Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Jobbik Magyarországért Mozgalom ezerszer elmondta már, én saját magam is ezerszer elmondtam már, hogy mi a véleményünk, hogyan kellene Magyarországon a lusztrációt alkalmazni, hogyan kellene a múltat feltárni, hogyan kellene az ügynöklistákat nyilvánosságra hozni. És ha tetszik önöknek, ha nem, nem egy retorikai túlzás az ezres szám, az ezer felszólalás mostantól kezdve tény.

Nézzünk rá erre a törvényjavaslatra, amit önök most éppen itt javasolnak. Már eleve ott egy kicsit furcsának találom, hogy egy ilyen intézménynél, amely a kommunista diktatúrát próbálja meg feltárni, és azokat a bűnösöket próbálja meg megnevezni, próbálja meg felkutatni azokat az eseteket, amiket fel kellene tárni…

A kommunista diktatúrákra legjellemzőbb az volt, hogy egy egyszemélyi vezetés volt, sokszor egyébként, lehet mondani, személyi kultuszra épülő vezetés volt, amit a fiatalok már kevésbé ismerhetnek vagy ismerhetnének, ha nem lenne az elmúlt hét év. Mert az elmúlt hét évben már azok a fiatalok is, akik nem éltek esetleg a kommunista diktatúrában, a Fidesz-kormányzásnak és Orbán Viktornak köszönhetően némi betekintést kaphatnak abba, hogy vajon milyen lehetett az úgynevezett kommunista diktatúra annak idején; milyen lehetett az a diktatúra, ahol nem volt szólásszabadság; milyen lehetett az a diktatúra, ahol a sajtót teljes mértékben a párt irányította, és csak olyan hírek jelenhettek meg, amelyeket a párt jóváhagyott, a fényes tekintetű vezető jóváhagyott.

Milyen lehetett az az időszak, amikor embereket csupán a meggyőződésükért, csupán a gondolataikért börtönbe lehetett zárni. Milyen lehetett az az időszak, amikor a magyar társadalom egy jelentős része rettegett attól, ha éppen nem a kommunista elveket vallja, akkor elbocsátják, nem léphet előre. Ugyanebben a korszakban kezdünk el élni, hiszen aki nem fideszes, az retteg, hogy kirúgják a munkahelyéről. Retteg, hogy nem léphet előrébb. A média nagy része csak azt szajkózza, amit a Fidesz úgy gondol, hogy megfelelő, és még sorolhatnánk azokat a jellemvonásokat, amelyek a kommunista diktatúrákra jellemzőek voltak, és sajnos kezdenek visszaszivárogni a magyar közéletbe, a magyar társadalomba is. Pedig úgy gondoltuk, hogy 1990 után, az úgynevezett rendszerváltás után soha többet nem lesz egypártrendszer, most jelen pillanatban egy fél lépésre vagyunk az egypártrendszer kialakulásától. Ez egyértelműen önöknek köszönhető.

És amikor egy ilyen szervezetről beszélünk, akkor ebből is látszik az önök hozzáállása, hiszen ennél a szervezetnél a mostani változások, amiket Répássy képviselő úr adminisztratív hatáskörök megreformálásával és az elnöknek többletjogok biztosításával indokolt, semmi másról nem szólnak, mint hogy a NEB-nél az elnök szinte egy személyben vezesse ezt a szervezetet.

Ő dönt arról, hogy milyen munkacsoportok legyenek, azoknak milyen legyen az összetétele, milyen szakértőket alkalmazzanak, milyen legyen a hivatali munkarend. És ‑ itt mindjárt idézek ‑ önök ezt azzal indokolják a részletes indoklásban, hogy „Az elnöknek azon jogköre, hogy javaslatot tesz (tehet) a Bizottság ügyrendjére, napirendjére, a Bizottság által vezetett munkacsoportok összetételére, a Bizottság és a Hivatal éves kutatási munkatervére, nem segíti elő a testület munkájának hatékony működését,” ‑ és miért nem; és itt jön az a félmondat, ami szerintem abszolút felháborító, és nagyon jól mutatja az önök hozzáállását: ‑ „mivel a Bizottság a javaslatokat leszavazhatja.”. Hát, jó nagy demokráciáról beszélünk!

