Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.09:23:45 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

225. ülésnap (2017.05.18.), 98. felszólalás
Felszólaló Banai Péter Benő
Beosztás Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:42


Felszólalások:  Előző  98  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kénytelen vagyok vitatkozni Mirkóczki Ádám képviselő úr több megállapításával, és remélem, hogy pontosan idézem vissza képviselő úr állításait, amelyek a kezemben lévő adatok alapján cáfolhatóak.

Képviselő úr úgy fogalmazott, hogy a bérek vásárlóereje most kisebb, mondjuk, a német bérekhez viszonyítva, mint néhány évvel ezelőtt volt. Volt egy olyan megfogalmazása, hogy évekkel ezelőtt harmadát érte a magyar bér a német bérnek, most meg negyedét éri. Lehet, hogy nem pontosan idézem képviselő urat, de az üzenet az volt, hogy nemhogy közelítenénk a bérszínvonalat illetően nyugat-európai országokhoz, hanem leszakadunk. (Mirkóczki Ádám: Az európai bérektől távolodunk folyamatosan.)

(15.30)

Kérem szépen, itt van a kezemben az Eurostat adatsora, ahol vásárlóerő-paritáson nézve a béreket, jogosan, ahogyan képviselő úr mondta, nemcsak a béreket kell nézni, hanem azoknak a vásárlóértékét is. 2015-ös az utolsó Eurostat-adat. 2016-17-re még a minisztérium becslései állnak rendelkezésre 2016 tekintetében a tényszámok alapján. Mind Németország tekintetében, mind Ausztria tekintetében, mind az Egyesült Királyság tekintetében, mind Csehország tekintetében, mind Szlovákia tekintetében, ismétlem, a keresetek vásárlóerő-pari­tá­son számolt értéke növekedett. (Z. Kárpát Dániel: Mennyivel?)

Mennyivel? Németországhoz, Ausztriához képest 3-4 százalékponttal, a britekhez viszonyítva mintegy 10 százalékponttal.

Különböző időpontokat lehet összehasonlítani, de a táblázatot én szívesen átadom képviselő úr­nak, és meggyőződhet arról, hogy tény az, Euro­stat-adatokkal alátámasztható tény az, hogy nemcsak hazai viszonyokban látunk reálbér-felzárkózást, hanem bizony európai viszonylatban is a reálbérek fölzárkózása valósult meg az elmúlt években.

Azt gondolom tehát, hogy ebből a kiindulópontból, ezekből a tényszámokból kiindulva érdemes értékelni a kormány gazdaságpolitikáját, azt, hogy azok a lépések, amiket a kormány, illetőleg az Országgyűlés megtett, helyesek voltak-e vagy sem, és ebből a nézőpontból érdemes szerintem értékelni a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatot is.

Amit képviselő úr mondott, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér, azt gondolom, hogy rendkívül veszélyes állítás. Igenis, ha a képviselő úr végignézi a közgazdasági összefüggéseket, ez azt jelenti, hogy azonos adórendszert szeretne minden tagállamban. (Z. Kárpát Dániel: Nem igaz!) Ha végiggondoljuk, akkor ez azt jelenti, hogy egy olyan szuverenitásról kellene lemondani, amely, azt gondolom, hogy a gazdaságpolitika alapja. Képviselő úr azonos béreket javasol (Z. Kárpát Dániel: Ezt egy alapelvként.), alapelvként azonos béreket javasol különböző országokban.

Ezeket az azonos béreket valamiből finanszírozni kell, a gazdaság teljesítményéből, adórendszerből. Most arról beszélünk, hogy az adókat javasolják megemelni? (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) Egyébként miből? Azt javasolják, hogy a hiány növekedjen? Tehát akkor beszéljünk egyértelműen, hogy miről beszélünk!

Az én állításom az, hogy ez az állítás igen komoly hátrányokkal járna, versenyképességi hátrányokkal járna, szuverenitásunk egy jelentős részének a lemondásával járna. Azt gondolom, hogy az elmúlt évek adatai azt bizonyítják, hogy nem célszerű lemondani a gazdaságpolitikánk szuverenitásáról, és ha ezt így tesszük a jövőben is, akkor azokban az eredményekben reménykedhetünk, amelyeket az elmúlt években láttunk.

