Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.29.15:50:22 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

303. ülésnap (2013.09.17.), 76. felszólalás
Felszólaló Dr. Tapolczai Gergely (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:02


Felszólalások:  Előző  76  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy korábban is említettem, ez egy nagyon nagy jelentőségű törvényjavaslat és nagyon időszerű is, megérett a helyzet arra, hogy ezt most tárgyaljuk.

Az 1998. évi, a fogyatékos személyek jogairól szóló esélyegyenlőségi törvény vezette be először azt a komplex fogyatékosságügyi szemléletet, ami azóta is érvényes a jogalkotásra. Az azóta eltelt időszakban több olyan jogszabály született, ami teljesen új irányt mutatott ezen a területen. Ilyen például a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvény, amit 2009 novemberében fogadott el a parlament, vagy a médiatörvény módosítása, amely előírta a feliratozott műsorok számának növekedését. Ugyanide tartozik a Ptk. 2001. évi módosítása is, amely a cselekvőképesség korlátozásának jogi megítélésében szemléletváltást eredményezett. A magyar joggyakorlat ekkor szakított az addigi hagyománnyal, és szakított a XIX. századi jogszabályozással.

Ahhoz, hogy erről a törvényjavaslatról most tárgyalhassunk, kellett az a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, amit 2006. december 13-án fogadott el az ENSZ Közgyűlése New Yorkban. Ezt Magyarország 2007-ben ratifikálta a világon másodikként, a fakultatív jegyzőkönyvvel együtt pedig a világon elsőként. Az egyezmény 12. cikke rögzíti a törvény előtti jogegyenlőséget és a törvény előtti cselekvőképességet is. Előírja a tagállamok számára, hogy vállalják, hogy biztosítani fogják a helyettes döntéshozatali eszközök helyett a támogatott döntéshozatal példáját vagy a támogatáson alapuló eszközök használatát.

Az ENSZ-egyezmény elfogadása óta eltelt három év eredményeiről kellett beszámolnia a magyar kormánynak 2012-ben, ezt az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogainak bizottsága meghallgatta és értékelte. A 2008 és 2011 közötti időszak eredményei alapján néhány aggályt is megfogalmazott a bizottság. Ilyen például az, hogy a magyar jogrendszerben fennmaradt a cselekvőképességet kizáró gondnokság, illetve hiányolták a támogatott döntéshozatal intézményét is. A bizottság javaslatot tett, hogy a magyar állam mozduljon el a támogatott döntéshozatal irányába.

Az adatok alapján is látható, hogy még mindig magas a gondnokság alatt álló személyek aránya Magyarországon. Ahogy már említettem, 53 830 fő van most gondnokság alatt, kizáró gondnokság alatt 58,2 százalékuk, korlátozott gondnokság alatt 41,8 százalékuk. Ha megnézzük például Svédországot, ott 1999-ben - nem most, hanem '99-ben - a gondnokság alatt élők száma 3500 fő volt, és 40 ezer személy volt támogatott döntéshozatal keretében.

Ha már nemzetközi példákat mondtam, szeretnék még néhányat megemlíteni. Az angolszász modell például összeegyeztethetetlennek tartja a cselekvőképesség teljes megvonását az alkotmányos alapjogokkal. A másik példa az értelmi fogyatékossággal élők döntési szabadságának megoldására a németországi modell. Maga a támogatott döntéshozatal modellje az 1960-as, '70-es években indult el Kanadában, onnan indult ez a modell. Kanadában már a harmadik reformhullámnál tartanak. Ott elsősorban nem a személyhez kötik a döntéshozatal folyamatát, hanem a képesség meglétéhez vagy meg nem létéhez, illetve kiemelik az egyén jogát az önrendelkezésre. Japánban 2000-ben vezették be a reformot, ott már nem használják a cselekvőképtelen, illetve a részben cselekvőképtelen fogalmakat, ezek helyett három intézkedést vezettek be: gondnokság, vagyonkezelés és támogatás. Vagy például a német polgári törvénykönyv a cselekvőképességet kizáró és korlátozó gondnokság helyett a támogatott döntéshozatalt alkalmazza, ugyanakkor a nagykorú személy csak ideiglenesen lehet cselekvőképtelen állapotú, például ha kómában van vagy alkoholos befolyásoltság alatt áll.

(14.50)

Egyéb esetekben csak bizonyos ügycsoportokban korlátozható a cselekvőképesség. Az ausztriai rendszer hasonló a német modellhez, ott konkrétan nincs meghatározva a támogatott döntéshozatal, viszont az osztrákok nem is ismerik a cselekvőképesség kizárását, illetve a gondnokság intézményét.

És itt érkezünk el a mi polgári törvénykönyvünkhöz. A 2014-ben hatályba lépő 2013. évi V. törvény már magában foglalja a cselekvőképességet nem érintő támogatott döntéshozatalt. Ennek a lényege összefoglalva, hogy a támogató az érintett személy cselekvőképességének korlátozása nélkül segíthet a döntéshozatalban. A bíróság már nem korlátozhatja általános jelleggel a cselekvőképességet, csak meghatározott ügycsoportok tekintetében.