(12.40)

Van egy bizottság, ahová önök felelős embereket ültetnek, az elnök tesz egy javaslatot, és most meg akarják szüntetni azt a lehetőséget, hogy ha ez a bizottság úgy gondolja, hogy nem ez a megfelelő irány, és leszavazhatja az elnököt, hát ilyen ne legyen; az elnök majd egy személyben dönt ezekről a kérdésekről, a bizottsági tagok meg biodíszletként üljenek ott, és nyugodtan hajtsák végre azt, ami van. Hát ez a demokrácia? Nem, ez a diktatúra, amiről az előbb beszéltem. Egy olyan szervezetnél, ahol pont a diktatúra visszaéléseit kellene feltárni, önök egy diktatórikus rendszert próbálnak bevezetni. Szerintem ez egyáltalán nem elfogadható.

Az meg egy másik kérdés, hogy mindig önöknél meg kell keresni azokat a hátsó szándékokat, amiket egy-egy törvénnyel benyújtanak. Itt az elnökhelyettesre vonatkozó részt megmagyarázhatnák, hogy miért kellett beletenni. Gondolom, ennek vannak személyi okai.

És még beszélnek a javaslatban a módosításoknál, hogy az éves jelentések eddigi formájának az eltörlése indokolt, mert túl szigorú kötöttségeket tartalmazott, és mennyivel jobb lesz majd most, mert most majd sokkal érthetőbben tehetik meg ezeket a jelentéseket. Szerintem ezek ugyanúgy csak mondvacsinált kifogások és indoklások.

Aztán azt mondják, hogy ezt a nyilatkozattételt el kellene törölni, és nagyon jól megindokolják, hogy például olyan emberek, akik annak idején, mondjuk, állambiztonsági szervezet munkájában vettek részt, takarítóként dolgozhassanak, sőt elhangzott az, hogy takarítónőként. Nagyon életszerű! Tehát önök a taka­rítók miatt akarnak ezen a helyzeten változtatni. Biz­tos így van, nem kételkedhetünk! Biztos nagyon sokan olyanok, akik emberek haláláért voltak felelősek vagy emberek bebörtönzéséért vagy bármi egyéb, szegények már megbánták a bűnüket, de takarítóként még dolgozni szeretnének egy ilyen szervezetben. Ne dolgozzanak! Adjuk meg a méltóságát ennek a szervezetnek, hogy olyanok, akiknek köze volt az ál­lampárthoz, ne dolgozzanak takarítóként se egy ilyen szervezetben, dolgozzanak máshol takarítóként, ha ott akarnak. Mert önök jelen pillanatban ezt mondták. Ez nevetséges, ezek nevetséges indoklások!

És az, hogy ki kell tölteni egy nyilatkozatot, most ezen változtassunk: nem lehet kitölteni egy nyilatkozatot bárkinek? Le kellene persze ellenőrizni, hogy az a nyilatkozat megfelelő-e. Gondolom, azzal már lehettek önöknek problémáik, hiszen ‑ mint ahogy említettük ‑ nem hozták elő.

