Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SCHANDA TAMÁS JÁNOS innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a vitában elhangzottakat. Jó, hogy erről a kérdésről a késői óra ellenére is tudunk beszélni.

Engedjék meg, hogy megpróbáljam magamat visszafogni azokban a kérdésekben, amelyekről a képviselő úrral itt most már órák óta vitatkozunk  én most már sokadszorra mondom el az érveimet, és a képviselő úr mintha nem akarná meghallani ezeket a szempontokat, nem akarná meghallani egyébként a kérdéseire adott válaszokat , ezeket csak nagyon-nagyon óvatosan próbáljam megismételni, mert úgy látszik, a képességeim korlátosak abból a szempontból, hogy megértessem frakcióvezető úrral, képviselő úrral, hogy a kérdéseire megvannak a megfelelő válaszok.

Egy-két dologban fontos, hogy részben reagáljak, részben pedig valóban véleményt tudjunk cserélni. Egyrészt ön újra és újra a kiszervezésről és a közvagyonnak valamifajta magánosításáról beszél. De, képviselő úr, ezt számtalanszor megvitattuk már, hogy ez egy nevetséges álhír. Ez egy nevetséges álhír, amit ön kizárólag azért szajkóz és azért ismételget folyvást itt az Országgyűlésben, a Facebook-oldalán és azokon a felületeken, amelyeken megjelenik, és teszik ezt a baloldali képviselőtársai is, mert nem akarják elismerni, hogy itt nagyon nem erről van szó, és nem akarják belátni, hogy itt egészen más a helyzet, hanem megpróbálnak ebből valamifajta politikai purparlét és politikai tőkét kovácsolni. Csak azért vagyok szomorú, és azért kell ezt itt most elmondanom, mert szerintem mélységesen bántó dolog az, hogy egy ilyen komoly kérdésről, mint a felsőoktatási intézmények versenyképesebbé tétele, amely tekintetében én tényleg azt hiszem, Magyarország jövője, a magyar fiatalok jövője ezen a kérdésen múlik, erről egy ilyen alacsony színvonalú vitát vagyunk kénytelenek folytatni, amelyben önök újra és újra nem igaz vádakkal illetnek, nem bennünket, hanem a törvényjavaslatot, ami le van írva, világos és egyértelmű. A magyar nyelv szabályai, a jogszabályok értelmezhetősége, minden alapján világos és egyértelmű. Szó sincs arról, hogy a közvagyon magánvagyonná válna. Nem tudunk érdemi kérdésekről beszélni, nem tudunk arról beszélni, hogy hogyan tudunk segíteni az intézményeknek abban, hogy jobbá váljanak, hogy versenyképesebbé váljanak, hogy egy jobb felsőoktatás legyen Magyarországon, mert önök valami politikai boszorkánykonyhában, a DK vagy a baloldal centruma környékén, tudom, önök messze vannak ettől, de mégis ott a központban, ahol a valódi döntések születnek a baloldalon, kitalálták, hogy akkor most ezt kell témává tenni, hogy itt valamilyen oknál fogva a közvagyonból magánvagyon lesz. De hát ez nem igaz, képviselő úr! Bárhányszor mondja ezt el, attól még nem lesz ez igaz. Nem erről van szó. Világos, hogy itt egy közfeladattal terhelt vagyonátadásról van szó egy közérdekű vagyonkezelő alapítvány számára, ahol kizárólag a közfeladat ellátásához lehet felhasználni a meglévő vagyont. Csak arra lehet felhasználni, semmi másra. Arról szól, hogy ezt a vagyont arra lehet használni, amit az Országgyűlés egyébként feladatául szab ezeknek az alapítványoknak, jelen esetben a pécsi egyetemnek. Erre lehet felhasználni. Mondhat itt bármit, de ez van ide leírva. Kár ezzel terhelni a magyar közbeszédet, kár ezzel hergelni egyébként a magyar felsőoktatás szereplőit, még akkor is, ha önök azt gondolják, hogy rövid távon ez valamifajta hasznot hozhat önöknek politikai szempontból, miközben itt valójában egy sokkal komolyabb kérdésről van szó, egy nemzetstratégiai kérdésről van szó, és kár, hogy erről ennyit kell beszélni, és újra és újra minden törvénynél meg kell hallgatni az önök teljesen félrevezető hozzászólását.

