Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.14:32:10 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

225. ülésnap (2017.05.18.), 90. felszólalás
Felszólaló Teleki László (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:53


Felszólalások:  Előző  90  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi napon feltettem néhány kérdést államtitkár úrnak, egyet szeretnék megismételni, mert nem kaptam rá választ, habár a többire nagyon kimerítő választ kaptam, tehát így is szeretném megköszönni. Ez pedig az, hogy a nemzeti romastratégia négy pontját említettem: az oktatást, a foglalkoztatást, a lakhatást és az egészségügyet.

(14.50)

A lakhatási kérdésekre, a cigánytelepekre vonatkozóan mondom, hogy 650 cigánytelep van ‑ még egyszer megismétlem ‑ ma Magyarországon, és ezen a 650 cigánytelepen mintegy 120 ezren laknak. Hogy kívánják ezt a kérdést úgy kezelni komplexen, hogy a foglalkoztatási lába is látható legyen, az egészségügyi lába is látható legyen, és mellette pedig egyértelműen az oktatás nagy szerepe is látható legyen? Nem látom, hogy a költségvetésben ez bent lenne.

Szeretném emlékeztetni önöket, hogy 2002-től folyamatosan minden évben volt egy költségvetési sor, ahol a cigánytelepek felszámolására külön soron szerepelt egy-egy összeg, és önöknél is még a 2012. évben szerepelt, viszont azt követően pedig eltűnt a költségvetésből. Kérdezném, hogy hova tűnt a költségvetésből erre szánt forrás. Az a keretstratégia, amit elfogadtak, hogy fog megvalósulni, ha ez a kérdés nem lesz kezelve? Nagyon fontosnak tartanám, hogy a lakhatási lába ennek a programnak mindenképpen világos lenne mindenki számára.

Ma hiába beszélünk arról, hogy az oktatásban szeretnénk elérni különböző eredményeket, részeredményeket tudunk elérni, jelentem, azért, mert a cigánytelepről biztosan nem tudnak eljutni egyetemre, főiskolára, vagy nagyon-nagyon minimális számban. Ezért ha egyenlő esélyeket akarnak adni a roma csoportokon belül is, akkor meg kell teremteni a lehetőséget, hogy 120 ezer embernek valamilyen szinten mutassanak egy olyan utat, amely járható az ő számukra is abban a helyzetben, amiben vannak.

Nagyon sokszor szó volt a családtámogatási rendszerről. Ehhez hozzá szeretném kapcsolni, tisztelt államtitkár úr, államtitkár urak, hogy a családtámogatási rendszer hogy fog megvalósulni, mondjuk, az itt élőknél, hogy fog realizálódni, hogy tudnak hozzájutni a családtámogatási rendszerhez. Ha csak a közfoglalkoztatás lesz számukra meghatározva, akkor mondhatom nyugodtan, nem lehet látni azt, hogy hogyan tudnak kitörni abból a spirálból, amiben bent vannak. Ezért kérdezném azt, hogyan lehet azt a kérdést úgy kezelni, hogy az oktatás irányában is el tudjanak mozdulni, vagy éppen amit tegnap is mondtam, az egészségügy irányában. Nem látom, hogy ezeket a kérdéseket kellőképpen tudná kezelni.

Tegnap is elmondtam, most is szeretném kiemelni a jó dolgot is. Az óvodai térítésmentesség nagyon fontos momentuma a magyarországi cigányságnak is, mert onnantól kezdve legalább az alapokat meg tudják nekik adni, és ez nagyon fontos. Igaz, hogy itt az a probléma, hogy például a Jászságban, ahova járok, nincsenek férőhelyek. Nincs annyi férőhely Tiszabő, Tiszaroff környékén, ahány gyereket le kellene fektetni az óvodapedagógusoknak. Mi a helyzet ezzel a kérdéssel? Hogy tudnak férőhelyeket bővíteni? Ez sem tisztázott egyébként ebben a költségvetésben, hogy lesz-e lehetősége akár európai uniós forrásból, akár hazai forrásból, hogy ezeket a gyerekeket le tudják fektetni teljes mértékben. Most, ahogy látom a gyakorlatban, bizony nincsen.