És ami a legfelháborítóbb az egészben, és Répássy képviselő úr ezzel indokolta, azt mondta, ahhoz, hogy feltárjuk a múltat, élő tanúk vannak, akik nagyon jól el tudják mondani, hogy hogy működött a pártrendszer, hogy működtek a különböző apparátusok és hasonlók, és most nem lehet ezekkel az emberekkel megbízási szerződést kötni. Micsodát? Megbízási szerződést! Tehát nem üldözik azokat az embereket, nem megpróbálják azokat az embereket pellengérre állítani, nem, önök szerződést akarnak kötni. Mondjuk, például ‑ hogy mondjak élő példát, mert önök nem mondtak, de én várnám ‑ Mátsik Györggyel. Miért ne fizetnének Mátsik Györgynek egy kis pénzt, ugye? Tudják, ki ez a Mátsik György? Az a vérbíró, aki elítélte azokat az embereket, aki kérte a halálbüntetést ügyészként azokra az emberekre, például többek között Mansfeld Péterre. És önök nyugodtan hagyják! Megvárták, amíg Mansfeld Péter 18 éves lesz, és kivégezték. És önök pedig hagyják a mai napig Mátsik Györgyöt nyugodtan élni. Luxusnyugdíjon, kiemelt nyugdíjon. Hiába tesz az ember feljelentést vele szemben, mert megtettük a feljelentést Mansfeld Péter testvérével, a POFOSZ-szal, Murányi Leventével együtt az ügyészségnél, elutasították a feljelentésünket. Sőt, utána már ez ellen nem is fellebbezhetünk. Nyugodtan, Mátsik György nem követett el semmit. Olyan elutasítást kaptam az ügyészségtől, amit akár írhattak volna a hatvanas években is, lényegében az volt leírva benne, hogy Mátsik György elvtárs a törvényeknek megfelelően cselekedett, és nem gond, hogy ő halálbüntetést kért például Mansfeld Péterre és még több emberre. Hát fizessenek neki, persze, jó, kössenek még vele szerződést! Mert Mátsik Györgyről szó lehet, hogyha ezt megváltoztatjuk.

De kiről lehet még szó? Kik lehetnek azok, akikkel önök még megbízási szerződést akarnak kötni? Egykori párttitkárok vagy egykori párttagok. Nem lehet, hogy esetleg olyan fideszes potentátoknak, akik jelen pillanatban érintettek lennének, hogyha normálisan feltárnánk és az ügynöklistákat nyilvánosságra hoznánk, nekik akarnak pénzt adni, csak most törvényesen nem tehetik meg? Akkor mit csinálnak?

Megváltoztatják a törvényt, mert az önök soraiban nagyon sok olyan ember van, ezt mindenki tudja, magas rangban is, aki kiszolgálta az állampártot. Ezért kellene erről nyíltan beszélni, ezért kellene nyilvánosságra hozni az ügynöklistákat. Hadd tudják meg a fiatalok is nyugodtan, hogy ebben az országban azok az emberek, akik másoknak kárt okoztak, akik családokat tettek tönkre, akik emberéleteket tettek tönkre, azok nyugodtan élik a világukat, magas rangban lehetnek a mai napig is. Vannak olyanok, mint Mátsik György, aki csak luxusnyugdíjon él, de vannak olyanok, akik meg különböző méltóságokat töltenek be, vagy itt ülnek az Országgyűlésben. Önök szerint ez jól van, 27 évvel az úgynevezett rendszerváltás után? És akkor behoznak ilyen törvényeket, amiken ilyen változtatásokat akarnak csinálni? És amikor a Jobbik benyújtja azokat a javaslatokat, amivel valóban tudnánk változtatást hozni, amit Mirkóczki Ádám elmondott, a lengyel példát, amikor benyújtjuk, akkor önök leszavazzák. Itt látszik, hogy akarnak‑e ebben az országban valódi elszámoltatást és valódi múltfeltárást, vagy nem akarnak. Önök nem akarnak.

És bármilyen jogi kifogásokat találhatnak, meg hivatkozhatnak bármilyen erkölcsiségre, ki kell jelenteni: önök nem akarnak elszámoltatást. Amikor ebben az országban elszámoltatás lesz, az akkor lesz, amikor a Jobbik kormányra kerül. Higgyék el, nagyon gyorsan meg lehet oldani, hogy az ügynöklisták nyilvánosságra kerüljenek, ha persze addig nem próbálják meg minél inkább eltüntetni ezeket, hogy ne lehessen majd fellelni őket. Az ügynöklisták kérdése egy nagyon fontos kérdés lenne, de ezzel nem foglalkoznak.