Az új Ptk. megszünteti a kizáró gondnokságot, de szigorú feltételek mellett lehetőséget biztosít a cselekvőképesség teljes korlátozására abban az esetben, ha az érintett személy jogainak védelme máshogy nem biztosítható. Egyébként ez egy vitatott rendelkezés a civilek, a civil szervezetek részéről. Tehát az új Ptk. két új jogintézményt vezet be, a támogatott döntéshozatalt, illetve az előzetes jognyilatkozatot. Az előzetes jognyilatkozat alapján bárki még cselekvőképes állapotában előre rendelkezhet saját vagyoni helyzetéről, illetve személyes ügyeiről arra az esetre, ha később korlátoznák a cselekvőképességét. Egyébként a gondnokoltak és az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásáról szóló törvényjavaslatot a kormány már benyújtotta 2013. szeptember 6-án. A Ptk.-ban rögzített rendelkezéseket bontja ki a most előttünk fekvő törvényjavaslat. Rögzíti a támogatott és a támogató személy jogait, kötelezettségeit és feladatait, illetve az eljárás módját. Ezt most nem fejtem ki bővebben, előttem felszólaló képviselőtársaim már megtették ezt.

Pár dolgot viszont szeretnék kiemelni. Nagyon fontos előrelépés az, hogy csak a támogatott személy rendelkezése alapján és az ő beleegyezésével lehet kinevezni a támogató személyt. Nagyon fontos momentum még, hogy nem lehet megnevezni a hozzátartozói kört, vagyis a családtagokat, és ez éppen a civil szervezetek véleménye alapján került be a törvényjavaslatba, vagyis elsősorban a bizalmi viszonyt kell mérlegelni és nem a családi kapcsolatokat.

Nagyon fontos előrelépés az is, hogy ha nincsen olyan bizalmi viszonyban álló személy, akit ki lehetne jelölni támogató személynek, akkor lehetőség van hivatásos támogató kijelölésére.

Ez a törvényjavaslat, akárhogy is nézzük, mindenben mérföldkő az eddigi jogalkotás történetében, különösen az értelmi fogyatékossággal élő személyek, a mentális és egyéb pszichés betegséggel élő személyek esetében.

A törvényjavaslathoz lenne egy-két felvetésem. A családvédelmi szolgálatok mellett nem lehetne-e vagy nem lenne-e szerencsés vagy reális a támogató szolgálatokat is bevonnunk a véleményalkotási folyamatba? A hivatásos támogatók esetében úgy fogalmaz a jogszabálytervezet, hogy egyidejűleg 30 támogatott személy esetében láthatja el a feladatát. Ez talán egy picit sok, kérdés, hogy nem lehetne-e ez kevesebb.

A hivatásos támogatóknál úgy fogalmaz a törvényjavaslat, hogy mentális zavarban szenvedő személyekkel foglalkozó jogi személyt is ki lehet rendelni hivatásos támogatóként. Lehet, hogy ez a fogalom elég átfogó ahhoz, hogy lefedje az összes érintett személlyel foglalkozó érdekvédelmi szervezetet is. Ha igen, akkor részemről ez a megfogalmazás rendben van. Csak egy kérdés: a tervezett képzéseket, a TÁMOP programmal kapcsolatos képzéseket ki fogja koordinálni, van-e már konkrétum ezzel kapcsolatban?

És a hátralévő időben szeretnék reagálni egy-két ellenzéki gondolatra. Pál Béla képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy akárhogy is nézzük, ez a törvényjavaslat mindenben előrelépést jelent. Tulajdonképpen igazat is adhatunk a véleményének, illetve a civil szervezetek véleményének, de azt is be kell látni, hogy nem lehet mindent azonnal most befogadni. Meg kell nézni, hogy hol tartottunk eddig és hol tartunk most. Ha ezt nézzük, akkor nagyon pozitív ez a javaslat, és azt is látni kell, hogy ebből van hova fejlődni. Tehát úgy kell tekinteni erre a törvényjavaslatra, mint egy újabb lépcsőfokra. Egy példa a jelnyelvi törvény esete. Amikor annak idején véleményeztük, jogunk lett volna azonnal teljes feliratozást előírni, korlátlan óraszámú tolmácsolást, de nem ezt tettük, el kellett fogadnunk a kompromisszumokat, és csak korlátozott számban ingyenes a tolmácsszolgáltatás, illetve emelkedő óraszámban vannak a feliratozott műsorok. Kompromisszumos törvényjavaslat született, de jó és nagyon pozitív, és innen tovább lehet lépni. Ugyanez van ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban is.

Említette, hogy ennek a törvényjavaslatnak nincs lelke. Szerintem az lenne a lelketlenség, ha most nem lenne miről tárgyalni.

Köszönöm a figyelmet, és kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  76  Következő    Ülésnap adatai