Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Köszönöm szépen a szólás lehetőségét. Mielőtt az érdemi vitát elkezdjük, gondolom, az eddigi két vitanap, most már harmadik vitanap hagyományteremtő szándékával, engedjék meg, hogy a kormány nevében a vezérszónoki felszólalásokra is reagáljak, illetve némi iránymutatást adjak, ami remélem, hogy a vitát áttereli a politikai szólamokon túl egy valódi szakmai és értékteremtő vita kategóriájába.

Sajnálom, hogy Gőgös képviselő úrnak kell a Szakács képviselő úrnak szánt mondanivalót végighallgatni, de képviselő úr felkészült politikusként tudja, hogy milyen dolog egyedül képviselni egy pártot.

(16.30)

Őszinte nagyrabecsüléssel hallgattam Szakács képviselő urat, már csak azért is, mert közel tíz percben megpróbálni elterelni a figyelmet a 4-es metró korrupciós ügyéről, ami, azt gondolom, hogy a legutóbbi vitanap óta egy igen aktuális témája kellene hogy legyen az MSZP-frakciónak, nem kis politikai kommunikációs teljesítmény. Az MSZP népszerűségét látva lehetséges, hogy tanácsadói babérokra fog törni, úgy gondolom, hogy megalapozott eredményeket tud ennek a Háznak a falai között is felmutatni.

De szeretnék némi ellentmondásra is rávilágítani, ami a képviselő úr által elmondottakból kiviláglik, méghozzá arról, hogy képviselő úr részben beszélt a KPMG-tanulmányról, és részben beszélt azokról a kritikákról, amelyek az európai uniós források felhasználása kapcsán felmerültek, csak éppen azt felejtette el hozzátenni, hogy Lázár miniszter úr szavai a 2014-2020-as ‑ (Dr. Szakács László belép az ülésterembe.) képviselő úr, tisztelettel köszöntöm ‑ idő­szakról szóltak, míg az ő kritikái alapvetően a 2007-2013-as időszaknak a kritikái voltak.

Ebben az ügyben sokkal hatékonyabban tudná feltenni a kérdéseit akár korábbi miniszterelnökének, Gyurcsány Ferencnek vagy annak feleségének, aki pont ebben az időszakban a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség korábbi elnökhelyettese volt; vagy második miniszterelnöküknek, vagy a harmadiknak a sorban, Bajnai Gordonnak, aki a kormányzása alatt szintén szolgálta a Szocialista Pártot. Hiszen azok a megállapodások, amelyek odavezettek, hogy Magyarország 2007-2013-as uniós fejlesztési időszaka az elszalasztott lehetőségekről szólt, az alapvetően ezeknek a politikusoknak és ezeknek a végrehajtóknak volt köszönhető, hiszen ki döntött, ha nem ők arról, hogy 2007-ben hogyan használjuk fel a Magyarország rendelkezésére álló uniós forrásokat.

Szeretnék abban is tiszta képet teremteni, azok a képviselő úr által kárhoztatott, azonban a vidék Magyarországa számára fontos beruházások, amelyek többek között a kastélyberuházásokhoz kötődnek, azok csak részben, de pont nem ebben a részében finanszírozottak az európai uniós forrásoknak. Egyre több hazai fejlesztési forrás áll rendelkezésre, ami lehetővé teszi azt, hogy ne csak az Uniótól visszajövő, hanem a magyar költségvetés által biztosított pénzekből is lehessen fejleszteni (Dr. Szakács László: Űrközpontot!), így az ön által említett emblematikus fejlesztések 99 százaléka a hazai költségvetés támogatásával (Dr. Szakács László: Űrprogramot!), nem pedig az európai uniós kassza terhére valósul meg.