Abban viszont egyetértünk, csak hogy egy ilyen dolgot is mondjak  több ilyen dolgot szeretnék mondani, mert vannak egyetértési pontok közöttünk, frakcióvezető úr , az egyik a pécsi egyetem szerepe. Valóban, a régió szempontjából a pécsi egyetemnek meghatározó szerepe van nemcsak az oktatás területén, nemcsak a kutatás területén, hanem van társadalmi felelősségvállalása, van egy harmadik missziója, szerepe van a gazdaságban, szerepe van a kulturális életben, szerepe van a különböző humán szolgáltatások ellátásában, szerepe van a művészetekben. Egy meghatározó intézményről van szó. Ezért szeretnénk mi ezt az intézményt fejleszteni, pont ezért, és pont ezért nem értem, hogy ön pécsiként miért nem ismeri fel, hogy Pécsnek, a régiónak és mindenkinek, aki ott él, ez egy jó ügy. Önnek is abban kellene érdekeltnek lennie, hogy hogyan lehet a Pécsi Tudományegyetemet még jobbá tenni, versenyképesebbé tenni, a gazdasághoz jobban közelíteni, hogy még több beruházást tudjon odavinni, közelebb vinni egyébként a pécsi emberekhez, hogyan lehet valójában az egyik meghatározó intézményévé tenni a régiónak. Mi ebben hiszünk, és ezzel az ambícióval rendelkezünk. És nemcsak mi rendelkezünk ezzel az ambícióval, tisztelt képviselő úr, hanem a szenátus is. Ezért különösen fontos az, itt vannak nálam a számok, 29 igen, 9 nem és 1 tartózkodás mellett  ez messze több mint kétharmad, tisztelt képviselő úr, frakcióvezető úr, messze több mint kétharmad! , így támogatta a szenátus, hogy kezdeményezzék a modellváltást.

Én nem tudom, hogy hol él ön, és van egy sejtésem, hogy persze borzalmasan nehéz lehet, és ezért tudom önt felmenteni, borzalmasan nehéz lehet önnek ebben a baloldali összefogásban, ahol a zsarolás, a megfélemlítés, egymás átvágása, úgy látszik, napi gyakorlat, én ezt megértem.

(21.00)

És azt is megértem, hogy ön abból indul ki, hogy az élet ilyen. De, képviselő úr, azért itt komoly emberekről van szó. Itt van nálam a pécsi egyetem szenátusa, és tudtam, hogy itt önnek Pécs fontos, itt van az összes szenátusi tag, ha gondolja, meg is mutatom. Mutassa meg, hogy ön szerint ezek közül a komoly emberek közül, egyetemi tanárok, professzorok, docensek, dékánok, rektorok, ki zsarolható! Kit tudok én megfélemlíteni vagy kit tudunk mi megfélemlíteni? Ki az az ember, ki az ezek közül az emberek közül, aki ön szerint zsarolható? Én nem tudok egyet sem. Én nem tudok egyet sem! Én életemben nem zsaroltam meg egyébként senkit, de végképp nem a felsőoktatási intézményből bárkit.

Én értem, hogy önnek nem könnyű, meg ahhoz szokott hozzá, hogy zsarolgatjuk egymást, meg így lehet érdeket érvényesíteni, meg így lehet valamit elérni. De az a kérésem, hogy ezt ne feltételezze rólunk. És ha még rólunk feltételezi is, ezt is elfogadom, feltételezi rólunk, akkor ne feltételezze az egyetemi szenátorokról, ezek komoly emberek, hogy ők egyébként nem tudták, hogy mit választanak, hogy ők egyébként a modellváltást miért kezdeményezték, és hogy miért hisznek abban, miért ambicionálják azt túlnyomó többségükben  nem egyhangúan, ez látszódik, nem egyhangúan, de túlnyomó többségében miért ambicionálják azt , hogy egy modellváltás segítségével egy hatékonyabb, szabadabb, függetlenebb, autonómabb felsőoktatási intézmény munkatársai, vezetői legyenek. Én csak ezt szeretném megérteni, és arra szeretném kérni, hogy ne vonja kétségbe ezt a szándékukat. Higgye el, önnek is sokkal sikeresebb lesz a pécsi politikai karrierje, ha nem vonja kétségbe egyébként a helyi nagyszerű professzorok, egyetemi emberek döntését.

És, tisztelt képviselő úr, ez az egyetem döntése. Az egyetem működésében a képviseleti demokrácia érvényesül, ahogy itt az Országgyűlésben is. A képviseleti demokráciának megvan a maga működése. Értelmetlen kétségbe vonni a pécsi egyetem munkatársainak, oktatóinak, hallgatóinak a döntését csak azért, mert ön tud néhány száz vagy néhány tucat  nem tudom, pontosan mennyi  egyetemi oktatót vagy hallgatót, aki pont nem ért ezzel egyet. De a többség jól láthatóan, a demokratikus játékszabályok alapján jól láthatóan amellett döntött, hogy ambicionálja azt a célt, hogy a pécsi egyetem versenyképesebb legyen és fejlődni tudjon.

És, tisztelt képviselő úr, nagyon sok feladat van még abban, hogy ez meg is valósuljon, és ebben sincs közöttünk egyébként vita. Ezt is elmondtam ma már önnek, de szívesen megismétlem. Örülünk annak, hogy sikerült a felsőoktatásban dolgozók bérét emelni, a doktoranduszok ösztöndíját emelni, vagy egyébként a hallgatók ösztöndíját emelni. De ez nem elég, szeretnénk, hogyha még többet kereshetnének, ebben egyetértünk. De ehhez is hozzájárul a modellváltás. Hozzájárul a modellváltás, mert egy jobb struktúrában, egy szabadabb struktúrában, egy hatékonyabb struktúrában tudják elkölteni a hazai forrásokat, a gazdasági szereplőkkel közösen megszerzett forrásokat és akár az európai uniós forrásokat is. Képviselő úr, éppen ezért nem érdemes támadni ezt.

