Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. A kimagasló sporteredmények mindenképpen elismerésre méltók. Nem véletlenszerű, hogy nem 2017-ben, hanem már egy hosszú időre visszatekintve, húsz éve működik ez a rendszer. 1997, mint ahogy a Ház falai között elhangzott, az a pillanat, időpont, amikor gyakorlatilag az életjáradék formátuma megjelent.

Nyilván az eltelt húsz esztendőben több változás is bekövetkezett, ezeknek a változásoknak az eredményei azok, amelyekről államtitkár asszony is szólt, az, hogy gyakorlatilag a sportolókon túl az edzők vagy épp a nevelőedzők is számításba vételre kerültek, vagy épp az özvegyek is érintetté váltak. Ez megítélésem szerint helyes. Ilyes értelemben a járadékban részesülők körének és az ebben a körben részt vevők számának nagyságrendje abszolút mértékben nem tekinthető túlzottnak. Teljesen rendben van a dolog; igen, a kimagasló eredményeket célszerű és szükségszerű is elismerni. És ha egy hatályos törvény olyan sajátosságokat hordoz magában, ami hátrányt jelent példaként azokra nézve, akik 2012 előtt szereztek érmet, de elsősorban, mint ahogy elhangzott államtitkár asszony részéről is, az életkorukból fakadóan még nem adták be az igényüket az olimpiai járadék iránt, akkor ennek a lehetősége legyen meg. Ilyen értelemben ez megítélésem szerint teljesen helyénvaló.

Van egy másik dolog is viszont, amit mindenképpen a törvénytervezet tárgyalása kapcsán el kívánok mondani. Az, hogy személyesen, de nyugodtan mondhatom a Magyar Szocialista Párt részéről is, az olimpiai és a paralimpiai eredmények nem szabad, hogy elváljanak egymástól. A teljesítmények között nincs, és nem lehet különbség. Mindegyik egyedülálló és mindegyik kiemelkedő, egyenként és külön-külön is. Én méltatlannak érzem, és méltatlannak tartom azt, hogy például a különféle fogyatékossággal bírók esetében vagy emiatt megkülönböztetés van. Nem a járadék vonatkozására gondolok itt elsődlegesen, hanem, mondjuk, a különféle díjazások vonatkozásában.

Olybá tűnik, mintha a paralimpikonok ilyen értelemben ‑ a szóhasználatot sem szívesen teszem ‑ másodrendűek lennének. Nem azok, nem!

(16.30)

Ugyanolyan vagy még fokozottabb teljesítmény van a hátuk mögött, mint bárki másnak. Nem szabad, hogy ez az érzet uralkodóvá váljék. Ilyen értelemben változtatni kell azon a gyakorlaton is, ami a díjazásban való részesítés tekintetében ma különbséget hordoz magában.

Mondhatom tehát, hogy nemcsak én, hanem a Magyar Szocialista Párt azért száll síkra e tekintetben, hogy azonos juttatásban való formátum kialakulása honosodjék meg, azért, hogy ne legyen különbség az olimpikon és a paralimpikon között.

Egyébként pedig zárómondatként a törvényjavaslathoz illesztetten csak azt az egy mondatomat ismétlem meg, ami arról szól, hogy minden olyan törvényváltoztatásnak helye van, ami gyakorlatilag nem kedvezőtlenebb, hanem kedvezőbb helyzetbe hozza mindazokat, akik tetteikkel, kimagasló sportteljesítményeikkel Magyarországnak dicsőséget hoznak. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. Elnök úr, köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)