Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat mindenképpen nemes célokat szolgál. Én azt hiszem, hogy itt a Ház mindkét oldalán abban egyetértünk, hogy az épített örökség védelme fontos cél, és abban is egyetértünk, hogy Magyarországnak természetesen van feladata, és jó esetben van arra lehetősége is, ha megfelelőek a viszonyok, hogy részt vegyen a történelmi Magyarország területén, de ma határon kívül található magyar kulturális vonatkozású műemlékek felújításában, karbantartásában, megőrzésében.

(13.00)

Ezek egy megfontolt külpolitika és kultúrpolitika esetén olyan összetartó erőt jelentenek, olyan kulturális kapcsolatot alakítanak ki, olyan kulturális szövetet építenek, amelyben gazdagodik vagy megmarad a magyar kulturális örökség, de ugyanakkor az a nagyon színes kapcsolatrendszer is, amely ezekhez az építményekhez tartozik, az a sokfajta kulturális kontextus is, amibe ezek beágyazódnak, jelentőséget kap, megerősödik. Így hát ezek olyan típusú kulturális intézkedések, lépések, amelyeknek jó esetben mindenki a nyertese.

Nem véletlen, hogy töretlen gyakorlata a rendszerváltás óta minden kormánynak, beleértve, tisztelt képviselőtársaim, a baloldali kormányokat is, hogy nyújtanak támogatást ilyen típusú felújításokra államközi együttműködésben vagy más módon, és hogy keresik a módot arra, hogy hogyan lehet Magyarország részese e kulturális örökség megőrzésének, hogyan vállalhat ebben szerepet. Van ennek ma is gyakorlata a Teleki Alapítványon keresztül, amivel egy sor bajunk van, de ez most ennek a vitának nem tárgya, mindenesetre ez egy létező, adott esetben pozitív eredményeket is hozó gyakorlat, amit ma a kormány ezen a területen folytat.

Ebben a pillanatban jutunk el a mostani törvényjavaslathoz, mert mindez rendben van, mindebben egyetértünk, de akkor miért van szükség erre a törvényjavaslatra? Erre sem az indoklás, sem a miniszteri expozé nem adott választ. Nem derül ki, hogy mi az a többlet, amit egy új alapítvány létrehozása és egy jó nagy adag állami vagyonnak az ebbe való bevitele jelent ehhez képest. Mert igaza van Gyüre Csaba képviselőtársamnak, hogy ez a vagyon nem fogja egyébként eltartani ezt a fajta tevékenységet. Tehát minden valószínűség szerint  helyénvaló módon  a továbbiakban is állami támogatást, költségvetési pénzt fogunk fordítani erre a célra. Azt nem állítom, hogy ennek az elköltése eddig átlátható lett volna, ezzel nem vádolom a kormányt, mint általában az ilyen típusú kiadások, ez is meglehetősen átláthatatlan rendszerben történt, de most sikerül még egy lépéssel távolabb vinni egyébként ennek a pénznek az elköltését a közvélemény figyelő tekintetétől és egyáltalán attól a kontrolltól, ami lehetővé tenné, hogy legalább fogalmat alkossunk arról, hogy milyen típusú kiadások történnek ezen a területen.

Ez egy gyakori technikája a kormánynak más ügyekben, az Erzsébet-táboroktól a sportlétesítményekig alkalmazzák ezt a technikát; úgy tüntetik el a közpénzt, hogy létrehoznak valamilyen, egyébként nemes cél érdekében egy alapítványt, és ebbe állami vagyont tolnak bele, illetve a további években majd költségvetési támogatást fognak beletolni, és utána mossák a kezüket, ha ez egyébként nem megfelelő módon költődik el. Hiszen az alapítvány így döntött, amúgy sem átlátható, nem nyilvános, a miniszter majd azt fogja mondani, hogy alapítóként ő nem tud abba belebeszélni, hogy mi történt ezzel vagy azzal. Az mindenképpen árulkodó és a maga módján tanulságos, hogy viszonylag részletesen le is írják azt, hogy mire lehet itt számítani, hiszen meglehetősen részletes szabályok vannak arra az esetre, ha nem az eredeti célnak megfelelően használnák fel a vagyont, mindezt egy olyan alapítványnál, aminél önök fogják kinevezni egyébként a kuratóriumot; úgy tűnik, a saját embereikben sem bíznak meg.

Végül, valóban az a helyzet, és ezt nem kell újra elmondani, mert elmondta Kunhalmi Ágnes képviselő asszony, hogy bevisznek ide két állami vállalatot, amelyek eredeti céljukkal szemben az elmúlt időszakokban egy-egy határon túli ingatlanra tettek szert. Megint csak az az embernek az a benyomása, hogy akkor önök hoztak egy döntést, állami pénzen bevásároltatták ezekkel a cégekkel ezeket az ingatlanokat, és most pedig  lehet, hogy van emögött koncepció, ezt nem tudhatjuk, de  sem az indoklásból, sem az expozéból nem derül ki, hogy mi a szándékuk ezekkel az ingatlanokkal. Akkor most a Lendvai-komplexum bevételt hozó része lesze ennek az alapítványnak, és arra számítunk, hogy ott nyereség van? A Pannónia Szálló esetében majd lesz állami pénz felújítani, és esetleg az is nyereséget fog termelni? Nem tudjuk.

Egy dolgot tudhatunk biztosan: Mészáros Lőrinc fogja nyerni az építési pályázatokat, mert ez minden ilyen alapítványnál így történik. Úgyhogy nem tudjuk ezt a javaslatot támogatni.