Felszólalás adatai

MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony. Én is csatlakozom kollégámhoz, és szeretnék a helyemről beszélni, már csak azért is, mert kedvelt számítógépem itt van előttem.

Úgy gondolom, hogy egy hihetetlenül fontos lépést jelent ennek a kerettörvény-javaslatnak vagy csomagnak a beterjesztése, hiszen egyrészt a szellemi tulajdon egyre erősebb és erősebb, izmosodó része lesz a tulajdonok egészének, és egyre nagyobb szerepe lesz. Ma már nem egy gyárnak a területe, az épületei vagy akár a szervezettsége jelenti igazán az értékét, hanem az a szellemi tulajdon, amelynek a birtokában van, amelynek a fejlesztésén fáradozik, vagy amelynek az eredményeit hasznosítja. Éppen ezért egy kis országnak különösen rendkívül fontos érdeke, hogy erre a területre odafigyeljen, és a saját érdekeit és lehetőségeit megfelelőképpen biztosítsa. Itt többen elmondták már azt, hogy a törvényjavaslat, illetve az a terület, amelyre vonatkozik, és amelynek a javítását célozza, rendkívül fontos, ahhoz képest az érdeklődés és a közreműködés nagyon szegényes, és ma azt is felvetették, hogy bizony az érdekelt körök meghallgatása nem látszik minden esetben a szövegtervezeten.

Azt is látnunk kell, hogy egy olyan terület uniós jogharmonizációjáról van szó, amelynek az igazán érdemi szabályozása nem minden tekintetben sikerült a világon sehol, az Egyesült Államokban is, az Európai Unióban is problémák vannak a szellemi tulajdon alkalmazása körül. Nyilvánvaló, hogy kis ország lévén igazodnunk kell az Európai Unió kialakult rendszeréhez, csak kérdés, hogy minden tekintetben megvannak-e a megfelelő irányulatok és koncepciók ezen a területen.

Úgy érzem és úgy látom, hogy jelen korunkban a szerzői jognak az elidegenedését tapasztalhatjuk, amikor a szerző és a közönsége között hatalmas mértékű elidegenedés jön létre. Különösen azáltal, hogy különböző szervezetek ékelődnek közbe, amelyek a szerzők nevében a jogaikat gyakorolják. Így történhet az, hogy a szerző eredeti elképzeléseihez képest, amikor ő a másik emberrel, a társadalom másik tagjával, a társadalom különböző csoportjaival vagy a társadalom egészével kommunikálni kíván, az ő számára kíván értékeket létrehozni, akkor ebben bizony akadályozzák különböző érdekek és különböző bürokratikus megnyilvánulások. Elszakadnak a szerzőtől a szerző jogai, és ez az elszakadás elidegenedéshez vezet.

Példákat mondok erre. Panaszkodtak nálam több alkalommal a legnagyobb magyar verstárat CD-ROM-on kiadó cég vezetői, hogy egyes magyar költőket nem tudtak megjelentetni ebben a nagyon fontos kiadványban, mert a származtatott jogbirtokosok különböző okokból nem engedélyezték. Ezzel kárt okoztak a már halott szerző szellemének, vagy ha a túlvilágról ide tudnának nézni, akkor az ő saját érdekeiknek. Mert egy költőnek mi az érdeke? Az, hogy minél többen megismerjék a gondolatait, minél többen szeressék, minél többen olvassák, minél többen ismételjék a műveiket. Aki ezzel szembekerül egy jogrendszer abrakadabráin keresztül, az téves úton jár, és nekünk, törvényalkotóknak nem szabad ebben követnünk.

Tehát úgy gondolom, hogy a szerzői jog a szerzői akarattal, szerzői szándékkal és a befogadók akaratával és a befogadók szándékával alapvetően nem kerülhet szembe. Most pedig tapasztalhatjuk, hogy így van.

