Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.29.10:46:43 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

140. ülésnap (2004.04.06.), 22. felszólalás
Felszólaló Dr. Szájer József (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 21:30


Felszólalások:  Előző  22  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZÁJER JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Bizottsági Elnök Urak! Az Országgyűlés és a kormány európai uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló törvényjavaslat címében van egy szó, amely manapság nagyon gyakran elhangzik; ez pedig az együttműködés. Valóban, ha az Európai Unióban sikeresek akarunk lenni, ha Magyarország határozottan és hatékonyan összefogva nem a hazai vitákat az Európai Unióba kivive kívánja képviselni az ország nemzeti érdekeit, akkor az együttműködésre kell helyezni a hangsúlyt. Ennek az együttműködésnek meg kell teremteni a közjogi alapjait.

Erre egyszer már kísérletet tettünk tavalyelőtt decemberben, amikor az alkotmány módosításáról volt szó. Azt is nagyon komoly viták kísérték, és akkor nem sikerült a parlamenti pártoknak megállapodni arról az optimális ellenőrzési, együttműködési módról, ami a parlament és a kormány között kell hogy létrejöjjön annak érdekében, hogy az Európai Unióban folytatott érdekképviseletet, álláspontoknak a képviseletét az Országgyűlés hatékonyan tudja ellenőrizni.

Sajnos, a mostani helyzet az, hogy most sem vagyunk lényegesen közelebb, a kétéves munka eredménye ellenére sem, ehhez az állásponthoz. A Fidesz a maga részéről az Országgyűlés és a kormány együttműködéséről szóló címet viselő törvényjavaslat kormány által benyújtott változatát jelen formájában nem tudja támogatni. Általános vitára természetesen alkalmasnak tartottuk, és meg is fogalmaztuk azt a három, három és fél, kulcskérdésnek tekinthető alapvető módosító indítványt, amelyeknek elfogadásától tesszük függővé ennek a kétharmados törvénynek a megszületését.

Magának a kétharmados törvénynek a megszületéséhez is együttműködésre van szükség, és szeretném jelezni, hogy ez az együttműködés a parlamenti pártok között létre is jött. A parlamenti pártok között, a parlamentben képviselt négy parlamenti párt hosszú, kétéves munkája eredményeképpen - egy szakértői tevékenység előzte meg ezt a munkát, amit az Országgyűlés szakértői végeztek, amiért külön köszönetet is mondok - legalább három alkalommal teljes konszenzus született e törvény szövegének a tekintetében.

Igaza van mind Juhász Endre miniszter úrnak, mind pedig Vastagh Pálnak, aki arról beszélt, hogy ebben a törvényjavaslatban nem a parlamenti pártok között húzódik a valódi ellentét, hanem a kormány és a parlament között. Sajnálatos módon az elmúlt másfél esztendőben ezt a - már három alkalommal is a politikai pártok között létrejött - konszenzust a kormány felrúgta. Miközben - és itt ismét kiemelném a címben szereplő szót, az együttműködést - folyamatosan arról hallunk, hogy az együttműködés nevében hangzatos nyilatkozatokat kell tennünk, az együttműködés nevében akár antidemokratikus megoldásokhoz is kell folyamodnunk, ami Európa rosszallását is kiváltja, gondoljunk a miniszterelnök úr elhíresült közöslista-javaslatára, amit nem kisebb szervezet, mint az Európai Parlament marasztalt el, egyébként túlnyomó többséggel, azonközben annak a törvénynek a tekintetében, amely ennek az együttműködésnek a valódi kereteit ténylegesen megteremtené, a kormány lényegében ellenkező és ellentétes politikát folytat.

A tárgyalások során az elmúlt másfél esztendőben az lehetett a benyomásunk, hogy a kormány nem akarja ezt a törvényt. Először is benyújtott egy olyan tervezetet a tárgyalásokra, amely mindenről szólt, ami a kormány jogait szabályozta, azonban semmiről, ami a parlament jogainak az érvényesítését segíthette volna; tehát úgy is lehetett volna fogalmazni, hogy a kormány jogai a parlamenttel szemben az európai parlamenti együttműködésben. Sajnos ez a helyzet, és a tárgyalások során, éppen a tegnapi napon is, az utolsó pillanatban is a kormány egy lényegi kérdésben, ahol a parlamenti pártok között már megvolt a konszenzus, továbbra is akadályozó tevékenységet folytatott.

