Felszólalás adatai

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Én valahogy úgy érzem most a vitának ebben a szakaszában, hogy egy ábrándom szinte semmivé foszlott. Én arra gondoltam, hogy ez a szakmai törvény ma itt az Országgyűlés falai között és az ország nyilvánossága előtt egyfajta szakmai vitát fog gerjeszteni, egy olyan szakmai vitát, ami megpróbál a napi politikán felülemelkedni, és megpróbálja azokat a javaslatokat a saját szakmai születésük keretein belül kezelni, mint ahogy azok megszülettek, és az ország elé és az Országgyűlés elé kerültek.

Végtelenül szomorú vagyok, hogy ott tartunk, hogy azt az egyetemes nyugdíjasérdeket, amit valamennyiünknek szolgálnunk kell, úgy néz ki, hogy bizony-bizony direkt politikai célokra kívánják felhasználni. Én ezt visszautasítom, nem is veszem fel a kesztyűt. Én nem erről kívánok beszélni, hanem szeretném megerősíteni azt, ami eddig történt, és folytatni azt a folyamatot, ami elkezdődött, és nagyon reméljük, hogy folytatódni is fog, teljesen függetlenül attól, hogy a következő időszak kormánya vajon baloldali lesz, avagy nem baloldali kormánya lesz az országnak, legyen az akár konzervatív kormány is, mert itt olyan feladatokról van szó, amelyek végrehajtása a mindenkori ügyeletes magyar vezetésnek kutya kötelessége.

Mielőtt azonban a szakmai értékelésről bővebben szólnék, meg kell válaszolnom azt a kérdést, amit itt felvetettek képviselőtársaink, mégpedig azt: miért most? Miért öt évre? A másik kormány terhére? Kampányfogásból? Propagandacélból? Eddigi ígéreteiket nem tartották be? Ezek olyan alapvetően igazságtalan felvetések, hogy komolyan mondom, az ember megütközik ezeken. Miért? Miért most?

Kérem szépen, tessék végignézni 2002-től kezdődően a nyugdíjasok érdekében tett intézkedések sorozatát - nem egy dolgot, sorozatát! Én most nem is arra a bizonyos 19 ezer forintra hivatkozom, sokat beszéltünk róla, megkapták, felejtsük el. De nézzük a következő lépéseket. Nézzük a méltányossági nyugdíjemelési és nyugdíj-megállapítási rendszernek a visszaállítását. Nézzük meg, hogy azt az intézményt azóta most már közel ötszázezer ember, ötszázezer kisnyugdíjas vette igénybe ebben az országban. Nézzük az özvegyi nyugdíjak emelésének az első lépcsőjét, amikor két év alatt, tehát 2003-ban és 2004-ben, illetve 2004-ben és 2005-ben befejeződött a saját jogú özvegyi nyugdíjjal rendelkezők nyugdíjának emelése. Jelentős költségvetési fedezetet igényelt az is.

Nézzük meg a 13. havi nyugdíjnak a fokozatos bevezetésével jelentkező költségvetési terheket, továbbá ennek a nyugdíjak emelésére gyakorolt igen kedvező és pozitív hatását. Amikor bejelentettük azt, hogy bevezetésre fog kerülni az az úgynevezett 13. havi nyugdíj, akkor legyintettek rá. Amikor elkezdődött a bevezetése, akkor azt kezdték számon kérni rajtunk, hogy miért nem egy lépésben történik, miért elnyújtottan, négy esztendő alatt. (Az ellenzéki oldal felé:) Hát csak közbevetőleg, látom, hogy a képviselő asszony nagyot bólintott erre, szeretném megjegyezni azt, hogy, mondjuk, a 2006. évi költségvetésben, amit most tárgyal az Országgyűlés jövő évre, a 13. havi nyugdíjak kifizetésére 148 milliárd forint van előirányozva. Tetszik hallani, micsoda hatalmas összegről van szó? Ezt jelenti csak önmagában a 13. havi nyugdíj most már egészében történő, tehát mind a négy hétre történő kifizetése.

Amikor megvontuk, illetőleg kettéválasztottuk a kifizetés évente történő rendezését, hogy áprilisban az első részlet, november-december hónapban a második részlet, akkor azt mondták, hogy az kampányfogás. Hol volt akkor még a választási kampány, amikor ez bevezetésre került?!

Menjünk tovább, nézzük csak további intézkedéseinket, csak az úgynevezett nagymamagyesnek a létét. Annak idején, amikor bevezetésre került, nagy firifittyel csak éppen azt nem tették hozzá, hogy aki ezt igényli, az majd el fogja veszíteni a saját jogú nyugdíját, mert az addig szüneteltetésre kerül. Nézzük meg! Ma már 7-8 ezer személy veszi igénybe ezt az igen jelentős szolgáltatást, ami nemcsak a család gondjain segít, hanem még a munkaerő-piaci gondok megoldásához is bizonyos mértékben segítséget nyújt.