A magyar ősi szerzői jogi gyakorlatban a szerzői művek felhasználása igen széles körben szabad volt akkor, ha sem jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját még közvetve sem szolgálta.

(17.00)

Ez a kitűnő kifejezés végigvonul az iparjogvédelmi törvényeken, különösen a szerzői jogi törvényen.

Ugyanakkor tapasztaljuk azt, hogy viták vannak ekörül, különösen, hogy a modern technika hihetetlenül új helyzeteket teremt. Ezáltal bizony a szerzői jogvédelem retrográd helyzetbe kerül. Mondok egy példát: évtizedek óta harcolunk és küzdünk azért, hogy a digitális technika általánosan használatba kerüljön. A digitális technika most válik általánossá. Nem dicsekedni akarok, de nekem már a '60-as években is volt több digitális szabadalmam, tehát tudom, hogy milyen nagy áttörést kellett végrehajtani a digitális mentalitás és a digitális technika okozta előnyökért, ami például lehetővé teszi azt, hogy a reprodukciók során a minőség soha ne változzon.

Ezzel szemben áll egy retrográd szerzői jogi érdek, hogy ne lehessen jól másolni valamit, ezért elrontják a digitális technika lehetőségeit, hogy rosszabb legyen a másolt valami. Ez szemben áll a fejlődéssel, és bizonyos fokig a lyoni takácsok helyzetére emlékeztet, amikor szembeszállva a technikai fejlődéssel, a maradihoz ragaszkodva összetörték a gépi szövőszékeket.

A jelenlegi törvényjavaslatban is tapasztalhatók olyan részek, amelyek bekerülnek, nem mondom azt, hogy az Unióban nincsenek ilyen rendelkezések, de úgy gondolom, hogy nekünk nem kellene ezt feltétlenül és szolgaian követni.

A másik ellentmondás, hogy az érdekek képviselete teljesen egyoldalúvá vált. Az 54. §-ban arról van szó, hogy a rádió és a televízió műsorában közvetített darabokat és egyéb, szerzői jogvédelem alá eső dolgokat le lehet másolni a modern technika segítségével. Ez ellen úgy kíván védekezni a szisztéma, hogy az üres kép- és hanghordozókat egy külön szerzői jogi adófélével illeti. Ez önmagában is egy retrográd dolog, hiszen a modern technika következtében az eszközök igen széles köre válhat kép- és hanghordozóvá. Lehet egy mágneskazetta, amire magától értetődően zenét vagy pedig képet lehet rá rögzíteni, videofelvételt készíteni. De bármilyen számítástechnikai eszköz, amely digitális jeleket tárol vagy kezel, mind alkalmassá válik arra, hogy valamilyen digitális jelsorozatot, tartalmat rögzítsen, és ezáltal már az 54. § hatálya alá kerül.

Ráadásul azt mondja ki a (2) bekezdés, hogy az üres kép- és hanghordozókra vonatkozó díjat maguk a szerzői jogok közös kezelését végző szervezetek állapítják meg. Nincs másik oldal, nincs fogyasztói oldal; hiszen mindig szerződésnek kell megszületni, aminek legalább két oldala van. Ebben az esetben maguk a szerzői jogokat képviselő szervezetek, társszervezetek egymással egyeztetve állapítják meg, hogy az üres számítástechnikai eszközökre, amelyek képet vagy hangot képesek rögzíteni, ilyen pedig sok van, járadékot vetnek ki, amit aztán elosztanak.

Ez, úgy gondolom, helytelen út. Helytelen út, hiszen nagyon sok esetben van olyan magáncélú felhasználás, amely semmilyen módon nem jelent többletjövedelmet vagy jövedelemfokozást. Gondolok arra, hogy ha valaki nincs otthon, fölveszi a televíziós adást, hogy később megnézhesse. A kazetta árában meg kell fizetni a szerzői jogdíjat. Vagy én például megfizetem a szerzői jogdíjat akkor, amikor CD-ROM-ra fölveszem a programjaimat, amelyeket készítettem, vagy a fényképeimet, amelyeket szintén CD-ROM-on tárolok. Körülbelül 15 százalékos szerzői jogdíjat fizetek ismeretlen célokra.

