Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én azt várom, hogy ebben a vitában Répássy Róbert megszólal. Nem bekiabál, hanem megszólal… (Dr. Répássy Róbert: Meg fogom tenni! ‑ Mirkóczki Ádám dr. Répássy Róbert felé: Korrektül, ahogy szoktad!) De nem a végén, amikor a képviselőtársaim az ellenzéki oldalon nem tudnak véleményt alkotni, és a saját álláspontjukat (Az elnök csenget.) megosztani ahhoz képest, amit ön elmond. Tudja, önöknek ez a szokása, államtitkároknak, minisztereknek, hogy menet közben nem kívánnak vitatkozni, nem kívánnak érveket felsorakoztatni, semmit nem kívánnak. Önök csak álláspontot kívánnak rögzíteni a végén, amikor már a képviselőknek nincs módja és lehetősége a vitára.

Ez önmagában szégyenletes, mint ahogy egyébként az elmúlt 7-8 esztendőben a politikájukat folytatták. Ezért most nagy tisztelettel azt kérem Répássy Róbert képviselőtársamtól, hogy menet közben, a vita közben szólaljon meg, cáfolja meg azt, amit mindegy, hogy szocialista, jobbikos vagy más képviselőtársaim mondanak; cáfolja meg, és utána meglátjuk, hogy a cáfolata elfogadásra kerül-e, vagy éppen újabb gondolatokat ébreszt a képviselőtársaimban. Nem akarom ezt túlragozni. Azt szeretném kérni, hogy ne onnan kiabáljanak, ne! Álljon fel, mondja el!

Valamit beszélnek, de úgy érzem, mintha homlokegyenest ellentétes lenne azzal, mint amit csinálnak. Ilyet már láttam. Ilyet már láttam, mert Orbán is valami hasonlót mondott, hogy ne azt figyeljék, hogy mit mondok, hanem mit csinálok, vagy éppen fordítva? Döntsék el, melyik volt. Igen, ezt a taktikát folytatják a politikai viselkedésük kapcsán is. Valamiről beszélnek és valami egészen mást csinálnak.

Ügynökaktákról vagy éppen az ügynöklisták kérdésköréről önök beszélnek, és közben semmit nem tesznek annak érdekében, semmit, hogy a nyilvánosságra hozatal megtörténjen. Igen, tényleg úgy van, hogy lassan eltelik három évtized, és az idő múlásával az érdektelenségbe fulladhatnak ezek a dolgok, de azt gondolom, hogy ha már van Nemzeti Emlékezet Bizottság, hogy ha már van kutatói munka ezeken a területeken, akkor érdemes lenne és célszerű lenne ezeket a feltárásokat megtenni.

(13.00)

Hogy ez nem történik meg, ennek nyilván oka van; nyilván oka van. Szeretném kérdezni Répássy Róbert képviselőtársamat, ön szerint mi az oka ennek. Mi az oka? Arról nem kérdezem, hogy kinek az érdeke, mert arról nyilván nem szívesen beszél, hiszen a ma ‑ mondom ‑ hatalmat gyakorlók érdeke meggyőződésem szerint ez. De legalább az okáról beszéljen!

De nem tévedek nagyot, ha most azt mondom, hogy vélem, ön nem fog gombot nyomni, ön nem fog felállni, ön nem fog a kérdéseinkre válaszolni, ön nem fog semmit mondani, hanem majd csak a végén fog esetleg elítélő gondolatokat megfogalmazni bárkivel szemben, amikor már egy árva szót nem lehet tenni. Igen, ez egy „korrektnek mondható” magatartásforma az önök részéről.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Akkor, amikor azt mondják képviselőtársaim, hogy sajtószabadság és sok minden egyéb más vonatkozásában nekik legalább kételyeik vannak, de inkább állításaik, mint kételyeik, még ezt sem akarja megcáfolni. Persze, hogy nem, tudja ön is, hogy ezt nem is lehet megcáfolni. Nem lehet megcáfolni, mert az elmúlt 7-8 év történése valójában arról szól, hogy önök hatalmat gyakorolnak. Az valójában arról szól, hogy ma már nem a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tekintetében, de egy másfajta kutatómunkát kellene végezni, már most annak érdekében, hogy ne merüljön a feledés homályába mindaz, amit önök csináltak ebben a 7-8 esztendőben.

Tudják, akkor, amikor Mesterházy képviselőtársam említette, akkor, amikor itt, a Parlament falai között, onnan a pulpitus tetejéről Kövér László adott esetben kommunistázza a baloldalt, frakciónkat, sok minden egyéb mást, akkor nekem mindig az jut az eszembe, hogy a saját démonaikkal küzdenek. Mindig az jut az eszembe, hogy hányas rajtszámmal, sorszámmal bíró párttagkönyvvel bírt az adott ember, hogy milyen munkatevékenységet végzett. Esetleg egy politikai típusú társadalomtudomány-kutató intézet politikai munkatársaként végezte a tevékenységét, és ezért démonokkal kell küzdenie, és ezt hárítja másokra?

Tisztelt Képviselőtársaim! Csak azt akarom mondani, hogy mindenki személy szerint a saját cselekedeteivel, múltjával tisztában kell hogy legyen, én magam is, tisztában is vagyok vele, teljesen nyugodt lelkülettel viselem és vállalom azt, hogy én például az Ifjúsági Szövetségnek voltam egy vezetője, de hát Orbán Viktor is… (Dr. Répássy Róbert: Kommunista Ifjúsági Szövetség! ‑ Mesterházy Attila: Meg Orbán, Deutsch meg a Rogán!) ‑ mondom: Orbán Viktor is, meg sokan a képviselőtársaim közül ott, a kormánypárti padsorokban. Tehát ezek nem érvek. Ha valaki tisztességtelen, ha valaki olyan magatartást folytatott, amely más embereknek a kárára szolgált, a kárát hozta, akkor ott persze, nyilván vannak tennivalók 20-30 év távlatában is.

De szeretném jelezni: azzal, hogy önök egyesekre bélyeget akarnak ragasztani, saját magukról meg ezt a bélyeget le akarják nyalni, le akarják mosni, ezzel nem lehet előbbre jutni. Sokkal inkább azzal lehetne, hogyha végre egyszer a valós ügynöklisták, ügynökakták nyilvánosságra hozatalát megtennék. Ehhez nincs bátorságuk. Nincs bátorságuk, mert, mint ahogy Mesterházy Attila képviselőtársam elmondta: 2005 óta folyamatában, akárhányszor került a Parlament falai elé ez a kérdés, az ügynöklisták, ügynökakták nyilvánosságra hozatalának a kérdésköre, akkor a mi álláspontunk egyértelmű volt: igen, ezeket nyilvánosságra kell hozni. Önök pedig mindent el kívánnak tussolni. Nem véletlenszerű ez. Nem véletlenszerű!

Az okokra kérdezek rá, Répássy képviselőtársam. Mondom: azt már nem keresem, hogy mi van az érdekek rendszerében, de az okokat kíváncsian várom, hogy feltárja képviselőtársam. Ha erre nem hajlandó és nem képes, akkor pedig hiteltelennek tartom majd, hogy ennek a törvényjavaslat-terve­zet­nek a végén bármit is mond. Egyetlenegy szavát nem tudom hitelesnek tekinteni, és nemhogy hitelesnek nem tudom tekinteni, azt javaslom mindenki másnak ebben a parlamentben, itt a Parlament falai között, hogy ne is tekintse annak. (Dr. Répássy Róbert közbeszólására:) Menet közben, képviselőtársam, menet közben, ott beszéljen, és ne befele kiabáljon! Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)