Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.14:39:27 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

225. ülésnap (2017.05.18.), 122. felszólalás
Felszólaló Kepli Lajos (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:14


Felszólalások:  Előző  122  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Esett már szó itt ma Varga Gábor kormánypárti képviselőtársunktól a büdzsé környezetvédelemmel foglalkozó fejezeteiről, engedjék meg, hogy részben én is erre térjek ki általánosságban, illetve egy-két módosító javaslatomat indokoljam a rendelkezésemre álló időkeretben.

Lehet azt mondani és kommunikálni, számokkal trükközve, hogy évről évre nő a környezetvédelemre fordítható kiadások sora a költségvetésben, azonban megint egy másik kérdés, hogy ennek milyen eredményét látjuk a valóságban, és hogy ezek egyébként miből tevődnek össze.

(17.40)

Tehát mit számolnak bele itt környezetvédelmi és természetvédelmi kiadások közé vagy a költségvetés mely fejezeteit sorolják ebbe a körbe? Hiszen míg összességében mintegy 3000 milliárd forint az, ami az európai uniós ciklusban a jelzések szerint környezetvédelmi célokra fordítható, ebből mindössze 60 milliárd az, ami közvetlenül természetvédelem céljára felhasználható a költségvetés szerint. És hát ugye, meglepően ez elsőre nagynak hangzó összeg, azonban a természetvédelmi feladatokat és problémákat ismerve, nem egy túlzottan nagyvonalú összeg.

Vannak valóban olyan sorok itt a költségvetésben a környezetvédelemmel kapcsolatban, ki is emelte Varga Gábor képviselőtársam például a levegőtisztaság-védelem kapcsán a szállópor-mennyi­ség­nek, -szennyezésnek a csökkentését, amelyekre többletforrást szán a kormány az intézkedési terv végrehajtására, ám kérdéses, hogy ennek a következő évben mennyire látjuk majd a hatékonyságát, hatásosságát.

Hiszen tudjuk jól, hogy amíg a lakosság fűtési problémákkal küzd, mégpedig olyan szempontból, hogy részben akik fával fűtenek, részben, akiknek még tűzifára sem telik, hanem mindenféle háztartási hulladékkal tüzelnek, ők jelentősen hozzájárulnak a szálló por kibocsátáshoz, ám nem önszántukból teszik ezt, illetve nem jókedvükből, hanem azért, mert nem telik nekik tüzelőanyagra, és kénytelenek azzal fűteni, amijük van, hogy ne fagyjanak meg. Természetesen ez nem helyes, de egy intézkedési terv önmagában ezen nem segít. Itt ez a példa azt mutatja, hogy jelentős a szegénység, a szegény emberek aránya Magyarországon. Tudjuk, hogy több millióan élnek a létminimum alatt, ezért az ő számukra az, hogy a kormány a légszennyezés csökkentésére egy intézkedési tervet dolgoz ki, és ennek a végrehajtására néhány milliárd forintot elkülönít, az még önmagában nem segítség.

Vannak viszont olyan tételek, ha már környezetvédelemről beszélünk, ahol évek óta, vagy talán mondhatom, már lassan évtizedek óta a kormányok elmaradásban vannak, és egyre inkább leszakadóban vagyunk, ez pedig a környezeti kármentesítések, a környezetileg szennyezett területek felszámolására fordítandó összegek sorát jelenti.

Hiszen azt látjuk, hogy egyre több olyan területre derül fény évről évre, ahol akár a szocialista ipar hagyatékaként, akár azóta történt vállalkozások hagyatékaként egy szennyezett terület maradt hátra, vagy nagy mennyiségű veszélyes hulladék, amit ártalmatlanítani kell, és általában ezek már felszámolás alatt lévő vagy felszámolt cégek, nem érhetőek utol, nincs meg a gazdájuk, nem teljesül „a szennyező fizet” elv, hanem az államra marad ennek az elhárítása, illetve maradna, ha megfelelő forrás állna erre rendelkezésre.