Pozitív értékek is megjelennek természetesen, ilyennek tartom azt, hogy világosan leszögezésre kerül, hogy a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, iskolai nevelés és oktatás célját szolgáló intézmények, muzeális intézmények, levéltárak, hangarchívumok a gyűjteményeiket szerzői jogdíj nélkül közzétehetik, vagy az oktatás során felhasználják. Ugyancsak nagyon pozitívnak tartom, hogy a mű nem üzletszerű felhasználása szabad felhasználás körébe tartozik, ha az kizárólag fogyatékos személyek fogyatékosságukkal közvetlenül összefüggő igényeinek kielégítését szolgálja. Ezt talán szélesíteni is lehetne olyan módon, mint ahogy a német schwerbehinderte kifejezés mondja, hogy azok, akik más szempontból is ellehetetlenültek vagy elnehezültek.

Ugyanakkor a tapasztalatok azt mutatják, hogy a túl erőszakos és túl rámenős szerzői jogi védelem károkat okoz a szerzőknek. Egyesült államokbeli példákat tudunk arról, hogy azoknak a szerzőknek, íróknak és költőknek, akik új könyveiket teljes egészében föltették az internetre, hogy azt bárki díjtalanul letölthesse, a könyvesbolti forgalma jelentősen megnőtt, nemcsak hogy szignifikánsan, többszörösére. Voltak olyanok, akik egy dollárt kértek minden fejezet letöltéséért és így tovább, azoknak a forgalma lecsökkent, azokhoz képest, akik ezt nem tették.

Vagy egyesült államokbeli példa, amivel nekünk is szembe kell nézni, a fájlcserélők példája, ahol gyerekek egymás között zeneszámokat cserélgetnek. Ha kiindulok abból, hogy diákgyerekek otthon, a magnó mellett együtt meghallgatnak egy zeneszámot, azt mondja mindenki, hogy természetes dolog, együtt szórakoznak, nincs szó szerzői jogról. De ha ezt interneten teszik meg, ha a virtuális térben teszik meg, egy virtuális szobában, egy chatszobában, abban a pillanatban föllépnek. Amerikában is egy 12 éves kislányt a bírósági egyezségben 3 ezer dollárra büntettek.

Miért mondom ezeket? Azért, mert az egyensúlyra kell törekednünk nekünk, törvényhozóknak. Nincs olyan fogyasztóvédelmi törvény, előkészületben sem, amely ezekben a kérdésekben a másik oldalt képviselné. Az egyik oldalon vannak a nagy, tőkeerős vállalatok, gyárak, amelyek elkészítik a műveket, jogos sérelmeik vannak, amikor ellopják a műveiket, tömegesen sokszorosítják, a piacra viszik. Ezekkel szemben el kell járni. De amikor magánemberek személyes szerzői jogi használatáról van szó, akkor nekünk a társadalom érdekeit is figyelembe kell venni.

Már most fel akarom hívni a minisztérium figyelmét arra, hogy az Unióban foglalkoznak a szoftverszabadalmak kérdésével. Ezen a téren a magyar szakmai társadalomban igen nagy ellenállás van. Végül azt szeretném ajánlani, hogy mielőtt erre sor kerülne, jó lenne a szakmai szervezetekkel ezt egyeztetni.

Egészében véve a törvényjavaslatot hasznosnak, szükségesnek tartom, bízom abban, hogy módosító indítványok befogadásával a legnagyobb ellentmondásokat tompítani tudjuk, de alapvetően a közös nemzetközi mentalitás kialakítása fontos, ami nem ennek a törvényjavaslatnak a primer feladata. Így természetesen általános vitára és javítások után elfogadásra javaslom a törvényjavaslatot a magam és a frakcióm nevében.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)