Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SNEIDER TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvalóan hallgattam az eddig elhangzottakat, és megmondom őszintén, a mondandóm lényegét gyakorlatilag teljes mértékben alátámasztotta a kormánypárti képvi­selők előbb elmondott expozéja, pont az körvonalazódik, amire sajnos mi is számítottunk. De mi is ez? Erről fog szólni a felszólalásom.

Először is, ami már elhangzott persze a Szocialista Párt részéről is, a törvényjavaslatot teljesen nyilvánvalón a kormány készítette elő, hiszen igen bonyolult törvényjavaslatról van szó, azonban mégis megkerülték a társadalmi egyeztetést, egyéni képviselői javaslat útján nyújtották be az Országgyűlésnek, ami már megszokott dolog, és ilyenkor mindig arra kell gondolni és semmi másra, mint hogy a vita csupán formális, és a demokratizmusnak egy minimális látszatát illik még megtartani.

Miért nem került valódi társadalmi egyeztetésre a közérdekű, ismétlem, közérdekű nyugdíjas-szövet­kezet gondolata akkor, amikor a nevében is benne van, hogy közérdekű? Talán csak nem azért, mert nem is biztos, hogy ez teljes mértékben közérdekű? A társadalmi egyeztetés hiányában ez alapvetően nem is derülhetett ki, hiszen mondott Kósa úr egy céget, ezenkívül van még Magyarországon 124 ezer cég, amelyet meg lehetett volna keresni, vagy véleményt lehetett volna kérni egyébként tőlük. Nyilván nem kellett volna mindenkitől, de lehetett volna kicsit szélesebb ‑ egy cég megkérdezésén kívül ‑ ez az egyeztetés.

Nos, teljesen egyértelmű, hogy meg kellett volna szólítani a nyugdíjasok civil szerveződéseit, a szakszervezeteket, a nagy foglalkoztatók többségét, a kisebb vállalkozókat, az oktatási, egészségügyi vagy más közintézmények vezetőit. Nem tették meg, így aztán ennek a lehetősége, illetve hogy milyen lehetőségeket tartalmazna ez a törvény az ő számukra, vagy milyen visszaéléseket látnának benne, nem tudták elmondani, így marad mindenki számára ‑ bár számunkra annyira nem ‑ tulajdonképpen egy biankó törvény.

A „közérdekű” jelző könnyen megtévesztő célt szolgálhat, mint látható. Bizonyos alkalmazásoknál láthatóan szó sincs közérdekről, sokkal inkább valószínű, hogy a kezdeményezés az idetelepült nemzetközi társaságokról vagy a kormányhoz közel álló nagy agrár- vagy élelmiszeripari társaságoktól származik, amelyek így akarnak olcsó bérű munkaerőhöz jutni azzal, hogy az így foglalkoztatottak után nem fizetnek járulékot. Az így fizetendő bér pedig még a nyomott magyar bérszinthez képest is alacsony lesz; mondhatnánk azt is, hogy „örüljenek a nyugdíjasok, hogy munkát kapnak, és nem közmunkások lesznek” jelleggel történhet ennek a törvénynek a bevezetése, hiszen a bérről a közérdekű nyugdíjas-szövetke­ze­tek­kel egyeznek meg, nem azokkal a dolgozókkal, akik oda fognak menni. Hogy aztán az a szövetkezet, amelyről majd meglátjuk, hogyan működik, miben fog megegyezni, hát bizony nem a nyugdíjasokon fog múlni nagy valószínűséggel.

Amennyiben a munkavégzéshez relatíve több nyugdíjast tudnak majd bevonni, könnyen a jelenlegi bérszintet is nyomás alá helyezhetik, mondván, hogy nem tetszik, nem megfelelő az, ha más, drágább munkaerőt vesznek fel. Ilyenkor mindjárt eszünkbe jut természetesen, hogy talán haza kellene csábítani azt a 600 ezer magyar embert, aki kiment az alacsony bérek miatt.