Tisztelt Országgyűlés! Mint említettem, tárgyaljuk a jövő évi költségvetést. Tetszenek tudni, mindannyian nagyon jól, hogy közel 2000 milliárd forint a Nyugdíj-biztosítási Alap költségvetése. Tetszenek tudni jól, hogy minden magyar állampolgárra a magyar költségvetésből, a teljesből körülbelül 90 ezer forint jut, és ebből csak a nyugdíjak kifizetésére 17 500 forintot fordít az Országgyűlés.

Ha ezt megpróbáljuk megközelíteni érthetőbb módon, akkor azt kell mondani, hogy a költségvetés minden száz forintjából legalább húsz forintot csak a nyugdíjak kifizetésére fordít az ország, és akkor nem beszéltünk még arról, hogy az egyéb költségvetési előirányzatokban, az egészségügyben, egyéb helyeken még milyen horribilis összegek vannak éppen az idősügyet is szolgáló intézkedések céljaira elrendelve. Nézzük meg csak, mondjuk, a gyógyszerkassza közel 300 milliárdos költségvetését, aminek a jelentős részét ugyancsak az időskorú lakosság használja fel, és nem jelenik meg ebben a 2000 milliárd forintban, amiről az előbb szóltam.

Most aztán a másik támadás: a 13. havi nyugdíj miért nincs beépítve a nyugdíjakba? (Dr. Mátrai Márta: Nem ezt mondtam.) Hát ez egy fából vaskarika, kérem szépen! Mindig az előző évben a felemelt nyugdíjnak megfelelő összegben kapják meg a 13. havi juttatást, mégpedig úgy, hogy még az első félév és az esetleges korrekciók közötti különbözet is kifizetésre kerül, mint ahogy éppen kifizetésre került napjainkban minden ezt megkapó nyugdíjastársunk részére. A másik dolog pedig: a 13. havi fizetést sem alapbérként kapják a munkahelyeken azok a közalkalmazottak, köztisztviselők, akik részére ez jár, hanem ez egy kvázi pluszjuttatásként jelenik meg. Ennek az a lényege, hogy azt létre kellett hozni, azt meg kellett teremteni, és végre kell hajtani.

Egy nyugdíjasfórumon még a bevezetés első évében egy tévévita után megjegyezte egy nyugdíjastársam, hogy majd hiszem, ha látom, hogy lesz 13. havi nyugdíj. Azóta találkoztam vele az utcán: most már elhiszi nekem? Azt mondja, most már mégiscsak kénytelen elhinni, mert hát valóban szó van erről.

(12.30)

Na, most a szakmai részéről valamit! Ez az özvegyi nyugdíj kérdése is, én Béki Gabriella képviselőtársam véleményére nagyon hallgatok, mert tudom, hogy az idősügynek kiváló szakértője, azonban ebben az özvegyinyugdíjas-kérdésben nem tudom teljes egészében, sőt nem teljes egészében, nem tudom osztani az álláspontját. Ugyanis a korrekciós lépések előkészítése során nagyon komoly szociológiai tanulmányokat is folytatott a főigazgatóság, és ismeri az özvegyi nyugdíjasok szociológiai összetételét, és azok az özvegyek, akik saját jogú nyugdíjjal nem rendelkeznek, azok vannak a legrosszabb helyzetben, mert ezek rendszerint és döntő többségükben vidéken élő olyan asszonyok, akik a családi nevelés miatt és munkahely hiányában nem tudtak maguknak saját jogú nyugdíjat szerezni. Jó, hozzá lehet tenni azt, hogy van egy-két - ezt nem képviselő asszony mondja, de másoktól hallottam -, van egy-két nagyságos asszony, aki egész életében nem dolgozott, és most igényt tart a férje nyugdíjának az 50 százalékára. Ezeket egyenként kiemelgetni nyilván nem lehet egy olyan rendszerből, ahol a döntő többség erősen rászorult, és az ő helyzetükön kell segíteni.

Ami a jogi megítélést illeti, az sem egészen úgy néz ki, mert van nekünk egy családjogi törvényünk is, ami védi a házasság intézményét, és nagyon jól tudjuk, hogy azok a jogok, azok az anyagi javak, amelyeket valamelyik házastárs az élete során megszerez, azok a házastársi közös vagyonhoz tartoznak. És ugyan egy kicsit erőltetett az énáltalam most elmondott példa, de nyugodtan a családjogi törvényt is segítségül lehet hívni nekünk ebben az esetben, amikor ennek az özvegyi nyugdíjnak a jogalapjáról beszélünk.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, hogy időm azonnal végére ér. Ez a törvényjavaslat rendkívüli módon előremutató. Szeretném azt mondani, hogy egy ilyen hatalmas társadalmi réteg helyzetén javítani egyik napról a másikra nem lehet, azonban 2002-től kezdve folyamatosan történtek a lépések, itt igyekeztem végigvezetni, és ezek a következő öt év legfontosabb lépéseit jelentik, és igenis előremutatóan kell tervezni, mert kormányciklusokon átívelően kell nekünk az idős lakosság helyzetén javítani, segíteni rajta, és állandóan figyelemmel kísérni sorsukat.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)