Képviselő úr szóba hozta a korrupciót, és én se szeretnék elmenni emellett szó nélkül, már csak azért sem, mert Bana Tibor képviselő úrnak is ez a napirendjén szerepelt. Itt Szakács képviselő úr megemlítette az Ungár Klára által készített tanulmányt, ami a Mészáros-Tiborcz-Garancsi-Simicska-cé­gek­hez köthető ügyekről szól. (Dr. Szakács László: Nem, Lázár említette meg!) Ez a tanulmány, amit a politikai, illetve a kormányzati elfogultsággal egyáltalán nem vádolható ex-képviselő készített, azt mondja, hogy 2014-15-ben az akkori közbeszerzéseknek 4 százaléka jutott ‑ 4 százaléka! ‑ az ehhez a négy emberhez papíron vagy feltételezés alapján köthető 66 céghez. Tehát az összes korrupciós ügy, amit a kormányzat ellenzékeként ez a tanulmány elő tudott ásni, arról szól, hogy 66 cég a teljes közbeszerzési állomány 4 százalékát nyerte meg.

Amúgy ez egy nagyon érdekes tendencia, hogy amikor a korrupcióról beszél az ellenzék, akkor soha nem tényekről beszél, hanem hangulatokról beszél. Soha nem egy-egy céget és az amögött lévő teljesítményt állítja a vita homlokterébe vagy fókuszterébe, hanem személyeket (Z. Kárpát Dániel: Esetleg ezeknek a személyeknek vannak cégeik.), és nem veszi figyelembe azt, hogy azok a cégek, akik részben ‑ csak részben ‑ ezeknek a személyeknek a tulajdonában vannak, azok ténylegesen milyen piaci súlyt képviselnek, mert hogyha ezt megtennék, akkor láthatnák azt, hogy bármilyen csoportosítása a közbeszerzésen nyertes több száz cégnek Magyarországon ugyanezeket a számokat hozza, vagy adott esetben ennél jobb számokat is képes produkálni.

Ezért hogyha végezetül azt a kérdést tesszük fel itt, képviselő úr, szabadon, hogy mi az európai uniós fejlesztési források felhasználásának a célja, akkor az nagyon világosan összefoglalható, azt gondolom, két pont mentén. Az egyik a munkahelyteremtés, amelynek köszönhetően ma Magyarországon 600 ezer emberrel több dolgozik, mint amennyien dolgoztak 2010-ben, a másik a gazdasági növekedés, ami látható módon egyáltalán nem kötődik olyan mértékben az európai uniós kifizetésekhez, mint ahogy azt önök feltételezik. Hiszen ha ebben igazuk lenne, akkor 2016 első kilenc hónapjában, amikor az európai uniós források kifizetése a korábbi évek üteméhez képest jóval alacsonyabb szinten realizálódott, akkor nem lett volna olyan gazdasági növekedés, ami nyomában járt az azt megelőző évek igen ambiciózus számainak.

Bana képviselő úr több más ügyről is beszélt. Itt a korrupciós témában szeretném folytatni, már csak itt az előzőek okán, négy céget emleget, szemben azzal a 44 ezer céggel, aki nyert a 2007-2013-as időszakban. Én szeretném azt a helyzetet elérni, amikor ez a 44 ezer cég, aki potens vállalkozásként írható le Magyarországon, és aki képes ilyen típusú fejlesztési forrásokat felszívni, azok mindannyian, úgy a munkavállalóit tekintve, mint a tulajdonosait tekintve a Fidesz támogatói. Ezért dolgozik a kormány. Remélem, igaza lesz képviselő úrnak, és nem lesz olyan magyarországi vállalkozó, aki ne abban lenne érdekelt 2018-ban, hogy ismételten Orbán Viktor alakítson kormányt Magyarországon.

Ezért nagyon kérem, hogy amikor a pályázatokon nyertes cégeket megemlíti, akkor ne csak erről a négyről beszéljen, aki valamilyen okból kifolyólag elnyerte az ön tetszését, hanem beszéljen arról a 44 ezer vállalkozásról is, aki, azt gondolom, méltán lehet büszke az általa benyújtott pályázatra és az általa megvalósított fejlesztésre.

Képviselő úr, láttam, hogy nagyon komolyan felkészült erre a vitára, hiszen előre megírta a beszédét, ezért érdemes lenne néha egy-egy kijelentését valóban ellenőrizni is, hogy az valóban a politikai szólamokon túl a tényszerűségen is megáll. Hiszen kritizálta a kormányzatot azért, hogy kutatás-fej­lesz­tésre viszonylag kevés forrást használunk. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy a 2007-13-as időszakhoz képest, amelyben a kormány összesen 280-300 milliárd forintot fordított kutatás-fejlesztésre, ugyanez a szám 700 milliárd forintra emelkedett az új fejlesztési ciklusban.

