Bizottsági arcképcsarnok

Készült: 2024.03.29.10:48:56 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

77. ülésnap (2003.06.03.), 20. felszólalás
Felszólaló Dr. Csehák Judit (MSZP)
Beosztás egészségügyi, szociális és családügyi miniszter
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 24:27


Felszólalások:  Előző  20  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim!

Egy olyan törvényjavaslatot terjeszthetek elő a tisztelt Háznak, amelyikről jó lelkiismerettel állíthatom, hogy minden paragrafusában pozitív intézkedést, minden paragrafusában előrelépést jelent a magyar egészségügyben dolgozók, a magyar egészségügy számára. Azonban ez a törvényjavaslat nem elsősorban és kizárólag az egészségügyi dolgozókról, az orvosokról és egészségügyiekről szól, hanem a magyar betegellátásról, a kormány ígéretének a teljesítéséről szól.

Tegnap este is elmondtam, most megismétlem: legfontosabb feladatunknak azt tekintjük, hogy jobb legyen a betegellátás, és a jobb betegellátás részének tekintjük annak a gondnak, annak a problémának a megoldását is, hogy jobban fizetett, tisztességes, világos, szabályozott körülmények között dolgozó, létbiztonságban élő, társadalmilag sokkal jobban megbecsült, elismert emberek dolgozhassanak a betegekkel, fordíthassanak rájuk több időt, és a magatartásukkal több biztonságot tudjanak teremteni az egyébként is kiszolgáltatott, nehezebb körülmények között élő, levő betegek számára.

Szükség van erre a szabályozásra, hiszen a kiindulási alaphelyzet bizony kedvezőtlen volt, és még ma is számos tekintetben az. Kedvezőtlen volt, és ezért volt szükség az 50 százalékos bérintézkedésre, amelyik elsősorban az egészségügyi dolgozók méltatlan bérezése miatt került a kormány programjába, hiszen az egészségügyi és a szociális szférában dolgozók 50-60 százaléka minimálbérért dolgozott, és a másik, maradék 40 százalék bérezése, javadalmazása is alig haladta meg, olykor csak egy-két ezer forinttal azoknak a bérezését, akik minimálra lettek beállítva.

 

 

(9.50)

 

Ezért ezt az aránytalanságot csökkentette az 50 százalékos béremelés; ezért azt a veszélyt mérsékelte, amely abból adódott, hogy hiányoztak az egészségügyből az ápolók, egyre csökkent azoknak a száma, akik az egészségügyben akartak dolgozni és azoknak a száma, akik valóban ott is dolgoztak. Meg tudtuk állítani, legalábbis országos szinten, ezt az eláramlást, bár kétségtelen - és ezt újra kell hangsúlyozni - jelenleg is tízezer ember hiányzik a magyar egészségügyből, és ha ezt a törvényt elfogadja a tisztelt parlament, ha szabályozzuk az ügyeleti szolgálatokat, akkor további tízezer munkavállalóra lesz szükség, hogy ezeknek a feladatoknak tisztességgel eleget tudjunk tenni.

Szükség volt, szükség van erre a törvényre, erre a szabályozásra, mert bár kétségtelenül az 1989-90-ben elfogadott egészségügyi és orvosi magántevékenységről szóló törvény, majd 1992-ben a közalkalmazottakról szóló jogszabály és a vállalkozásokról, bt.-kről, gazdasági társaságról, egyéni vállalkozásokról szóló gazdasági törvények valamennyi, egészségügyben ma már tipikus munkavállalás szabályait tartalmazzák a munka törvénykönyvével együtt, ezeknek azonban egységes szerkezetbe foglalása, a különböző jogviszonyokon alapuló foglalkoztatás egységes szabályozása egészségügyi jogszabályban eddig nem került sorra.

Szükség van erre a törvényre azért is, mert az Európai Unió természetesen elsődlegesen a foglalkoztatásban, a személyek szabad áramlásában követeli meg, hogy konformak legyenek a szabályaink, és ezt követeli meg, bár erre kötelező előírások nincsenek, de ajánlások és európai bírósági ítéletek is vannak, ajánlásokat fogalmaztak meg az egészségügyben a túlmunkára, a túlmunka szabályaira, és nekünk ezeket a szabályokat is figyelembe kell venni.