A közérdekű nyugdíjas-szövetkezetnek a közérdek kérdéskörén túl van egy sokkal általánosabb társadalmi, politikai és gazdasági hatása, amely szintén nem került társadalmi egyeztetésre, ez pedig az, amiről már szó volt itt egyébként, ez pedig maga a szövetkezet kérdése. Egyáltalán nem nyilvánvaló, a közérdekű nyugdíjas-szövetkezet valóban szövetkezet-e. Nagy az esélye, hogy csak egy álszövetkezet legyen a szövetkezet, hogy csak a látszatát mutassa a szövetkezeti rendszernek.

(13.20)

A törvényjavaslat ugyanis semmit sem mond a szövetkezés módjáról, a tagok érdekét jól szolgáló alapszabályról. Ez pedig alapvető kérdés egy szövetkezeti rendszerben. (Kósa Lajos: A tagok döntik el!) A törvényjavaslat arról szól, miként mentesül a közérdekű nyugdíjas-szövetkezet, illetve a tagja a bére közterhétől. Tehát a közérdekű nyugdíjas-szövet­ke­zet egyszerűen nem más, mint a nyugdíjast foglalkoztató vállalkozás és a foglalkoztatott adók és járulék alóli mentesülésének egy formális kerete, azaz nem valódi szövetkezet. Ezt nagyon fontos leszögezni a jelenlegi törvényjavaslatnál. Tehát önmagában nem a szövetkezettel volna gond, ha ez valóban egy szövetkezeti törvény lenne, ami most előttünk található.

A „szövetkezet” definíció egyébként önkéntes gazdasági célú társulás, amelyben a tagok közös tőkerésszel, közös felelősségvállalással folytatnak gazdasági tevékenységet, és az eredményen közösen osztoznak. Ez a szövetkezet elfogadott megfogalmazása.

A szövetkezés, nyilvánvalóan, ahogy az előbb is mondtam, nem ördögtől való, sőt a Jobbik nagyon is tud támogatni minden ilyen jellegű valódi szövetkezést, hiszen évszázadok alatt érlelte ki Európa ezt a, legalábbis Nyugat-Európában jól működő rendszert, viszont teljesen egyértelmű, hogy itt elsősorban arról van szó, hogy minél nagyobb hatékonysággal működjenek a különböző vállalkozók, termelők, akik egy szövetkezetbe belépnek. Ez a nyugat-európai modell, mondhatnánk, az európai modell, ez nyilvánvalóan közel sem áll ehhez, szinte semmi köze nincs a jelenlegi előttünk lévő nyugdíjas-szövetkezeti törvénynek.

Tehát most egy olyan törvénytervezetet tárgyalunk, amelyben a szövetkezés alapvető jellemzőinek kellene érvényesülniük. Például az önkéntes, nyitott tagságnak, a szövetkezeti demokratizmusnak, egy tag-egy szavazat, korlátozott szerepű tőkével működő szövetkezési rendszer, és mindez személyes közreműködésével. Ráadásul úgy, hogy helyi, országos, sőt akár nemzetközi méretű együttműködés is létrejöjjön. A közérdekű nyugdíjas-szövetkezetben e követelmények akár érvényesülhetnének is, ha benne lennének, de nincsenek benne, csak az egyszerűen teljesen érthetetlen egyébként, hogy ha önök ezt egy önök által szövetkezeti rendszernek nevezett rendszerben kívánják megvalósítani, miért nem jók erre az állásközvetítő cégek, vagy miért nem jók erre a valódi szakszervezetek, amelyek ezt a feladatot el tudnák vállalni anélkül is, hogy jogszabályt kellene változtatni 13 törvényben, vagy akár csak egyetlenegy törvényben is. Miért nem az ő feladatuk? Miért nem jutott ez önöknek eszébe? Hát, ha nincs társadalmi egyeztetés természetesen, akkor nem csoda, ha nem jut eszébe senkinek sem, vagy aki kitalálja, annak éppen ez nem jut az eszébe. Tehát ez a javaslat ebben a formában olyan távol áll a szövetkezeti mozgalomtól, a valódi szövetkezéstől, mint Makó Jeruzsálemtől.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezzel szemben a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy szerencselovagok biankó szövetkezeteket alapítanak gyorsan, felkínálják a belépést, hogy megcsapolják a nyugdíj mellett munkát vállalók jövedelmét. De nézzünk még egy-két szakmaibb kérdést ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban!

