Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.29.05:35:11 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

262. ülésnap (2017.11.28.), 122. felszólalás
Felszólaló Gúr Nándor (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:14


Felszólalások:  Előző  122  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. A közszolgálatban, az Országgyűlés Hivatala keretei között dolgozó emberek illetményfejlesztéséről, illetve egyéb juttatásairól esik szó e törvénytervezet tárgyalásánál. Én azt mindenképpen pozitívnak tartom és ítélem, hogy az Országgyűlés Hivatalában dolgozó, közszolgálatot végző emberek által hazavihető illetmények érdemi emelkedésére kerül sor. Tehát az alapvetésem az, hogy ez a dolog rendben van. Ez a dolog így rendben van, persze hozzá kell tennem azt is, hogy egy új életpályamodell kialakítása zajlik, ami gyakorlatilag egy „saját” életpályamodellről szól.

Sok sajátossága van ennek, vannak benne nagyon pozitív elemek is. Benne van az is, hogy 36 év szolgálati idő után kiemelt besorolási fokozatba lehet besorolni az embereket. Vannak benne olyan dolgok is, amelyek kérdőjelessé tehetők, hogy jó-e, hogy így van. Először is, egy teljesítményértékelésen alapuló differenciálás vagy annak a lehetősége, az illetmények differenciálásának a lehetősége tárulkozik elénk. Ez szerintem rendben van.

Van egy másik része is a dolognak, ami arról szól, hogy négyhavonta, azaz egyharmad évente gyakorlatilag ennek mindig a felülírására kerülhet sor. Ez szerintem bizonyos értelmű bizonytalanságot, biztonságérzetbeli hiányokat és még sok mindent szül. Nem hiszem, nem gondolom, hogy egy ember teljesítménye alapvetően egyharmad évnyi időtávlat rátekintése mellett mértékadó változásokat szenved el pluszos vagy negatív értelemben egyaránt.

(14.00)

Érdemes lenne felülgondolni azt, hogy ez nem a vegzálás kategóriája‑e ilyen értelemben. Vannak benne, mondtam, ezen túl olyan pluszosnak mondható elemek, amelyeket támogatni lehet. Példát mondok, az eddigi 25 évvel szemben 20 év után jár a jubileumi jutalom.

Amiket észrevételekként meg szeretnék fogalmazni ehhez a törvényjavaslathoz illesztetten, azok a következők. Mint a bevezető gondolatban mondtam, egy érdemi illetménynövekedésről szól az Országgyűlés Hivatalában dolgozók számára. Van még ilyen, további pluszos rész is a dologban, bankszámla-hozzájárulás, illetményszámlára történő utalás munkaadói átvállalása; ezek is helyes lépések, tehát nem ellenében beszélek. Csak persze ez úgy lenne jó, ha a közszolgálatban mindenütt így lenne, nem csak az Országgyűlés Hivatalában dolgozókat érintően.

Az illetmény meghatározásánál a törvénytervezet azt mondja, hogy a KSH egy évvel korábbi bruttó átlagkereset alapján kerül számításba vételre. Ehhez különféle szorzószámokat alkalmaz vezető vagy vezetőhelyettesi beosztásokban. A hivatali szerv vezetői havi alapilletménye 5,3-szorosa ennek az összegnek. Az ő helyetteseik alapilletménye pedig 4,3-szorosa ennek az összegnek, és persze ehhez még egyéb juttatások is társulnak, a vezetők esetében államtitkári juttatások, a helyettesek esetében helyettes államtitkári juttatások.

Nyilván látszik, hogy ez egy kellő, megfelelő mértékű megbecsülést jelent. A Ház elnökének, rajta keresztül a főigazgatónak vannak különösebb e melletti jogosítványai. Még olyan is, hogy eltérő szabályokat foganatosíthat, megállapíthat. Kvázi ilyen gumiszabályokat hívhat életre, bárkit felvehet akár, még azon kívül is, ami az egyéb peremfeltételek rendszerébe beleilleszthető.