A másik terület, amire szeretnék rátérni, és igazából a mai napnak ez a fő irányelve, a kultúra. Nagyon jól tudom, hogy a kultúrára vannak különböző források a költségvetésben, és láthatóan bent vannak, és nem is kis összeg. Szeretném megkérdezni ‑ négy területet soroltam fel a kultúra területéről ‑, hogy például a roma muzsikusoknak hogy lesz kidolgozva egy olyan bérrendszer, amely lehetőséget ad a vállalkozóknak akár a vállalkozóknak, akár pedig maguknak a muzsikusoknak, hogy tudjanak muzsikálni, és ne pedig éhen haljanak ebben az országban. Tudom, hogy van egy pályázat, amely most kiíródott, és nem is kis összeggel, 5 milliárd forinttal, csak az a legnagyobb probléma, államtitkár úr, hogy csak Budapestet érinti. Csak Budapestet érinti ‑ mi az oka? Ez a forrás valószínűleg bent fog maradni a nagy kalapban.

Miért nem lehet országosan meghirdetni ezt a programot? Egyébként ez egy jó program. Elmondtam már egy felszólalásomban a parlamentben, hogy azokon a turisztikai helyeken, ahol ma zenélhetnének ezek a roma muzsikusok, akár Zalakaroson, akár Hévízen, akár egyéb más termálfürdőt mondhatnék, igény lenne rá, a vendéglátóegységek is igényt tartanának rá, ha valami kedvezményt kapnának, de a roma muzsikusok is igényt tartanának rá, hogy tudjanak dolgozni. Higgyék el, nagyon sok muzsikus emberrel beszélek. Azok az értékek, amelyeket hordoznak, el fog veszni, ki fog halni, amennyiben nem segítik önök nap mint nap ahhoz, hogy tudjanak elmenni muzsikálni, és meg tudjanak élni a családtagjaikkal együtt. Ezért a roma muzsikusok helyzetével mit kívánnak tenni a kultúrán belül?

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A második pont a nyelv kérdése. Nagyon sok kormány áldozott arra, hogy mind a két cigány nyelvet valamilyen szinten megörökítse. Államtitkár úr, csak azt szeretném kérdezni Czibere Károly állam­titkár úrtól, mert ő a terület részbeni felelőse, hogy mit kívánnak tenni, hogy a két cigány nyelv bent maradjon, akár a lovári, akár a beás nyelv. Ma azt lehet látni, hogy az a nyelvi charta, amit egyébként meghirdettünk, egyébként önök már elkezdték 2001-ben és mi folytattuk tovább, most viszont nem látom, hogy ennek a beteljesülése megtörténne. Hol lehet megtalálni azt a sort, hogy erre olyan pénzügyi forrásokat találnak, még ha rejtve is, amelyek ezt a lehetőséget megadják?

Nem mondom el elnöknek, hogy miért fontos az, hogy a cigány nyelv ne vesszen ki, sőt ellenkezőleg, erősödjék, mégpedig két dolog miatt. Nemcsak a kultúra és a hagyományőrzés szempontjából, hanem nagyon sok diplomás választja ezt egyébként most már idegen nyelvnek, és el is fogadta az akkreditációs rendszer. Ezért azt gondolom, fontos lenne, hogy minél többen beszéljék a cigány nyelvet, a roma nyelvet, mert akkor azt lehetne mondani, hogy az integráció sokkal jobban fel tudna gyorsulni. Viszont anélkül, hogy a nyelvi érték őrzése megtörténne és a nyelvi chartát egy kicsit jobban felkarolnák, nem fog menni.

A harmadik pedig a média. A média területéről sokat lehetne mondani. Sokszor felteszik azt a kérdést, hogy miért kellene külön médiát kialakítani, mondjuk, a nemzetiségieknek, ebben az esetben a romáknak. Én erre csak azt mondom, hogy csak. Csak azért, mert nem lehet anélkül lenni, hogy egy nemzetiségnek ne legyen egy olyan médiarendszere kialakítva, amely akár a sajátjaihoz szól, akár pedig a többségi társadalomhoz. Önök nagyon jól tudják, hogy volt egy Rádió C itt, Budapesten. Igaz, hogy ez a Rádió C nem kormányzati támogatással, nem állami támogatással bírt, hanem magánalapítványi támogatással bírt, de egyetlenegy biztos, hogy Budapesten mindenki hallgatta, szó szerint mindenki hallgatta, romák és nem romák egyaránt, nagyon-nagyon-nagyon erőteljesen nagyok voltak a hallgatottsági mérési adatok. Ma nincs ez a Rádió C, megszűnt; nem ma, hanem 4-5 éve. Semmi nincs helyette. Tudom, hogy van az MTV-nél a Roma magazinban néhány perc. Államtitkár úr, nem minősítem, hogy mikor és hány percben van.