Szeretném felhívni a figyelmét képviselő úrnak arra, hogy a magyar egészségügyet teljes egészében elmarasztaló gondolatai, majd a végén a vidéki egész­ségügyi ellátásban némileg mégis elismerő kinyi­latkozások mögött azért az van, hogy míg a közép-magyarországi régióban, tehát Pest megyében és Budapesten a kormánynak nincs lehetősége ilyen típusú fejlesztési forrásokat felhasználni az egészségügy fejlesztésére sem, addig a vidéki egészségügyi ellátóhálózat 2010 óta fejlődött a legnagyobbat az 1990-2010 közötti időszakhoz képest. Ami nem azt jelenti, félreértés ne essék, hogy elégedettek lennénk az egészségügyi ellátás színvonalával, de mégis ez a kormányzat volt az, aki megkezdte az egészségügyben dolgozóknak a bérrendezését. Mégis ez a kormányzat volt az, aki százmilliárdos nagyságrendben fordított a vidéki kórházak fejlesztésére, és mégis ez a kormányzat volt az, aki valóban azt mondhatta, hogy már a megyeközpontokban, a megyei kórházakban valóban európai mércével mérve is valóban jó minőségű és elfogadható, de még korántsem elégséges ellátást tudunk realizálni.

Az a kijelentése is nehezen értelmezhető Bana képviselő úrnak, amely szerint a kormánynak a keze vagy a kormánynak a támogatói szándéka alapvetően a fideszes önkormányzatok felé hajlik. Én sem Ózdot, sem Szegedet, sem Salgótarjánt nem tartom fideszes vezetésű városnak, ezért megnézném azt is, hogy például Szeged esetében több mint 300 milliárd forintnyi fejlesztési forrás realizálódott, Ózd esetében ugyancsak nagyon sok fejlesztés valósult meg az elmúlt időszakban, és Salgótarján esetében pedig miniszterelnök úr (Hegedűs Lorántné: A legkevesebb pénzt kapta!) pont a múlt héten írta alá azt a megállapodást, amelynek köszönhetően 60 milliárd forintnyi fejlesztési forrás érkezik abba a városba, amely igen elmaradott és talán a megyei jogú városok között a leginkább támogatásra szoruló település.

Balczó képviselő úr szóba hozta az európai uniós források és a hazai források arányát, amikor azt mondta, hogy 90 százalékát finanszírozzák a hazai fejlesztéseknek az európai uniós számok. Itt szeretném képviselő urat a kormány nevében tájékoztatni arról, hogy ez a szám megváltozott. 2010-ben nagyjából ez volt az arány, most már olyan 75-80 százalék közé tehető, tehát évről évre csökken az uniós források részaránya a teljes fejlesztési cikluson belül. Tavaly például a magyar adófizetőknek köszönhetően ezermilliárd forintos nagyságrendben álltak rendelkezésre hazai fejlesztési források, amit nem az európai uniós költségvetés, hanem a hazai költségvetés biztosított a hazai fejlesztésekhez. Ezt a tendenciát látva, lényegében 2010-től folyamatosan növekszik ez a szám, és szorul vissza az európai uniós támogatások aránya, függetlenül attól, hogy abban a kijelentésben önnek igaza van, hogy ezek ma dominánsan még mindig nagyobb súlyt képviselnek, mint a hazai fejlesztési források.

Képviselő úr beszélt az olcsó munkaerőről, mint a magyar gazdaság egyik versenyképességi tényezőjéről. Itt az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy miniszterelnök úr, ha jól emlékszem, 2011-2012 fordulóján szaúdi üzletemberekkel találkozva mondta el azt a beszédet, amelyben ez szerepelt. De hogyha ennyire nyomon követi miniszterelnök úr beszédeit, akkor ezt tegye meg a 2016. október-november környékén, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarában elmondott beszédével is, amelyben pont miniszterelnök úr jelentette ki, hogy Magyarországon véget ért az a korszak, amelynek a gazdasági növekedését az olcsó magyar munkaerőre lehetett alapozni, és amely mint kedvező tényező alkalmas arra, hogy külföldi működő tőkét hozzon az országba.