Például ki viseli a munkavégzéssel járó felelősséget, a szövetkezet vagy a tagja? Nem kapunk rá választ. A törvényjavaslat szerint a közérdekű nyugdíjas-szövetkezet viseli, mert az vállalkozás, a 2000. évi C. törvény értelmében tehát saját nevében és kockázatára, nyereség és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében végez tevékenységet. Ezáltal mi történik? A 90 százalékban nyugdíjas tagság viseli az egyik tagja által kifejtett tevékenység kockázatát. Vagyis, ha valaki milliós kárt okoz, akkor fizet a szövetkezeti tagság nyugdíjas része, és mindenki befizeti a maga kis százezer forintját adott esetben egy komolyabb kárnál a 60 ezer forintos nyugdíjából. De nézzük tovább!

Miként történik az, hogy ha szakiparosokat vesz fel tagjai sorába, vagy karbantartókat, felújítókat, festőket, szerelőket, építőket, akiknek egymáshoz semmilyen közük sincs igazából, milyen szövetkezeti rendszer jöhet létre egy ilyen esetben például? Miként lehet például ezer forint/tag tőkével kockázatot vállalni? Itt megint visszautalok arra, hogy majd lehet fizetni azoknak a nyugdíjasoknak, akik beléptek egy ilyen szövetkezetbe vagy bekényszerítették őket, az esetleges hatalmas kár kifizetését.

Ez esetben egyértelmű, hogy amikor önök erre a szövetkezeti megoldásra gondoltak ‑ és ez Kósa Lajos frakcióvezető úr szájából pontosan el is hangzott ‑, igazából csak a legegyszerűbb munkafázisokra gondoltak, a segédmunkára, arra a területre, ahol most is alacsonyak a bérek, ahonnan százezrével vándoroltak ki magyar emberek Magyarországról. Hiszen ön is éppen az élelmiszer-kereskedelemmel kapcsolatban hozott fel egy ilyen példát. Egyértelmű, a legeslegkönnyebben betanítható munkákról van szó. Miről? Nagyrészt mezőgazdasági munka, nagyrészt egyszerűen a legalacsonyabb fizetési kategóriába tartozó polcpakolás vagy más egyéb dolog.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azok a nyugdíjasok, akiknek ilyen munkát ajánlanak fel majd egy szövetkezeti rendszerben, nem ezt érdemlik. Nem ezt érdemlik, hanem pontosan azt érdemelnék, hogy azt a 60 ezer forintos nyugdíjat, amit 40 év munkaviszony után, 80 ezer forintos kereset után mint egészségügyi dolgozó, mint ápoló, és még sorolhatnám, mint szociális munkás, kapnak, vagyis a halál- vagy éhnyugdíjat, hogy így fogalmazzak, azt megemeljék. Nem azt érdemlik ezek a nyugdíjasok, mert most csak róluk szól ez a törvény, ez teljesen egyértelmű mindenki számára egyébként, nem azt érdemlik a 60-70-80 ezer forintból élő nyugdíjasok, akik ledolgoztak 40 évet, hogy 40 év munkaviszony után visszaküldjék őket egy kis alamizsnáért, hogy éljetek meg, még amíg bírtok belőle, hanem nyugdíjemelést, tisztességes, megfelelő nyugdíjemelést.

