Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

RIZ GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Érdeklődéssel hallgattam képviselőtársaimnak a címben szereplő P-vitanappal kapcsolatos eddigi hozzászólásait. Ugyanis az lett volna a fő téma, hogy hogyan használja fel Magyarország az uniós forrásokat. A hozzászólók zöme az én olvasatomban kevésbé volt szakmai, sokkal inkább indulati, vagy pedig, úgy gondolom, hogy a parlament méltóságához nem illő módon reagálta le a mai eseményeket. Volt lőrin­ce­zés, rablózás, volt benne egyéb szófordulat is, amely nem a szakmaiságot, sokkal inkább az indulatiságot tükrözi.

Vagy van egy különös kicsengése is ennek a dolognak: éppen attól a párttól, amelynek a képviselője már nincs bent, van egy különös feelingje ‑ ahogy azt mifelénk mondják ‑ a megfeddésnek, amikor az előző miniszterelnökök egyike azt mondta, hogy a koalíciós partner tele van korrupciós ügyekkel; talán még emlékszünk erre az ominózus mondatra. Vagy arra is emlékszünk, hogy a külföldi multinacionális cég milyen technikákkal kell hogy visszajuttassa a két említett párt számára az alapítványokhoz azokat a forrásokat, amelyeket sikerült a projektekből megspórolni az ő számukra. Úgy gondolom, hogy különös, nekem üdítő színfolt volt Gyöngyösi képviselő úrnak a hozzászólása, amit én szakmainak tartottam a maga vehemenciájával együtt. Ő mindazt elmondta, ami a mai nap méltóságához nagyban hozzájárult.

Én Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képviselőként és megyei fejlesztési biztosként valamelyest rálátok a megye fejlesztési folyamataira. Az egyik olyan megyéről beszélünk, amelyik az elmúlt időszakban az egyik legtöbb forrásigényét nyújtotta be, és az egyik legtöbb forrás lehetőségét próbálja meg lehívni.

Miért? A kiegyenlítés szándékával. Azért, hogy azok az emberek, akik ott élnek, az egyik legnagyobb megyében ‑ hiszen a második legnagyobb megyéről beszélünk az országban ‑, a különféle tájegységeiben megtalálják a maguk számítását, és ne kényszerüljenek elvándorlásra, s az az ipar, amely helyben működik, próbáljon meg fölzárkózni, olyan minőségi elvárásoknak megfelelni, ami részben uniós, részben azon kívüli feltételeknek és igényeknek is bőven meg tud felelni.

Nos, el tudom mondani, és büszkén újságolom is, hogy a megyei fejlesztési források nagyjából három olyan területen értek célba, amelyek jó helyre kerültek, és úgy gondolom, hogy a bőségüknél fogva is segítettek a megye lassú-lassú felzárkózásához. Az egyik ilyen a gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program, amely a Miskolci Egyetem holdudvarában működő cégek számára bizony új technológiákat, lehetőséget és olyan ipari innováció beépítését is lehetővé tette, amely ma már minőségében is megfelelő beszállítókat tud produkálni azoknak a nagy cégeknek, amelyek meghatározzák a megye ipari övezeteinek vagy ipari tengelyének a jellemzőit.

A mezőgazdaság egy része is fel tudott zárkózni, hiszen a források megnyílása ‑ hiszen itt ma a vidékfejlesztés egyik olyan operatív programjáról beszéltünk, amelynek a forráskihelyezése még várat magára, ezt tudjuk mindannyian ebben a teremben, ez elhangzott a mai nap ‑ hozzá fog segíteni ahhoz, hogy a megye mezőgazdasága is részben a régi fényében tudjon újra, nem azt mondom, hogy tündökölni, de legalább megpróbálni szerepet vállalni az ellátórendszerek város környéki vagy az azon túli ellátórendszerek megteremtésében is.

Többen elmondták azt is, hogy hova ez a rohanása a kormánynak, miért kapkod a források kihelyezésével. Él még bennünk, legalábbis többciklusú képviselőkben, annak az emléke, hogy 2007-14 között az utolsó időszakban a forrásvesztés veszélyével nézett szembe Magyarország, pontosan azért, mert nem volt időben lekötve, nem volt időben kihelyezve az a forrás, vagy nem volt időben megjelentetve az az adott intézkedés, amelyre eséllyel lehetett volna pályázni. A kormány most ezt igyekszik elkerülni, ezért szabott magának szűk határidőt, hogy egyrészt megjelentesse a forráslehetőségeket, arra be tudjon fogadni forrásokat, és nyilván az elhúzódó technikai nehézségek miatt ‑ erre államtitkár asszony is utalt ‑, pontosan a bírálók számát, korlátos számát tekintve például a TOP-ok esetében, ahol a 272-es rendelet éppen azt szabályozza, hogy kik vehetnek részt az állami apparátusból bírálatban, milyen kompetenciákkal kell hogy rendelkezzenek. Elsősorban nyilván a műszaki terület az, ami egy szűk keresztmetszet a források bírálatánál. Tehát ismerve a magunk nehézségeit azért kell préselni időben a források kihelyezését, hogy esetleges megcsúszás esetén is még bőven bele tudjunk férni abba a lehetséges határidőbe, hogy a forrásokat időben, megfelelően tudjuk felhasználni, és eljusson azokhoz, akik ezt okosan, jól felhasználva hozzá tudnak járulni a hazai GDP növeléséhez.

Én a magam részéről ennyit terveztem gondolatként elmondani, és ezeket elsősorban a tartalmi jegyekhez igyekeztem volna hozzásorolni. Arra biztatnék minden ilyen jövőbeni vitanapon részt vevőt, hogy az indulatokat próbáljuk kizárni a teremből, és ha lehet, akkor észérvekkel próbáljunk meg hozzájárulni ahhoz a közös feladathoz, amely a több ezer milliárd forint jó felhasználását és elköltését jelenti az ország számára. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)