Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.13:46:53 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

225. ülésnap (2017.05.18.), 112. felszólalás
Felszólaló Hadházy Sándor (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:13


Felszólalások:  Előző  112  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés joggal viseli azt a címet, hogy a munkából élők költségvetése. 2010-ben, amikor a polgári kormány megalakult, akkor számos nagyon súlyos kérdéssel kellett szembenéznünk. Tulajdonképpen a csőd szélén állt az ország. Ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni.

De az egyik katasztrofális helyzet éppen a munkanélküliségben öltött testet. Százezer számra voltak munkanélküliek az emberek, százezer számra. Az elmúlt hét évben több mint 700 ezer új munkahely jött létre. Ezt lehet lebecsülni, lehet ezt kritizálni, lehet ezt kétkedve fogadni, de ezek tények. Nem csupán gazdasági értelemben fontos ez az eredmény, hanem vizsgáljuk meg azt a kérdést, hogy vajon hogyan élte meg egyrészt a társadalom ezt az állapotot, és hogyan élte meg az egyén ezt a helyzetet.

Nyilvánvaló, hogy nagyon sokan nem a munkanélküli-segélyből éltek, hanem arra kényszerültek, mivel rendes munkahelyet nem találtak, hogy feketén próbáljanak meg jövedelemhez jutni, akár alkalmi munkaként, akár rendszeresen, de nem látható módon, hanem a feketegazdaságban dolgoztak. Ez rendkívüli módon torzította az egyén helyzetét, és azt lehet mondani ‑ ezt a helyzetet nagyon sokan vizsgálták ‑, hogy az egyén nagyon rosszul érezte magát ebben a szituációban, és igazából, hogyha hosszú távon vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor rosszul is járt, mert kiesett abból az ellátásból, amely az öregkorban majd nagyon sokat fog számítani. Hiszen a munkában eltöltött idők alapján fogják a nyugdíjat meghatározni, a munkából kapott jövedelem és befizetett társadalmi járulékok alapján fogják a nyugdíjak mértékét kiszámítani, és akkor majd csodálkoznak, vagy talán nem is csodálkoznak, hanem keserűen tapasztalják, hogy ők be lettek csapva. Mert nem tudtak rendesen, törvényesen dolgozni, bár szerettek volna ‑ tömegével jellemző ez, szerettek volna ‑, de ebből a munka világából kiestek. És megváltozott az életük, megváltozott a baráti körük, megváltozott a családban betöltött szerepük. Gyakorlatilag testileg, lelkileg nagyon sokan, tömegével megnyomorodtak ebben a helyzetben.

Ez nemcsak az ország gazdasági értelemben vett problémája volt, hanem ez társadalmi és nagyon mély szociológiai kérdés is volt. Éppen ezért nagyon helyesen a kormányzat egyrészt az elmondottak alapján, másrészt a gazdaság tisztítása érdekében is nagyon helyesen ezt helyezte a fókuszba, vagy talán a legfontosabb kérdésnek ezt nevesítette, hogy vissza kell vezetni az embereket a munka világába, meg kell adni a munka becsületét, tiszteletét, és meg kell adni mindenkinek a lehetőséget arra, hogy ezt az életformát újból fölvegye, és újból normális életet tudjon élni.

Több mint 700 ezer ember, és ennek a 700 ezer embernek a nagy része nem a közmunkaprogramban vett részt. Nagyon sokan részt vettek abban, és bízom benne, hogy átmenetileg vesznek részt, és sikerül őket kivezetni ebből is, visszavinni őket a termelő világba, a termelő szférába, és nem közmunkásként, hanem szakemberként és teljes értékű dolgozóként tudnak részt venni. Én azt gondolom, hogy ezt a folyamatot tovább kell vinni, mert még rengeteg dolgunk van.

De ugyanakkor most egy új probléma is előállt, vagy nem probléma, hanem egy új kérdés vagy egy új kihívás, hiszen most már nem csupán vagy talán nem az a fő probléma, hogy nagyon nagy a munkanélküliség, hanem a fő probléma az, hogy a munka világában dolgozók nem kapnak elég bért. Ebben a kérdésben az ellenzék számos szereplőjével egyetértünk, csak éppen a megoldást látjuk talán másképp.

Ha ezt a problémát megismerjük és komolyan vesszük, akkor megkeressük erre az értelmes válaszokat. Vizsgáljuk meg, hogy a hazai, a Magyarországon belül, hazánkban dolgozó, ténykedő vállalatok, vállalkozások hogyan dolgoznak, és mi az ő véleményük a jelenlegi helyzetről.

Ha az emberek és a vállalkozók között mozgunk és megkérdezzük őket, ők elmondják és elmondták, hogy bizony a munkát terhelő adók és járulékok nagymértékben, nem azt mondom, hogy kizárólag ez az oka, de nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy ők vagy minimálbéren foglalkoztassanak, vagy félig feketén, félig látható módon foglalkoztassák az embereket, de semmiképpen sem tudják megadni azt a bért, amely egyébiránt szükséges volna egy normális életvitelhez. A kormány ezt a vizsgálatot lefolytatta, és megállapította, hogy valóban itt vannak teendők ebben a kérdésben, és érdemes végiggondolni, hogy a munkát terhelő adók, járulékok csökkenthetők-e.

Megjegyzem, hogy a frakcióüléseken is, főként a többnapos kihelyezett frakcióüléseken is ezek a kérdések sorra előkerültek, és a kormányzat ezekre a felvetésekre érdemi lépéseket tett. Ez is tetten érhető a jelenlegi költségvetésben, illetve a hozzá kapcsolódó megalapozó törvényekben.

Tisztelt Országgyűlés! Én úgy gondolom, hogy a gazdasági bővülésnek az egyik záloga az, hogy egy olyan munkaerőpiaci helyzet jöjjön létre, amely érdekeltté teszi az embereket abban, hogy a munka világában részt vegyenek, érdekeltté teszi a vállalkozásokat abban, hogy megfelelő bérezést adjanak, és érdekeltté teszi a kormányzatot, hogy megfelelő adópolitikát és támogatási politikát alakítson ki és folytasson.

Úgy gondolom, hogy ez a költségvetés nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ez az együttműködés, ez a környezet mielőbb kialakuljon, és szeretném megköszönni, hogy a kormányzat ebben megfelelő partner. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  112  Következő    Ülésnap adatai