A besorolásokat alapvetően két osztályban teszik meg, az I. és a II. osztályba, a felsőfokú végzettségű és a felsőfokú végzettség nélküliek esetében. A felsőfokúaknál az I. fokozatba sorolják azokat, akiknek megvan a felsőfokú végzettséget igazoló okmány, dokumentum, és ez a betöltéshez, a feladat ellátásához szükséges.

Ez megint egy szubjektív kategória egyrészt, másrészt azt gondolom, hogy mérlegelni kell mindig a felvételnél azt, hogy a feladatok ellátására olyan embereket foglalkoztassanak, akiket a végzettségük alapján a hozzájuk tartozó illetményekkel párosítva meg lehet fizetni.

Az alapilletmény eltérítésének lehetőségére is sort lehet keríteni. Akár 20 százalékkal csökkenteni lehet, akár 50 százalékkal pedig meg is lehet növelni. Nincs azzal baj, hogy ha ezt meg lehet tenni, ha növelni lehet, csak a csökkentésnél mindenképpen gondoskodni kell arról, hogy annak az indoklási háttere valós alapokon nyugodjon. Az, hogy a minimum a garantált bérminimum összege kell legyen, megítélésem szerint nem elvárás, hanem a törvényeknek való minimális megfelelés. A vezetők illetménypótléka, az alapilletményen túli illetménypótléka 20 százalékos mértéket tesz ki az alapilletményhez képest.

De hogy más részletkérdéseket érintsünk, továbbképzésekben vagy a teljesítményértékelések vonatkozásában, mint említettem, az olvasatom szerint gumiszabályok állnak a háttérben, a szubjektivitás nagymértékben meghatározhatja azt, hogy ki mikor, hol, mit és kit, hogyan, miképp értékel. A rendkívüli munkavégzés tekintetében azt írja a törvénytervezet, hogy 180 nap, amely időn belül a szabadidőt biztosítani kell, ki kell adni vagy meg kell váltani. Érdemes lenne összehasonlítani, mondjuk, a munkatörvénykönyv szabályozási rendszerével, ahol a megváltás kérdésköre és egyéb más kérdéskörök nem egészen így kerültek megfogalmazásra.

Cím adományozására is sort lehet keríteni, itt a foglalkoztatotti létszámhoz illesztett 20 százalékos mértékben, tehát minden ötödik embernek cím adományozására lehet sort keríteni. Ahhoz, amit az előbbiekben említettem, hogy az illetmények tekintetében mínuszosan 20, pluszosan 50 százalékos mértékű eltérítésre lehet sort keríteni, egy egyértelmű feltételrendszer, annak teljesítése kell legyen a háttérben, hogy ne a kiszolgáltatottság, ne a főnöknek való feltételek nélküli megfelelés legyen a háttérben, hanem az, ami egyértelműen fogható és alátámasztható.

(Ikotity Istvánt a jegyzői székben
Szávay István váltja fel.)

Én azt látom ebből a törvénytervezetből, hogy nem egyenszilárdságú. Nem egyenszilárdságú azok esetében, akik mondjuk, a közszolgálati munkatevékenységet végzik, és azok között, akik ügykezelői tevékenységet folytatnak. Ugye, az ügykezelők tekintetében és az adminisztratív háttérfeladatokat, fizikai tevékenységet ellátók vonatkozásában a mai jogviszonyok a tervezet szerint munkaviszonnyá alakulnak át, a munkatörvénykönyv keretei közé sorolódnak az emberek. Ez a 2011-ben rajzolódó és elfogadott munkatörvénykönyv alapján elég súlyos beszorítottságot hív életre, nem pluszos, hanem mínuszos beltartalmat is szül.