Jelenleg a hazai jogrenden belül is szabályozatlanság van, és az egészségügyben jelenleg meglévő alkalmazási formák miatt és a munka törvénykönyvével össze nem illő foglalkoztatás és túlmunka miatt munkaügyi perek sorozatának vagyunk tanúi. A munkaügyi pereket érthető módon a munkavállalók nyerik meg az intézményekkel szemben, és mi úgy gondoljuk, hogy majdnem kétszázezer munkavállalónak a munkaügyi érdekérvényesítésére nem a bíróság kell legyen a megfelelő fórum, hanem egy olyan törvényt vagyunk kötelesek hozni, amely törvényes lehetőséget teremt az egészségügy szabályozott, jó színvonalú működésére.

Kétségtelen, hogy valamennyi feladatot egy törvényben még most sem fogjuk tudni rendezni, azonban hadd mondjam el, hogy milyen célt tűztünk ki akkor, amikor ennek a törvényszövegezésnek nekiláttunk. Az első lépés után, a béremelés után arra törekedtünk - és erről majd szólni fogok -, hogy az igénybevételt, a munkát, a munka szellemi és fizikai terheit arányosan elismerő díjazást tudjunk bevezetni.

Fontos, hogy ez a törvény is - más törvényekkel együtt - adjon valódi perspektívát az egészségügyben dolgozó munkavállalóknak. Mondjuk meg, hogy milyenek a kötelezettségeik, de beszéljünk határozottan arról, hogy milyen jogosítványokkal rendelkeznek, milyen kedvezményeket élveznek és érdemelnek meg, és itt most a vita során is utaljunk azokra az egyébként ugyancsak előkészítés alatt álló új törvényekre, amelyek ebben a törvényben nem rendezett ügyeket, további kedvezményeket tesznek majd még lehetővé.

Célunk volt az, hogy zárjuk ki a joghézagokat. Célunk az, hogy segítsük a tisztább viszonyok kialakításában a munkaadókat, a Kórházszövetséget, a tulajdonosokat, a menedzsmentet; hogy csökkentsük és ne növeljük az ágazati munkaerő-problémát; hogy tartalmazzon a törvény garanciákat; hogy amennyiben lehet, elégítse ki vagy legalábbis kezdjük meg kielégíteni az orvostársadalom érthető és jogos igényeit; és természetesen, kezeljük azokat a sehol másutt nem lévő speciális egészségügyi szempontokat, amit egy szakmai törvénynek kell kezelnie.

Röviden fogalmazva tehát: eurokonform, a magyar jogrenddel harmonizáló, betegbarát, az egészségügyi dolgozók igényeit kielégítő, rendszerszemléletben gondolkodó olyan törvényjavaslatot tarthatnak önök most a kezükben, amely szervesen integrálódik az egészség évtizede nevű egészségügyi reformprogramba is. Kompatibilis a parlament által áprilisban meghozott, rendkívül pozitív változásokkal kiegészített munka törvénykönyvével, és kompatibilis azzal a jogszabállyal, abból is eredeztethető, amelynek a módosító indítványairól a szavazást tegnap zártuk le, az egészségügyi szolgáltatásokról és közszolgáltatásokról szóló törvénytervezettel is. Hiszen ennek a törvénynek a megszületését az is indokolttá tette, hogy amíg a hatályon kívül helyezni javasolt korábbi jogszabály csak az orvosok jogállását rendezte az úgynevezett kórháztörvényben, mi úgy döntöttünk, hogy szükség van az orvosok jogállásának rendezésére, de szükség van valamennyi egészségügyi dolgozó jogállásának rendezésére is. Miután két különböző jogterületet szabályoz ez a két törvény, ezért azokkal értettünk egyet - az Orvosi Kamara is ezek között volt -, akik külön törvény készítését igényelték, és ez volt a kormánypárti és - nyugodtan mondhatom - az ellenzéki padsorokban ülő képviselők közül jó néhánynak az igénye is.