A Fidesz annak érdekében, hogy ez az együttműködés létrejöjjön, hogy ma az uniós csatlakozás előtt még hosszú ideig legfontosabb közjogi tárgyú törvényjavaslatokban, a legfontosabb közjogi kérdésben megegyezés szülessen, a kompromisszumok legmesszebb levő határáig elment. Azonban van egy határ, amelyen túl nem tudunk menni. Éppen ezért ezt a törvényjavaslatot a Fidesz a maga részéről csak akkor tudja elfogadni, ha bizonyos módosító javaslatait, amelyeket már be is nyújtottunk, a kormányzat, illetőleg a kormánypártok el tudják fogadni. Majd mindjárt rátérek a konkrét vitatémákra is, és ennek az érdemi elemzésére, de azért néhány szót arról, hogy tulajdonképpen miről is szól az uniós csatlakozás a parlament számára.

Vastagh Pál képviselőtársam azzal fejezte be, hogy átalakul az Országgyűlés tevékenysége. Ebben messzemenőkig egyetértünk. Miniszter úr pedig arról beszélt, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó szabályoknak bizonyos százaléka, egy jelentős százaléka átkerül. Ha a gazdasági szabályozókat nézzük, tehát kiemeljük az általános szabályok közül, akkor ez 50 százalék fölé is mehet, a gazdasági szabályozók tekintetében a mi számításaink szerint 70-80 százalékban is lehetséges, hogy mindazoknak a gazdasági kérdéseknek, amelyek eddig a Magyar Országgyűlésben vagy a magyar minisztériumokban, a magyar kormányban dőltek el... - ezen szabályozók már az Európai Unióban fognak megszületni.

Eddig mi vettünk részt ebben a folyamatban, a jogharmonizációs törvények létrehozatalában, ezeket a törvényeket mi alkottuk meg, de innentől fogva ezeknek a szabályoknak nagyon gyakran csak az átültetése vár a Magyar Országgyűlésre. Vagyis azt gondolom, nemcsak jogász képviselőtársaim értik meg azt, hogy itt a szuverenitás átadásának közös európai uniós együttes gyakorlásának egy sajátos esetéről van szó. Talán a mesei hasonlat a legjobb ide; gyakran halljuk a mesében, hogy ha valamilyen hőstettet hajtasz végre, megmented a lányomat a sárkánytól, akkor neked adom fele királyságomat. A Magyar Országgyűlés az uniós csatlakozással a fele királyságát, hatalmának szinte felét átadja a kormánynak. A kormány pedig ezt a hatalmat az Európai Unió Tanácsában fogja gyakorolni.

Az Európai Unió Tanácsában, mint tudjuk, eddig 15, majd 25 ország képviselői vannak jelen, zárt ajtók mögött alkotják a különböző, Magyarországon is nagyon gyakran közvetlenül hatályosuló jogszabályokat vagy olyan szabályokat, amelyeket majd a parlamentnek vagy a magyar kormánynak kell átültetni a joggyakorlatba, de túl nagy mozgástere nem marad ezeknek az intézményeknek arra vonatkozóan, hogy milyen álláspontokat és milyen szempontokat képviseljen.

Nagyon gyakran elhangzik az is, hogy most az európai parlamenti választásokra készülünk, és éppen ezért az Európai Parlament jelentősége a közvélemény szemében is megnő, de azt tudnunk kell - és azt gondolom, nemcsak a jogászoknak és a parlamenti képviselőknek kell tudniuk, hanem minden magyar állampolgárnak, akinek az életviszonyait érinti -, hogy a legfontosabb jogalkotó szerve az Európai Uniónak a kormányokból álló Tanács, a miniszterek tanácsa és a Tanács különböző formációi; vagyis az, ahol egy szál magában egy miniszter vagy egy minisztériumi tisztségviselő képviseli Magyarország érdekeit 24 másik akarattal szemben, vagy azzal együttműködve. Nyilván az utóbbi a kívánatosabb eset.

Annak érdekében, hogy a hazai, nemzeti érdekeink érvényesítésének legyen megfelelő ellenőrzése ezen miniszteri tanácsban a kormány felett, szükséges, hogy a parlament erős jogosítványokkal rendelkezzen abban, hogy ellenőrizze, mit végez a kormány a tanácsi döntésekben, milyen döntésekbe megy bele.

