Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar-ukrán kapcsolatok az elmúlt két hétben nagyon nehéz időt éltek meg, és ez különösen annak fényében szomorú, hogy 1991-ben Magyarország az elsők között volt, amely ország elismerte a független Ukrajnát, és a kijevi magyar nagykövetség is talán az első külföldi magyar nagykövetség volt, amely megnyitotta kapuit.

Az elmúlt bő két és fél évtizedben nagyon nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a segítsük a mindig ne­héz helyzetben lévő Ukrajnát. Így volt ez elmúlt években is, amikor Ukrajna egy katonai agressziónak az áldozata lett. Ebben az időszakban különösen is fon­tosnak éreztük, hogy hangsúlyozzuk és demonstráljuk azt a fajta támogatást és szolidaritást, amit Ukrajna irányában Magyarország táplál. És számtalan megnyilvánulási formája volt ennek az időnek, de azért most is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy Magyarország egyértelműen elítéli a területi katonai agressziót Ukrajna ellen, és az ország szuverenitását és területi integritását maximálisan tiszteletben tartjuk.

Az elmúlt években számtalan nagyon konkrét formája volt a szolidaritási megnyilvánulásainknak. A legutóbbi időszakban jelentős összegben kifejezhető humanitárius támogatást nyújtottunk Ukrajnának. Az elmúlt nyáron is több száz gyermek üdült Magyarországon, nemcsak Kárpátaljáról, hanem a donyecki, kelet-ukrajnai területekről, és a diplomáciai támogatás is az elmúlt időszakban annyira hangsúlyos volt Magyarország részéről, hogy bátran mondhatom, Ukrajna nem nyerte volna el vagy nem nyerte volna el ilyen korán példának okáért a vízummentességet az Európai Unió irányában. A társulási megállapodásnak a hatálybalépése idén szeptember 1-jén történt. A társulási megállapodás hatályba léptetéséért is egyértelműen felléptünk. És úgy gondolom, az alapszerződésben fektettük le azt a támogatáspolitikát, amely az elmúlt napokig meghatározta Magyarország Ukrajna-politikáját.

Úgy gondolom, hogy ugyanakkor az a megfogalmazás, amit a magyar külügyminiszter alkalmazott, hogy Magyarország hátba szúrva érzi magát az oktatási törvény elfogadása miatt, mégis pontosan írja le azt, amit meg is fogalmazhatnánk talán úgy is, hogy az alapszerződés megkötésétől eltelt bő két és fél évtizedes időszakot öleli fel, és fölvetődik bennünk a kérdés jogosan: van értelme ennek az alapszerződés által kijelölt politikai vonalvezetésnek, van értelme ezt a fajta szomszédsági politikát folytatnunk? Hiszen értetlenül állunk az előtt az oktatási törvény előtt, amit elfogadott az elmúlt időszakban az egyébként magát az európai normák képviselőjének és az euroatlanti integráció elkötelezettjének tekintő kormánykoalíció.

Voltak már aggasztó jelek, hiszen ne feledjük el, hogy ez az új parlament a nyelvtörvény megkérdőjelezésével kezdte el a működését, de akkor, két évvel ezelőtt a nemzetközi közösségnek az erélyes és egyértelmű fellépése eredményeképpen az ukrán elnök nem írta alá a nyelvtörvénnyel kapcsolatos álláspontot. Azóta nagyon sok, annak a felfüggesztését, illetőleg azokat a javaslatokat, amelyeket benyújtottak az eddigi nyelvtörvény helyettesítésére, nem fogadta el végül is az ukrán verhovna rada.

Nem tehetünk mást, mint hogy egyértelműen elítéljük azt az oktatási törvényt, amit két héttel ezelőtt fogadott el az ukrán parlament, amely egyszerűen arról szól - hogyha nagyon konkrétan akarjuk megfogalmazni -, hogy megpecsételi 80 magyar oktatási intézmény sorsát, így alapiskolák sorsát, középfokú oktatási intézmények sorsát, illetőleg az Ungvári Egyetem magyar karának a sorsát.

