Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Igen, köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a törvényjavaslat múltkori vitája, illetve a mostani vita kapcsán elmondott véleményeket, reakciókat. Akár kellemetlennek is érezhetné az ember, hogy mindig ugyanazokat a kérdéseket teszik fel, önök pedig ne érezzék kellemetlennek, hogy mindig elmondom a hitvallásomat ezekkel kapcsolatban, nem feltétlenül a törvényjavaslat technikai része, hanem a koncepcionális töltete tekintetében. Én 2010-ben lettem rektora a pécsi egyetemnek, és amikor rektorként az első úgynevezett Magyar Rektori Konferencia plénumára mentem, előjött az egyetemi autonómia mint kérdés. Akkor ilyen gyorsabb reagálású voltam, szót kértem, és elmondtam azt, hogy nem egészen értem, hogy hogyan lehet egyetemi autonómiáról beszélni, amikor az állam mondja meg, hogy mit, kit, miért oktassunk, milyen létszámban, és milyen eredményt várunk el.

Amikor a rektorságra készültem, akkor sok minden történelmi előzménynek is utánanéztem, és azt gondolom, hogy az egyetemi autonómia egyik alapja az, hogy az egyetemnek legyen vagyona, legyen törzsvagyona, egy gazdasági függetlenségi állapotba kerüljön. Azt, hogy a programok, amelyek, ha az egyetemeken végigmegy az ember, diplomához, oklevélhez vezetnek, akkreditáción esnek át, azt mindenki elfogadja és természetesnek veszi, tehát akkreditált képzésekről van szó, nem csak magyar vonatkozásban, nemzetközi vonatkozásban is, és ez rendben van. Ugyanakkor amikor most mi a modellváltás irányába visszük az egyetemeinket, amelyek ezt bevállalják, azoknak pontosan azt a fajta autonómiakiteljesedést adjuk meg, hogy legyen saját vagyonuk, legyen olyan szakmai grémium, amely a fenntartói jogokat gyakorolja, és egyébként ezt sokkal rugalmasabban, kevesebb kötöttséggel, kötöttség nélkül alkalmazzák.

(19.40)

Az akadémiai autonómia is mindig előjön. Higgyék el, senki nem akarja azt megszabni, hogy egy kutató, amikor a tudományos programját összerakja, milyen módszertant használjon, azt hogy értékelje ki! Ez nem politikai kérdés. A modellváltás sem egy politikai kérdés, az egy szakmai kérdés. Négy évvel ezelőtt, ezt többször elmondtam, most is elmondom, a Corvinuson minden januárban van felsőoktatási tudományos konferencia, négy évvel ezelőtt vázoltam a rektori konferencia elnökeként az alapítványi modellt.

Mindig kritizálják a központosítást. Most miért nem tudnak örülni annak, hogy egy picit távolabbra toljuk az egyetemeket, tehát a modellváltó egyetemeket, úgy, hogy nem akarunk beleszólni a munkájukba? A keretszabályok természetesen a törvény által adottak, de 5, illetve azt mondom, 15-25 éves hosszú távú finanszírozási szerződéssel, illetve az évenkénti konkrét finanszírozási szerződéssel pedig egy gazdasági önállóságot adunk nekik. Szerintem ez önmagában egy végtelenül pozitív lépés. Az egy más kérdés, hogy attól, hogy valaki modellváltó lesz, még nincs itt a Kánaán, hogy azt sikerre is vigyék, ahhoz nagyon sok munka kell. Egyébként munka kell az állami rendszerben is, meg munka kell az alapítványi rendszerben is.

Mindig hivatkoznak erre a 78 százalékos arányra, hogy az Eötvös Loránd kutatóhálózatban dolgozók 78 százalékban elutasítják azt, hogy a Kjt.-től az Mt.-be lépjenek át. Azt elfelejtik hozzátenni, hogy ez a dolgozók 20 százalékára kiterjedő felmérés volt. Mi van a többi 80 százalékkal? Azt gondolom, hogy amikor számokról beszélünk, ezt is fontos elmondani.

A bérek valóban alacsonyak a kutatási rendszerben, de most azzal, hogy ezt a struktúraváltást megtesszük, eleve egy 30 százalékos bértömegemelést kapnak, ami az első lépés abba az irányba, hogy az európai kutatói bérek irányába lépjünk el.

Én nem tudom, hogy ez kultúrharce vagy sem, én nem vagyok képzett politikus. Tehát én úgy gondolom, hogy egy struktúraváltás mindenképpen, egy más stratégia és koncepció alapján működtetett kutatórendszer, amelyikhez azért kellett hozzányúlni, mert nem minden paraméterben állunk jól, sem a világban, sem Európában. Amiben mi jók vagyunk, általában a tudományos munka, a tudományos teljesítmények és azok publikálása tekintetében. Amiben gyengék vagyunk, az az, hogy a tudományos eredményből hogy lesz a társadalom számára, a gazdasági környezet számára hasznos produktum. Ezt úgy hívják, hogy innováció.

Az innováció tekintetében szeretnénk előremenni, ennek a finanszírozási hátterét már ebben a félévben is plusz 11 milliárddal támogatja a kormány, a következő évben az Eötvös Loránd kutatóhálózat 22 milliárddal több forráshoz jut. Azt gondolom, hogy ez minimum annak a szándéknak a materiális kifejezése, hogy szeretnénk produktívabb, prosperálóbb és az élet kihívásaira nagyobb rugalmassággal reagáló kutatóhálózatot működtetni.

Én a felvetésekre ezekkel a gondolatokkal szerettem volna reagálni. Most nem szeretném átlépni az időkeretet, a múltkor sikerült véletlenül, mert nagyon belemelegedtem. Mindenesetre szeretném még egyszer megköszönni az összes fölvetést, az összes kritikát. A kritika mindig élesíti a rendszert, úgyhogy továbbra is várjuk ezeket. De azért ezzel együtt szeretném, ha tudnák támogatnia törvényjavaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)