(10.30)

Ugyan az első periódus, amióta megfigyelőként veszünk részt a Tanács munkájában, vesz részt a kormány tisztségviselője a munkában, nyilván nem feltétlenül a végleges állapotot tükrözi, hiszen ez egy bejáratási időszak, végső döntéseket még nem is hozhatunk, és arra is volt példa, hogy a tizenötök, a most csatlakozó országok megfigyelőinek, megfigyelő kormányképviselőinek a kizárásával folytattak informális tanácskozásokat, és minket ezekbe nem vontak bele. Voltak erre példák az elmúlt fél év során. Azonban ez a lassan már egyéves tevékenység, ami a megfigyelői tevékenységet illeti, nem ad jó példát arra vonatkozóan, hogy a magyar kormány milyen álláspontokat képvisel, mennyire képes érvényesíteni a saját szempontjait. Hadd mondjak egy konkrét példát!

Az Európai Parlamentben, ahol szintén vannak megfigyelők, az ottani megfigyelőknek sikerült meggyőzniük 600 másik európai parlamenti képviselőt arról, hogy az uniós csatlakozásnál szükség van plusz 600 millió eurónak az Európai Unióhoz most csatlakozó országokhoz való eljuttatására, amelyet különböző alapokba, elsősorban a kohéziós alapba építenének be. Ezt az Európai Parlament, amely a költségvetés tekintetében a Tanáccsal közös jogosítványokkal rendelkezik, illetőleg egyenlő jogosítványokkal, el is fogadta. A Tanácsban azonban nem kaptunk ehhez támogatást, tehát a kormánynak azt a 24 embert nem sikerült meggyőznie, annak érdekében, hogy ezen a területen előremozduljon. Tudomásunk szerint nem is vett részt ebben a vitában, és így a végén, amikor a Tanács és az Európai Parlament alkudozott arról, hogy mekkora legyen ez a végösszeg, nem 600 millió lett ez az összeg, hanem pusztán 100 millió.

Tehát ez a példa is jól mutatja, hogy annak, hogy a Tanácsban a kormány milyen álláspontot képvisel, mennyire van kötve ahhoz, amit valaki kívülről, adott esetben az ország népképviseletét megjelenítő parlament a számára kiszab, annak igenis van nagyon gyakran anyagi jelentősége. Hozzáteszem egyébként, miniszter úr arról beszélt, hogy az, hogy ha megkötik egy kormánynak a mandátumát, az nehezíti annak a kormánynak a tevékenységét, ugyanakkor ennek lehet egy másik következtetése is: abban az esetben, ha nem megkötik, de valamilyen irányt kijelölnek számára, az a kormány tud maga mögé mutogatni a Tanácsban is, mint ahogy ez Dánia esetében rengetegszer elő is fordult, ahol nagyon erős a jogosítvány. Hozzáteszem, nem azt szeretnénk, hogy a dánhoz hasonló erős jogosítvány legyen, mert az valóban merevvé teheti a rendszert. Azonban az, hogy a kormány adott esetben a tanácsi tárgyalásokon, amikor már kifogytak az érvei, ne maradjon neki még esetlegesen az, hogy vissza kell menni és konzultálnia kell a parlamenttel, vagy valamilyen módon érvényesítenie kell a parlament akaratát is, ha az megszabott számára valamilyen irányokat, az elfogadhatatlan.

Ráadásul egy olyan kormányunk van - tisztelet a kivételnek -, amely éppen a nemzeti érdekek képviselete tekintetében szenvedett súlyos károkat, illetőleg volt gyenge, például a koppenhágai tárgyalások idején. Egy olyan kormány van, amelyben éppen ezért mi, fideszes képviselők a magunk részéről nem bízunk meg száz százalékban, hogy a magyar nemzeti érdekeket megfelelő módon fogja képviselni. Szeretnénk biztosítékokat erre, és ebben a tekintetben a megfelelő megoldás az európai uniós ellenőrzésnek és meghatározásnak a módszere. Éppen ezért alapvetőnek tartjuk, hogy az Országgyűlésnek az integrációs bizottsága rugalmas módon a fontos kérdésekben, tehát az uniós csatlakozás tekintetében fontos kérdésekben meghatározhasson irányokat a kormány számára, és a kormány ettől csak indokolt esetben térhessen el. Vagyis csak akkor térhessen el, ha megfelelő módon indokolni tudja.