Az önök lelkiismeretén múljon, hogy ezt továbbra így hagyják-e, vagy ezzel kívánnak-e valamit tenni. Egyetlenegy biztos: ha a romák irányában a médiát nem nyitják meg, akkor az elszigetelődés abszolút látható lesz, és nem lehet az elszigetelődést megakadályozni. Ezért az önök felelőssége, hogy akár a média, akár a médiumok megnyitása megtörténik-e az önök részéről. Itt nemcsak a nyomtatott médiára és nemcsak a rádióra gondolok, hanem amit mondtam, a tévére is, a Roma magazinra, hogy át kellene gondolni, így hagyják-e továbbra ezt az időtartamot, amit most láthatunk.

A kultúra negyedik területe. Valóban igaz az, hogy önök a budapesti roma kulturális intézetre már elkülönítettek egy bizonyos forrást. Mikor várható, hogy ebből lesz is valami? A költségvetésben hol lehet megtalálni azt a sort, ahol ki lehet mutatni azt a pénzösszeget, amelyet be is jelentettek? Nemcsak Budapesten, hanem az ország különböző pontjain, főleg a megyei jogú városokban nagyon fontos lenne, hogy egy roma kulturális centrum létrejöjjön, roma kulturális oktatási centrum, mert ezek nincsenek. 2001-ben Doncsev Toso akkor államtitkár úr, aki a Nemzetiségi, Etnikai és Kisebbségi Hivatalt vezette, talán emlékeznek rá, elindított egy nagyon jó kezdeményezést.

Ez a kezdeményezés a közösségi házak kiépítése, felépítése volt, roma közösségi házaké. Ez egy olyan hálózat volt, ahol az oktatást, a kultúrát, a tanodai programokat lehetett működtetni. Nagyon jól működött ez a rendszer. Önök kezdték, és mi utána nyolc éven keresztül tovább foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, ma pedig nem lehet látni a közösségi házak szerepét. Sőt, szeretném mondani azt is, hogy önök a nagykanizsai közösségi háztól 68 millió forintot úgy vettek el, hogy már számlán volt, az önkormányzat számláján volt a 68 millió forint, mert ha nem lesz rákötve, akkor össze fog borulni ez a közösségi ház, szó szerint, ahol egyébként 11 év alatt több mint 600 fő érettségizett le felnőttként ‑ ennek közel 70 százaléka nem roma, 30 százaléka roma ‑, egy roma közösségi házban.

(15.00)

Többször kértem már a kormány különböző tagjait, Lázár Jánost például legutóbb, hogy adják vissza ennek a közösségi háznak azt a bizonyos összeget, mert ha nem adják vissza, akkor nem lehet arról beszélni, hogy ott lehet még olyan munkát végezni, amely mindenki számára megelégedést hozhat.

Továbbmennék: amikor azt mondom, hogy a közösségi házak egy jó kezdeményezés volt az önök részéről 2001-ben, hogy ha nem lesznek ilyen bázisok, kulturális bázisok, oktatási bázisok, akkor azt a szülői hátteret, amit egyébként nagyon sokszor nem tudunk és önök sem tudnak pótolni, akkor hogyan akarják ezt megtenni? Ezért tehát elengedhetetlen, hogy a közösségi házak rendszerét gondolják újra, mert ha nem tudják, akkor sem a tanodai programok egyébként nem lesznek olyan sikeresek, mint amennyire szeretnénk, sem a kultúra, amit mondtam, hogy akár a muzsikusok, zenészek tekintetében, vagy éppen a különböző kulturális bemutatókra vagy gasztronómiai bemutatókra sem tud sor kerülni.

Ezért tehát ezek a kérdések még mindig feszélyezik a magyarországi cigányságot, és ma nem kérdezem meg, csak költőien kérdezem meg, hová tűnt Farkas Flórián. Hová tűnt Farkas Flórián, amikor egy 2018-as költségvetési évről beszélünk, és ő miniszterelnöki megbízottként itt kellene hogy legyen, és erősítse meg a magyarországi cigányságot és a nem cigányságot is, hogy ez a költségvetés szól egy kicsit az integrációról is, a romák integrációjáról. Sajnos nem volt itt tegnap, este fél 10-ig voltam én magam itt, addig nem volt itt, most sem látom itt egész nap, de biztosan majd a felszólalásom után talán be fog jönni, és el fogja mondani, hogy hol tart a roma felzárkóztatás. Ha nem, akkor pedig újra, mint ahogy három és fél év alatt nem hallhattuk felszólalni, ma sem fogjuk.

Tisztelt Államtitkár Úr! Akkor én azt kérném, hogy a felszólalásomat, ha nem is minősítik jónak vagy rossznak, de a magyarországi cigányságnak a javító szándékát próbáljam kivenni azokból a gondolatokból, amelyeket önök meg fognak válaszként adni.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  90  Következő    Ülésnap adatai