A képviselő úrnak voltak olyan megállapításai, amivel abszolút egyetértek, és ahol úgy látom, hogy képviselő úr nyitott kapukat dönget. Úgy fogalmazott, hogy nem mindegy, hogy mire használjuk föl az európai uniós forrásokat, kínai térköveket vásárolunk belőle, vagy esetleg nagyobb mértékben termelő beruházásokat támogatunk.

Sokszor mondtuk el, hogy a 2014-20-as európai uniós forrásokat 60 százalékban közvetlen gazdaságfejlesztésre kívánjuk fordítani, aminek pont az a lényege, hogy olyan vállalkozások jussanak támogatáshoz, amely vállalkozások a támogatások következtében hosszabb távon nagyobb kibocsátásra képesek, hosszabb távon stabilan több embert tudnak foglalkoztatni, illetőleg adott foglalkoztatottsági szint mellett a cég termelése, a termelési értéke, a kibocsátás és ezáltal a GDP-hez való hozzájárulása lehet magasabb, hiszen adott esetben egy gépbeszerzéssel, egy hatékonyságjavulással ugyanakkora munkaerővel is nagyobb teljesítményt, nagyobb kapacitást lehet elérni. Értelemszerűen ez nagyobb jövedelemmel és magasabb életszínvonal-emelkedéssel járhat együtt.

Tehát amikor a képviselő úr azt fogalmazza meg, hogy hosszú távú befektetésként tekintsünk az európai uniós forrásokra, és ezeket így használjuk fel, akkor, ismétlem, nyitott kapukat dönget, a jövő évi költségvetési törvény tervezete is ebben a szellemben készült.

Képviselő úr azon megállapításával vagy javaslatával is egyetértek, hogy érdemes járulékcsökkentésben gondolkozni, hiszen ez fedezete lehet a béremeléseknek, azoknak a béremeléseknek, amelyek európai viszonylatban is a reálbérek további felzárkózását eredményezhetik. Erről szól az a megállapodás, amit 2016 novemberében a kormányzat a munkavállalók és a munkáltatók szerveivel kötött.

Emlékeztetnék mindenkit arra, hogy az idei évben 5 százalékpontos szociálishozzájárulásiadó- vagy más néven munkáltatóijárulék-csökkentés valósult meg. Ezt követi a jövő évi költségvetésitörvény-tervezet értelmében egy következő 2 százalékpontos csökkentés. Egy hatéves megállapodásról van szó. Tehát a célunk az, hogy amennyiben a gazdaság teljesítménye lehetővé teszi, ez a munkáltatóiteher-csökkentés megvalósuljon és párosuljon egy béremelkedéssel.

Végül, Bányai Gábor képviselő úr ugyan nincs itt, de engedjék meg, hogy elmondjam, hogy véleményem szerint ő tárgyszerűen felsorolta, hogy a választókörzetében milyen beruházások valósulnak meg. Ezek egy része tisztán hazai finanszírozású, a másik része európai uniós részfinanszírozású, hiszen minden európai uniós forrásból támogatott projekthez hazai önrészt is hozzá kell tenni.

Azt is mondjuk el, hogy az Európai Közösségben Magyarországnak is és számos más tagállamnak is jogszerűen járnak ezek a források, ezeket a magyar gazdaság, a magyar társadalom jogszerűen kapja meg, az európai uniós tagságunknak ez egy jelentős része.

Kétségtelen tény, hogy néha már automatikusnak tűnik, hogy ezeket a forrásokat felhasználjuk, de bizony látunk olyan tagállamokat és látunk olyan magyarországi gyakorlatot is, amikor a rendelkezésre álló forrásokat nem sikerült fölhasználni.

Tehát azt gondolom, hogy akár tisztán hazai, akár részben európai uniós forrásokról van szó, hogy ha ezeket a forrásokat értelmesen, a jövőbe történő befektetéssel tudjuk fölhasználni, és képes arra az intézményrendszer, hogy hatékonyan, mielőbb használjuk föl ezeket a forrásokat, akkor ezeknek valóban örülni kell, és ezeknek a forrásfelhasználásoknak hosszabb távú hatása is lehet. Ebben a szellemben készült a jövő évi költségvetési törvény is. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)




Felszólalások:  Előző  98  Következő    Ülésnap adatai