Úgy gondolom, tisztelt képviselők, képviselőtársaim, hogy akkor, amikor ezt a törvényt Ukrajna elnöke úgy védi, hogy Ukrajnának szent joga az anyanyelvű oktatás - mint ahogy tegnap hallhattuk -, akkor csendesen, halkan hadd tegyük föl azt a kérdést, hogyha Ukrajnának szent joga az anyanyelven való oktatás, akkor az Ukrajnában élő nemzeti közösségeknek, az ott élő magyarságnak nem szent joga-e az anyanyelven való oktatás megszerzett jogának a további gyakorlása.

Az öt parlamenti párt fontosnak tartotta, hogy a törvény elfogadását követően ötpárti egyeztetésen kifejezzék a közös tiltakozásukat ezzel a törvénnyel kapcsolatban. És abban is megállapodtunk, hogy nemzeti ügyhöz méltóan fogunk ebben a kérdésben az elkövetkezendő időszakban eljárni. Ennek egy fejezete, hogy ma egy ötpárti országgyűlési határozati javaslatról tárgyalhat a Ház. És bízom benne, hogy ennek az országgyűlési határozatnak az elfogadása és kimunkálása során tapasztalható együttműködési szellem az elkövetkező időszakban fönn fog maradni, és jellemezni fogja a magyar politika megnyilvánulását, fellépését az elkövetkezendő időszakban, hiszen nagyon nehéz hetek előtt áll az Ukrajnában, a Kárpátalján élő 150 ezres magyar közösség. És abban is bízom, hogy ha most egyszer sikerül egy nemzeti ügyben kialakítani egy ilyen egyetértést, akkor talán máskor is lesz erre lehetőség, és nem egy egyedi alkalom lesz, amikor elszáll a Magyar Országgyűlésnek a feje fölött az angyal, hanem máskor is képesek leszünk arra, hogy nemzeti ügyekben egyetértést dolgozzunk ki, és együtt lépjünk föl.

Ennek a mostani egyetértésnek tehát a lényege, a hegye az, hogy közösen szólítjuk fel Ukrajnát és Ukrajna elnökét, hogy ne írja alá a parlament által immáron elfogadott oktatási törvénytervezetet, és ne tegye lehetővé Ukrajna ennek a törvénynek a hatályba léptetését.

A határozati javaslat keretei között bátorítjuk a kormányt arra, hogy használja föl a két- és többoldalú fórumokat annak érdekében, hogy diplomáciai nyomást gyakoroljon Ukrajnára. Itt szeretném hangsúlyozni a kétoldalú kapcsolatok jelentőségét. Fontosnak tartom azt, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter úr Klimkin külügyminiszter úrral az informális Gymnich-találkozó keretében Tallinnban találkozott. És fontosnak tartom azt is, hogy mi a Magyar Országgyűlés szintjén, a bizottságaink szintjén is használjuk ki a kétoldalú diplomáciai kapcsolatokban rejlő lehetőségeket, hogy ne lehessen azzal vádolni Magyarországot, hogy úgy intézünk támadást, úgy gyakorlunk nyomást Ukrajnára, hogy egyidejűleg a kétoldalú párbeszédnek, diplomáciai egyeztetéseknek a csatornáit nem használjuk ki.

(19.00)

De szeretném itt aláhúzni, hogy az elmúlt két esztendőben folyamatosan napirenden tartottuk mind a nyelvtörvénynek, mind az oktatási törvénynek az ügyét a diplomáciai érintkezéseink során, hiszen benne volt a csőben ez a törvénytervezet. Sajnálatosnak tartom, hogy az eddigi erőfeszítéseink nem vezettek eredményre, ezért elkerülhetetlen, hogy Magyarország, miután a kétoldalú nyomásgyakorlásnak széles eszköztárát alkalmazta, többoldalú fórumokon is megnyilvánuljon, illetőleg regionális keretben is fellépjen.

Szeretném üdvözölni azt, hogy a Külügyminisztérium kezdeményezésére négy külügyminiszter, a bol­gár, a román, a görög és a magyar külügy­mi­nisz­ter megnyilatkozott, de szeretném fölhívni a figyel­met arra, hogy Lengyelország részéről is hangot ad­tak nemtetszésüknek, és tudjuk azt, hogy Ukraj­nában a nemzeti kisebbségi problematika rendkívül összetett, de ezek az országok, mindegyik európai uniós országként is érintett az ukrajnai kisebbségi helyzetben.

