Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.28.20:10:46 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

225. ülésnap (2017.05.18.), 110. felszólalás
Felszólaló Banai Péter Benő
Beosztás Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:16


Felszólalások:  Előző  110  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Alelnök Úr! Ha megengedi, az egyik idézetével kezdeném a hozzászólásomat. Ha jól írtam fel, ön azt mondta, hogy a szakmai hitelességnek költségvetési hatása lehet. Azt gondolom, hogy pont a gazdaságpolitika és pont az éves költségvetések összeállításakor tudjuk, hogy mit jelent a szakmai hitelesség. Pont a gazdaságpolitika, pont a költségvetési politika mutatja meg azt, hogy egy adott kormány gazdaságpolitikája, költségvetése hiteles-e vagy sem. Itt nem szójátékot szeretnék tenni, de a hitelesség azt is mutatja, hogy egy adott gazdaságpolitika, adott költségvetés-politika fenntarthatóságát mutatja, hogy a pénzügyi befektetők adnak-e hitelt vagy sem.

Tudjuk, hogy volt olyan időszak, amikor piaci befektetők nem adtak hitelt a magyar államnak, mert úgy ítélték meg, hogy a gazdaságpolitikája nem hiteles, nem fenntartható. Most más a helyzet. Nézzük meg a számokat! (Mesterházy Attila közbeszól.) Nézzük meg a számokat! Azt látom, hogy igaz, hogy a mostani pénzpiaci környezet kedvezőbb, mint volt jó pár évvel ezelőtt (Mesterházy Attila: Így van!), de abban, hogy ma sokkal hitelesebb, ha úgy tetszik, a szó szoros értelmében sokkal olcsóbb a magyar állam finanszírozása, abban a nemzetközi környezet mellett a magyar kormány és a magyar jegybank érdemi intézkedései is szerepet játszott. Az az állításom, hogy ma sokkal hitelesebb a pénzpiaci és intézményi befektetők számára Magyarország, mint volt az korábban.

Ez a hitelesség, abban bízom, a 2018. évi költ­ség­vetésitörvény-javaslatot is övezi, az a hitelesség, amely nemcsak a pénzpiaci, hanem a reálgazdasági befektetők értékítéletében is tükröződik. Ismétlem: a ’18-as költségvetés jellemzésének, a gazdaságpolitikának, ennek a költségvetési politikának az íve, a meghatározó prioritásai változatlanok 2018-ban is, mint a megelőző években. Alelnök úrral abban abszolút egyetértek, hogy minden gazdaságpolitikának van egy íve, és a költségvetésnek vannak prioritásai. Ez az előttünk fekvő költségvetésitörvény-javas­lat­ban azt jelenti, hogy a munkára, a családra és a biztonságra fókuszál a költségvetés. Ezért is hívjuk a munkából élők költségvetésének.

Rátérve arra a gondolatra, amit az alelnök úr mondott, hogy a felsőoktatással, illetve a tudománnyal mostohán bánik egy ország, a kormány, engedje meg, hogy a munka szemszögéből közelítsem meg a felsőoktatást. Azt gondolom, hogy a diplomaszerzés nem szabad vagy nem célszerű, ha csak l’art pour l’art diplomaszerzés. A diplomaszerzésnek és a felsőoktatási képzésnek az a lényege, hogy a felsőoktatási képzéssel, diplomával bíró fiatal vagy idősebb munkavállaló hasznát vegye annak a tudásnak (Dr. Hiller István: Így van!), amit megszerzett. Ezért alapvető kérdés, hogy milyen a felsőoktatás struktúrája. Alapvető kérdés, hogy az a struktúra, amely a magyar felsőoktatást véleményem szerint 2010-11 tájékán jellemezte, az vajon összhangban volt azzal az igénnyel, hogy a felsőoktatást elhagyók olyan ismeretekkel bírjanak, amit a munkaerőpiac honorál. Az az állításom, hogy az adatok nem ezt mutatták.

Az én véleményem szerint, amikor a magyar kormányzat az államilag finanszírozott helyek meghatározásával változtatott a felsőoktatás struktúráján, akkor pont annak érdekében tette ezt meg, hogy a frissen diplomázottak a diplomájukat értelmesen, jövedelmet termelő módon tudják felhasználni. Hozzáteszem: olyan módon tudják azt felhasználni, hogy olyan munkakörben dolgoznak, amire a diplomájuk lehetőséget ad. Tehát ez egy olyan ‑ azt gondolom ‑ strukturális jellegű változás volt az elmúlt évek­ben, amely a munka szempontjából talán érdemi módon módosított a felsőoktatás struktúráján.

