Felszólalás adatai

Amit viszont a Házszabály vitája kapcsán szeretnék a figyelmükbe ajánlani, az a következő. Megértem azt, főleg jogvégzettséggel, hogy érdemes a paragrafusokba belekapaszkodni, és adott esetben azokat darabokra szedni. De ennek az egész javaslatnak mi a lényege? Ez a jelenlegi helyzetnél szigorúbb szabályokat hoz, vagy nem? Az ellenzék másfél éve azt mondja, és az egyházügyi törvény elfogadása kapcsán ebbéli állítását az Alkotmánybíróság megerősítette, hogy a zárószavazás előtti módosító indítványok fölhasználása korlátozott lehetőség a parlament számára. A mostani javaslat egy erős önkorlátozás. Erős önkorlátozás a többség szempontjából, mert az eddigi másfél éves gyakorlatot rendezi, tisztázza a zárószavazás előtti módosító indítványok helyzetét, végre pontot tesz erre a vitára, nyilván okulva az Alkotmánybíróság döntéséből.

A másik kérdés, amit önök feszegetnek, ez a különleges eljárás lehetősége, és azt gondolom, távolról kell mérlegelni. Amiben most benne vagyunk vitában, az egy technikai vita. Az a kérdés, hogy a kormány számára az európai és a hazai gazdasági helyzetben szükség van-e, lehetőséget kell-e biztosítani arra, hogy különleges eljárási rendben, lényegében egy 24 óra vagy 48 óra alatt törvényt fogadjon el. Vagy pedig azt az utat járjuk, amit Európában a parlamentáris demokráciák az utóbbi időben saját maguk korlátozására alkalmaznak: a kormány számára kitágítják a rendeleti kormányzás és a rendeletalkotás jogkörét.

Azt gondolom, a parlamenti demokrácia szempontjából erősítő szabály, ha a különleges eljárásban időbeli, számbeli korlátokat a kormány elé állítva, de biztosítjuk a kormány számára a gazdasági ügyek intézéséhez a mozgásteret, és nem zárószavazás előtti módosítókkal engedünk meg mindent. Tehát ez egy önkorlátozó, szigorító lépés, amely szerintem az ellenzék számára több és nem kevesebb garanciát jelent. (Taps a kormánypártok soraiban.)