Elfogadhatatlan és elemezhetetlen számunkra az az álláspont, amely a törvényjavaslatban szerepel, amely azt mondja, hogy a kormány a parlament álláspontjának alapul vételével jár el egyik ponton, viszont ha kétharmados törvényekről van szó, akkor pedig indokolt esetben térhet el. Ennek a két paragrafusnak a szerkezeti elemzése, egymás mellé tétele azt mutatja, hogy ebben a tekintetben ez súlyos veszélyhez vezethet, hiszen nem indokolt esetben is eltérhetne a kormány az egyszerű többséggel elfogadott törvények esetén a kormány álláspontjától. Hozzáteszem, hogy a tárgyalások korábbi stádiumában, amíg a kormány ezt a maga részéről nem rúgta fel, a Fidesz a kompromisszumok legvégső pontjaként el tudta volna fogadni az alapul vételre vonatkozó szabályt.

Azonban, miután a kormány végig, gyakorlatilag háromszor meghiúsította a parlamenti pártok egyetértését ebben a kérdésben, ezért az a benyomásunk, hogy a kormány nem akar törvényt, betegesen irtózik attól, hogy a parlament bármilyen módon ellenőrzést gyakoroljon az ő tevékenysége fölött. Hiszen mi lesz annak a következménye, ha ezt a törvényt most nem fogadjuk el? Az lesz a következménye, hogy marad a parlamentnek a jelenlegi rendszere, a jelenlegi eljárás, ahol a parlament bizottsága működik, ahova be lehet idézni minisztereket, a parlamentben kérdéseket lehet feltenni írásban és szóban különböző minisztereknek, de mindenképpen valamilyen módon korlátozottan, a hagyományos kancelláriai-miniszteri rendszerben történik a parlament ellenőrzése, és ilyen módon a parlament hatásköréből kikerül ez a javaslat.

Ha viszont elfogadnánk ezt a törvényt, akkor véleményem szerint és a Fidesz véleménye szerint nem lépnénk előrébb. Nem lépnénk előrébb, hiszen megszületne ugyan az alkotmányban előírt törvényjavaslat, de ez nem biztosítana elegendő jogosítványt a parlament számára az ellenőrzéshez, és ki tudnánk pipálni, hogy igen, megvan ez a törvény, elfogadtuk ezt a törvényt, és innentől fogva minden rendben van az uniós ellenőrzésben. Ehhez a Fidesz nem kíván segédkezet nyújtani, ahhoz, hogy az Országgyűlésnek az uniós ügyekben történő jogköröktől való megfosztására sor kerüljön. Éppen ezért, ha bizonyos módosító javaslatainkat nem fogadják el, nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, és nem fog megszületni ez a javaslat.

Még néhány gondolatot arról, hogy milyen tartalmi kifogásaink vannak. Már többen említették a vitakérdéseket. Az egyik és a legfontosabb éppen az, hogy milyen módon határozzuk meg a kormány kötelezettségeit az Európa Tanácsban, és ehhez mennyire van kötve. Én ezt alapvető fontosságúnak tartom, a magyar alkotmány nem véletlenül rendelkezik kétharmados törvényekről. Az Unióban növekszik a bel- és igazságüggyel, a belbiztonsággal kapcsolatos kérdések területén történő közös törvényhozás; ezt annál inkább is tudom, hiszen az Európai Parlamentben éppen ennek a bizottságnak vagyok a megfigyelője. Tehát növekednek az ezzel kapcsolatos jogkörök, és a magyar törvények túlnyomó része ebben a tekintetben kétharmados.

Vagyis a magyar alkotmány kijátszása történne meg, a kétharmados törvények kijátszása. Egyébként a Fidesz a maga részéről még azt is el tudta volna fogadni, hogy egyszerű többséggel döntsön a bizottság ezekben a kérdésekben, a kormány azonban továbbra is irtózik attól, hogy a parlament bármifajta döntést, szavazást hozzon abban az esetben, ha nem a parlament által kijelölt irányban járt volna el a Tanácsban a kormány. Tehát az a benyomásunk, hogy a kormány nem akar ilyen törvényjavaslatot.

Ezt az is mutatta, hogy hónapokon keresztül a kormánynak nem volt álláspontja a különböző kérdésekben, és sajnos Juhász Endre miniszter úrnak oroszlánrésze volt abban, hogy többször is felborult a konszenzus. Hogy ő, aki egyébként kiváló szakértőként óriási szerepet töltött be az ország csatlakozásában, ezt a kormány megbízásából vagy pedig saját indíttatásából tette, most én nem elemzem, azonban ez tény, és mindenképpen megfelel a valóságnak.