Milyen területeket szabályoz ez a törvény? Három csomópontja van, ez a szerkezetében is követhető: szabályozni kívánjuk az egészségügyi tevékenység végzésének feltételeit, és az alapvető szabályokat is összefoglalja ez a jogszabály. Ezek közül rendkívül fontos a pihenéshez való jog hangsúlyozása, annak a mérlegelése, annak az elismerése, hogy a betegnek is joga van ahhoz, hogy munkaereje, mérlegelési, döntési képessége teljében lévő egészségügyi dolgozó lássa el őt munka közben vagy találkozzék vele az ügyelet során; és miután ezt csak fokozatosan tudjuk elérni, ez a törvény az uniós szabályokkal összhangban is - és megint hangsúlyoznám, az Orvosi Kamara ajánlásával összhangban - önként vállalható túlmunkakeretre ad lehetőséget.

Az önként vállalható túlmunkakeret nem lehet több heti 12 óránál, féléves időszakot összeszámítva. Ez kevesebb, mint amit a Magyar Orvosi Kamara ajánlott és elfogadhatónak tartott, mert ők 72 órára adtak volna lehetőséget, mi azonban úgy gondoltuk, hogy ez messze túlmenne azon a határon, ami teljesíthető volna, legalábbis emberileg, és ami elfogadható volna szakmailag.

Egyetértettünk abban is, és ezt is tartalmazza a törvény, hogy az önként vállalt túlmunkának kétfajta elismerése jelenjen meg a jogszabályban: fizessünk az ilyen típusú ügyeletért 50 százalékkal magasabb díjat. Erre is vissza fogok térni, de itt szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem az a típusú jogszabály, tisztelt képviselőtársaim, mint az előző kormány minimálbér-emelése volt, hogy itt döntünk arról, hogy 50 százalékkal magasabb önként vállalt ügyeleti díjat fizetünk, és ez majd nem jelenik meg a költségvetésben. A miniszterelnök úrnál folytatott egyeztetésben - a Pénzügyminisztériummal egyetértésben - úgy terjesztettük elő ezt a törvényt, hogy a kormány jóváhagyta, tudomásul vette, hogy a jövő évi költségvetésünkben, miután májustól kerül ez bevezetésre, többlet 10 milliárd forintot kell biztosítani az ügyeleti díjakra, és természetesen tudjuk azt is, hogy ennek az éves költségkihatása el fogja érni egész évre vetítve a 15 milliárd forintot.

 

 

(10.00)

 

 

A túlmunka ilyen típusú elismerése a jövő évben az egészségügyi dolgozók számára átlagosan 3-3,5 százalékos béremelést jelent, ami az egészhez képest természetesen nem jelentős, de a többletmunkához viszonyítva komoly előrelépés, még akkor is, ha ezeknek a tételeknek a további emelésére is nyilván szükség lesz majd 2005-ben és 2006-ban.

Szabályozzuk azokat az alapvető jogviszonyokat, amelyeket - mint említettem - más törvények tartalmaznak, a közalkalmazotti törvény, a munka törvénykönyve, a gazdasági jogszabályok. Két új elem kerül be a törvénybe, a szabadfoglalkozású orvos és a szabadfoglalkozású egészségügyi munkavállaló nevesítése. Ez is az Orvosi Kamara kérése volt, és mi egyetértően teljesítettük. Valamint bekerül a betegegyesületek, betegszervezetek kérésére az önkéntes segítő nevesítése. Az egészségügyi intézményeinkben ugyanis számos krónikus osztályon, a hospice-részlegeken, de másutt is nagy szüksége van a betegnek is és az egészségügyieknek is arra, hogy ápolási ügyekben, de akár csak társalgásban, akár a hozzátartozóval nem rendelkező betegek látogatásában legyen lehetőségük a képzett, önkéntes, nem egészségügyi szakképesítésű segítők megjelenésére és feladatvállalására is.

El kell mondani, hogy a Nemzeti Egészségügyi Tanácsban ennek a változtatásnak a fogadtatása rendkívül kedvező volt, és én is rendkívül sokat várok ettől az új lehetőségtől. Szeretném, ha a nyilvánosságban is megjelenne ez a pozitív változás, hiszen magunk sem látjuk még, hogy milyen új erőforrásokra teszünk szert, amikor ezt a változtatást jóváhagyjuk.