Szóval, mindezen észrevételek mellett a következő megállapításaimat szeretném megtenni. A növekvő illetmények a Magyar Szocialista Párt és az én részemről mindenképpen támogatandóak. Persze, azt szeretnénk, ha ez a közszolgálat egészére kiterjedne. És a mértékében sem lenne más. De ez nem igaz, ma ez sajnos nem tekinthető igaznak. A közszolgálat vonatkozásában nagyon sok területen mértékadó módon kevesebb forráshoz jutnak hozzá az emberek. Nem egységes életpályamodell alapján működtetik a közszolgálatot.

Biztos tudják, de ha nem, akkor szeretném jelezni, az illetményalap most már 9 esztendeje változatlan, 38 650 forint. Ebből 8 évet maguknak tudhatnak lassan. 38 650 forint. Nem volt Magyarországon a rendszerváltás pillanatától kezdve olyan kormányzati ciklus, ahol ez ne nőtt volna. Még az első Orbán-kormány időszakában is nőtt. Most, a második és a harmadik Orbán-kormány időszakában ez változatlan. Egyetlenegy árva fillérrel nem nőtt. Ez példátlan. Ez példátlan, mint ahogy mondtam, minden négyéves ciklusban volt növekedés, csak most, a második és a harmadik Orbán-kormány ciklusában nem. Ezen változtatni kell.

Visszatérve a törvénytervezet beltartalmához, szerintem azt is érdemes felülgondolni, hogy a négyhavonkénti teljesítményértékelés felülvizsgálatát célszerű, észszerű-e, jó‑e végigvinni. Nem olyan folyamatok megalapozását szolgálja-e, amely, mondom, a vegzálás kategóriájába is áteshet?

(14.10)

Nem olyan típusú folyamatok megerősítését szolgálja-e, ami a kiszolgáltatottságot erősítheti, ami a szubjektivitás tekintetében újabb bővülő mozgásteret biztosít a vezetői szintű dolgozók számára? Nem gondolom, hogy a feletteseinek a mindenekfeletti kegyeinek a keresése kell hogy meghatározza az illetmények, a kézbe vehető keresetek mikéntjét.

Ez a törvénytervezet, mint mondtam, egy körülhatárolható kör illetményének a szabályozásáról szól, de sokakról elfeledkezik. Tudom, erre azt mond­hatják, most erről van szó. Én meg azt mondom, hogy a most erről van szó mellett a közszolgálat egészében dolgozókat érintő egységes életpályamodell bevezetéséről és az illetményezési, bérezési rendszer kialakításáról kellene gondoskodni. A korábbiakban sokszor olyan törvénymódosítási javaslatokat nyújtottunk be, amelyek ettől a körtől bővebb kört érintettek, és a javaslataink az ő számukra is pozitív elmozdulást hozhattak volna. A Fidesz akkor ezt elutasította.

Most azt kérem önöktől, kormánypárti politikusoktól, hogy ezen törvény elfogadását követően ne elutasítsák ezt a gondolkodást, hanem a közszolgálatban dolgozó többi embert érintően is az intézkedések foganatosítására kerítsenek sort. Még egyszer hangsúlyozom: olyan szabályozási rendszereket próbáljanak meg összerakni, ami nem a szubjektivitáson alapul, és nem a főnöknek való mindenképpeni megfelelésen.

Senkitől egyetlenegy fillér többletet nemhogy nem sajnálunk, hanem azt mondjuk, hogy mindazt a forrást, amit oda lehet adni egy tisztességes munkavégzéssel szemben azért a munkavállalónak, a közszolgálatban dolgozónak, azt oda kell adni; de még egyszer, utolsó gondolatként is azt hangsúlyozom, hogy nemcsak az Országgyűlés Hivatala, nemcsak az Országgyűléshez tartozó hivatali háttér dolgozói számára, hanem a közszolgálat egészére. Ezzel kapcsolatban módosító javaslatot is nyújtunk be.

Azt szeretném kérni nagy tisztelettel önöktől, kormánypárti képviselőktől, hogy ezt majd támogassák. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  122  Következő    Ülésnap adatai