Hadházy képviselő urat szerintem most már méltóképpen lehetne Benedek Elekké is keresztelni, hiszen ködös víziók és annál kevesebb tényszerűség. (Dr. Staudt Gábor: Fideszes volt!) Jó lenne, ha a képviselő úr körbenézne azok körül a fejlesztések körül, amelyeket megemlít, hiszen ha ezt megtenné, akkor láthatná, hogy olyan fejlesztéseket citál rendszeresen a média nyilvánossága elé, amely fejlesztések vagy megvalósítási szakaszban vannak, vagy a kormány által is már szankcionált visszaéléseket tartalmaznak. Tehát képviselő úrnak sok sikert és több energiát kívánok a felkészülésre.

(16.40)

Schmuck képviselő asszony megfogadta múltkori tanácsomat a felkészülés tekintetében, de úgy látom, hogy még mindig nem vagyunk egy napirenden ‑ nem is baj, amiatt, mert teljesen más politikai nézőponttal rendelkezünk ‑, hogy hogyan kéne felhasználni ezeket a forrásokat. Ha megfogadnánk az LMP-nek azt a javaslatát, amely szerint ezeket a pénzeket Magyarországnak egyenesen arányos csomagokra bontva 2020-ig folyamatosan kéne felhasználnia, akkor legjobb esetben sem tennénk mást, mint konzerválnánk azt a különbséget, ami ma a magyar és német, magyar és francia vagy a magyar és brit vállalkozások között megvan.

Ezért azt gondoljuk, hogy két okból kifolyólag is a magyar kormánynak és a magyar gazdaságpolitikának az az érdeke, hogy gyorsan és hatékonyan használja fel ezeket a pénzeket. Az egyik ok a brexit. A britek kilépését követően ma a magyar kormányzat sem az Európai Bizottságban, sem pedig más európai uniós döntéshozó szervekben nem látja annak a garanciáját, hogy képes lesz az Európai Közösség rávenni arra a briteket vagy a franciákat ‑ vagy beszélhetnék bármelyik nettó befizetőről ‑, hogy a britek kieső befizetéseit pótolni tudja. Ezért ezt a pénzt az Európai Bizottság csak azoktól az országoktól fogja tudni elvenni, amely országok nem használták fel a rendelkezésükre álló lehetőséget.

Önnek valóban igaza van abban, hogy tervezésre van szükség. De a tervezés nem azt jelenti, hogy egyfajta szociálpolitikai eszközként az állampolgárok vagy a magyar cégek arányában, egyenlő arányban, lényegében részvételi alapon osztjuk szét ezeket a fejlesztési forrásokat. A fejlesztési források fókuszált beruházások kell legyenek, olyan célok mentén, amiket a magyar gazdaság támogat. És olyan típusú konzultáció, olyan típusú együttműködés, ami a magyar gazdasági szereplők és a kormányzat között van ‑ gondolok itt a kereskedelmi kamarákkal, a különböző szakági kamarákkal, gazdasági és vállalkozói érdekképviseletekkel folytatott egyeztetésekre ‑, nem volt 2010-et megelőzően. 2010-et megelőzően, az előző hétéves fejlesztési időszakban a kormány lényegében úgy döntött, hogy egy kedvező makrogazdasági klímában lényegében szociális alapon osztja fel a pénzeket, nem törődik semmivel, a politikai haszon maximalizálása érdekében nem tesz mást, mint minden társadalmi csoportnak enged valamit ezekből a forrásokból. Ha ezt így tennénk, akkor 2020 után, amikor várhatóan nem lesznek kohéziós források, nem lesznek ilyen típusú beruházási források az Európai Közösségtől, nem lesz magyar gazdasági növekedés. Csak akkor lesz magyar gazdasági növekedés, ha két szempontot figyelembe vevő vállalkozói kört támogatunk: azt, amelyik munkahelyeket tud teremteni, és azt, amelyik tud gazdasági növekedést garantálni. Azok a vállalkozások, amelyek ehhez a célhoz hozzá tudnak járulni, kaphatnak támogatást, azok a vállalkozások, amelyek pedig nem tudnak hozzájárulni, nem kaphatnak ilyen típusú kormányzati vagy uniós támogatásokat.