Miután különböző jogviszonyokban dolgoznak egészségügyiek, olykor a közalkalmazott vállalkozóként, de dolgozhat közalkalmazott önkéntes segítőként is egy másik intézményben, vagy lehet egy gazdasági társaság munkaviszonnyal rendelkező alkalmazottja, ezért szükség volt az alárendeltségi viszonyok rendezésére is. Hiszen hogy kinek van utasítási joga, hogy hogyan utasíthatja a közalkalmazott főorvos a vállalkozó aneszteziológust a munka elvégzésére, hogy hogyan van mindenkinek joga, de ugyanakkor kötelezettsége is például az ügyelet teljesítésére, függetlenül attól, hogy milyen jogviszonyban kerül alkalmazásra, nos, ezeknek a kérdéseknek a tisztázására ad lehetőséget ez a törvény.

Természetesen szabályozni kívántuk az egészségügyi alkalmasság kérdését is. Eddig csak az volt szabályozva, hogy közalkalmazottként milyen egészségügyi feltételeknek kell megfelelni. Arra azonban volt lehetőség, hogy aki vállalkozóként az egyik alkalmazásban nem bizonyult alkalmasnak, egy más vállalkozási formában még ugyanazt a tevékenységet elvégezze. Mi tehát nagyon részletesen, a munkavállaló jogait is védve teremtünk lehetőséget az egészségügyi vizsgálatokra, az egészségi állapot rendszeres ellenőrzésére, a fellebbezésre akkor, ha bárkiről megállapítják az alkalmatlanságot, és olyan fellebbezési lehetőséget is teremtettünk, amely szakmailag is korrekt, és a munkavállaló számára mindenképpen biztonságot ad. Ez a beteget is védi, hiszen fizikailag is, mentálisan is megfelelő szakalkalmazottak láthatják el a jövőben, a törvény hatálybalépése után a munkát, de természetesen a munkatársainkat is védi, mert annak a kötelezettségét vázolja fel, hogy nekünk, az államnak, a munkáltatónak mindent meg kell tenni azért, hogy ne érje egészségkárosodás az egészségügyi munkavállalókat, hogy ne legyen nagyobb körükben a foglalkozási megbetegedés, hogy a fertőzés, a megrokkanás veszélye ne legyen nagyobb, mint más ágazatokban. Ennek a mérlegelése, belátása nélkül sem lehetne ennek a törvénynek a teljes végrehajtására vállalkoznunk.

Amennyi kedvezményt a kötelezettségek után ez a törvény ebben a pillanatban tartalmazhat, annyit sikerült ebbe beépítenünk. Ez nem az összes olyan kedvezmény, amit szeretnénk az egészségügyi dolgozóknak nyújtani. Elmondtam már más alkalommal is, hogy nem szabályoztuk ebben a törvényben az egészségügyiek nyugdíjpénztára ügykörébe tartozó dolgokat vagy azokat a kérdéseket, azokat a munkahelyi juttatásokat, amelyek legjobb formája… - az egészség- és önsegélyező pénztár keretein belül nyílna lehetőség. Ezt is meg kívánjuk tenni, de ez nem ebbe a törvénybe való, más törvényben lesz erre lehetőség, a költségvetésben kell fedezetet teremtenünk arra, hogy miután az egészségügyiek díjazása, keresete jelenleg is alacsony, az őket foglalkoztató munkáltatónak legyen lehetősége ezekbe a szervezetekbe, intézményekbe a kiegészítő tagdíjakat megfizetni. Tehát a kiegészítő nyugdíj- és egészségpénztári jogosítványokat ezért nem tartalmazza ez a jogszabály, de a kormányprogram, az egészség évtizede program, a humánpolitikai rehabilitációs program tartalmazza, hiszen elévülhetetlen része a törekvéseinknek.

Az egészségügyieket megillető speciális kedvezmények között megtalálják a képzéshez kapcsolódó kedvezményeket. Tárgyalások folynak róla, ezért nem ez a törvény tartalmazza a képzéshez és más egyéb, az egészségügyi feladatvállaláshoz kapcsolódó adókedvezményeket, és a túlmunka speciális elismerésére egy, csak az egészségügyben dolgozók részére kialakított kedvezmény lép be, amire a magyar nyugdíjrendszer történetében eddig nem volt példa. Nem korengedmény elérésére törekedtünk, hiszen mindenki pontosan tudja, hogy a korengedménnyel vagy korkedvezménnyel nem sokra mennénk, mert csak arra adnánk lehetőséget, hogy mérhetetlenül alacsony nyugdíjjal váljunk meg a munkavállalóinktól; mi pedig inkább arra szerettünk volna lehetőséget teremteni - bár nem zárjuk ki, hogy legyen az egészségügynek egy korengedményes rendszere is a jövőben -, hogy azok számára is, akiket ez a kedvezmény már nem tud jobb helyzetbe hozni, tudjunk adni valamit - ezt sem ez a törvény tartalmazza -, ez pedig a túlmunka szolgálati időként történő elismerése.

