Készült: 2024.03.29.13:05:37 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

78. ülésnap (2019.06.24.), 240. felszólalás
Felszólaló Arató Gergely (DK)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:34


Felszólalások:  Előző  240  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Semmiképp nem akarom ezt a békés hangulatot megbontani, ezért azzal szeretném kezdeni, hogy támogatni fogjuk ezt a törvényjavaslatot, és támogatni fogjuk a Törvényalkotási bizottságnak a hosszabb határidőre vonatkozó javaslatát is. Ugyanakkor mégiscsak kénytelen vagyok felhívni a figyelmet két körülményre. Az egyik körülmény az, hogy ez a helyzet egyáltalán nem váratlanul következett be. Egyáltalán nincs szó arról, hogy most így hirtelen egy héttel a határidő előtt kiderült az, hogy nem halad a banki egyeztetés. A banki egyeztetés elsősorban azért nem halad, mert a bankok nem sokat tettek ennek érdekében.

Mindannyian, akinek van Magyarországon bankszámlánk, tudjuk azt, hogy ha a bank akar tőlünk valamit, például valamilyen, számára kedvező ajánlatot leerőltetni a torkunkon, akkor rendkívüli erőfeszítéseket tud tenni annak érdekében, hogy kapcsolatba lépjen velünk: telefonon, e-mailben, postán, épphogy személyesen nem kopognak be az ajtón éjszaka. Ezzel szemben, most jól láthatóan a bankokat ez a feladat nem nagyon izgatta, hiszen csak egy uniós kötelezettségről és egy magyar törvényi kötelezettségről van szó. Úgy tűnik, ez nem nagyon ütötte át azt az ingerküszöböt, ahol a banki menedzsmentek úgy érezték, hogy érdemes ebbe a dologba némi erőforrást, pénzt, munkaidőt fordítani.

Ennek következtében a banki ügyfelek nagy része nem kapott megfelelő tájékoztatást, és különösen nem kapott időben tájékoztatást, és azt sem mondhatjuk, hogy a kormány különösebben a segítségükre sietett volna ebben a dologban, hiszen onnan sem kaptak az emberek kormányoldalról megfelelő információt. Arra telt óriásplakáton, hogy Soros Györgyöt és nem is tudom, hogy kicsodát  ja, Juncker urat  plakátoljuk ki országszerte, ez fontos volt a kormánynak. Az nem fért bele a kormányzati propagandába, abba a néhány száz milliárd forintba, amit erre elvernek évente, hogy egyébként a banki ügyfeleket is megfelelőképpen tájékoztassák.

Ez az egyik dolog, amire fel szerettem volna a figyelmet hívni, hogy itt nem valamilyen olyan vészhelyzetről van szó, ami váratlanul állt elő, hanem arról van szó, hogy sem a bankok, sem a kormány nem végezte el a házi feladatát, azt, ami immár két éve ismert számukra egyébként. Nem tették meg a szükséges erőfeszítéseket, és úgy tűnik, hogy nem is észlelték, hogy ez a probléma létezik. Az a színjáték, amit a múlt héten elővezettek, az tényleg csodálatos volt, hogy azok után, hogy a Bankszövetség egyébként több alkalommal jelezte már a kormánynak, hogy kéri ennek a határidőnek az elhalasztását, ezek után kancelláriaminiszter úr még azt mondta, hogy hát, ha majd a bankok még ennél is szebben kérik, akkor majd esetleg megfontoljuk; ahelyett, hogy simán benyújtottak volna egy törvényjavaslatot, minden különösebb udvariassági körök nélkül.

A másik dolog, amire fel szeretném hívni a tisztelt Ház figyelmét, az a csodálatos érvelés, amit hallhattunk a Bankszövetség képviselőitől ebben a dologban, hogy azért nem tudják teljesíteni ezt a feladatot, mert a családvédelmi akcióterv nagyszerű családvédelmi intézkedéseinek lebonyolítását ez akadályozná. Tudják, mit jelent, tisztelt képviselőtársaim ez? Az előbb emlegettem azt, hogy a bankok nem népjóléti intézmények. Ezt szerintem egyikünk sem gondolja róluk, és nem is különösebben a családpolitika nagy barátai. Ez pontosan azt jelenti, amire mi felhívtuk a figyelmet a családvédelmi akcióterv vitája során, hogy ez a családvédelmi intézkedéscsomag elsősorban nem a családok érdekét szolgálja, tisztelt képviselőtársaim, hanem a bankok érdekét. Ez nem támogatási csomag, hanem hitelkihelyezési csomag, ehhez adnak önök állami támogatást, emiatt voltak egyébként vitában az Európai Bizottsággal is. Ez a csomag elsősorban banki érdekeket szolgál, és úgy tűnik, hogy most a biznisz fontosabb, mint a jogszabályi kötelezettségek teljesítése, így aztán a bankoknak is ez most fontossá vált, meg persze tudják azt, hogy mik azok a szólamok, mik azok a fogások, amivel a kormányzati szíveket meg lehet lágyítani.

Talán még egy szempontot érdemes megemlíteni: azt, hogy közben persze itt most megoldjuk rövid távon a problémát, és reménykedünk, hogy a következő időszakban valóban a bankok és a kormányzat is el fogja végre végezni a házi feladatát, itt Magyarország mellesleg egy kötelezettségszegési eljárást kockáztat, ami ebben az esetben egy olyan kockázat, amit vállalni érdemes, hiszen ez valóban olyan ügy, amikor az egyébként vétlen magyar banki ügyfelek nem érdemlik meg azt, hogy mások hanyagsága miatt őket érje büntetés. Azt azért javaslom, hogy a kormányzat ez alkalommal, kivételesen inkább udvarias módon tájékoztassa Brüsszelt arról, hogy mik ennek a döntésnek az okai.

Nyilvánvalóan tudjuk azt, akik ismerik a brüsszeli eljárásrendet, hogy ilyen esetben egyébként, amikor egy méltányolandó közérdekről van szó, és nem valamifajta váratlan politikai ötletről, ami általában önöknél történni szokott, vagy éppen nem valamilyen üzleti érdekről, akkor a brüsszeli Bizottság, illetve a bizottsági tisztségviselők is jóval megértőbbek és együttműködőbbek.

Összefoglalva tehát azt tudom mondani, hogy itt vannak problémák azzal, hogy ez a helyzet kialakult, ebben az ügyben vannak különböző felelősségek, de természetesen nem lehet a magyar polgárokat, a banki ügyfeleket büntetni azért, mert a bankok nem végezték el ezt a feladatot, nem adtak megfelelő tájékoztatást, információt. Ezért támogatni tudjuk ezt a javaslatot, és javasoljuk a Ház többi részének is, hogy fogadják el, és támogassák. Köszönöm szépen, elnök úr.




Felszólalások:  Előző  240  Következő    Ülésnap adatai