Morvai képviselő asszonynak is szeretnék reagálni, illetve ha segít nekem abban, hogy a hölgy, aki önnek a panaszait elmondta, ahhoz valami elérhetőséget kaphatunk, akkor az összes pályázati konstrukciót, ami szerintem részben válaszol ezekre a kérdésekre, meg fogjuk osztani velük, hátha tudnak ebben a tekintetben is előrelépni.

Azt azonban mindenképpen szeretném megemlíteni képviselő asszonynak, hogy ez a kormányzat volt az első, amely 2010-ben nemcsak beszélt a vidék fontosságáról, hanem 2010 után tett is ezért. Gondolok itt például arra, hogy az európai uniós források tekintetében a területfejlesztési operatív program forrásait nem Budapesten költjük el, hanem minden megyével kötött a kormány 2013-ban egy megállapodást, amelyben a megye, a megyei közgyűlésre, ahol a politikai sokszínűség is megjelenik, és a megyei kereskedelmi kamarákra támaszkodva leadhatta azt a fejlesztési tervet, hogy hogyan kell a munkanélküliség ellen küzdeni Szabolcsban, és hogyan kell Vas megyében. Ugyanaz a kérdés, és egymástól két teljesen különböző válasz. Ezekre a programokra több mint 500 milliárd forintos elkülönített forrást nyújtott a kormány 2013 óta és nyújt folyamatosan.

De ha ön a mezőgazdaságról beszélt például, azt, hogy a nagybirtokosok támogatását megszüntettük a pályázatos források tekintetében, a földalapú támogatásoknál nem tudjuk megtenni, hiszen a földalapú támogatások logikája pont az, hogy amekkora földet birtokol valaki, területnagyság-arányosan kap fejlesztési támogatást. De pályázati forrásoknál meg tudtuk tenni, és azt mondtuk, hogy alapvetően a 300 hektáron gazdálkodó vagy az annál kisebb területnagyságon gazdálkodó családoknak és közepes vállalkozásoknak szeretnénk olyan támogatásokat adni, ami technológiailag fejleszti ezeket a kisebb családi cégeket. Miért? Mert valóban igaz, hogy Magyarország Európa éléskamrája, illetve volt 1990-ig. De azt is meg kell nézni, hogy 1990-ig a magyar mezőgazdaság technológiai ellátottsága az akkori színvonalnak megfelelően európai viszonylatban is példaértékű volt.

Ez a technológia 1990 és 2010 óta lényegében eltűnt. Abban a húsz évben nem történt más ezzel a technológiával, mint az amortizáció. És mit támogatott Magyarország 2007 óta? Alapvetően pont azokat a mezőgazdasági ágazatokat, ahol a legkisebb emberi munkaerőigényre van szükség, és ennek köszönhetően találkozunk akár az országból történő elvándorlással fiatalok és a mezőgazdaságból élő második generációs emberek esetében, akár pedig a Budapest elszívó hatásával.

Pont ezért azt mondtuk, hogy degresszív támogatáspolitika kell, szembe kell fordulni a földbirtokos nagygazdákkal, és azt kell mondani, hogy minél ki­sebb, minél optimálisabb körülmények között gazdálkodik egy család vagy egy kisebb közösség, annál több támogatást kell adni, ezért a földalapú támogatások mellett a pályázatos mezőgazdasági támogatások mindegyike degresszíven történik, és alapvetően a technológiát és a munkahelyigényes ágazatokat fejlesztve. Ezért ha megkapjuk a kontaktokat, minden kérdésre konkrét pályázati konstrukcióval fogunk válaszolni az önt is megkereső hölgynek.

Tisztelt Elnök Úr! A felvezetőben ennyit gondoltam. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)