Éppen ezért a Fidesz két héttel ezelőtt annak érdekében, mert úgy tűnt, hogy nem is fog születni törvényjavaslat ebben a kérdésben, benyújtotta a saját javaslatát - a “saját javaslatö-ot azonban pontosítanám. Mi a kompromisszumos javaslatot nyújtottuk be, azt a kompromisszumos javaslatot, amely tekintetében a parlamenti pártok között már több alkalommal is kialakult egyetértés. Annyit sikerült ezzel elérni, hogy a kormány maga is benyújtotta a javaslatát, amely azonban ugyan tartalmazott előrelépést a korábbi kormányzati állásponthoz képest, de még mindig nem volt elegendő.

A második nagyon fontos vitakérdés, amiről mindenképpen szólni kell - röviden érintették már képviselőtársaim -, a meghallgatások kérdése. Láttuk az elmúlt hetekben, hogy a legfontosabb európai uniós posztokra a kormány úgy nevezte meg a jelöltjeit, hogy még a saját maga mögött álló politikai pártjaival sem konzultált. Az ellenzékkel pedig megalázó módon, olyan módon, hogy tíz perccel a hivatalos miniszterelnöki bejelentés előtt a Fidesz frakcióvezetőjét a külügyminiszter úr a szobájába rendelte, ahol tájékoztatta, és átnyújtotta az egyébként tíz perc múlva bejelentendő életrajzokat.

 

(10.40)

Már a múlt héten is elmondtam, az Európai Unió önkormányzati parlamentjében, a régiók bizottságába pedig a kormány úgy jelölte ki a 12 fő tagot, hogy abban, bár nagyon sok magyar állampolgár él fideszes vezetésű önkormányzatban, nem talált helyet egyetlenegy olyan politikusnak sem, aki fideszes önkormányzatot vezet. Ezzel az Unió önkormányzati parlamentjében megfosztotta azokat az állampolgárokat a képviseleti jogtól, akik fideszes önkormányzatokban élnek. Miközben talált öt MSZP-s és talált három SZDSZ-es személy megjelölésére lehetőséget.

Vagyis nagyon rosszak a tapasztalataink a személyek kinevezésével kapcsolatban, éppen ezért is talán érthető, hogy a kormány miért irtózik attól is, hogy ezeket a személyeket meghallgassa. Azok a jogi érvek, amelyek azzal kapcsolatban hangzottak el, hogy ez alkotmányosan nem indokolható, szeretném felhívni a figyelmet, hogy az osztrák alkotmány 23/C. §-a meghatározza ugyanazoknak a személyeknek a meghallgatását, és a róluk szóló bizottsági döntés tartalmazza. Ebből következően a magyar parlamentben is van számos olyan gyakorlat, amelyben ugyan nincs jogköre a parlamentnek és a bizottságnak külön nevesítve a törvényekben, mégis óriási a jelentősége annak, hogyan foglal állást abban az Országgyűlés, és a döntését senki nem akadályozhatja meg. Ebből következően tehát itt is súlyos hiányosságról van szó.

Elnök úr már jelzett, hogy fejezzem be; egy témáról szerettem volna még beszélni, ez a nagybizottság kérdése - két mondatban összefoglalnám. A másik nagyon fontos vitakérdés, itt viszont már a parlamenti pártok között is vita van, az, hogy a parlament egy vagy két testülete foglalkozzon az integrációs ügyekkel. A szakmai érvek számosak, hiszen mi lenne például - Vastagh Pál úr igazságügy-miniszter volt -, ha megosztanánk az igazságügy-miniszter hatásköreit, egyiket stratégiai részre, a másikat pedig a napi ügyek intézésére. Ez teljesen képtelenség; a parlamentben sem foglalkozik két bizottság a mezőgazdasági ügyekkel. És még egy ultima ratióként elmondható érv ebben a tekintetben, hogy 25 országból egyetlenegy uniós országban sincs erre példa, hogy két bizottság legyen.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz a jövőben is messzemenőkig kompromisszumképességet fog tanúsítani ebben az ügyben. Jelen pillanatban rosszul látom e törvény elfogadásának a kilátásait. A módosító indítványainkat benyújtottuk, ezeknek az elfogadásától tesszük függővé, hogy ezt a törvényt el tudjuk-e fogadni. Nem kívánjuk a magyar népképviseletet, a magyar állampolgárokat olyan módon, ahogyan az most a kormány tervezetében van, megfosztani az ellenőrzés lehetőségétől.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  22  Következő    Ülésnap adatai