És itt nemcsak európai uniós forrásokra, hanem kifejezetten magyar költségvetési forrásokra gondolok; ahogy volt annak idején az országos környezeti kármentesítési program, ami szép fokozatosan kiürült, és nem maradt elegendő forrás, hogy egy-egy nagyobb kirívó esetet leszámítva, fel tudjon lépni a kormány azon szennyező telephelyek felszámolására, amelyek időzített bombaként itt ketyegnek az ország különböző pontjain, hogy elszennyezzék az ivóvizünket, a talajunkat, hogy mérgezzék a környéken élő lakosságot.

Természetesen, amikor már a civilek vagy a helyi lakosok elkezdenek tiltakozni, és a média nyilvánossága elé kerül az ügy, akkor kénytelen lépni a kormány. Így történt az Illatos úton, és így történt még jó néhány másik helyen, Balmazújvárosban például: elszállítani a hulladéknak azt a látványos részét, ami ott a telephelyen felhalmozódott. Azonban arra már nincs költségvetési forrás, hogy a kevésbé látványos, ám annál veszélyesebb része, ami a felszín alatt van, ami a talajt és a talajvizet igazán veszélyezteti, az évtizedek alatt összegyűlt szennyezés felszámolásra kerüljön, és teljes kármentesítése történjen meg a területeknek. Ez bizony jóval hosszabb időt és jóval nagyobb anyagi erőforrásokat vesz igénybe.

Ugyancsak, ugyan nem a Földművelésügyi Minisztériumhoz tartozik, legalábbis nem az egésze, hanem egy része a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz a hulladékgazdálkodásnak, egy másik része pedig a Belügyminisztériumhoz ‑ miért is ne? ‑, de a hulladékgazdálkodással is az a probléma, hogy miközben ezeket a regionális hulladékgazdálkodási rendszereket próbálják ‑ európai uniós forrásból létrehozott rendszereket ‑ fenntartani, aközben a környezetvédelmet tekintve hosszú távon a leginkább jövedelmező megelőzési programokra, a hulladékszegény programokra nincsenek igazán források, megfelelő források.

Holott a jövő szennyezésének megelőzését ez szolgálná leginkább. De sajnos a továbbiakban is várat magára, és ha már környezetvédelemről van szó, akkor ugye, határterület, nyilván az energiahatékonyságot is ide szoktuk venni, mégpedig azért, mert többek között a légszennyezést vagy az energiafelhasználást is csökkenti, hogyha az energiahatékonyságra többet költ a kormány.

Sajnos még mindig nem állnak az igényekhez képest elegendő források erre rendelkezésre, sőt a töredéke a meglévő igényeknek ez a forrás. Márpedig a valódi rezsicsökkentést ‑ ezt mindig elmondjuk ‑ az jelentené, ha valóban a családi házaknak és a társasházi lakásoknak a teljes körű energiahatékonysági beruházásait meg lehetne valósítani, természetesen nem a jövő évi költségvetésben, hanem fokozatosan, de legalább egyre növekvő összeget erre fordítani, hiszen a fel nem használt energia a legkörnye­zet­barátabb energia, szoktuk mondani, és valóban, ez így is van.

Erre a kormánynak sokkal nagyobb figyelmet és sokkal nagyobb anyagi erőforrást kellene fordítania. És bár, ugye, van hol a középületekre, hol pedig a családi házakra némi forrás, akár az „Otthon melege” programra gondolunk vagy más programokra, de mindig sajnos többszöröse a meglévő igény, és természetesen minden olyan magyar háztartás, amely elavult és korszerűtlen, joggal tartana igényt egy megfelelő pénzügyi konstrukció esetén arra, hogy hosszú távon az ő kiadásai is radikálisan csökkenjenek. Tehát nem egy 20 százalékos rezsicsökkentésről van szó, hanem akár 40-50 százalékos energia­megtakarításról. És ez a legjobb befektetés a jövőbe és a környezetvédelem területén is, valahányszor a parlamentben ez szóba kerül, mindig elmondjuk, hogy a kormánynak sokkal nagyobb energiát kellene fordítania ezekre a területekre.

Nagyon sok területet szóba hozhatnék még, de néhány szóban beszélnem kell az általam benyújtott költségvetési módosító indítványokról a rendelkezésemre álló időben. Vannak olyanok, olyan indítványok ezek között, amelyek már évek óta várnak arra, hogy megvalósuljanak, évek óta újra és újra benyújtjuk, azzal a szándékkal, hogy majd egyszer talán a kormány valami csoda folytán ezeket befogadja és megvalósítja. Ilyenek például a Balatonnal kapcsolatos fejlesztési és rendezési források vagy módosító indítványok, amelyek például az ingatlan­kisajá­tí­tás­ra elkülönített források, amelyek a szabad parti sétányok megvalósítását szolgálják, évek óta váratnak magukra.

