Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.29.07:41:26 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

64. ülésnap (2019.04.01.), 327. felszólalás
Felszólaló Z. Kárpát Dániel (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:23


Felszólalások:  Előző  327  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bennem mindig van egy illúzió azt illetően, hogy konkrét, komoly szakmai diskurzust lehet folytatni a parlamentben konkrét szakmai kérdésekről. A helyzet az, hogy amit itt képviselőtársam előadott, képezhetné egy normális vita alapját. Államtitkár úrral is folytattunk mi már tisztességes vitát, nincs kétségem afelől, hogy ezt meg tudnánk ismételni.Ugyanakkor egyértelműen látom azt, hogy milyen szándékok húzódnak meg a javaslat mögött, és bocsássák meg nekem, de kénytelen vagyok arról beszélni, amiről önök most itt nem beszéltek. A helyzet ugyanis az, hogy ha a lakás-takarékpénztárak állampapír-forgalmazási lehetőségéről beszélünk, akkor nem hagyhatjuk ki főleg egy demográfiai csomag árnyékában azt, hogy mégis miért kellett beszántani a lakáscélú előtakarékosság állami lábát, állami támogatását.

(20.30)

Államtitkár úr talán tud nekem válaszolni arra, hogy ha a magyar fiatalok LTP-vel tudták összeszedni a CSOK önrészét, és most, jelen pillanatban lakástakarék nélkül nem tudják a CSOK önrészét összeszedni, akkor ez vajon szolgálja a demográfiai céljainkat vagy nem szolgálja. A helyzet az, hogy a lakástakarék állami támogatása helyett semmit nem dolgozott ki ez a kormányzat, és azt is szeretném elmondani, hogy mi ezzel az óriási probléma. Ez a magyar jövőt is felzabálja az egyik oldalról, de itt teljesen tipikus élethelyzetben, mondjuk, a magyar társasházak 80 százaléka különféle LTP-formákkal takarékoskodott tipikusan kazáncserékre, felújítási munkálatokra. Biztos, hogy egy fáziskéséssel, de 3-5 éven belül jelentkezni fognak a magyar piacon ezek az anomáliák és problémák, ily módon tehát komplett társadalmi csoportokat hoz hátrányos helyzetbe a kormány. Ezt nem tudja ellensúlyozni az előttünk fekvő javaslat, nem tudja ellensúlyozni azt, hogy bizonyos lakás-takarékpénztárak adott esetben még állampapír-forgalmazással is foglalkozhatnak. Ezek a cégek most önerejükből próbálják, amennyire az értékelhető, adott esetben egy 5 százalékos pluszjuttatással az ügyfeleket csábítani. Nem hiszem, hogy ez lenne egyébként a jövő útja. Az eddigi 30 százalék lehet, hogy kirívóan magas volt, de akkor szabályozni kellett volna ezt a környezetet, nem pedig eltörölni azokat az intézményeket és azt az állami támogatási lábat, amely sokak számára megoldást nyújtott.

Amit viszont az egész tranzakciós illeték és pénzügypolitika kapcsán botrányosnak tartok, az az, amire mi már felhívtuk a figyelmet. Pénzügyi tranzakciós illetéket állításom szerint Magyarországon bank még nem fizetett, egy forintot sem, soha. Lehet, hogy technikailag a befizető szerv az érintett pénzintézet, de deklaráltan, bevallott módon az egész létező terhet átterhelték az ügyfelekre. Fogadóóránkra jött be olyan kisvállalkozó, még egyszer mondom, vállalkozó, nem magánszemély, aki bemutatta a banktól kapott indoklást, miszerint a tranzakciós illeték kivetésének évében ennyivel és ennyivel emelkedik az ő díja, ezt utólag tessék és kéretik befizetni iksz hónapra visszamenően. Az indoklás: mert Magyarország Kormánya kivetette a tranzakciós illetéket. Papíron szerepel, egy beismerő vallomás a kereskedelmi banktól.

Mit várhattunk volna el? A pénzügyi fogyasztóvédelem markáns, brutális reagálását a közteherviselés irányába mutató módon. Ehhez képest az MNB-be olvasztott fogyasztóvédelem, pénzügyi felügyelet annyira gyenge és impotens volt ebben a kérdéskörben, hogy közölte, igazából nincsen hatásköre, nincsen jogköre eljárni a tekintetben. Aztán jött a kormányzat egy teljesen intelligens kezdeményezéssel, bár még jobb lett volna, ha ezt a teljes átterhelési mechanizmust megszünteti, de legalább a 20 ezer forintos értékhatárt el nem érő tranzakciók esetében könnyítést foganatosított volna, a 20 ezer forint fölöttiek esetén pedig maximálta volna a még mindig indokolatlanul megfizetett díjat, mert itt megint csak egy áthárítási mechanizmusról beszélünk, de aztán ebből a kedvező irányú módosításból visszakozni tetszettek azzal az indoklással, hogy kell a pénz a családtámogatási csomagra. Kérem szépen, a tranzakciós illeték áthárítása nem ugyanazokat a családokat érinti, akiket most kedvezményezni szeretnénk a demográfiai csomaggal? Nem lehet, hogy ez a demográfiai csomag még inkább fékezett habzású lesz abból kifolyólag, hogy ezt az elképesztő áthárító mechanizmust önök helyben hagyják? Egyáltalán nem zavarja az önök pszichéjét, lelkét, egóját az, hogy hoztak egy jogszabályt, amiben terhelték, terhelni szándékozták az érintett kereskedelmi bankokat, aztán megtörtént egy olyan áthárítás, hogy az adó vagy jelen esetben illeték befizetője már nem a kereskedelmi bank volt, csak technikailag, mert beépítette ezeket a tételeket a csomagjaiba?

Tehát önök hoztak egy törvényt, amit a törvény alanyai nem tartottak be. Ez az elképesztő jogsértés kellene hogy zavarja önöket, az lenne az egészséges, ha rosszul aludnának emiatt, és beavatkoznának. Ha pedig a pénzügyi felügyelet vagy a fogyasztóvédelem azt mondja, hogy nincsen jogköre, akkor ki kell alakítani ezeket a jogköröket és lehetőségeket számára, akkor az ilyen irányú törvényjavaslatokról kéne nekünk most vitatkozni ebben a Házban.

A helyzet az, hogy nem ezt tesszük jelen pillanatban, hanem megint csak kozmetikáznak. Ugyanaz történik, mint a népesedési csomagban, mondjuk, a négygyermekes édesanyák szja-mentességénél, amit én egyébként támogatok, csakhogy az eredeti javaslat a háromgyermekes édesanyákról is szólt volna, egy sokkal terebélyesebb társadalmi csoportról, mert ha négygyermekeseket vizsgálunk, azt találjuk, hogy kevesebb mint 50 ezer érintettről beszélhetünk, egy töredékük van munkaviszonyban, és egy töredékük az, aki olyan mérhető összeget keres, hogy ez az adómentesség segít rajta.

Azt látjuk, a tranzakciós illetéktől kezdve a lakástakarék állami lábának beszántásán keresztül a 27 százalékos alapvetőélelmiszer-áfáig, a gyermeknevelési cikkek 27 százalékos áfájáig, hogy egy nettó kifosztó mechanizmust enged működtetni ez a kormányzat, és a másik irányból engedi azokat a pofátlan áthárításokat, amelyeket egyébként egy ilyen klímában és környezetben nem szabadna engedni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  327  Következő    Ülésnap adatai