Felszólalás adatai

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy Avarkeszi Dezső képviselőtársam és Hankó Faragó Miklós képviselőtársam is a szakaszhoz tartozó, szinte majdnem minden lényeges problémát érintett, és én azt megismételni nem kívánom, mindössze az ajánlás 11. és 18. pontjában szereplő módosító javaslatokról szeretnék néhány gondolatot elmondani.

Az ajánlás 11. pontjában érintjük a törvényjavaslat 14. §-át, amely gyakorlatilag az elkobzás újraszabályozásával kapcsolatos, nagyon precíznek és korrektnek tűnő előterjesztést takar. Úgy szól a 14. § (2) bekezdése, hogy "vagyonelkobzást el kell rendelni arra a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra is, amellyel más jogellenesen gazdagodott". Nem folytatom tovább az idézetet, mert a módosító javaslat mindössze arra irányul, hogy a jogellenes minősítést vegyük ki ebből a törvényszövegből.

Míg a vita során - mind az általános vitában, mind a bizottsági vitában - mi általában a szigorítás ellen szóltunk, ez a javaslat a szigorítás mellett szól. Miért, tisztelt Országgyűlés? Azért, mert abban az esetben, ha a vagyonelkobzást csak a jogellenes gazdagodás esetében lehetne kimondani, akkor a polgári jog szabályai szerint nem jogellenes ügyletek esetében - például az ajándékozás vagy a különböző gazdasági társaságoknál a tőkeemelés esetén - a vagyonelkobzás gyakorlatilag meghiúsulhat.

(10.30)

Mert az ajándékozási szerződés kapcsán akkor azt is vizsgálni kellene, hogy kinél jelentkezik jogellenesnek a jogügylet, és kinél nem jogellenes. Ugyanakkor szeretnék utalni arra, hogy a törvényjavaslat, a tárgyalt törvényjavaslat 14. §-ának (5) bekezdése kellő védelmet nyújt a jóhiszemű, ellenérték fejében szerzett vagyon védelmére, ezért a módosító javaslatban javasolt elhagyás szerény megítélésünk szerint az intézmény alkalmazhatóságát növelné. Hiszen a 14. § (5) bekezdése kimondja, hogy vagyonelkobzás nem rendelhető el arra a vagyonra, amely a büntetőeljárás során érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgál, továbbá arra a vagyonra, amelyet jóhiszeműen, ellenérték fejében szereztek; a c) pont pedig azt mondja: az (1) bekezdés b) pontja esetében, ha a vagyon törvényes eredete bizonyított.

Tehát azt hiszem, hogy a két nagy jogágazat, a büntetőjog és a polgárijog-ágazat találkozásakor felvetődik ez a kérdés, és ezért újból megfontolásra javasoljuk, hogy az alkalmazhatóság érdekében ez a viszonylagos szigorítás irányába ható módosító javaslatunk, amit Avarkeszi képviselőtársammal nyújtottunk be, támogatásra kerülhessen.

Nagyon röviden szeretnék szólni a 18. pontban beadott módosító javaslatunkhoz, amire itt a vita során már mind Hankó Faragó Miklós, mind Lezsák Sándor képviselőtársam is utalt. A miniszteri indoklás azt mondja, hogy maga a bírói gyakorlat már a fegyvernek látszó tárggyal történő elkövetést is szigorúan bünteti, és gyakorlatilag úgy tekinti, mintha a fegyver vagy lőszer valódi volna. Megítélésünk szerint ha a jogkövetkezmények szempontjából a kormány javaslata szerint azonos módon kellene, mintegy kógens jelleggel, megítélnie a bíróságnak az ekként történő elkövetést, akkor a bírói mérlegelés körét lényegesen csökkentenénk. Ugyanis nem vitás már az sem, hogy a mai bírói gyakorlat is töretlen abban, hogy igen kemény súlyosbító körülményként értékeli azt, ha fegyvernek látszó tárggyal történik az elkövetés, a fenyegetés; azonban lehetnek olyan esetek - amire egyébként kollégám itt példa nélkül utalt, mert mondta, hogy konkrét példa elmondására nem készült fel -, amikor történetesen valóban olyan nevetségesnek és primitívnek tűnik az utánzat vagy az elkövetés, ami esetleg a sértettek egyikében keltheti valódi fegyver látszatát, ugyanakkor a többi pedig mosolyog rajta, mert eleve látja, hogy ez egy teljesen lehetetlen dolog.

Éppen ezért azt hiszem, célszerű volna a módosító javaslatunkat befogadni. Ezzel megítélésem szerint az egyébként is töretlen bírói gyakorlatot, a szigorítás irányába ható büntetéskiszabást nem veszélyeztetnénk azokban az esetekben, amikor valóban fegyvernek látszó lőszerről avagy fegyverről van szó.

Még egyszer azt szeretném itt hangsúlyozni, ami a leglényegesebb dolog: ne folytassuk azt a gyakorlatot, ami a büntető törvénykönyv módosításai során eddig sajnos már kialakultnak tekinthető, amivel a bíróságok mérlegelési körét beszorítanánk és jelentően korlátoznánk - gondolok itt például a feles szabályra, ami egyébként elég nehezen megy keresztül a bírói gyakorlaton. Azt hiszem, maga a jelenlegi gyakorlat kellő választ ad ezeknek a büntethetőségére, hiszen olyan szélesek most már a büntetési tételek, hogy azokkal megfelelő módon lehet honorálni azt, ha valaki fegyvernek vagy lőszernek látszó tárggyal követi el a cselekményt.

Köszönöm szépen.