A Balaton-törvényben már 2000 óta szerepel, hogy a belterületi partszakaszok 30 százalékán legalább öt méter szélességben szabad, hozzáférhető parti sétányt kell kialakítani. Erre több elképzelés született, hogy hány ingatlant kell hozzá kisajátítani, különböző tervek születtek. Rengeteg írásbeli kérdést adtam már be ebben a témában, és mindig az a válasz jött, hogy vagy újabb tervezési folyamat jön, vagy nem áll rendelkezésre megfelelő keretösszeg. Ezért is nyújtottuk be ezt a költségvetési módosítót, ahogy ‑ szintén a Balatonhoz kapcsolódóan ‑ az illegális feltöltések és stégek elbontására szolgáló, szintén környezet- és természetvédelmi célokat is szolgáló módosító indítványt a tómeder és a partvonal eredeti állapotának helyreállításához.

A Balaton fejlesztése szívügyem, úgy is, mint Balaton-parti választókerületben induló országgyűlési képviselő, ezért ezekre a problémákra különösen fogékony vagyok, és a módosító indítványaim egy jó része is ezeket a kérdéseket taglalja, a különböző problémáit ennek a régiónak, ennek a térségnek. Ezeket én most már csak idő hiányában sem sorolnám fel valamennyit, viszont vannak, olyan még környezetvédelemhez kapcsolódó módosító indítványok, amelyekről egy-két szót azért ejtenék.

Ilyen például a zöldszervezetek, környezetvédelemmel és természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek fokozottabb támogatása, hiszen nem egy közülük valóban mindennapi, rendkívül hasznos megelőző, nevelő, társadalmi szemléletformáló tevékenységet végez, amelyeket legtöbbször önszorgalomból végeznek a tagjaik, és természetesen, mivel civil szervezetről van szó, a saját energiájukból és saját erőforrásaikat erre rászánva. Azonban ezeket a társadalmi szervezeteket véleményünk szerint fokozottabban kellene a költségvetésben is támogatni.

(17.50)

Hiszen jó néhány olyan feladat van az országos környezetvédelmi programokban és tervekben, amelyeket kormányzati szerv vagy hatóság hatékonyan nem tud végrehajtani, amelyek a civil szervezetekre hárulnak, akik a legközelebb vannak a lakossághoz úgymond, hiszen ők alkotják, maga a lakosság alkotja a társadalmi szervezeteket. Általában helyi érdekvédő, lokálpatrióta civil szervezetekről van szó, vagy nagyobb környezetvédő szervezetek esetében is ők minden esetben ismerik a helyi problémákat, ismerik a helyi lakosságot, sokkal hatékonyabban tudnak bizonyos, ahogy már mondtam, akár környezeti nevelési, akár társadalmi szemléletformálási feladatokat megvalósítani. Ezért is szerettük volna, ha az ő költ­ségvetési támogatásuk a 2018. évi költségvetésben egy növelt, megnövelt összeggel kerül elfogadásra.

Ezek a módosító indítványok ‑ szám szerint 33 darab módosító indítvány ‑, amelyeket beterjesztettem a választókerületem érdekében és egyébként környezetvédelmi, természetvédelmi feladatok ellátása kapcsán, természetesen szoktuk mindig kérni a kormányt, hogy fontolja meg ezeknek a támogatását. Erre még nagyon példát nem láttunk az elmúlt évekből, de mindig is reménykedünk abban, hogy egyszer majd valami csoda folytán ezek meghallgatásra találnak, és elfogadásra kerül legalább néhány valóban fontos módosító indítvány belőlük.

Addig is reménykedünk, hogy végre valóban lesz 2018 után egy olyan kormánya Magyarországnak, aki a környezetvédelmet és természetvédelmet a helyén fogja kezelni, és megfelelő komolysággal fog a területhez hozzáállni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  122  Következő    Ülésnap adatai