És még egyszer el kell hogy mondjam önnek, hogy azért itt mégiscsak arról van szó, hogy azzal szemben, amit ön mondott, a világ tíz legjobb egyeteme közül hét alapítványi formában működik. Mégiscsak arról van szó, hogy azzal szemben, amit ön mondott, a fejlesztési forrásból nem maradnak ki azok az intézmények, amelyek nem kezdeményezték a modellváltást, és nem kerülnek oda. Nem kerülnek ki, ez alaptalan rágalom, soha nem mondtunk ilyet! Tessék elolvasni a nyilatkozatainkat! Mondtunk valaha ilyet? Nem mondtunk! Képviselő úr, nem mondtunk, nem mondtunk, nem igaz! (Dr. Keresztes László Lóránt közbeszól.) Nem igaz vádakkal illet bennünket, nem mondtunk ilyet. Nem mondtunk ilyet! A fejlesztési források minden felsőoktatási intézmény számára elérhetőek.

Azt gondoljuk és azt hisszük, hogy egy modellváltást követően jobb struktúrában, hatékonyabban tudják ezeket a forrásokat felhasználni, hogy valóban jobb egy új tömlőbe önteni a bort, mint egy régi tömlőbe; jobb, erről szól ez a javaslat. Arról is szól, tisztelt képviselő úr, sokadszorra olvassa a fejünkre ezt a politikai alapon kiválasztott kuratóriumot vagy valamilyen mesét, amit önök most hasznosnak tartanak megint csak mondani az érdemi vita helyett, mert úgy látszik, hogy érdemben meg nem tudnak belekötni ebbe a javaslatba; tehát én elmondtam már önnek. Egyrészt nincsenek még a kuratóriumok kinevezve, még létre sem jöttek az alapítványok, és ön már egyébként azt mondja, hogy mi majd azt fogjuk csinálni. Értelmezhetetlen!

Ha meg tapasztalatról beszél, meg azokról a nevekről, amelyek kapcsán egyébként már történt bejelentés és kommunikáció, elmondom még egyszer, bár ezt is elmondtam ma már; képviselő úr, a kuratóriumokba három irányból kell hogy érkezzenek, pont azért, amit ön is mondott, amiben egyetértünk, hogy van regionális jelentősége egy ilyen egyetemnek: jöjjön a gazdasági szektorból, jöjjön az akadémiai szektorból és jöjjön a közélet világából. Azt mondjuk, hogy ebből a három szférából kell hogy érkezzenek a kuratóriumi tagok, ezt mondjuk. És függetlenül bárkinek a pártpolitikai véleményétől vagy akár politikai párthoz való kapcsolódásától, vannak ilyen kurátorok az egyes kuratóriumokban, függetlenül. Nekem fogalmam sincs, hogy a már modellváltott intézmények egyes kuratóriumi tagjai milyen párthoz tartoznak. Egy-kettőről tudom, de a nagy részükről fogalmam sincs. Akik gazdasági világból jönnek vagy a tudomány világából jönnek, hát, nem azt nézegetjük, hogy kinek milyen a párttagkönyve. Ennek önöknél van jelentősége. Nálunk ennek nincs jelentősége, képviselő úr.

És ne mondja már nekem azt, elmondom még egyszer, de ne mondja már nekem azt, hogy Veres Pál, Miskolc polgármestere jobboldali fideszes pártkatona, ne mondja már! Ön dolgozott azért, hogy Miskolc polgármestere legyen, ön meg az ön pártja. Ezek után azt mondja nekünk, hogy egyébként ő fideszes pártkatona? Ne csináljuk már ezt egymással!

Tehát, képviselő úr, én azt gondolom, hogy azok a vádak, amikkel ön folyamatosan illeti ennél a törvényjavaslatnál és más törvényjavaslatoknál is a modellváltást, nem igazak. Érdemi vitát akkor tudunk folytatni, hogyha ezen nem igaz vádak helyett valódi kérdéseket vet föl, tisztelt frakcióvezető úr, azokról van értelme beszélni, de itt most csak újra és újra azt tudom önnek megerősíteni, hogy amiket mond, azok tételesen nem igazak, minden pont cáfolható.

Annak örülök persze azért, hogy van néhány pont, ahol egyet tudunk érteni egymással; azt remélem, hogy innen folytatható, vagy abból az alapból folytatható, és ha ön valóban a pécsi emberek, a Pécsi Tudományegyetem javát akarja, akkor jobb belátásra tör, és a holnapi napon büszkén támogatja ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.