, színvonalú, de az is tény, hogy itt elsősorban a külföldi hallgatók képzése és annak előnyei az, ami szóba került, és ez továbbra is minden általam ismert felsőoktatási, egészségügyi felsőoktatási intézményben egy olyan szempont, aminek az erősítésén kívánnak dolgozni az intézmény fenntartói.

És végül az egyetemi kórház, mint az egészségügyi szolgáltató kategória új elnevezése, ez valóban a be­teg­útmenedzsment optimalizálását jelenti, ami nem vitás, hogy egy folyamatosan meglevő probléma, és eddig még tökéletesen nem sikerült megoldani. Ha nemcsak az előnyöket és az eddig elért eredményeket nézzük, hanem a kérdéseket, amit ez az előterjesztés is felvet, akkor hadd említsem meg azokat az aggályokat, amelyek megfogalmazódtak az orvosok és a kórházigazgatók részéről. Felteszik a kérdést, hogy vajon a nem egyetemi kórházak helyzete, állapota milyen lesz ezzel az átalakítással, és azoknak az energiáknak és lehetőségeknek az elvonását jelenti-e, amiket féltenek. Ugyanúgy az egyetemi kórházak önállóságának a kérdése is felmerül az orvostársadalomban, és egyúttal megjegyezték a túlzott központosítás veszélyeit is.

És végül még egy felmerülő kérdés van, és nemcsak kérdés, hanem kérés is az említett kórházigazgatók részéről, hogy egy velük történő részletesebb egyeztetésre is szükség lenne vagy lett volna. Úgy éreztem, hogy ezeket az aggodalmakat is közvetíteni kell, amikor erről az egyébként értékes és jól ki­dol­go­zott előterjesztésről szólunk. Köszönöm a figyel­mü­ket. (Taps a kor­mány­pártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  94  Következő    Ülésnap adatai