A Magyar Országgyűlés határozata kezde­mé­nye­zi azt, hogy nemzetközi fórumok is tegyék világossá álláspontjukat ezzel az oktatási törvénnyel kap­cso­lat­ban. Itt a Magyar Országgyűlés szempontjából különös jelentősége van a parlamenti közgyűlésekkel rendelkező nemzetközi szervezeteknek, így az Euró­pai Parlamentnek, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének, az EBESZ, illetőleg a NATO par­la­men­ti közgyűlésének. E tekintetben szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat arról, hogy a mai napon a román Európa tanácsi parlamenti közgyűlési delegációvezetővel, Titusz Korlecean úrral - szo­cia­lista politikussal egyébként - volt alkalmam meg­álla­podni abban, hogy közösen fogjuk kezdeményezni a rendkívüli vitát az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének az októberi ülésszakán, és bízunk abban, hogy ha ez a rendkívüli vita megrendezésre kerül, akkor csak erősíteni tudjuk az Európa Tanács emberi jogi normáinak az érvényesítését Ukrajna irányában.

Jó jel - ha már az Európa Tanácsnál tartunk - az, hogy az ukrán kormány úgy döntött, hogy kéri a Velencei Bizottság normakontrollját az oktatási törvénnyel kapcsolatosan. Nincs kétségem a te­kin­tet­ben, hogy az Európa Tanács normáival nincsen összhangban az oktatási törvény. A kisebbségi keret­egyezmény, mint az Európa Tanács legfontosabb kisebbségvédelmi dokumentuma egyértelművé teszi azt, hogy szerzett kisebbségi jogokat nem lehet megvonni egy közösségtől, márpedig itt arról van szó akkor, amikor az ötödik osztály feletti tanulóknak felmenő rendszerben, de egyre határozottabban szün­tetnék meg a jogát arra, hogy az anyanyelvükön tanuljanak, és a végén gyakorlatilag megszüntetnék a felsőoktatás szintjén ezt a lehetőséget teljes egé­szében.

Hölgyeim és Uraim! Nyilvánvalóan ennek a bizo­nyos 7. cikkelynek az értelmezéséről komoly vitákat lehet folytatni, de a legautentikusabbak az ukrán parlamenti képviselők, mint Brenzovics László, a bolgár szószóló, illetőleg azok a szak­em­be­rek, akik a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség színeiben és más szervezetek színeiben kialakították az álláspontjukat. Nekik nincs kétségük afelől, hogy ez a 7. cikkely arról szól, hogy 10 év fölött, ahogy ezt a magyar miniszterelnök ma már elmondta, foko­zatosan fölszámolnák a magyar nyelven való tanulás lehetőségét és egyedül a magyar nyelv és irodalom tanulásának a lehetőségét tartanák fönt.

A tét rendkívüli mértékű, hiszen úgy gondolom, hogy látnunk kell a kontexust, látnunk kell, hogy mi történik jelenleg Ukrajnában. Ukrajnában háború van, és ennek a háborúnak a keleti frontját mind­annyian nagyon élesen látjuk, a krími frontját is élesen látjuk. Ez a törvénytervezet azzal a koc­ká­zattal jár, hogy kialakul egy súlyos feszültség Ukrajna nyugati és déli részein is. Hadd tegyem föl azt a költői kérdést, hogy kinek az érdeke az egész ország destabilizálása, mert ez a törvény kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy az egész országot sikerüljön destabilizálni - Magyarországnak nem. És akkor, amikor mi ezt az országgyűlési határozatot meg­fogalmazzuk, akkor a fő célunk az, hogy azért ne írja alá az ukrán elnök ezt a jogszabályt, mert ez kezel­hetetlen állapotba taszíthatja a már most is nehéz helyzetben levő Ukrajnát.

Nekünk alapvető érdekünk, hogy a kisebbségi és az európai normák biztosításával stabilitást szol­gáljunk, a kisebbségi identitás megőrzésének a lehetőségeit szolgáljuk, és elősegítsük továbbra is Ukrajna európai perspektívájának a megvalósítását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kor­mány­pártok soraiban.)