Őszintén kell szólni arról, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban nem mindenki támogatta ezt a javaslatot. Még pontosabban, más szakmák nem támogatták a kormánynak ezt a döntését. Azonban mi nagyon határozottan ezt az álláspontot képviseltük, s nekem személy szerint erkölcsi alapom is van ezt az álláspontot képviselni, hiszen annak idején, amikor a szolgálatiidő-számításról vitatkoztunk a parlamentben és azt szabályoztuk, akkor javasoltam azt, hogy akinek négyórás munkaviszonya van, az ne szerezhessen egy év alatt egy év szolgálati időt, mint az, aki naponta tizenkét órát dolgozik, és a négyórás munkaviszonnyal ma Magyarországon félévnyi szolgálati időt lehet szerezni.

Ez a törvényjavaslat azt tartalmazza, ha valaki - pláne önként vállalt túlmunkával - nem egyévi munkaidőt teljesít, hanem egy és negyedévnyi munkaidőt, akkor a szolgálati idő se egy évre szóljon, hanem az a többlet munkaidő, amit ledolgozik, szintén számítson be szolgálati időnek, hiszen ennek alapján magasabb nyugdíj megállapítására lesz lehetőség, úgy, mintha a hatvankét év után még jó néhány évet ledolgozott volna. Ha valaki végigügyeli az életét, akkor negyven év munkaviszony után ötven évnek megfelelő szolgálati idő megszerzésére ad lehetőséget ez a jogszabály.

Összefoglalva, azt szeretném az önök figyelmébe ajánlani, azt szeretném megerősíteni, hogy minden elemében pozitív döntést, pozitív lépést tartalmaz ez a jogszabály. Lehet arról vitatkozni - nem zárkózunk el ez elől -, hogy miért nincs külön törvény az orvosoknak és külön az egészségügyieknek. Ez valóban egy feloldhatatlannak tűnő filozófiai véleménykülönbség az önmagát szakmai céhként, szakmai kiváltságokkal rendelkező megkülönböztetett köztestületként értelmező Orvosi Kamara és a mi felfogásunk között.

 

(10.10)

 

Én magam és a jogszabályt előkészítők - de a kormány is - úgy véltük, hogy van különbség a közjegyző és az orvos munkája között. A közjegyző el tudja végezni a maga munkáját a maga irodájában, egyszemélyi felelősséggel, az egészségügyi és az orvosi tevékenység azonban már ma is – és, higgyék el, egyre inkább - teammunka lesz. Meghatározó, fontos, senkivel nem helyettesíthető tekintélye és személyisége a gyógyításnak az orvos. Ha önöknek olyan javaslatuk van, amelyek a törvény szövegében ezt a jelenleginél jobban kifejezik, minden ilyen módosító indítványra fogadókészek vagyunk. Mert ezt elismerjük, mi is így gondoljuk.

De úgy gondoljuk, hogy most, amikor az egyik héten meg tudott állni a műtét azért a sebészeti klinikán, mert áramszünet volt, akkor ott és abban a pillanatban a meghatározó személyisége az egészségügynek a villanyszerelő volt, aki elhárította ezt a zavart. Nélkülözhetetlen munkatársa a gyógyítás folyamatának az ápolónő. Nem akarunk különbséget tenni a diplomás gyógytornász, a számítástechnikus, a biokémikus és a főkönyvelő, a gazdasági szakember, a menedzser fontossága között, mert az egészségügy, a gyógyítás teammunka, csapattevékenység, amelyben megvan, persze, a szolgálat teljesítése során meg kell legyen a hierarchia. Ezt is tartalmazza a törvény, az utasítási jogosítványokat - de az együttműködésnek is semmi mással nem pótolható, meghatározó szerepe van.

Mindezek előrebocsátásával ajánlom az önök figyelmébe ezt a törvényt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 




Felszólalások:  Előző  20  Következő    Ülésnap adatai