Az összegeket tekintve kétségtelenül vannak olyan évek, ahol a felsőoktatás állami támogatásának nominális növekedése kisebb volt, mint a gazdaság bővülésének mértéke. Ez pozitív szemszögből is értékelendő. Azt is látni kell, hogy az előttünk lévő költségvetésitörvény-javaslat magában foglalja a felsőoktatási dolgozók, kutatók béremelésének harmadik ütemét, újabb 5 százalékpontos növelését. A felsőoktatási kiadások ennek köszönhetően is bővülnek azzal együtt, hogy a felsőoktatásban dolgozók után a munkáltatóknak, az egyetemeknek, a főiskoláknak a szociális hozzájárulási adó után kevesebb forrást kell fizetni.

Ha megengedi, alelnök úr, ezzel azonnal meg is válaszolnám a Tudományos Akadémia kapcsán feltett kérdését. Vannak olyan kiadási tételek a Tudományos Akadémia fejezetében, amelyek valóban alacsonyabbak kizárólag azért, mert ugyanazt a munkát, ugyanazt a bért, vagy adott esetben az 5 százalékponttal nagyobb bért összességében kevesebb munkáltatói kiadással lehet teljesíteni, hiszen nagyobb mértékben csökken a munkáltatók által fizetett szociális hozzájárulási adó, mint ahogy a bruttó bér növekszik. (Dr. Hiller István: Kizárólag ez az ok?) Ez, kizárólag ez az oka az ön által látott egy-két területen a csökkenésnek. Ha ettől a tételtől megtisztítjuk a Tudományos Akadémia költségvetését, akkor 2018-ban összességében a Tudományos Akadémia több forrással rendelkezik, mint 2017-ben. Remélem, hogyha a Tudományos Akadémia kormánytól független vezetőitől ezt az alelnök úr megkérdezi, az érintett vezetők ezt meg fogják erősíteni.

Azon túl természetesen, hogy az általam említett béremelés a tudományos dolgozóknál is érvényesül, a tudomány területén szerintem nemcsak 2017-tel érdemes összehasonlítani a jövő évi költségvetési javaslatot, hanem az előző évekkel. Azt látjuk, hogy van egy olyan Lendület-program, amely pont azt célozza, hogy a külföldön tapasztalatot szerző fiatal tudósok hazajöjjenek és tudásukat a magyar gazdaság számára hasznosítsák. A fiatal kutatók támogatására is van külön előirányzat, de infrastruktúra-fejlesztésre is.

Három olyan területet mondtam, amely 2010 előtt nem szerepelt a Tudományos Akadémia költségvetésében. Ha a gazdaság szemszögéből nézzük a felsőoktatást, a gazdaság szemszögéből nézzük a tudományos tevékenységet, akkor azt is el kell mondanunk, hogy a sokszor idézett hazai források mellett az európai uniós források struktúráját is úgy módosította a kormányzat, hogy a 2007-13-as időszakhoz képest a kutatás-fejlesztési, innovációs jellegű források arányát megnégyszerezte.

(16.30)

Ezek a források a GINOP nevű operatív programban szerepelnek. Ennek a területnek a kiemelt jellegét az is mutatja, hogy az operatív programnak a nevében is megjelenik az innováció, és ahogy említettem, a kutatás-fejlesztési-innovációs források jelentősen bővülnek.

Abban bízom tehát, hogy a felsőoktatás megújításával, a kutatás-fejlesztési források bővülésével olyan munkaképes, felsőoktatási diplomával rendelkező munkavállalók fognak rendelkezésre állni a ma­gyar gazdaság számára, akik biztosítani fogják azt, hogy az a gazdasági növekedés, amit az elmúlt években láttunk, és ami az Európai Unió átlagát érdemben meghaladta, a következő években is fennmarad, és természetesen ez nemcsak makrogazdasági szinten fontos vagy talán elsősorban nem makrogazdasági szinten fontos, hanem az egyén boldogulása szempontjából fontos.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  110  Következő    Ülésnap adatai