Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HADHÁZY ÁKOS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon bizarr ez a mai vitanap, ugyanis tulajdonképpen egy tanulmány eredményét tárgyaljuk meg, amit a KPMG készített. Megnéztem a közbeszerzési oldalon, hogy ezt mennyi pénzért tette, 350 millió forintért készítette el ezt a tanulmányt. Ha azt is megnézzük, hogy egy évvel korábban 24,9 millióért bízták meg, nagyon érdekes módon, éppen a nyílt közbeszerzés értékhatára alatt, akkor már azt mondom, hogy tényleg érdekes lehet. Ezt a 350 milliót is úgy nyerte, ahogy a legtöbb közbeszerzést szokták nyerni, egyetlenegy pályázóból kapta meg gyorsított eljárásban a lehetőséget.

Azonban nagyon elképesztő, amiről beszélünk. Tehát itt nagy sikerként mondják kormánypárti politikusok, hogy már az összes projektet kiírtuk, már most, ennek a ciklusnak az elején meghatároztuk azt, hogy mire fogjuk elkölteni ezt a pénzt. Ez olyan, mint ha azzal dicsekednénk, hogy mi ész nélkül tudjuk kidobálni és elégetni ezt a pénzt. Egy hasonlatot hadd mondjak, olyan ez, mint ha valaki a kandallóba egyszerre bedobja a fát. Az lehet, hogy nagyon-nagyon meleg lesz egypár pillanatig, aztán ellobban az egész, elég néhány perc alatt, és utána pedig ott lesz a hideg, ott fogunk fázni. A meleg káros is lehet, ha túl meleg van. Ugye, ha nagyon sok ilyen pénzt adunk olyan cégeknek csak azért, hogy elégessük azt a pénzt, amelyek tudottan nem fogják azt felhasználni, nagyon sok ilyen példát mutattam be, az egyik kedvencem a bicskei tápszergyár, ahol körülbelül 50 gödröt ástak az 500 millió forintból, tehát ha ilyen cégeknek adjuk ezeket a pénzeket, akkor a végén ezek a cégek jutnak előnybe, és egyre több svindler cégünk lesz, ahelyett, hogy egyre több életképes cégünk lenne.

Egy jó hír van ebben a nagy rohanásban. Az az, hogy önök sem bíznak abban, hogy 2018-ban kormányon lesznek, vagy legalábbis megkérdőjelezik ezt a dolgot, ezért próbálják elkölteni, lekötni minél inkább ezeket a pénzeket.

Hadd mondjak egy másik hasonlatot is, amihez lehetne ezeknek a pénzeknek az elköltését hasonlítani. Ha valaki Erdély felé Bánffyhunyadon átutazik, akkor látja azokat a félkész, sokemeletes, réztetejű palotákat, amiket roma vállalkozók építettek, amikor valamilyen pénzhez jutottak, valószínűleg nem túl tisztességes módon. Ezeket megépítették, és amikor a pénz elfogyott, ezek ott maradtak emlékművekként. (Bánki Erik: Ez hogy jön ide?) Úgy jön ez ide, tisztelt képviselőtársam, hogy tele van az ország ilyen emlékművekkel. Nagyon sokat fel lehetne sorolni, többek között Bicskén ez az 50 gödör, amire 500 millió forintot költöttünk. Egyet mondtam. Van egy híd is, ami nem épült meg, híd a munka világába. Az ön képviselőtársa építette volna, de inkább aztán azt az 1,6 milliárd forintot már le sem merték várni. És lehetne folytatni.

Nagy bűn ez, történelmi bűn ez. Sajnos, most már az új ciklusról beszélünk, és azt látjuk, hogy az új ciklusban ugyanaz folytatódik, mint a 2007-13-as ciklusban. Hiába mondanak mást, látjuk, hogy ugyanúgy mennek a romaprogramok, ugyanolyan mentorok vannak. Az országos romavezetők nagyapja is, az apja is meg az unokatestvére is mentor, a tanodákat láttuk, hogyan osztották ki azoknak az embereknek, akik soha életükben ilyennel nem foglalkoztak. Megkapták a 30 millió forintot, a nemzeti rugalmassági terv tovább dübörög, és a „családbarát ország nonprofit kft.” is, amelyik átvedlett egy magyar vitorláskikötő kft.-ből, az is megkapott 6 milliárd forintot.

(Gelencsér Attilát a jegyzői székben
Földi László váltja fel.)

Azonban talán a legfontosabb kérdés, amit itt a mai adatokról el kell mondanunk, az az, hogy hogyan merik ezeket megcsinálni. Én nagyon sokat gondolkodom, hogy merik ezeket a költéseket, ezeket a nyílt lopásokat megcsinálni. Azért merik megcsinálni, mert nagyon jól tudják, hogy Brüsszel, az átkozott Brüsszel nem ellenőrzi ezeket a pénzeket. Ez nem igaz. Azt mondják, arra hivatkoznak, hogy van egy OLAF. Az OLAF-ban összesen dolgozik, mondjuk, 150 ember, Magyarországra jut, mondjuk, 6 ember. Ezért merik ezt megcsinálni, ezért tudnak mosolyogva belemenni ezekbe a dolgokba.

Azt mondják, borzasztó cinikusan, eszméletlen volt ma hallani, hogy ezeknek a pénzeknek csak az 5 százalékát tették el a kormányhoz közeli emberek, a miniszterelnök veje, a miniszterelnök jóbarátja, a felcsúti gázszerelő. A 10 ezer milliárdnak az 5 százaléka 500 milliárd forint. 500 milliárd forint! Illetve van egy másik szám, amivel itt dobálóztak, hogy elvileg 2014-ig az Európai Unió a számláknak csak 8 százalékát kifogásolta, utána csak 3 és 5 százalék között volt ez a szám. Persze, ha azt nézzük, hogy 2014 és ’15 között tízszer annyi pénzt költöttünk el, annak a 3-5 százaléka jóval több, mint az azt megelőző pénzek 4 százaléka. Hogyan merik tehát megtenni?

Nincs olyan szerv igazán Brüsszelben, amelyik ezeket a pénzeket ellenőrizné. Ezeket a pénzeket magáncégek ellenőrizték, sok milliárd forintból ellenőrizték ezeket a pénzeket, olyan magáncégek, amelyek hétfőn ellenőriztek, kedden meg benyújtották a projektet, és utána, mondjuk, a Széchenyi Programirodánál napi 200 ezer forintért 2015. de­cember 22-én csináltak valamilyen oktatást. Ilyen ellenőrzések voltak.

(16.10)

Hogy miért merik megcsinálni, arra is kaptunk ma választ, éppen önöktől, amikor felemlegették a metróügyet. A metróügy, azok a problémák, azok a csalások, amelyek felmerülhettek a metróügynél, ezek 2006-ban, 2007-ben történtek. Nagyjából elértük az elévülési időt, ezért merik önök megcsinálni. Nagyon jól tudják, hogy mennyi idő kell addig, amíg valamilyen ügyből ügy lesz. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Elképesztő, tényleg elképesztő.

(Ikotity István elfoglalja jegyzői székét.)

Tehát még egyszer mondom, ezeknél az ügyeknél történelmi bűnt követnek el. Hiába magyarázzák. Történelmi lehetőséget veszít el Magyarország. Biztos, hogy meglesz a következménye az önök részéről is. Köszönöm szépen.