Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.12:11:54 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

209. ülésnap (2017.03.27.), 338. felszólalás
Felszólaló Csizi Péter (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:15


Felszólalások:  Előző  338  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

CSIZI PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt, a parlament keretei között is már többször beszéltünk a pécsi magasház évtizedes problémájáról. Volt, amikor azonnali kérdés formájában segítséget kértem a kormánytól, volt, amikor megköszöntem a segítséget, hogy egymilliárd forintot kapott a város, ami elegendő volt ahhoz, hogy lebontsuk. Most pedig azért vagyok itt, hogy túl azon, hogy kifejezzem a hálámat, azért egy kicsit szörnyülködjek is, és hogy számot adjak a tisztelt Háznak, ezen keresztül pedig Magyarország Kormányának, hogy miért is volt fontos közpénzt adni, hogy megoldódjon ez az évtizedes probléma, és hogy végre-valahára lebontásra kerüljön az az épület, amire egyébként a szocialista városvezetés idején közel 500 millió forintot költöttek.

De ne menjünk ennyire messzire! A pécsi magasházat 1976-ban adták át, és gyakorlatilag a szocializmus egyik büszkeségének tekintették. A cél akkor az volt, hogy Közép-Európa legnagyobb lakóépületét hozzák létre, és egy úgynevezett jugoszláv IMS-technológiát alkalmaztak, azzal az indokkal, hogy ha nagyobb földrengés lesz, mint ami egyébként addig Európában, Olaszországban, Torinóban megtörtént, akkor és csakis akkor ez a technológia, ami megvédi a lakókat. Hozzá kell tenni, hogy Magyarországon se azóta, se azt megelőzően ekkora földrengés, sőt még megközelítő sem volt. De akkor valahogy fontos volt, hogy megépítsék ezt a 82 méter magas panelházat, ami gyakorlatilag egyébként egy túlméretezett, túldimenzionált, extrém méretű épület volt. Semmi különös, a ’70-es években ezt így csinálták.

A szocializmus kiemelkedni vágyásának, a nemtörődömségnek és a szakértelemhiánynak egyébként sajnos meg is lett az eredménye. Már 1983-ban, az épület utólagos ellenőrzése során kiderült, hogy valami nincs rendben, túl gyorsan, pár évvel az átadás után az úgynevezett csomópontok, amelyek tartották a födémszerkezetet, elkezdtek rozsdásodni.

1990-ben egyébként kiürítették a házat, és egészen eddig közben 130 hasonló technológiájú épületet húztak fel Magyarországon, és mindenhol ugyanez volt a hiba. Hiszen a szocializmus idején nemcsak nagyot szerettek volna építeni, és nemcsak mega­lomán volt az építkezési, tervezési időszak, hanem még idejük sem volt, hogy a technológiát kivárják, ezért egy úgynevezett speciális kötésgyorsítót használtak, aminek az egyedüli hibája összefoglalva annyi volt, hogy a kötésgyorsítóhoz, illetve a malterhez sót adtak hozzá. Tudjuk nagyon jól, hogy ha sózzák a betont, a vasbetont, akkor gyakorlatilag rozsdásodik és korrodál. Olyan a só, minthogyha féregként kimarná a betont, és egyenesen megtámadná azokat az acélpilléreket, amelyek tartják az egész épületet.

1989 végétől, ’90-től ‑ ahogy említettem ‑ üresen állt az épület, a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült, hiszen ez volt Közép-Európa legtovább üresen álló lakóépülete. Mi, pécsiek pedig azt mondjuk, hogy a tehetetlenségnek a szimbóluma volt, mert nem elég, hogy akkori értéken sok millió forint pénzt áldoztak egy olyan technológiára, egy olyan épületre, ami a benne lakókat még egy évtizedig sem tudta szolgálni, azt követően, a ’90-es éveket követően, a kiürítést követően két évtizeden keresztül a szocialista városvezetés nem tudott az épülettel mit kezdeni.

Lehetett arról szó, hogy irodaházat kell belőle építeni, lehetett hallani szállodát, luxusszálloda kialakítását is, de talán a legszörnyűbb, hogyha visszaolvassuk 2003-ban Magyar Bálint oktatási miniszternek a szavait, aki úgy gondolta, hogy a gyermekeinket kellene a magasházba beköltöztetni, hiszen PPP-konstrukcióban kollégiumot szeretett volna létrehozni ebből az épületből. Abból az épületből, amire ‑ ahogy említettem ‑ 450 millió forintot már ráköltöttek, 450 millió forint egyébként akkor elegendő lett volna arra, hogy lebontsák az épületet, ami most 1 milliárd forintba került.

S végül a bontásnál derült ki, hogy nemcsak az volt a gond, ahogy említettem, hogy rossz technológiát alkalmaztak, hanem még ráadásul slendrián módon jártak el a kivitelezők, hiszen a csomópontokba volt, hogy a beton helyett az építési maradékot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), kesztyűt és cementespapírokat raktak bele. Köszönjük a kormány segítségét, hogy a szocializmus utolsó mementóját is segített lebontani. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  338  Következő    Ülésnap adatai