Már itt is elhangzott egyébként a Szocialista Párt részéről, hogy azért is értelmetlenül állunk a törvényjavaslat előtt, hiszen önök voltak azok, akik öt éve valóban megtiltották a közszolgálati munkavállalóknak a nyugdíjkorhatár elérése után, hogy tovább dolgozhassanak a szakmájukban, és kötelezően nyugdíjaztatták őket.

Ráadásul, hozzá kell tennem, nagy felháborodást kiváltva ez a törvény egyedül az országgyűlési képviselőkre nem vonatkozott. (Harrach Péter: Ez nem igaz, ugye?) Volt is ilyen törvényjavaslatom beadva, beszéltük is Harrach Péter képviselő úrral ezt a bizottságban, és tudom jól, nem az az igazi megoldás, hiszen azóta beadtam egy következő törvényjavaslatot is, csak tárgysorozatba sincs véve, hogy töröljék el ezt a törvényi passzust, kérem szépen, és ha valóban vissza akarják hozni a munka világába az időseket, a jól kvalifikáltakat, a tudással rendelkezőeket ‑ hiszen ez nem erről szól alapvetően, itt, ahogy mondtam, a legegyszerűbb munkafázisokról szól ‑, akkor kérem szépen, azt a törvényjavaslatot, amit beadtam, miután volt már előtte is egy törvénymódosító javaslatom, tessék napirendre tűzni. Tessék eltörölni azt, hogy a közszolgálati munkavállalók nem dolgozhatnak tovább a saját munkaterületükön! Teljesen feleslegessé vált egyértelműen ez a törvény.

Egy másik korlátozást is önök vezettek be, ne felejtsük már el! Azt a törvényi korlátozást, amelynek köszönhetően azok a nők, akik 40 év munkaviszony után nyugdíjba vonulhatnak, ha újból munkába állnak, akkor kereseti korlátozás alá esnek. Vagyis, ha forintosítani akarom, ha valaki közülük 130 ezer forintnál nagyobb kereseti lehetőséget találna a piacon, akkor az nem fog elmenni dolgozni, csak eddig a 130 ezer forintig, mert a fölötte lévő pénzért ingyen dolgozik, mert a nyugdíját elveszik, nem folyósítják abban az esetben, ha ilyen fizetést kap.

Tessék eltörölni az értelmetlen jogszabályokat, és akkor vissza lehet vezetni a munka világába a nyugdíjas-tár­sa­dalomnak is azt a részét, amely szeretne vagy lehetősége van újból dolgozni! Hozzá kell tennem, hogy ez persze nemcsak rájuk vonatkozik, nemcsak a nőkre, hanem azokra, akik szolgálati munkaviszonnyal mentek nyugdíjba, a szolgálati járadékosokra is pontosan ugyanez vonatkozik, ugyanúgy számukra sincs lehetőség bizonyos korlátok fölött munkát vállalni, vagy munkát vállalhatnak, csak ingyen dolgoznak ugyebár a piacon.

(13.30)

Nos, mivel a nyugdíjas munkavállalókat hátrányosan, sőt nemsokára valószínűleg papírunk is lesz róla, törvényellenesen ‑ jó pár törvény érintett az önök részéről, hiszen a strasbourgi bíróság már egy elítélő határozatot hozott első fokon ezzel a törvénnyel kapcsolatban, ezért valószínűleg amúgy is meg kell változtatni, hacsak nem akarnak sok milliárd forintot a költségvetésből majd kifizetni, ami még nincs betervezve, úgy gondolom, államtitkár úr. Tehát a Jobbik ennek a törvénynek az eltörlését indítványozza, és egyszerűen azt kívánjuk, hogy ez a törvényjavaslat ne lépjen életbe, így nem támogatható.

Végezetül, ha mégis esetleg úgy döntenek, hogy megszavaznák, akkor én csak egyet tudok ajánlani a tisztelt honatyáknak: a nyugdíjas kormánypárti honatyák alakítsák meg elsőként (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) az országgyűlési képviselők nyugdíjas-szövetkezetét. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)