És még egy dologról szeretnék beszélni itt. Salacz László említette, hogy mennyire fontos az áldozatok emléke előtti tisztelgés. Hadd hozzak egy példát önöknek, igaz, hogy nem a NEB-ről van szó, hanem a Nemzeti Örökség Intézetéről, de mégiscsak jól mutatja, hogy Magyarországon a Fidesz kormányzása alatt az áldozatok emlékét önök mennyire tisztelik és mennyire próbálják ápolni. 2003 óta, amikor kimegy az ember az ’56-os forradalom évfordulója környékén a 301-es parcellába, akkor azzal találkozik, hogy van egy civil szervezet, civil emberek, akik soha nem kértek önöktől, az éppen aktuális kormányoktól és senkitől egy fillért sem, saját maguk kutatómunkájával minden áldozatról, aki kint van, akiről lehetett, beszerezték az arcképét, leírták, hogy mivel foglalkozott, leírták, hogy hol halt hősi halált, és minden egyes október 23-án kitűzik a 301-es parcellában a sírokhoz ezeket a képeket.

Megelégedésre, hiszen az áldozatok hozzátartozói is úgy gondolják, hogy ezzel arcot adnak azoknak az áldozatoknak, akik ott nyugszanak, nemcsak egy sírhelyet látnak az emberek, hanem látják, hogy kiről van szó. És megelégedésre működött ez egészen a tavalyi évig. A tavalyi évben úgy gondolta a Nemzeti Örökség Intézetének vezetője, hogy ez nem megfe­lelő; ezek a képek egyébként november 4-éig voltak kint, november 2-án összeszedette és kidobta a szemétbe ezeket a képeket, a kukatárolóban helyezték el. Onnan a civil szervezet tagjai visszakapták, majd én írtam egy írásbeli kérdést a Miniszterelnökséget vezető miniszternek, hogy engedélyezzék már ezeknek az embereknek kirakni idén is ezeket a képeket, hiszen ez emeli az ünnep, az emlékezés fényét. Azt a választ kaptam, hogy erről a Nemzeti Örökség Intézete dönthet, adjanak be egy kérvényt, és majd ők eldöntik.

(12.50)

Beadták a kérvényt ‑ elutasították. Azt mondták, hogy nem, ez hozzájuk tartozik, ezt majd ők csinálják, de ők nem csinálják! Felajánlották nagy kegyesen, hogy ha akarják, akkor adják oda nekik ezeket a dolgokat, és majd akkor digitális formában felhelyezik valamilyen honlapra, és akkor ott meg lehet nézni. Ennyit az áldozatok emlékéről, amikor, még egyszer mondom, civil emberek saját pénzből, saját idejükből teszik, önöktől semmiféle segítséget nem kérnek, és nemhogy segítenék ezeket az embereket, hanem meggátolják azt, hogy emlékezzenek ’56 hőseire.

Így állnak hozzá önök ehhez a kérdéshez, és én úgy gondolom, hogy ez felháborító. Annak a kormánynak, aki állítólag nemzetinek vallja magát, annak a kormánynak úgy hozzáállni a kommunista diktatúra időszakához, úgy védeni azokat a bűnösöket, akik még a mai napig is köztünk élnek, ez egyszerűen arcátlan és felháborító, és a Jobbik Magyarországért Mozgalom nem is fogja önöket soha támogatni az ilyesfajta törekvéseikben. Aztán természetesen, majd amikor nem szavazzuk meg ezeket a törvényeket, akkor majd eltelik fél év, és akkor önök majd fel fognak állni, és azt mondják, hogy a Jobbik nem akarta, mert ezt a törvényt is leszavazta, meg azt a törvényt is leszavazta, olyan törvényeket, amelyek valóban nem azt szolgálják, hogy Magyarországon végre igazságot szolgáltassunk, Magyarországon végre megismerhessék az emberek az igazságot, megismerhessék a bűnösök neveit. Amíg önök nem ilyen törvényeket hoznak ide a Ház elé, azokat mi nem is fogjuk támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)